HunKNB - Numbers

Chapter 1

1:1  Így szólt az Úr Mózeshez a Sínai pusztában, a szövetség sátrában, a második hónap első napján, az Egyiptomból való kivonulásuk után a második esztendőben:

1:2  »Írjátok össze Izrael fiainak egész közösségét nemzetségük, nagycsaládjuk és nevük szerint: minden férfit,

1:3  a húszévesektől kezdve felfelé mindazokat a férfiakat, akik hadra alkalmasak Izraelben. Azután te és Áron számláljátok meg őket csapataik szerint.

1:4  Legyen azonban mellettetek törzsenként egy-egy olyan férfi, aki feje nemzetsége nagycsaládjának,

1:5  név szerint: Rúbenből Eliszúr, Sedeúr fia;

1:6  Simeonból: Salámiel, Szúrisaddáj fia;

1:7  Júdából Nahson, Aminádáb fia;

1:8  Isszakárból Natanael, Szuár fia;

1:9  Zebulonból Eliáb, Helon fia;

1:10  József fiaiból Efraimból Elisáma, Ammiúd fia, Manasszéból Gamáliel, Fadasszúr fia;

1:11  Benjaminból Abidán, Gedeon fia;

1:12  Dánból Ahiézer, Ammisaddáj fia;

1:13  Áserből Fegiel, Okrán fia;

1:14  Gádból Eliászáf, Dúel fia;

1:15  Naftaliból Áhira, Enán fia.«

1:16  Ezek voltak a nép nemes fejedelmei, mindegyikük fejedelme a maga törzsének és nagycsaládjának, feje Izrael népének.

1:17  Ezeket tehát Mózes és Áron maguk mellé vették, a nép egész közösségét

1:18  pedig összegyűjtötték a második hónap első napján, és megszámláltak származása, nemzetsége és nagycsaládja szerint, fejenként és nevenként mindenkit, a húszesztendősöktől kezdve felfelé,

1:19  úgy, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek a Sínai pusztájában.

1:20  Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai közül származása, nemzetsége és nagycsaládja szerint, nevenként és fejenként, húszesztendőset és annál idősebbet, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen

1:21  negyvenhatezer-ötszáz férfit számláltak össze.

1:22  Simeon fiai közül származása, nemzetsége és nagycsaládja szerint, nevenként és fejenként, húszesztendőst és annál idősebbet, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen

1:23  ötvenkilencezer-háromszáz férfit számláltak össze.

1:24  Gád fiai közül összeszámláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, mindenkit, aki hadba vonulhatott, összesen

1:25  negyvenötezer-hatszázötvenet.

1:26  Júda fiai közül származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen

1:27  hetvennégyezer-hatszázat számláltak.

1:28  Isszakár fiai közül származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen

1:29  ötvennégyezer-négyszázat számláltak.

1:30  Zebulon fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen

1:31  ötvenhétezer-négyszázat.

1:32  József fiai közül: Efraim fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen

1:33  negyvenezer-ötszázat,

1:34  Manassze fiai közül pedig számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen

1:35  harminckétezer-kétszázat.

1:36  Benjamin fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen

1:37  harmincötezer-négyszázat.

1:38  Dán fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen

1:39  hatvankétezer-hétszázat.

1:40  Áser fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen

1:41  negyvenegyezer-ötszázat.

1:42  Naftali fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen

1:43  ötvenháromezer-négyszázat.

1:44  Ezek voltak azok, akiket Mózes és Áron meg Izrael tizenkét fejedelme megszámlált, mindenkit az apja családja szerint.

1:45  Izrael azon fiainak száma, nemzetségeik és nagycsaládjaik szerint, akik húszesztendősök és azon felül levők voltak, s hadba vonulhattak, összesen

1:46  hatszázháromezer-ötszázötven férfi volt.

1:47  A levitákat azonban, nagycsaládjuk törzse szerint nem számlálták meg velük.

1:48  Mert az Úr azt mondta Mózesnek:

1:49  »Lévi törzsét ne számláld meg, őket ne írd össze Izrael fiaival,

1:50  hanem rendeld őket a bizonyság hajlékához, annak minden eszközéhez és minden olyan dolgához, amely a szertartásokhoz tartozik. Ők vigyék a hajlékot és minden eszközét, ők lássák el szolgálatát, s ők táborozzanak a hajlék körül.

1:51  Ha indulni kell, a leviták szedjék szét a hajlékot, ha tábort kell ütni, ők állítsák fel, ha rajtuk kívül álló közelít hozzá, meg kell ölni.

1:52  Izrael fiai közül mindenki a maga csapata, szakasza és serege szerint táborozzék.

1:53  A hajlék körül pedig a leviták üssék fel sátraikat, hogy harag ne zúduljon Izrael fiainak sokaságára, s ők lássák el a bizonyság sátrának tennivalóit.«

1:54  Mindent úgy tettek Izrael fiai, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.

Chapter 2

2:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:

2:2  »Ki-ki a maga csapata, jelvénye, zászlaja és nagycsaládja szerint táborozzon Izrael fiai közül a szövetség sátra körül.

2:3  Keletre Júda üsse fel sátrait, seregének csapatai szerint; fiainak fejedelme Nahson, Aminádáb fia legyen;

2:4  a törzséből való harcosok száma összesen: hetvennégyezer-hatszáz.

2:5  Mellette táborozzanak az Isszakár törzséből valók; fejedelmük Natanael, Szuár fia legyen;

2:6  harcosainak száma összesen: ötvennégyezer-négyszáz.

2:7  Zebulon törzsében Eliáb, Helon fia legyen a fejedelem;

2:8  a törzséből való harcosok száma összesen: ötvenhétezer-négyszáz.

2:9  Júda táborának megszámláltjai összesen: száznyolcvanhatezer-négyszáz. Ezek induljanak elsőknek csapataik szerint.

2:10  A déli oldalon, Rúben fiainak táborában Eliszúr, Sedeúr fia legyen a fejedelem;

2:11  megszámlált harcosainak száma összesen: negyvenhatezer-ötszáz.

2:12  Mellette táborozzanak a Simeon törzséből valók; fejedelmük Salámiel, Szúrisaddáj fia legyen,

2:13  megszámlált harcosainak száma összesen ötvenkilencezer-háromszáz.

2:14  Gád törzsében Eliászáf, Dúel fia legyen a fejedelem;

2:15  megszámlált harcosainak száma összesen: negyvenötezer-hatszázötven.

2:16  Rúben táborának megszámláltjai, csapataik szerint, összesen: százötvenegyezer-négyszázötven; másodiknak induljanak.

2:17  Aztán szedjék fel a leviták a bizonyság sátrát, tisztük és csapataik szerint; ahogy felállítják, úgy tegyék le is; mindenki a maga helye és rendje szerint vonuljon.

2:18  A nyugati oldalon Efraim fiainak tábora legyen; fejedelmük Elisáma, Ammiúd fia legyen,

2:19  megszámlált harcosaik száma összesen: negyvenezer-ötszáz.

2:20  Mellettük Manassze fiainak törzse; fejedelmük Gamáliel, Fadasszúr fia legyen,

2:21  megszámlált harcosainak száma összesen: harminckétezer-kétszáz.

2:22  Benjamin fiainak törzsében Abidán, Gedeon fia legyen a fejedelem;

2:23  megszámlált harcosainak száma összesen: harmincötezer-négyszáz.

2:24  Efraim táborának megszámláltjai, csapataik szerint, összesen: száznyolcezer-egyszáz; harmadiknak induljanak.

2:25  Az északi részen Dán fiai táborozzanak; fejedelmük Ahiézer, Ammisaddáj fia legyen;

2:26  megszámlált harcosainak száma összesen: hatvankétezer-hétszáz.

2:27  Mellette az Áser törzséből valók üssék fel sátraikat; fejedelmük Fegiel, Okrán fia legyen,

2:28  megszámlált harcosainak száma összesen: negyvenegyezer-ötszáz.

2:29  Naftali törzséből Áhira, Enán fia legyen a fejedelem;

2:30  harcosainak száma összesen: ötvenháromezer-négyszáz.

2:31  Dán táborának megszámláltjai összesen: százötvenhétezer-hatszáz; utolsóknak induljanak.«

2:32  Izrael fiainak száma, miután mindet megszámolták nagycsaládjaik és hadosztályaik csapatai szerint, a következő volt: hatszázháromezer-ötszázötven.

2:33  A levitákat nem számlálták meg Izrael fiai között, mert az Úr úgy parancsolta Mózesnek.

2:34  Egészen úgy is tettek Izrael fiai, ahogy az Úr parancsolta: csapataik szerint táboroztak és nemzetségeik meg nagycsaládjaik szerint indultak.

Chapter 3

3:1  A következők voltak Áron és Mózes nemzedékei azon a napon, amelyen az Úr Mózeshez szólt, a Sínai hegyén.

3:2  A következő volt Áron fiainak neve: az elsőszülött Nádáb, azután Ábiu, Eleazár és Itamár.

3:3  Ez volt a neve Áron fiainak, a papoknak, akiket felkentek, s akiknek kezét felavatták és felszentelték, hogy papokká legyenek.

3:4  Nádáb és Ábiu azonban utód nélkül meghaltak, amikor idegen tűzzel áldoztak az Úr előtt a Sínai pusztájában, s így Eleazár és Itamár voltak a papok atyjuk, Áron színe előtt.

3:5  Így szólt az Úr Mózeshez:

3:6  »Hozasd elő Lévi törzsét és állítsd Áron pap színe elé, hogy szolgáljanak neki, teljesítsék parancsait

3:7  és lássák el mindazt, ami a bizonyság sátra előtt a közösség tisztéhez tartozik:

3:8  viseljék gondját a sátor eszközeinek és lássák el a hajlék szolgálatát.

3:9  Add tehát oda ajándékul a levitákat

3:10  Áronnak és fiainak, nekik engedjék át őket Izrael fiai, de Áront és fiait rendeld a papi szolgálatra: ha rajtuk kívül álló közelít a szolgálathoz, halállal lakoljon.«

3:11  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

3:12  »Elhatároztam, hogy elveszem a levitákat Izrael fiaitól, cserébe minden elsőszülöttért, amely méhet nyit Izrael fiai között, hogy az enyéim legyenek a leviták.

3:13  Az enyém ugyanis minden elsőszülött attól kezdve, hogy megvertem az elsőszülötteket Egyiptom földjén. Magamnak szenteltem mindent, ami elsőnek születik Izraelben, akár ember, akár állat: az enyémek. Én vagyok az Úr!«

3:14  Így szólt ezután az Úr Mózeshez a Sínai pusztájában:

3:15  »Számláld meg Lévi fiait, nagycsaládjaik és nemzetségeik szerint, minden férfit, az egyhónapostól kezdve felfelé!«

3:16  Meg is számlálta őket Mózes, amint az Úr parancsolta,

3:17  és a következők voltak Lévi fiai, nevük szerint: Gerson, Kaát és Merári.

3:18  Gerson fiai voltak: Libni és Szemei,

3:19  Kaát fiai: Amrám, Iszaár, Hebron és Oziel,

3:20  Merári fiai: Moholi és Músi.

3:21  Gersontól két nemzetség volt: a libnita és a szemeita;

3:22  megszámlált, egyhónapos és annál idősebb férfiak: hétezer-ötszáz.

3:23  Ők a hajlék mögött, nyugaton táborozzanak,

3:24  Eliászáf, Láel fia fejedelem alatt.

3:25  Az ő gondjuk legyen a szövetség sátrában:

3:26  maga a hajlék és takarója, a szövetség sátrának ajtajára való lepel, az udvar kárpitjai, a hajlék udvarának bejáratára való lepel, mindaz, ami az oltár szolgálatához tartozik, meg a sátor kötelei és összes szerszáma.

3:27  Kaát nemzetségéhez tartozott az amrámiták, az iszaáriták, a hebroniták és az ozieliták nemzetsége. Ezek a kaátiták nemzetségei; megszámlálva nevük szerint,

3:28  a férfiak, az egyhónaposok, s az azoknál idősebbek, összesen: nyolcezer-hatszáz. Ők viseljék gondját a szentélynek,

3:29  a déli oldalon táborozzanak,

3:30  fejedelmük Eliszafán, Oziel fia legyen.

3:31  Az ő gondjuk legyen: a láda, az asztal, a mécstartó, az oltárok, a szentély azon eszközei, amelyekkel szolgálatukat végzik, a függöny s minden ilyenféle felszerelés.

3:32  A leviták fejedelmeinek fejedelme, Eleazár, Áron papnak a fia, ügyeljen fel azokra, akik a szentély dolgairól gondoskodnak.

3:33  Meráritól volt a moholiták és a músiták nemzetsége; nevük szerint megszámlálva,

3:34  a férfiak, az egyhónaposok és az azoknál idősebbek, összesen: hatezer-kétszáz.

3:35  Fejedelmük Szuriel, Abihail fia. Az északi oldalon táborozzanak.

3:36  Gondjuk: a hajlék deszkái, rúdjai, oszlopai, ezek talpai s mindaz, ami az ilyesmi ellátásához tartozik,

3:37  meg körben az udvar oszlopai s azok talpai, cövekei s kötelei.

3:38  A szövetség hajléka előtt, azaz a keleti oldalon Mózes, Áron és ennek fiai táborozzanak; ők lássák el a szentélyt Izrael fiai között: bárki más közelít hozzá, halállal lakoljon.

3:39  A férfiak, egyhónapos és annál idősebb leviták, akiket Mózes és Áron az Úr parancsa szerint nemzetségenként megszámlált, összesen huszonkétezren voltak.

3:40  Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Számláld meg Izrael fiai közül az egyhónapos és annál idősebb elsőszülött fiúkat, s állapítsd meg számukat.

3:41  Aztán vedd el a levitákat az én számomra – én vagyok az Úr – cserébe Izrael fiainak minden elsőszülöttjéért, s állataikat cserébe Izrael fiai állatainak minden elsőszülöttjéért.«

3:42  Meg is számlálta Mózes, amint az Úr parancsolta, Izrael fiainak elsőszülötteit

3:43  és a nevek száma szerint, egyhónapos és annál idősebb férfi volt: huszonkétezer-kétszázhetvenhárom.

3:44  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:

3:45  »Vedd el a levitákat cserébe Izrael fiainak elsőszülötteiért, s a leviták állatait cserébe állataikért, s legyenek a leviták az enyéim. Én vagyok az Úr!

3:46  Annak a kétszázhetvenháromnak a váltságául pedig, akik Izrael fiainak elsőszülöttei közül a leviták számát meghaladják,

3:47  szedj fejenként öt-öt sékelt, a szentély súlyegysége szerint – egy sékel húsz gera –,

3:48  s add ezt a pénzt Áronnak s fiainak, váltságul azokért, akik számfölöttiek.«

3:49  Fogta tehát Mózes azt a pénzt, amely azokért volt, akik szám fölöttiek voltak, s akiket megváltottak a levitáktól

3:50  Izrael fiainak elsőszülöttei közül, az ezerháromszázhatvanöt sékelt a szentély súlyegysége szerint

3:51  és odaadta Áronnak és fiainak aszerint a parancs szerint, amelyet az Úr meghagyott neki.

Chapter 4

4:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:

4:2  »Írd össze a leviták közül Kaát fiait, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,

4:3  harminc esztendőtől és feljebb ötven esztendeig, mindazokat, akik bevonulhatnak, hogy a szövetség sátrának szolgálatába álljanak.

4:4  A következő a tisztük Kaát fiainak. A szövetség sátrába és a szentek szentjébe

4:5  menjenek be Áron és fiai, amikor indulnia kell a tábornak. Ott aztán vegyék le azt a függönyt, amely az ajtóban függ, takarják be vele a bizonyság ládáját,

4:6  majd borítsanak rá egy halbőrből készült takarót, arra meg terítsenek egy egészen kékszínű leplet, s tegyék a helyére rúdjait.

4:7  Takarják be továbbá a kitett kenyerek asztalát egy egészen kékszínű lepellel, tegyék hozzá a tömjénezőket, a mozsárkákat, a csészéket s az italáldozat bemutatására szolgáló serlegeket – a kenyerek mindenkor legyenek rajta –,

4:8  aztán terítsenek föléjük egy karmazsin színű leplet, azt meg borítsák be egy halbőrből készült takaróval, s tegyék a helyére rúdjait.

4:9  Aztán vegyenek egy kékszínű leplet, takarják be vele a mécstartót mécseseivel, hamuszedőivel, hamutartóival s minden olyan olajos edényével együtt, amely a mécsesek felszereléséhez szükséges,

4:10  tegyenek mindezek fölé egy halbőrből készült takarót, s dugjanak be rudakat.

4:11  Aztán takarják be az aranyoltárt egy kékszínű lepelbe, efölé terítsenek egy halbőrből készült takarót, s tegyék a helyére rúdjait.

4:12  Aztán takarjanak be minden eszközt, mellyel a szentélyben a szolgálatot végzik, egy kékszínű lepelbe, efölé terítsenek egy halbőrből készült takarót, s tegyenek alá rudakat.

4:13  Végül tisztítsák meg az oltárt a hamutól, takarják be bíborszínű lepelbe,

4:14  tegyék hozzá mindazokat az eszközöket, amelyekkel rajta a szolgálatot végzik, vagyis a parázstartókat, a villákat, a fogókat, a horgokat meg a lapátokat, majd takarják be az oltár minden eszközét egy halbőrből készült takaróval, s helyezzék bele a rudakat.

4:15  Amikor aztán Áron és fiai betakarták a szentélyt s minden eszközét, a tábor indulásakor, akkor menjenek be Kaát fiai, hogy elvigyék a betakart dolgokat: de magukat a szentély eszközeit ne érintsék, hogy halállal ne lakoljanak. Ezek Kaát fiainak vinnivalói a szövetség sátrában.

4:16  Eleazár, Áron papnak a fia legyen a felügyelőjük; az ő gondja legyen a mécsesek elkészítésére való olaj, a füstölőszer-keverék, a mindenkor bemutatandó ételáldozat, a kenet olaja és mindaz, ami a hajlék szolgálatához tartozik s minden eszköz, amely a szentélyben van.«

4:17  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:

4:18  »Ne idézzétek elő Kaát nemzetségének pusztulását a leviták közül,

4:19  hanem így járjatok el velük, hogy életben maradjanak, s halállal ne lakoljanak, ha a szentséges dolgokhoz közelednek. Áron és fiai menjenek be, ők rendeljék el kinek-kinek teendőit, s ők osszák ki, kinek mit kell vinnie;

4:20  amazok ne kíváncsiskodjanak és meg ne lássák a szentélyben levő dolgokat betakarásuk előtt, különben halállal lakolnak.«

4:21  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

4:22  »Írd össze Gerson fiait is, nagycsaládjuk és nemzetségük szerint:

4:23  harminc- esztendőstől fölfelé ötvenesztendősig számláld meg mindazokat, akik bevonulhatnak, hogy szolgálatot teljesítsenek a szövetség sátránál.

4:24  A következő a gersoniták nemzetségének tiszte:

4:25  ők vigyék a hajlék szőnyegeit, a szövetség sátrát, a másik takarót s a mindezek fölé való, halbőrből készült takarót, a szövetség sátrának bejáratán függő leplet,

4:26  az udvar kárpitjait, a bejáratra való leplet, amely a hajlék előtt van, mindazt, ami az oltárhoz tartozik, meg a köteleket s a szolgálatukhoz tartozó eszközöket.

4:27  Áronnak és fiainak parancsa szerint vigyék mindezt Gerson fiai és tőlük tudja meg mindegyikük, hogy mit kell vinnie szolgálatában.

4:28  Ez a gersoniták nemzetségének tiszte a szövetség sátrában; Itamárnak, Áron pap fiának keze alatt legyenek.

4:29  Számláld meg Merári fiait is, nemzetségük s nagycsaládjuk szerint,

4:30  harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig mindazokat, akik bevonulhatnak szolgálatuk végzésére a bizonyság szövetségének szolgálatára.

4:31  Vinnivalóik a következők: ők vigyék a hajlék deszkáit és reteszrúdjait, oszlopait s azok talpait,

4:32  továbbá az udvar körben levő oszlopait azok talpaival, cövekeivel s köteleivel együtt. Minden tárgyat és eszközt szám szerint kapjanak meg, s úgy vigyenek.

4:33  Ez a meráriták nemzetségének tiszte és szolgálata a szövetség sátrában: Itamárnak, Áron pap fiának keze alatt legyenek.«

4:34  Megszámlálták tehát Mózes és Áron meg a gyülekezet fejedelmei Kaát fiait, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,

4:35  harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig mindazokat, akik bevonulhattak a szövetség sátrának szolgálatára:

4:36  és kétezer-hétszázötvenen voltak.

4:37  Ez azoknak a száma Kaát nemzetségéből, akik bevonulhattak a szövetség sátrába, akiket megszámlált Mózes és Áron, az Úrnak Mózes által adott parancsára.

4:38  Megszámlálták Gerson fiait is, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,

4:39  harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig mindazokat, akik bevonulhattak, hogy szolgálatot teljesítsenek a szövetség sátrában:

4:40  és kétezer-hatszázharmincan voltak.

4:41  Ez azoknak a gersonitáknak a nemzetsége, akiket megszámlált Mózes és Áron az Úr parancsára.

4:42  Megszámlálták Merári fiait is, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,

4:43  harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig mindazokat, akik bevonulhattak, hogy a szövetség sátrának szolgálatát ellássák:

4:44  és háromezer-kétszázan voltak.

4:45  Ez Merári azon fiainak száma, akiket megszámlált Mózes és Áron, az Úrnak Mózes által adott parancsára.

4:46  A leviták összes megszámláltjai, akiket megszámláltak Mózes és Áron meg Izrael fejedelmei, nevük szerint, nemzetségük és nagycsaládjuk szerint,

4:47  harmincesztendőstől fölfelé ötvenesztendősig azok, akik bevonulhattak a sátor szolgálatára, s vinnivalóinak szállítására,

4:48  összesen nyolcezer-ötszáznyolcvanan voltak.

4:49  Az Úr parancsára számlálta meg őket Mózes, mindenkit tiszte, s vinnivalója szerint, amint az Úr parancsolta neki.

Chapter 5

5:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

5:2  »Parancsold meg Izrael fiainak, hogy utasítsák ki a táborból mindazt, aki leprás, folyásban szenved, vagy halott miatt tisztátalan:

5:3  akár férfi, akár nő, utasítsátok ki a táborból, hogy tisztátalanná ne tegyék a tábort, mert én közöttetek lakom.«

5:4  Úgy is tettek Izrael fiai: kiutasították az ilyeneket a táboron kívülre, amint az Úr meghagyta Mózesnek.

5:5  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

5:6  »Szólj Izrael fiaihoz: Ha valaki, akár férfi, akár nő, elkövet valami vétket, amelyet az emberek el szoktak követni, s így hűtlenül megszegi az Úr parancsát és vétkessé válik:

5:7  vallja meg vétkét, s térítse meg magát az értéket, s azonfelül ötödrészét annak, aki ellen vétkezett.

5:8  Ha nincsen, aki felvegye, akkor adja oda az Úrnak, s legyen a papé, azon a koson felül, amelyet az engesztelés végett, engesztelő áldozatul kell bemutatni.

5:9  Minden adomány, amelyet Izrael fiai hoznak, a papot illesse,

5:10  s mindaz, amit valaki a szent helyre visz és a pap kezébe ad, a papé legyen.«

5:11  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

5:12  »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valakinek a felesége megtéved és megcsalja a férjét és

5:13  más férfival hál, de ezt férje nem tudja megállapítani, hanem titok marad a házasságtörés, és tanúk által sem lehet bizonyítani, mert nem érték rajta a házasságtörésen:

5:14  ha a féltékenység szelleme izgatja a férfit a felesége ellen, akár valóban tisztátalanná lett az, akár hamisan gyanúsítja,

5:15  vezesse a paphoz, és vigyen miatta áldozati ajándékul egy tized mérték árpalisztet; olajat ne öntsön rá, és tömjént se tegyen rá, mert féltékenységi ételáldozat, házasságtörést vizsgáló áldozat az.

5:16  A pap aztán vezesse és állítsa az asszonyt az Úr elé

5:17  és vegyen egy cserépedénybe szent vizet, s tegyen abba egy kis port a hajlék padozatáról.

5:18  Aztán fossza meg az Úr színe előtt álló asszony fejét a díszétől, tegye rá kezére az emlékeztető ételáldozatot, a féltékenységi ételáldozatot, ő maga pedig tartsa kezében a keservek vizét, amelyet átokkal megátkozott

5:19  és eskesse meg őt és mondja: ‘Ha nem hált veled más férfi, s nem lettél tisztátalanná férjed ágyának elhagyása által, ne ártson neked e keservek vize, amelyet megátkoztam.

5:20  Ha azonban elhajoltál férjedtől és tisztátalanná lettél és más férfival háltál,

5:21  szálljanak rád a következő átkok: Tegyen az Úr téged átokká és példázattá mindenki számára néped között: sorvassza el csípődet, s szakadjon szét megdagadó méhed.

5:22  Hatoljon ez az átkozott víz beleidbe, s dagadjon meg méhed, sorvadjon el a csípőd.’ Felelje erre az asszony: ‘Ámen, ámen!’

5:23  Aztán írja rá a pap ezeket az átkokat egy lapra, s törölje bele a keservek vizébe, amelyet megátkozott,

5:24  s itassa meg az asszonnyal. Mielőtt azonban megissza,

5:25  vegye el a pap a kezéből a féltékenységi ételáldozatot, ajánlja fel az Úr előtt és tegye az oltárra – úgy tudniillik, hogy előbb

5:26  vegyen egy marékra valót emlékeztetőrészül az áldozatból, s égesse el az oltáron, és csak aztán itassa meg az asszonnyal a keservek vizét. –

5:27  Amikor megitta: ha tisztátalanná lett, s megcsalta férjét és házasságtörésben vétkes, akkor átjárja őt az átok vize, s feldagad a hasa, elsorvad a csípője, és az asszony átokká és példázattá lesz egész népe között;

5:28  ha pedig nem lett tisztátalanná, akkor sértetlen marad és szülhet magzatot.

5:29  Ez a törvény a féltékenységről. Ha elhajol az asszony a férjétől és tisztátalanná lesz,

5:30  s a férj a féltékenység szellemétől izgatva elviszi az Úr színe elé, s a pap megteszi vele mindazt, ami itt meg van írva,

5:31  akkor a férj vétek nélkül lesz, ő pedig meglakol vétkéért.«

Chapter 6

6:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

6:2  »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha egy férfi vagy nő fogadalmat tesz, hogy megszentelődik és az Úrnak fogja magát szentelni,

6:3  bortól és mindattól, ami részegít, tartózkodjon. Borból vagy más valami italból készült ecetet és semmit, amit szőlőből sajtolnak, ne igyon, se friss, se szárított szőlőt ne egyék.

6:4  Azon egész idő alatt, amelyben fogadalma az Úrnak szenteli, semmit se egyék, ami szőlőtőről való, se aszú szőlőt, se szőlőmagot.

6:5  Megtartóztatásának egész ideje alatt borotva ne járja fejét; annak a napnak leteltéig, ameddig az Úrnak szentelte magát, szent legyen: hagyja nőni fején haját.

6:6  Megszentelődésének egész ideje alatt halotthoz be ne menjen,

6:7  még atyja, anyja, fivére és nővére temetése által se tegye tisztátalanná magát, mert fején annak a jele van, hogy Istenének szentelte magát.

6:8  Megtartóztatásának egész ideje alatt az Úrnak szentelje magát.

6:9  Ha valaki hirtelen meghal előtte, akkor tisztátalanná válik szentelt feje: nyírja is meg azt mindjárt tisztulása napján, s a hetediken újra.

6:10  A nyolcadik napon aztán vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát a paphoz, a bizonyság sátrának bejáratához.

6:11  A pap pedig készítse el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat meg egészen elégő áldozatul és esedezzék érte, amiért bűnbe esett a halott által. Ugyanazon a napon szentelje fejét,

6:12  és szentelje megtartóztatásra szánt napjait újra az Úrnak, bemutatva egy egyesztendős bárányt vétekért való áldozatul – úgy azonban, hogy az előbbi napok érvénytelenek legyenek, minthogy tisztátalanná vált megszentelődése.

6:13  A megszentelődésről a következő a törvény. Amikor letelnek azok a napok, amelyeket fogadalmára megállapított, vezesse őt a pap a szövetség sátrának ajtajához

6:14  és hozasson vele áldozati ajándékul az Úrnak: egy egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, egy egyesztendős hibátlan juhot bűnért való áldozatul, meg egy hibátlan kost békeáldozatul,

6:15  meg egy kosár kovásztalan, olajjal meghintett kenyeret és kovásztalan, olajjal megkent lepényt, a hozzájuk tartozó étel- s italáldozatokkal együtt.

6:16  Aztán vigye ezeket a pap az Úr elé és készítse el a bűnért való áldozatot és az egészen elégő áldozatot,

6:17  a kost pedig vágja le békeáldozatul az Úrnak, és mutassa be vele a kosár kovásztalan kenyeret meg a szokásos étel- s italáldozatot.

6:18  Aztán nyírassa le a nazírral a szövetség sátrának ajtaja előtt megszentelődésének haját, és vegye a haját és tegye a békeáldozat alá tett tűzre.

6:19  Majd vegye a kos megfőzött lapockáját meg az egyik kovásztalan cipót a kosárból, s az egyik kovásztalan lepényt, s tegye rá a nazír kezére, miután fejét megnyírták,

6:20  s ajánlja fel az Úr előtt; aztán vegye vissza tőle, s legyen éppúgy a pap szent része, mint a parancs szerint odaadandó szegy meg a comb. Ezután ihat a nazír bort.

6:21  Ez a kötelessége a nazírnak, minthogy megszentelődése idején áldozati ajándékát ígérte az Úrnak – azonkívül, amire a tehetségéből telik: amint szívében a fogadalmat tette, úgy kell cselekednie, hogy megszentelődése tökéletes legyen.«

6:22  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

6:23  »Szólj Áronhoz és fiaihoz: Így áldjátok meg Izrael fiait és ezt mondjátok nekik:

6:24  ‘Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged,

6:25  ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked,

6:26  fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!’

6:27  Így hívják le nevemet Izrael fiaira, és én megáldom őket.«

Chapter 7

7:1  Történt pedig azon a napon, amelyen Mózes befejezte, felállította, felkente és megszentelte a hajlékot és minden eszközét, valamint az oltárt és minden eszközét,

7:2  hogy Izrael fejedelmei, a nagycsaládok fejei, azok, akik az egyes törzsek fejedelmei, s a megszámláltak elöljárói voltak, elhoztak

7:3  az Úr elé áldozati ajándékul hat fedett szekeret és tizenkét szarvasmarhát. Egy-egy szekeret hozott két-két fejedelem, egy-egy szarvasmarhát mindegyik. Amikor elhozták ezeket a hajlék elé,

7:4  így szólt az Úr Mózeshez:

7:5  »Fogadd el tőlük és szolgáljanak a sátor szolgálatára és add oda a levitáknak szolgálatuk tisztéhez képest.«

7:6  Átvette tehát Mózes a szekereket s a marhákat, és odaadta a levitáknak.

7:7  Két szekeret és négy marhát Gerson fiainak adott szükségletükhöz képest,

7:8  másik négy szekeret meg nyolc marhát Merári fiainak adott tisztükhöz és szolgálatukhoz Itamárnak, Áron pap fiának keze alá.

7:9  Kaát fiainak azonban nem adott sem szekeret, sem marhát, minthogy ők a szent helyen levő dolgok szolgálatát végezték, s vinnivalóikat tulajdon vállukon vitték.

7:10  Azon a napon, amelyen felkenték az oltárt, elhozták a fejedelmek az oltár felavatására áldozati ajándékukat az oltár elé.

7:11  Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Minden nap egy-egy fejedelem mutassa be áldozati ajándékát az oltár felavatására.«

7:12  Az első napon a Júda törzséből való Nahson, Aminádáb fia mutatta be áldozati ajándékát.

7:13  Volt pedig abban: egy ezüsttál, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsésze, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint; mindkettő telve ételáldozatnak szánt, olajjal meghintett lisztlánggal;

7:14  egy tíz aranysékeles mozsárka telve füstölőszerrel;

7:15  egy fiatal bika a csordából, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul;

7:16  meg egy kecskebak bűnért való áldozatul;

7:17  békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt kecskebak, öt egyesztendős bárány. Ez volt Nahsonnak, Aminádáb fiának áldozati ajándéka.

7:18  A második napon Natanael, Szuár fia, Isszakár törzsének fejedelme mutatta be áldozatát:

7:19  egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal;

7:20  egy tízsékeles aranymozsárkát telve füstölőszerrel;

7:21  egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;

7:22  egy kecskebakot bűnért való áldozatul;

7:23  békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Natanaelnek, Szuár fiának áldozati ajándéka.

7:24  A harmadik napon Zebulon fiainak fejedelme, Eliáb, Helon fia

7:25  mutatta be: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,

7:26  egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;

7:27  egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;

7:28  egy kecskebakot bűnért való áldozatul;

7:29  békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliábnak, Helon fiának áldozati ajándéka.

7:30  A negyedik napon Rúben fiainak fejedelme, Eliszúr, Sedeúr fia

7:31  mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,

7:32  egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát, telve füstölőszerrel;

7:33  egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;

7:34  egy kecskebakot bűnért való áldozatul;

7:35  békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliszúrnak Sedeúr fiának áldozati ajándéka.

7:36  Az ötödik napon Simeon fiainak fejedelme, Salámiel, Szúrisaddáj fia

7:37  mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal;

7:38  egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;

7:39  egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;

7:40  egy kecskebakot bűnért való áldozatul;

7:41  békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Salámielnek, Szúrisaddáj fiának áldozati ajándéka.

7:42  A hatodik napon Gád fiainak fejedelme, Eliászáf, Dúel fia

7:43  mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,

7:44  egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;

7:45  egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;

7:46  egy kecskebakot bűnért való áldozatul;

7:47  békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliászáfnak, Dúel fiának áldozati ajándéka.

7:48  A hetedik napon Efraim fiainak fejedelme, Elisáma, Ammiúd fia

7:49  mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal;

7:50  egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;

7:51  egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;

7:52  egy kecskebakot bűnért való áldozatul;

7:53  békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Elisámának, Ammiúd fiának áldozati ajándéka.

7:54  A nyolcadik napon Manassze fiainak fejedelme, Gamáliel, Fadasszúr fia

7:55  mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,

7:56  egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;

7:57  egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;

7:58  egy kecskebakot bűnért való áldozatul;

7:59  békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Gamálielnek, Fadasszúr fiának áldozati ajándéka.

7:60  A kilencedik napon Benjamin fiainak fejedelme, Abidán, Gedeon fia

7:61  mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettő telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,

7:62  egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;

7:63  egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;

7:64  egy kecskebakot bűnért való áldozatul;

7:65  békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Abidánnak, Gedeon fiának áldozati ajándéka.

7:66  A tizedik napon Dán fiainak fejedelme, Ahiézer, Ammisaddáj fia

7:67  mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,

7:68  egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;

7:69  egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;

7:70  egy kecskebakot bűnért való áldozatul;

7:71  békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahiézernek, Ammisaddáj fiának áldozati ajándéka.

7:72  A tizenegyedik napon Áser fiainak fejedelme, Fegiel, Okrán fia

7:73  mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,

7:74  egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;

7:75  egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;

7:76  egy kecskebakot bűnért való áldozatul;

7:77  békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Fegielnek, Okrán fiának áldozati ajándéka.

7:78  A tizenkettedik napon Naftali fiainak fejedelme, Áhira, Enán fia

7:79  mutatta be áldozatát: egy ezüsttálat, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsészét, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint, mindkettőt telve ételáldozatul szánt, olajjal meghintett lisztlánggal,

7:80  egy tíz sékelt nyomó aranymozsárkát telve füstölőszerrel;

7:81  egy fiatal bikát a csordából, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul;

7:82  egy kecskebakot bűnért való áldozatul;

7:83  békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahirának, Enán fiának áldozati ajándéka.

7:84  A következőket mutatták be tehát Izrael fejedelmei az oltár felavatására azon a napon, amelyen felszentelték: tizenkét ezüsttálat, tizenkét ezüstcsészét, tizenkét aranymozsárkát,

7:85  úgyhogy százharminc sékel ezüst volt egy-egy tál és hetven sékel volt egy-egy csésze, tehát ezüstből, az összes edényeket együttvéve, kétezernégyszáz sékelt a szentély súlyegysége szerint;

7:86  a tizenkét, füstölőszerrel telt aranymozsárka pedig tíz-tíz sékel súlyú volt a szentély súlyegysége szerint, aranyból tehát összesen százhúsz sékelt;

7:87  egészen elégő áldozatul tizenkét fiatal bikát a csordából, tizenkét kost, tizenkét egyesztendős bárányt meg a hozzájuk tartozó ételáldozatokat; vétekért való áldozatul tizenkét kecskebakot;

7:88  békeáldozatul huszonnégy szarvasmarhát, hatvan kost, hatvan kecskebakot, hatvan egyesztendős bárányt. Ezt mutatták be az oltár felavatására, amikor felkenték.

7:89  Ha pedig Mózes bement a szövetség sátrába, hogy tanácsot kérjen, hallotta a hangot, mellyel az Úr a bizonyság ládáján levő engesztelőhelyről, a két kerub közül szólt hozzá és onnan vele beszélt.

Chapter 8

8:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

8:2  »Szólj Áronhoz és mondd neki: Ha felrakod a hét mécsest, a déli oldalra állítsd a mécstartót. Azt parancsold tehát, hogy a mécsesek észak felé, a kitett kenyerek asztala felé nézzenek, a mécstartóval szembeeső oldalra világítsanak.«

8:3  Áron úgy is tett: úgy rakta fel a mécseseket a mécstartóra, amint az Úr parancsolta Mózesnek. –

8:4  A mécstartó vert aranyból készült, a középső szára éppúgy, mint mindaz, ami az ágak mindkét oldalából kijött: azon minta szerint, amelyet az Úr mutatott Mózesnek, aszerint csinálta meg a mécstartót.

8:5  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

8:6  »Vedd ki a levitákat Izrael fiai közül és tisztítsd meg őket

8:7  a következő szertartással: hintsd meg őket a tisztulás vizével, borotválják le testüket egészen, és mossák ki ruhájukat. Miután így megtisztultak,

8:8  vegyenek egy fiatal bikát a csordából, hozzávaló ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, egy másik bikát a csordából pedig végy bűnért való áldozatul.

8:9  Aztán állítsd a levitákat a szövetség sátra elé és hívd egybe Izrael fiainak egész sokaságát.

8:10  Miután pedig a leviták az Úr elé álltak, Izrael fiai tegyék rájuk a kezüket,

8:11  Áron pedig ajánlja fel a levitákat az Úr színe előtt ajándékul Izrael fiai részéről, hogy szolgáljanak az Ő szolgálatában.

8:12  Majd tegyék rá a leviták a kezüket a fiatal bikák fejére, te pedig készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat meg egészen elégő áldozatul az Úrnak, hogy engesztelést végezz értük.

8:13  Így állítsd a levitákat Áronnak és fiainak színe elé, így szenteld és ajánld fel őket az Úrnak,

8:14  így különítsd el őket Izrael fiai közül, hogy az enyéim legyenek,

8:15  s aztán bemehetnek a szövetség sátrába, hogy szolgáljanak nekem. Így tisztítsd, szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, mert teljesen nekem adták őket Izrael fiai:

8:16  cserébe minden elsőszülöttért, amely méhet nyit Izraelben, vettem el őket magamnak.

8:17  Az enyém ugyanis minden elsőszülött Izrael fiai között, akár ember, akár állat: attól a naptól kezdve, hogy megvertem minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, magamnak szenteltem őket.

8:18  De cserébe Izrael fiainak összes elsőszülötteiért elvettem a levitákat,

8:19  s odaadtam őket a népből ajándékba Áronnak és fiainak, hogy szolgáljanak nekem Izrael helyett a szövetség sátrában és könyörögjenek az izraelitákért, hogy csapás ne legyen a népen, ha a szentélyhez közelíteni merészel.«

8:20  Meg is tette Mózes és Áron meg Izrael fiainak egész közössége a levitákkal azt, amit az Úr Mózesnek parancsolt:

8:21  megtisztultak, kimosták ruhájukat, Áron felajánlotta őket az Úr színe előtt, s könyörgött értük,

8:22  hogy megtisztulva menjenek be szolgálatukra a szövetség sátrába Áron s fiai előtt. Ahogy az Úr parancsolt Mózesnek a leviták felől, úgy történt.

8:23  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

8:24  »Ez a törvény a levitákról: Huszonöt esztendős koruktól kezdve vonuljanak be, hogy szolgáljanak a szövetség sátrában;

8:25  ha azonban ötvenedik esztendejüket betöltötték, ne szolgáljanak többé;

8:26  legyenek testvéreik segítői a szövetség sátrában, gondoskodjanak arról, amit rájuk bíznak, de szolgálatot ne teljesítsenek. Így rendelkezzél a levitákkal dolgaikat illetőleg.«

Chapter 9

9:1  Így szólt az Úr Mózeshez, a Sínai pusztájában, Egyiptom földjéről való kivonulásuk után a második esztendőben, az első hónapban, mondván:

9:2  »Készítsék el Izrael fiai a pászkát a maga idejében,

9:3  ennek a hónapnak tizennegyedik napján estefelé, annak minden törvénye és előírása szerint.«

9:4  Megparancsolta erre Mózes Izrael fiainak, hogy készítsék el a pászkát,

9:5  és ők el is készítették a maga idejében, a hónap tizennegyedik napján estefelé a Sínai hegynél. Egészen úgy tettek Izrael fiai, amint az Úr parancsolta Mózesnek.

9:6  Ám azonban némelyek, akik halott ember miatt tisztátalanok voltak, s így azon a napon pászkát nem készíthettek, Mózes és Áron elé járultak

9:7  és azt mondták nekik: »Halott ember miatt tisztátalanok vagyunk; de miért szenvedjünk hátrányt azáltal, hogy nem mutathatjuk be az áldozati ajándékot az Úrnak a maga idejében Izrael fiaival együtt?«

9:8  Azt felelte nekik Mózes: »Várjatok, hadd kérdezzem meg, mit parancsol az Úr felőletek.«

9:9  Így szólt erre az Úr Mózeshez:

9:10  »Szólj Izrael fiaihoz: Ha valaki nemzetetekben halott miatt tisztátalan, vagy messze úton van, készítse el a pászkát az Úrnak

9:11  a második hónapban, a hónap tizennegyedik napján estefelé; kovásztalan kenyérrel s mezei salátával egye meg,

9:12  ne hagyjon belőle semmit se reggelig, s ne törje meg csontjait: tartsa meg a pászka minden előírását.

9:13  Ha azonban valaki tiszta is és úton sincs, s mégsem készíti el a pászkát: irtassék ki népéből, mivel nem mutatta be idejében az áldozati ajándékot az Úrnak; az ilyen ember viselje bűnét.

9:14  Ha idegen vagy jövevény tartózkodik nálatok, a pászkát ő is annak törvényei és előírásai szerint készítse el az Úrnak: egy törvény legyen nálatok mind a jövevény, mind a bennszülött számára.«

9:15  Tehát azon a napon, amelyiken felállították a hajlékot, befödte a felhő, estétől reggelig pedig tűzszerű tünemény volt a hajlék felett.

9:16  Így volt ez állandóan: nappal a felhő borította, éjjel pedig tűzszerű tünemény.

9:17  Ha felemelkedett a felhő, amely a sátort fedte, akkor elindultak Izrael fiai, s ahol a felhő megállt, ott tábort ütöttek.

9:18  Az Úr parancsára indultak, s az ő parancsára ütöttek tábort. Mindaddig, amíg a felhő állt a hajlék felett, egy helyen maradtak.

9:19  Ha úgy történt, hogy hosszú ideig állt felette, Izrael fiai ügyeltek az Úrra, s nem indultak el,

9:20  akárhány napig állt a felhő a hajlék felett. Az Úr parancsára ütötték fel a sátrakat, és az ő parancsára szedték fel azokat.

9:21  Ha a felhő estétől reggelig volt ott, s mindjárt virradatkor felemelkedett a hajlékról, akkor indultak; ha egy nap és egy éjszaka után szállt fel, akkor szedték fel a sátrakat,

9:22  ha két napig, egy hónapig vagy még hosszabb ideig volt a hajlékon, akkor Izrael fiai egy helyen maradtak, s nem indultak el; mihelyt pedig felemelkedett, elindították a tábort.

9:23  Az Úr szavára állították fel a sátrakat, az ő szavára indultak el, és ügyeltek az Úrra, Mózes által adott parancsa szerint.

Chapter 10

10:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

10:2  »Készíts magadnak két ezüstből vert trombitát, hogy egybehívhasd velük a közösséget, amikor el kell indítani a tábort.

10:3  Ha mindkét trombitát megfúvatod, gyűljön egybe hozzád az egész közösség a szövetség sátrának ajtajához.

10:4  Ha csak egyet fúvatsz, jöjjenek hozzád a fejedelmek, Izrael közösségének fejei.

10:5  Ha hosszú, szaggatott hang harsan, indítsák el a tábort az elsők, azok, akik kelet felé vannak;

10:6  a trombita második szavára, s ugyanilyen harsogására szedjék fel sátraikat azok, akik dél felé tartózkodnak; ekképpen tegyenek a többiek is. Ha indulni kell, harsogjanak a trombiták,

10:7  ha pedig egybe kell gyűjteni a népet, egyhuzamban zengjenek a trombiták, s ne szaggatottan harsogjanak.

10:8  Áron fiai, a papok fújják a trombitákat: örök rendtartás legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek.

10:9  Ha hadba mentek földetekről az ellenség ellen, amely hadakozik ellenetek, harsogtassátok ezeket a trombitákat és megemlékezik rólatok az Úr, a ti Istenetek, és megszabadultok ellenségeitek kezéből.

10:10  Ha áldozati lakomátok, ünnepnapotok vagy a hó első napja van, fújjátok meg ezeket a trombitákat egészen elégő- és békeáldozataitok mellett, hogy emlékezzék meg rólatok Istenetek. Én az Úr vagyok a ti Istenetek.«

10:11  A második esztendőben, a második hónapban, a hó huszadik napján felemelkedett a felhő a szövetség hajlékáról,

10:12  és elindultak Izrael fiai, csapataik szerint, a Sínai pusztájából. A felhő a Párán pusztájában ereszkedett le.

10:13  Először indították el táborukat az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint

10:14  Júda fiai, csapataik szerint; a fejedelmük Nahson, Aminádáb fia volt;

10:15  Isszakár fiai törzsének fejedelme Natanael, Szuár fia volt,

10:16  Zebulon törzsének fejedelme Eliáb, Helon fia volt.

10:17  Aztán lebontották a hajlékot és elindultak Gersonnak és Merárinak fiai, akik vitték.

10:18  Erre aztán elindultak Rúben fiai, csapataik és rendjük szerint; fejedelmük Heliszúr, Sedeúr fia volt;

10:19  Simeon fiai törzsének fejedelme Salámiel, Szúrisaddáj fia volt,

10:20  Gád törzsének fejedelme Eliászáf, Dúel fia volt.

10:21  Aztán elindultak a kaátiták, akik a szent helyen levő dolgokat vitték. Addig vitték a hajlékot, amíg a felállítás helyére nem érkeztek.

10:22  Aztán elindították táborukat Efraim fiai, csapataik szerint; seregük fejedelme Elisáma, Ammiúd fia volt;

10:23  Manassze fiai törzsének fejedelme Gamáliel, Fadasszúr fia volt,

10:24  Benjamin törzsének fejedelme Abidán, Gedeon fia volt.

10:25  Valamennyi tábor után utolsóknak Dán fiai indultak el, csapataik szerint; seregük fejedelme Ahiézer, Ammisaddáj fia volt;

10:26  Áser fiai törzsének fejedelme Fegiel, Okrán fia volt,

10:27  Naftali fiai törzsének fejedelme Áhira, Enán fia volt.

10:28  Ezek voltak Izrael fiainak táborai és ekként indultak csapataik szerint, amikor elindultak.

10:29  Azt mondta ekkor Mózes Hóbábnak, a mádiánita Ráguel fiának, az ő rokonának: »Íme, elindulunk arra a helyre, amelyet nekünk fog adni az Úr; gyere velünk, s jót teszünk veled, mert jót ígért az Úr Izraelnek.«

10:30  Az így felelt neki: »Nem megyek veled, hanem visszatérek szülőföldemre.«

10:31  Ám ő azt mondta: »Ne hagyj el minket; te ugyanis tudod, hol kell tábort ütnünk a pusztában, légy tehát vezetőnk.

10:32  Ha velünk jössz, azoknak a javaknak a legjavát, amelyeket az Úr nekünk juttat, neked fogjuk adni.«

10:33  Elindultak tehát az Úr hegyétől és megtettek háromnapi utat, mert az Úr szövetségének ládája három napig haladt előttük, helyet keresve a tábornak.

10:34  Nappal az Úr felhője is felettük volt, mialatt vonultak.

10:35  Valahányszor pedig felemelték a ládát, ezt mondta Mózes: »Kelj fel, Uram, hadd széledjenek szét ellenségeid, s hadd futamodjanak meg színed elől, akik gyűlölnek téged.« –

10:36  Amikor pedig letették, ezt mondta: »Térj vissza, Uram, Izrael seregének sokaságához.«

Chapter 11

11:1  Ezenközben zúgolódás támadt az Úr ellen a nép között a fáradság miatt. Amikor az Úr ezt meghallotta, megharagudott és kigyulladt ellenük az Úr tüze és emészteni kezdte a tábor szélét.

11:2  Amikor azonban a nép Mózeshez kiáltott, Mózes könyörgött az Úrhoz és a tűz elenyészett.

11:3  Erre elnevezte azt a helyet Taberának (azaz Gyulladásnak), mivel kigyulladt ellenük az Úr tüze.

11:4  Az a gyülevész népség pedig, amely velük feljött, kívánságra gerjedt, s leült és siránkozott és Izrael fiait is csatlakozásra bírta és azt mondta: »Ki ad nekünk húst enni?

11:5  Emlékszünk a halra, amelyet ingyen ettünk Egyiptomban, eszünkbe jut az uborka, a dinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma s a fokhagyma.

11:6  Most száraz a torkunk: nem lát szemünk semmi mást, csak mannát.«

11:7  A manna olyan volt, mint a koriander magva, olyan színű, mint a bdellium;

11:8  a nép körüljárt, felszedte, megőrölte a kézimalmon vagy megtörte a mozsárban, aztán megfőzte a fazékban, s kalácsot készített belőle, olyan ízűt, mint az olajos lepény.

11:9  Amikor éjjel leszállt a táborra a harmat, leszállt vele a manna is.

11:10  Hallotta tehát Mózes, hogy siránkozik a nép családról családra, mindenki a sátra ajtajában. Erre igen felgerjedt az Úr haragja, de Mózesnek is tűrhetetlennek tűnt ez a dolog.

11:11  Azt mondta azért az Úrnak: »Miért nyomorítottad meg szolgádat? Miért nem lelek kegyelmet előtted, s miért raktad énrám az egész nép terhét?

11:12  Hát én fogantam-e ezt az egész sokaságot, vagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: ‘Hordozd őket kebleden, amint a dajka szokta hordozni a csecsemőt, s vidd el őket arra a földre, amely felől megesküdtél atyáiknak?’

11:13  Honnan vegyek húst, hogy adjak ekkora sokaságnak? Sírnak nekem és mondják: ‘Adj nekünk húst enni!’

11:14  Én egyedül nem győzöm ezt az egész népet, mert nehéz az nekem.

11:15  Ha azonban te másként ítélsz, akkor kérlek, ölj meg engem, s találjak kegyelmet szemed előtt, hogy ne szenvedjek ennyi nyomorúságot.«

11:16  Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Gyűjts egybe nekem hetven olyan férfit Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei s elöljárói, s vidd őket a szövetség sátrának ajtajához és állítsd ott őket magad mellé.

11:17  Én majd leszállok és szólok neked, s elveszek lelkedből, s odaadom nekik, hogy hordozzák veled a nép terhét, s ne terheljen az téged egyedül.

11:18  A népnek pedig mondd: Szentelődjetek meg: holnap húst esztek. Hallottam ugyanis, hogy azt mondtátok: ‘Ki ad nekünk húst enni? Jó volt nekünk Egyiptomban.’ – Ad tehát majd nektek húst az Úr, s esztek,

11:19  nem egy nap, sem kettőn, sem ötön, sem tízen, sem húszon,

11:20  hanem egy egész hónapig, míg ki nem jön orrotokon, s utálatossá nem válik, mivel megvetettétek az Urat, aki közöttetek van és sírtatok előtte, mondván: ‘Miért jöttünk ki Egyiptomból?’«

11:21  Azt mondta erre Mózes: »Hatszázezer gyalogosa van e népnek, s te azt mondod: ‘Húst adok nekik enni egy egész hónapig?’

11:22  Talán bizony juhok s marhák sokasága kerül levágásra, hogy elég legyen eledelül, vagy egybegyűlik a tenger minden hala, hogy jóllakassa őket?«

11:23  Azt felelte neki az Úr: »Hát erőtlen-e az Úr keze? Nos, majd meglátod, valóban beteljesedik-e beszédem?«

11:24  Elment tehát Mózes és elmondta a népnek az Úr szavait, s egybegyűjtött hetven férfit Izrael vénei közül, s odaállította őket a sátor köré.

11:25  Ekkor leszállt az Úr a felhőben, szólt hozzá és elvett abból a lélekből, amely Mózesen volt, s odaadta a hetven férfinak. Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek, máskor azonban nem.

11:26  Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiket Eldádnak, a másikat Medádnak hívták; ezeken is megnyugodott a Lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, csak nem mentek ki a sátorhoz.

11:27  Amikor ezek prófétálni kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: »Eldád és Medád prófétálnak a táborban.«

11:28  Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak közül kiválasztott szolgája: »Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!«

11:29  Ám ő azt mondta: »Mit féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná Lelkét!«

11:30  Aztán Mózes meg Izrael vénei visszatértek a táborba.

11:31  Ekkor szél érkezett az Úrtól, fürjeket ragadott fel a tengeren túlról, s elhozta őket és a táborra hullatta, egynapi járóföldre körös-körül, a tábor minden oldalán; két könyöknyi magasságban repdestek a föld felett a levegőben.

11:32  Felkerekedett erre a nép, s azon az egész napon és éjszakán meg a következő napon szedte a fürjeket. Még aki keveset gyűjtött, annak is volt tíz hómernyi; és kiterítették őket a tábor körül.

11:33  Még a foguk között volt a hús és még el sem fogyott ez az eledel, amikor íme, felgerjedt az Úr haragja a nép ellen, s megverte felette nagy csapással.

11:34  Erre elnevezték azt a helyet a Kívánkozás sírjainak, mert ott temették el a kívánkozó népet.

11:35  Aztán elindultak a Kívánkozás sírjaitól, s eljutottak Hácerótba, s ott telepedtek meg.

Chapter 12

12:1  Ekkor Mirjám és Áron Mózes ellen beszéltek az ő etióp felesége miatt

12:2  és azt mondták: »Hát csak Mózes által szólt az Úr? Nemde, hozzánk is éppen úgy szólt!« Amikor az Úr ezt meghallotta –

12:3  Mózes ugyanis szelídebb férfi volt minden embernél, aki a földön lakott –,

12:4  azonnal szólt hozzá meg Áronhoz és Mirjámhoz: »Menjetek ki csak ti hárman a szövetség sátrához.« Amikor aztán kimentek,

12:5  leszállt az Úr egy felhőoszlopban, megállt a sátor ajtajában és szólította Áront meg Mirjámot. Amikor odamentek,

12:6  azt mondta nekik: »Halljátok beszédem! Ha valaki közületek prófétája az Úrnak, annak látomásban jelenek meg vagy álomban szólok.

12:7  Ám Mózes, az én szolgám nem ilyen: ő az én egész házamban meghitt,

12:8  mert vele szemtől szembe beszélek, s ő nyíltan, nem rejtélyekben és jelképekben látja az Urat. Miért nem féltetek tehát gyalázni szolgámat, Mózest?«

12:9  Aztán haragra gerjedve irántuk, elment.

12:10  Amint pedig eltávozott a felhő, amely a sátor felett volt, íme, Mirjám úgy fehérlett a leprától, mint a hó. Amikor Áron rátekintett és látta, hogy lepra öntötte el,

12:11  azt mondta Mózesnek: »Kérlek, uram, ne ródd fel nékünk ezt a bűnt, amelyet esztelenül elkövettünk,

12:12  ne legyen ez olyan, mint a halott, s mint az idétlen magzat, amelyet anyja méhe elvetél: íme, már fél testét megemésztette a lepra.«

12:13  Erre Mózes az Úrhoz kiáltott: »Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!«

12:14  Azt felelte neki az Úr: »Ha az atyja az arcába köpött volna, nemde legalább hét napig kellene szégyellnie magát? El kell csak különíteni hét napig a táboron kívül, aztán vissza lehet hívni.«

12:15  Kizárták tehát Mirjámot hét napra a táborból és a nép nem indult el arról a helyről, amíg vissza nem hívták Mirjámot.

12:16  Aztán elindult a nép Hácerótból és a Párán-pusztában ütötte fel sátrait.

Chapter 13

13:1  Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez:

13:2  »Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül.«

13:3  Megtette Mózes, amit az Úr parancsolt, s elküldte Párán pusztából a fejedelmi férfiakat, név szerint:

13:4  Rúben törzséből: Sámuát, Zekur fiát,

13:5  Simeon törzséből: Safátot, Húri fiát,

13:6  Júda törzséből: Kálebet, Jefóne fiát,

13:7  Isszakár törzséből: Jígalt, József fiát,

13:8  Efraim törzséből: Hóseát, Nún fiát,

13:9  Benjamin törzséből: Fáltit, Ráfu fiát,

13:10  Zebulon törzséből: Geddiélt, Szódi fiát,

13:11  József törzséből: Manassze ágából: Gáddit, Szúszi fiát,

13:12  Dán törzséből: Ammielt, Gemálli fiát,

13:13  Áser törzséből: Sztúrt, Mikaél fiát,

13:14  Naftali törzséből: Nahábit, Vápszi fiát,

13:15  Gád törzséből: Gúelt, Máki fiát.

13:16  Ez volt azoknak a férfiaknak a neve, akiket Mózes elküldött, hogy vegyék szemügyre a földet. Hóseát, Nún fiát azonban Józsuénak hívta.

13:17  Elküldte tehát ezeket Mózes, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét és azt mondta nekik: »Menjetek fel a Délvidéken át, s ha feljuttok a hegyekre,

13:18  vegyétek szemügyre azt a földet, hogy milyen, meg a népet, amely lakja, hogy erős-e vagy gyenge, hogy számra nézve kevés-e vagy sok,

13:19  maga a föld jó-e vagy rossz, milyenek a városok, körülkerítettek-e vagy kerítetlenek,

13:20  a talaj kövér-e vagy sovány, erdős-e vagy fátlan. Legyetek bátrak, s hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből.« – Éppen az az idő volt, amikor már enni lehetett a korai szőlőt.

13:21  Felmentek tehát, s kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig, amely Emát felé menet van.

13:22  Felmentek a Délvidékre, s eljutottak Hebronba, ahol Achimán, Sisáj és Talmáj, Enák fiai voltak. – Hebron hét esztendővel előbb épült, mint Tánisz, Egyiptom városa. –

13:23  Aztán elmentek a Szőlőfürt völgyéig, s levágtak egy szőlővesszőt a fürtjével együtt, s két férfi egy rúdon elhozta, és vettek a hely gránátalmáiból és fügéiből is,

13:24  a helyet pedig elnevezték Nehel-Eskólnak (azaz a Szőlőfürt völgyének), minthogy szőlőfürtöt hoztak onnan Izrael fiai.

13:25  Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei,

13:26  s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit

13:27  és elbeszélték, mondván: »Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható,

13:28  de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott.

13:29  Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.«

13:30  Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: »Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.«

13:31  Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: »Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk.«

13:32  Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: »A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű,

13:33  láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.«

Chapter 14

14:1  Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán

14:2  és Izrael valamennyi fia zúgolódott Mózes és Áron ellen:

14:3  »Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, s bárcsak elpusztulnánk ebben a kietlen pusztában, s ne vinne be minket az Úr arra a földre, hogy magunk kardélre ne hulljunk, feleségeink és gyermekeink pedig fogságba ne jussanak! Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba?«

14:4  Majd azt mondták egymásnak: »Állítsunk magunk fölé vezért és térjünk vissza Egyiptomba.«

14:5  Amikor ezt Mózes és Áron meghallották, arcukkal a földre borultak Izrael fiainak egész közössége előtt.

14:6  Józsue, Nún fia pedig, meg Káleb, Jefóne fia, akik szintén bejárták azt a földet, megszaggatták ruháikat,

14:7  s szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: »A föld, amelyet bejártunk, felette jó.

14:8  Ha az Úr kegyelmes lesz, bevisz minket rá, s ideadja azt a tejjel s mézzel folyó földet.

14:9  Ne lázongjatok az Úr ellen, s ne féljetek annak a földnek a lakóitól, mert úgy megehetjük őket, mint a kenyeret. Eltávozott tőlük minden oltalmuk: az Úr velünk van, ne féljetek!«

14:10  Amikor erre az egész közösség felkiáltott, és meg akarta kövezni őket, megjelent az Úr dicsősége a szövetség sátra felett, Izrael minden fia előtt.

14:11  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Meddig gyaláz engem ez a nép, meddig nem hisz nekem, mindazon jelek ellenére, amelyeket véghezvittem előttük?

14:12  Megverem tehát döghalállal, s elpusztítom, téged pedig nagy és ennél erősebb nemzet fejedelmévé teszlek.«

14:13  Azt mondta erre Mózes az Úrnak: »Hogy meghallják az egyiptomiak, akik közül kihoztad ezt a népet,

14:14  meg ennek a földnek a lakói – akik azt hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy és színről színre engeded látni magad, s felhőd védi őket, s felhőoszlopban jársz előttük nappal, s tűzoszlopban éjszaka –,

14:15  hogy megöltél egy ekkora sokaságot, mint egy embert, s azt mondják:

14:16  ‘Nem tudta bevinni a népet arra a földre, amely felől megesküdött, azért ölte meg őket a pusztában!’

14:17  Bizonyuljon tehát nagynak az Úr ereje és tégy úgy, amint megesküdtél, mondván:

14:18  ‘Hosszan tűrő s nagyirgalmú az Úr, megbocsát gonoszságot és vétket, de büntetlenül nem hagy senkit, megbünteted az atyák vétkeit fiaikon, harmadik és negyedik nemzedékükön.’

14:19  Bocsásd meg, kérlek, ennek a népnek a bűnét irgalmasságod nagysága szerint, mint ahogy megbocsátottál nekik Egyiptomból való kijövetelüktől kezdve eddig a helyig.«

14:20  Azt mondta erre az Úr: »Megbocsátom szavad szerint.

14:21  De amilyen igaz, hogy én élek, s az egész föld tele van az Úr dicsőségével,

14:22  olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak,

14:23  nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak; azok közül, akik gyaláztak engem, senki sem látja meg!

14:24  Szolgámat, Kálebet, aki más lélekkel telten követett engem, beviszem majd arra a földre, amelyet bejárt, s utóda bírni fogja azt.

14:25  Mivel az amalekiták s a kánaániak laknak a völgyben, holnap indítsátok el a tábort és térjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton.«

14:26  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:

14:27  »Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását!

14:28  Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek – ezt üzeni az Úr –, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek.

14:29  Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, aki zúgolódott ellenem,

14:30  be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát.

14:31  Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, hogy ellenség zsákmányává lesznek, beviszem: hadd lássák a földet, amely nektek nem tetszett.

14:32  Ebben a pusztában fog heverni holttestetek,

14:33  fiaitok ebben a pusztában fognak kóborolni negyven esztendeig, s viselni fogják a ti paráznaságotok következményeit, amíg meg nem emésztődik atyáik holtteste a pusztában.

14:34  Annak a negyven napnak megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek a földet, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig lakoltok gonoszságaitokért és ismeritek meg bosszúmat,

14:35  mert amint mondtam, úgy teszek ezzel a felette gonosz sokasággal, amely felkelt ellenem: elpusztul és meghal ebben a pusztában.«

14:36  Ekkor mindazokat a férfiakat, akiket elküldött Mózes, hogy szemléljék meg a földet, s akik visszatértük után fellázították ellene az egész sokaságot, gyalázva a földet, hogy rossz,

14:37  halál sújtotta az Úr színe előtt.

14:38  Csak Józsue, Nún fia és Káleb, Jefóne fia maradt életben mindazok közül, akik elmentek, hogy szemügyre vegyék a földet.

14:39  Amikor Mózes elmondta mindezeket Izrael valamennyi fiának, igen elszomorodott a nép.

14:40  Kora reggel aztán felkeltek, s fel akartak menni a hegytetőre és azt mondták: »Készek vagyunk felmenni arra a helyre, amelyet az Úr mondott, mert vétkeztünk.«

14:41  Azt mondta nekik Mózes: »Miért szegitek meg az Úr parancsát? Nem fog az javatokra válni!

14:42  Minthogy az Úr nincsen közöttetek, ne menjetek fel, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt.

14:43  Az amalekiták s a kánaániak ott vannak előttetek, s kardjuk által elhullotok: mivel nem akartatok engedelmeskedni az Úrnak, az Úr sem lesz veletek.«

14:44  Azok mégis elindultak elvakultan a hegytetőre, de az Úr bizonyságának ládája és Mózes nem mozdultak a táborból.

14:45  Ekkor lerohantak az amalekiták és a kánaániak, akik a hegyen laktak és verve-vágva kergették őket egészen Hormáig.

Chapter 15

15:1  Így szólt az Úr Mózeshez:

15:2  »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok lakóföldetekre, amelyet én nektek adok

15:3  és szarvasmarhából vagy aprómarhából egészen elégő áldozatul vagy vágóáldozatul tűzáldozatot készítetek az Úrnak, akár fogadalmat róttok le, akár jószántotokból mutattok be áldozatot, akár ünnepeiteken gyújtotok kellemes illatot az Úrnak,

15:4  mindaz, aki áldozati ajándékot mutat be, mutasson be ételáldozatul egy tized éfa lisztlángot, meghintve egy negyed hín mennyiségű olajjal,

15:5  italáldozatul pedig adjon ugyanannyi mennyiségű bort az egészen elégő áldozathoz vagy a békeáldozathoz, bárányonként.

15:6  Koshoz két tizednyi lisztláng legyen az ételáldozat, egy harmad hínnyi olajjal meghintve,

15:7  italáldozatul pedig ugyanezen mértékegység harmadrészét kell bemutatni kellemes illatul az Úrnak.

15:8  Ha pedig szarvasmarhából készítesz egészen elégő áldozatot vagy vágóáldozatot, fogadalom teljesítése végett vagy békeáldozatul,

15:9  három tized lisztlángot adj bikánként, egy fél hín mennyiségű olajjal meghintve,

15:10  italáldozatul pedig ugyanennyi mennyiségű bort, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak.

15:11  Így cselekedjél bikánként, kosonként, bárányonként vagy gödölyénként.

15:12  Aszerint, hogy mennyi áldozatot mutattok be, ezt kell mindig tennetek.

15:13  Minden bennszülött ugyanazzal a szertartással mutassa be az égőáldozatot kedves illatul az Úrnak.

15:14  És minden jövevény, aki veletek lakik vagy köztetek tartózkodik nemzedékről nemzedékre, az égőáldozatot ugyanúgy mutassa be kellemes illatul az Úrnak, ahogyan ti.

15:15  Egy törvény s egy rendelet legyen számotokra is, a föld jövevénye számára is.«

15:16  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

15:17  »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik:

15:18  Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet én nektek adok,

15:19  és esztek annak az országnak a kenyeréből, adjatok adományt az Úrnak

15:20  étketekből. Mint ahogy a szérűről adtok adományt,

15:21  úgy adjatok a tésztából is zsengét az Úrnak.

15:22  Hogyha tudatlanságból elmulasztotok valamit azok közül, amiket az Úr Mózesnek mondott

15:23  és általa tinektek azon a napon, amelyen parancsolni kezdett, vagy azután, parancsolt: a következőképpen tegyetek.

15:24  Ha a közösség felejt el valamit megtenni: mutasson be egy fiatal bikát a csordából egészen elégő áldozatul, kellemes illatul az Úrnak, a szertartások által megkívánt étel- és italáldozatával együtt, meg egy kecskebakot bűnért való áldozatul.

15:25  A pap aztán könyörögjön Izrael fiainak egész közösségéért, s ők bocsánatot nyernek, minthogy nem szántszándékkal követték el a bűnt és bemutatták a tűzáldozatot az Úrnak magukért, bűnükért és tévedésükért;

15:26  bocsánatot nyer Izrael fiainak egész népe s a közöttük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terheli a tudatlanságból elkövetett bűn.

15:27  Hogyha egy személy követ el tudtán kívül bűnt, mutasson be egy egyesztendős nőstény kecskét bűnéért,

15:28  s a pap esedezzék érte, mert tudtán kívül bűnt követett el az Úr előtt, s eszközölje ki neki a bocsánatot, s ő bocsánatot nyer.

15:29  Bennszülöttnek, jövevénynek, egy törvénye legyen mindenkinek, aki tudtán kívül követ el bűnt.

15:30  Aki azonban kevélységből követ el valamit, akár bennszülött, akár idegen (minthogy lázadt az Úr ellen), vesszen el népéből;

15:31  mivel az Úr szavát megvetette, s parancsát megszegte, azért irtassék ki: viselje gonoszságát.«

15:32  Történt pedig, hogy amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, hogy fát szedeget a szombat napján.

15:33  Erre elvitték őt Mózeshez és Áronhoz meg az egész közösséghez.

15:34  Azok tömlöcbe zárták, mert nem tudták, mit kell vele tenniük.

15:35  Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Halállal lakoljon az az ember: kövezze meg az egész nép a táboron kívül.«

15:36  Ki is vitték és halálra kövezték, amint az Úr megparancsolta Mózesnek.

15:37  Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek:

15:38  »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy csináljanak maguknak felsőruhájuk sarkaira bojtokat, azokra pedig tegyenek egy-egy kékszínű zsinórt.

15:39  Ha ezeket látják, emlékezzenek meg az Úr minden parancsáról és ne kövessék gondolataikat és szemüket, amelyek oly sokféle dologban paráználkodnak,

15:40  hanem inkább emlékezzenek meg az Úr parancsairól, s tegyék meg azokat, s legyenek szentek Istenüknek.

15:41  Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek«.

Chapter 16

16:1  Azonban Kóré, aki Jichárnak, Lévi fiának, Kaát fiának a fia volt, meg Dátán és Abiron, Eliáb fiai és Hon, Felet fia, akik Rúben fiai közül valók voltak

16:2  és más kétszázötven olyan férfi Izrael fiai közül, akik fejedelmei voltak a gyülekezetnek s akiket tanácskozás idején név szerint szoktak meghívni, felkeltek Mózes ellen

16:3  és szembeszálltak Mózessel és Áronnal és azt mondták: »Legyen elég nektek! Hiszen az egész közösség szent, s közöttük van az Úr! Miért emelitek hát magatokat az Úr népe fölé?«

16:4  Amikor ezt Mózes meghallotta, arcára borult,

16:5  majd így szólt Kóréhoz és egész közösségéhez: »Meglátogat az Úr, hisz ismeri ő az övéit: a szenteket magához engedi, s választottjai közelíthetnek hozzá.

16:6  Ezt tegyétek tehát: Vegye mindenki a füstölőjét, te, Kóré, s egész gyülekezeted,

16:7  töltsétek meg holnap tűzzel, s tegyetek rá füstölőszert az Úr előtt, s akit Ő kiválaszt, az legyen a szent. Nagyon nekibátorodtatok, Lévi fiai!«

16:8  Azt mondta továbbá Kórénak: »Halljátok, Lévi fiai!

16:9  Kevés-e nektek, hogy Izrael Istene elkülönített titeket az egész néptől és magához fűzött, hogy szolgáljatok neki a hajlék szolgálatában és a nép közössége elé álljatok, s nevében szolgáljatok?

16:10  Azért engedte-e meg, hogy közelítsetek hozzá, te és minden testvéred, Lévi fiai, hogy még a papságot is magatoknak követeljétek,

16:11  s egész pártod szembe szálljon az Úrral? Hiszen, micsoda Áron, hogy ő ellene zúgolódtok?«

16:12  Aztán elküldött Mózes, hogy elhívassa Dátánt és Abiront, Eliáb fiait. Ám azok azt felelték: »Nem megyünk.

16:13  Talán bizony kevés neked, hogy kihoztál minket arról a földről, amely tejjel s mézzel folyt, hogy megölj minket a pusztában? Még uralkodni is akarsz rajtunk?

16:14  Igazán tejjel s mézzel patakokban folyó földre vittél minket, s valóban adtál nekünk szántó- és szőlőbirtokot! Ki akarod talán szúrni a szemünket is? Nem megyünk.«

16:15  Nagyon megharagudott erre Mózes és azt mondta az Úrnak: »Ne tekints áldozatukra! Te tudod, hogy soha még egy fia-szamarat sem vettem el tőlük és senkit sem bántottam közülük.«

16:16  Aztán azt mondta Kórénak: »Álljatok a holnapi napon az Úr elé, külön te és egész gyülekezeted és külön Áron.

16:17  Vegyétek mindnyájan füstölőtöket, tegyetek rá füstölőszert, s vigyétek az Úr elé a kétszázötven füstölőt, s Áron is tartsa füstölőjét.«

16:18  Amikor ezt megtették, s Mózes és Áron is odaállt,

16:19  s ők egybegyűjtötték ellenük az egész közösséget a sátor ajtajához, és megjelent mindnyájuknak az Úr dicsősége.

16:20  Akkor így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:

16:21  »Váljatok ki ebből a közösségből, hadd veszítem el őket egyszerre.«

16:22  Ám ők arcra borultak, s azt mondták: »Minden test lelkének hatalmas Istene: vajon egy ember vétke miatt az egész népre zúdul-e haragod?«

16:23  Azt mondta erre az Úr Mózesnek:

16:24  »Parancsold meg az egész népnek, hogy álljon félre Kóré, Dátán és Abiron sátrától.«

16:25  Felkelt tehát Mózes és elment Dátánhoz s Abironhoz, s követték őt Izrael vénei

16:26  és azt mondta a népnek: »Távozzatok ezeknek az istentelen embereknek a sátrától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övék, hogy el ne sodródjatok bűneik miatt.«

16:27  Miután ők körben eltávoztak sátraiktól, Dátán és Abiron kijöttek és megálltak sátruk bejáratánál feleségeikkel, gyermekeikkel s egész háznépükkel együtt.

16:28  Azt mondta ekkor Mózes: »Erről tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem, hogy megtegyem mindazt, amit láttok, s hogy nem a magam szívéből csináltam:

16:29  ha ők az emberek szokott halálával múlnak ki, s az a csapás látogatja meg őket, amely a többi embert szokta meglátogatni, akkor nem küldött engem az Úr;

16:30  de ha új dolgot művel az Úr, úgyhogy a föld nyitja fel száját és nyeli el őket s mindazt, ami az övék, s elevenen szállnak le az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy káromolták az Urat.«

16:31  S nyomban, ahogy befejezte a beszédet, meghasadt lábuk alatt a föld

16:32  és felnyitotta száját, s elnyelte őket sátrukkal s minden holmijukkal együtt,

16:33  s leszálltak elevenen az alvilágba, s a föld befödte őket, és így vesztek ki a közösségből.

16:34  Ekkor egész Izrael, amely ott állt körben, elfutott az elveszők kiáltására, mondván: »El ne találjon nyelni minket is a föld.«

16:35  Aztán tűz jött ki az Úrtól, s megölte azt a kétszázötven férfit, akik bemutatták a füstölőszert.

Chapter 17

17:1  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:

17:2  »Parancsold meg Eleazárnak, Áron pap fiának, hogy szedje össze a füstölőket, amelyek a tűzvész helyén hevernek, tüzüket szórja szerteszét, mert szentekké lettek

17:3  a bűnösök halála által, aztán pedig lapítsa lemezekké azokat és szegezze az oltárra, mivel füstölőszert mutattak be azokban az Úrnak és szentekké lettek – hogy intő jelként tekintsenek rájuk Izrael fiai.«

17:4  Fogta tehát Eleazár pap a rézfüstölőket, amelyekben azok, akiket a tűzvész megemésztett, áldoztak, lemezekké kalapálta, és rászegezte azokat az oltárra,

17:5  hogy a jövőben figyelmeztessék Izrael fiait, hogy idegen ember, aki nem Áron magvából való, ne álljon elő füstölőszert bemutatni az Úrnak, és úgy ne járjon, mint Kóré és egész közössége járt, amint az Úr megmondta Mózesnek.

17:6  Másnap aztán fellázadt Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, mondván: »Ti öltétek meg az Úr népét.«

17:7  Amikor aztán lázadás támadt, s a zűrzavar növekedett,

17:8  Mózes és Áron a szövetség sátrához menekültek. Miután bementek, befedte ezt a felhő, megjelent az Úr dicsősége

17:9  és azt mondta az Úr Mózesnek:

17:10  »Váljatok ki ebből a közösségből, hadd pusztítsam el most őket is.« Erre ők földre borultak

17:11  és Mózes azt mondta Áronnak: »Fogd a füstölőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, s menj gyorsan a nép közé és esedezzél értük, mert kiáradt immár a harag az Úrtól és dúl a csapás.«

17:12  Megtette ezt Áron, s elfutott a közösség közé, amelyet már pusztított a tűzvész és bemutatta a füstölőszert

17:13  és odaállt a holtak és az élők közé és esedezett a népért és megszűnt a csapás.

17:14  Tizennégyezer-hétszázan voltak a megöltek, azokon kívül, akik Kóré lázadásában vesztek el.

17:15  Amikor aztán megszűnt a pusztulás, Áron visszatért Mózeshez, a szövetség sátrának ajtajához.

17:16  Így szólt erre az Úr Mózeshez:

17:17  »Szólj Izrael fiainak és végy tőlük, minden nagycsaládból törzseik minden fejedelmétől egy-egy vesszőt, vagyis tizenkét vesszőt, s írd rá kinek-kinek a nevét a maga vesszejére.

17:18  Áron neve Lévi törzséén legyen, egy külön vessző pedig foglaljon egybe minden nagycsaládot.

17:19  Aztán tedd őket a szövetség sátrába, a bizonyság elé, ahol szólni szoktam hozzád.

17:20  Akit ezek közül kiválasztok, annak a vesszeje ki fog hajtani; így fogom lecsendesíteni magam körül Izrael fiainak panaszkodásait, amelyekkel zúgolódnak ellenetek.«

17:21  Szólt erre Mózes Izrael fiainak, s törzsről-törzsre minden fejedelem adott neki egy-egy vesszőt, úgyhogy tizenkét vessző volt, Áron vesszején kívül.

17:22  Ezeket Mózes odatette a bizonyság sátrában az Úr elé,

17:23  s amikor másnap visszatért, azt találta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, a duzzadó bimbókból virágok fakadtak, s azok kitárták szirmaikat és mandulává alakultak.

17:24  Erre Mózes kivitte valamennyi vesszőt az Úr színe elől Izrael valamennyi fiához, s megnézte és visszavette mindenki a vesszejét.

17:25  Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: »Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság hajlékába, hogy ott megőrizzék, jelül Izrael lázongó fiainak, hogy megszűnjenek előttem panaszkodásaik és halállal ne lakoljanak.«

17:26  Mózes úgy is tett, ahogy az Úr parancsolta.

17:27  Azt mondták ekkor Izrael fiai Mózesnek: »Íme, elpusztulunk, mindnyájan elveszünk,

17:28  mindenki, aki az Úr hajlékához közelít, meghal; el kell-e vesznünk valamennyiünknek egy szálig?«

Chapter 18

18:1  Így szólt erre az Úr Áronhoz: »A szentély ellen elkövetett gonoszságokat te és veled fiaid meg családod viseljétek, a papságtok ellen elkövetett bűnöket pedig te és veled fiaid vállaljátok.

18:2  Testvéreidet, Lévi törzsét, atyád nemzetségét is vedd azonban magad mellé, hogy rendelkezésedre álljanak és szolgáljanak neked. Te és fiaid a bizonyság sátrában szolgáljatok,

18:3  a leviták pedig teljesítsék parancsaidat és lássák el a sátor minden dolgát, úgy azonban, hogy a szentély szereihez és az oltárhoz ne közelítsenek, hogy halállal ne lakoljanak, s ti is velük ne vesszetek.

18:4  Ők legyenek melletted, s ők lássák el a sátor dolgait és minden szolgálatát: más ne keveredjék közétek.

18:5  Ti pedig lássátok el a szentély dolgait és az oltár szolgálatát, hogy harag ne zúduljon Izrael fiaira.

18:6  Testvéreiteket, a levitákat adtam én mellétek Izrael fiai közül, s őket adtam oda ajándékul az Úrnak, hogy szolgáljanak sátra szolgálatában.

18:7  Neked pedig, s fiaidnak papságotokat kell ellátnotok: mindazt, ami az oltár szolgálatához tartozik, s ami a függönyön belül van, a papoknak kell végezniük. Ha másvalaki közelít hozzájuk, meg kell ölni.«

18:8  Így szólt továbbá az Úr Áronhoz: »Íme, neked adtam adományaim meghagyott részét: mindazt, amit Izrael fiai szentté tesznek, neked s fiaidnak engedtem át a papi tisztségért örök járandóságul.

18:9  Ezt kapd tehát azokból, amiket szentségessé tesznek és az Úrnak áldoznak: minden olyan áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár bűnért vagy vétekért való áldozat, amelyet nekem adnak, s amely szent lesz, tiéd és fiaidé legyen.

18:10  Szent helyen edd meg, csak a férfiak egyenek belőle, mert szent dolog az számodra.

18:11  Azokat az adományokat pedig, amelyeket Izrael fiai megfogadnak és felajánlanak, neked, fiaidnak és lányaidnak adtam örök járandóságul. Aki házadban tiszta, ehet belőlük. –

18:12  Az olaj, a bor s a gabona minden javát, mindazt, amit ezekből zsengéül hoznak az Úrnak, neked adtam:

18:13  minden termés zsengéje, amelyet földjük terem, s amelyet elhoznak az Úrnak, a tiéd legyen; aki házadban tiszta, ehet belőle. –

18:14  Mindaz, amit fogadalomból adnak Izrael fiai, a tiéd legyen. –

18:15  Mindaz, ami elsőként megnyitja valamelyik olyan testnek a méhét, amelyet be szoktak mutatni az Úrnak, akár ember, akár állat, a tiéd legyen: úgy azonban, hogy az ember elsőszülöttéért váltságdíjat kell szedned, és minden olyan állatot, amely tisztátalan, meg kell váltatnod.

18:16  Ezek megváltása egy hónap után történjék öt sékel ezüstön, a szentély súlyegysége szerint; egy sékel húsz gera.

18:17  De a szarvasmarha, a juh és a kecske elsőszülöttjét meg ne váltasd, mert azokat az Úrnak kell szentelni: vérüket öntsd az oltárra, s hájukat égesd el az Úrnak kellemes illatul;

18:18  húsuk azonban a tied legyen: éppúgy, mint a felajánlott szegy s a jobb lapocka, a tied legyen.

18:19  A szentély minden adományát, amelyet Izrael fiai az Úrnak hoznak, neked, fiaidnak s lányaidnak adtam örök járandóságul. Örök só-szövetség ez az Úr előtt számodra és fiaid számára.«

18:20  Azt mondta továbbá az Úr Áronnak: »Földjükön semmi birtokot sem kaptok, s osztályrészetek nem lesz közöttük: én vagyok a te osztályrészed s örökséged Izrael fiai között.

18:21  Lévi fiainak pedig Izrael minden tizedét adtam birtokul azért a szolgálatért, mellyel nekem a szövetség sátrában szolgálnak,

18:22  hogy Izrael fiai ne közelítsenek többé a sátorhoz, s így el ne kövessenek olyan bűnt, amely halált hoz rájuk,

18:23  hanem csak Lévi fiai szolgáljanak nekem a sátorban, s ők viseljék a nép bűneit. Örök törvény legyen ez nemzedékeitek számára. Semmi más birtokot nem kapnak:

18:24  elégedjenek meg a tized adományával, amelyet használatukra és szükségleteikre kijelöltem.«

18:25  Így szólt azután az Úr Mózeshez:

18:26  »Parancsold meg és hirdesd ki a levitáknak: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, amelyet nektek adtam, hozzatok belőle adományt, vagyis egy tizedet a tizedből az Úrnak,

18:27  hogy ez úgy számítson nektek, mintha a szérűről vagy a sajtóból hoztatok volna adományt.

18:28  Mindabból, amiből tizedajándékot kaptok, hozzatok az Úrnak, s adjatok Áron papnak.

18:29  Mindaz, amit a tizedből hoztok, s adományként az Úrnak adtok, a legjobb s a legkiválóbb legyen.

18:30  Mondd továbbá nekik: Ha elhoztátok a tized színe-javát, ez úgy számít nektek, mintha a szérűről és a présből megadtátok volna a zsengét,

18:31  s akkor a többit ti is, családotok is bármely helyeteken megehetitek, mert ez a jutalmatok azért a szolgálatért, mellyel a bizonyság sátrában szolgáltok.

18:32  Ne kövessetek el tehát bűnt azáltal, hogy magatoknak tartjátok meg a színe-javát, hogy meg ne szentségtelenítsétek Izrael fiainak ajándékait és halállal ne lakoljatok.«

Chapter 19

19:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:

19:2  »A következő áldozati szertartást rendelte el az Úr, mondván: Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak hozzád kifejlett vörös tehenet, amely hibátlan, s amely jármot még nem viselt.

19:3  Ezt aztán adjátok oda Eleazár papnak, ő pedig vitesse ki a táboron kívülre és vágassa le mindenki láttára.

19:4  Aztán mártsa bele ujját a vérébe, és hintsen vele hétszer a sátor ajtaja felé.

19:5  Majd égettesse el mindenki láttára: mind bőrét és húsát, mind vérét és trágyáját vettesse a tűzbe,

19:6  a pap pedig vessen cédrusfát és izsópot meg kétszer festett karmazsin színű fonalat a tűzbe, amely a tehenet emészti.

19:7  Végül aztán mossa meg ruháját és testét, s menjen be a táborba, de tisztátalan legyen estig.

19:8  Aki elégette, szintén mossa meg ruháját és testét és legyen tisztátalan estig.

19:9  Egy tiszta ember pedig szedje össze a tehén hamuját, s öntse egy, a táboron kívül levő tiszta helyre, hogy megőrizzék Izrael fiainak közössége számára, a tisztítóvíz céljára, mert bűnért való áldozatul égett el e tehén.

19:10  Aki a tehén hamvát egybehordta, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig. Legyen ez Izrael fiai s a közöttük lakó jövevény számára szent, örök törvény.

19:11  Aki emberi holttestet érint, s ezért hét napra tisztátalanná válik,

19:12  azt hintsék meg a harmadik és a hetedik napon ezzel a vízzel, s akkor tisztává válik. Ha a harmadik napon nem hintik meg, a hetediken nem válhat tisztává.

19:13  Mindaz, aki emberi lény holttestét illeti, s e keverékkel meg nem hintik, tisztátalanná teszi az Úr hajlékát, s vesszen el Izraelből; mivel az engesztelő vízzel nem hintette meg magát, tisztátalan legyen, s maradjon rajta tisztátalansága.

19:14  Ez legyen a törvény: ha valaki sátorban hal meg, akkor mindenki, aki belép sátrába, s minden holmi, amely ott van, tisztátalanná válik hét napra;

19:15  ha edény, amelynek nincsen rákötött fedele, szintén tisztátalanná válik.

19:16  Ha valaki a mezőn érinti megölt vagy magától meghalt ember holttestét, csontját vagy sírját, tisztátalanná válik hét napra.

19:17  Vegyenek ilyenkor a bűnért elégetett áldozat hamujából, töltsenek rá egy edényben élővizet,

19:18  s egy tiszta ember mártson bele izsópot és hintse meg vele az egész sátort s minden holmiját, meg az effajta tisztátalanság által tisztátalanná vált embereket,

19:19  s tisztítsa meg ekként a tiszta a tisztátalant a harmadik s a hetedik napon, s az a hetedik napon megtisztul: mossa meg önmagát és ruháját, s aznap estig legyen tisztátalan.

19:20  Ha valaki ezzel a szertartással meg nem tisztítja magát, vesszen el a gyülekezetből, mert tisztátalanná teszi az Úr szentélyét, mivel nem hinteti meg magát a tisztulás vizével.

19:21  Örök törvény legyen ez a parancsolat. Az, aki a vizet hintette, szintén mossa ki ruháit: mindaz, aki a tisztulás vizét érinti, tisztátalan legyen estig.

19:22  Bármit érint a tisztátalan, tisztátalanná teszi, s aki valami ilyesmit érint, tisztátalan legyen estig.«

Chapter 20

20:1  Az első hónapban aztán eljutottak Izrael fiai az egész közösséggel együtt a Szín-pusztába és Kádesben telepedett meg a nép. Ott meghalt Mirjám és ugyanott el is temették.

20:2  Mivel pedig nem volt vize a népnek, egybegyűltek Mózes és Áron ellen,

20:3  s pörölni kezdtek és azt mondták: »Bárcsak elvesztünk volna akkor, amikor testvéreink, az Úr színe előtt!

20:4  Miért hoztátok ki az Úr gyülekezetét ebbe a pusztába, hogy meghaljunk mi is, jószágaink is?

20:5  Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, s vezettetek erre a felette rossz helyre, amelyet bevetni nem lehet, amely nem terem sem fügét, sem szőlőt, sem gránátalmát, sőt még csak ivóvize sincsen?«

20:6  Erre Mózes és Áron otthagyták a közösséget és bementek a szövetség sátrába, s arcukkal a földre borultak, és megjelent nekik az Úr dicsősége.

20:7  Az Úr így szólt Mózeshez:

20:8  »Vedd a botot és gyűjtsd egybe, te, meg Áron bátyád, a népet és szóljatok előttük a sziklának, s az vizet fog adni. Ha aztán így vizet fakasztottál a sziklából, ihat az egész közösség és jószága.«

20:9  Fogta tehát Mózes az Úr színe előtt levő botot, amint parancsolta neki,

20:10  s egybegyűjtötte a népet a szikla elé, és azt mondta nekik: »Halljátok, ti lázadók s hitetlenek! Fogunk-e tudni vizet fakasztani nektek ebből a sziklából?«

20:11  Azzal felemelte Mózes a kezét, ráütött kétszer a bottal a sziklára és bőséges víz fakadt, úgy, hogy ihatott a nép és jószága.

20:12  Azt mondta erre az Úr Mózesnek és Áronnak: »Mivel nem hittetek nekem, s így nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai előtt, nem viszitek be a népet arra a földre, amelyet nekik adok.« –

20:13  Ez a Pörölés-vize: ott pöröltek Izrael fiai az Úr ellen, s ő ott bizonyította be rajtuk szentségét.

20:14  Közben Mózes követeket küldött Kádesből Edom királyához, hogy mondják neki: »Ezt üzeni testvéred, Izrael. Tudod mindazt a viszontagságot, amely minket ért,

20:15  hogy miképpen mentek le atyáink Egyiptomba, hogy ott hosszú ideig laktunk, hogy az egyiptomiak nyomorgattak minket s atyáinkat,

20:16  s hogy miképpen kiáltottunk az Úrhoz, s hogy ő meghallgatott minket, s angyalt küldött, aki kihozott minket Egyiptomból. Íme, itt vagyunk Kádes városában, amely határod szélén van,

20:17  s kérünk, hadd vonulhassunk át földeden. Nem megyünk át sem szántón, sem szőlőn, kútjaidból nem iszunk vizet, csakis az országúton megyünk, s nem térünk le sem jobbra, sem balra, míg át nem vonulunk területeden.«

20:18  Azt felelte neki Edom: »Nem vonulsz át rajtam, különben fegyveresen szállok szembe veled.«

20:19  Azt mondták erre Izrael fiai: »A járt úton megyünk, s ha iszunk vizedből, mi vagy állataink, megadjuk ami jár, semmi nehézség sem lesz a fizetség körül, csak hamarosan átvonulhassunk.«

20:20  Ám ő így felelt: »Nem vonulsz át!« Rögtön ki is vonult eléje vég nélküli sokasággal és fegyveres kézzel,

20:21  s nem akarta meghallgatni, amikor kérte, hogy engedje meg a területén való átvonulást. Éppen azért kitért előle Izrael.

20:22  Miután pedig elindították Kádesből a tábort, eljutottak a Hór hegyéhez, amely Edom földjének határán van.

20:23  Így szólt ott az Úr Mózeshez:

20:24  »Térjen meg immár Áron a népéhez, mert nem megy be arra a földre, amelyet Izrael fiainak szántam, minthogy nem hitt az én számnak a Pörölés-vizénél.

20:25  Vedd Áront s vele fiát, s vidd fel őket a Hór hegyére,

20:26  s vedd le az atyáról ruháit, s add rá őket Eleazárra, a fiára: Áron pedig térjen meg népéhez és haljon meg ott.«

20:27  Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta: felmentek a Hór hegyére az egész közösség előtt,

20:28  s levette Áronról ruháit, s ráadta őket Eleazárra, a fiára.

20:29  Amikor aztán Áron a hegy tetején meghalt, Mózes Eleazárral együtt lejött. Amikor pedig az egész közösség látta, hogy Áron meghalt, siratta őt harminc napig valamennyi családjában.

Chapter 21

21:1  Amikor ezt Árád kánaáni király, aki a Délvidéken lakott, meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael idejött a kémek útvonalán, hadat indított ellene, győzött és zsákmányt szerzett tőle.

21:2  Ám Izrael fogadalmat tett az Úrnak, s azt mondta: »Ha kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városaikat.«

21:3  Az Úr meg is hallgatta Izrael könyörgését, s a kezébe adta a kánaániakat, s ő megölte őket, feldúlta városaikat, a helyet pedig elnevezte Hormának, azaz Átoknak.

21:4  Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot

21:5  és Isten és Mózes ellen lázadt: »Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.«

21:6  Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokakat halálra martak közülük. Erre

21:7  elmentek Mózeshez, és azt mondták: »Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!« Könyörgött is Mózes a népért,

21:8  mire az Úr így szólt hozzá: »Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.«

21:9  Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.

21:10  Aztán elindultak Izrael fiai, és Obótban ütöttek tábort.

21:11  Majd elvonultak onnan, és Jeábarimban ütötték fel sátraikat, abban a pusztában, amely kelet felől néz Moábra.

21:12  Aztán felkerekedtek onnan is, és a Szered patakhoz jutottak.

21:13  Miután azt elhagyták, az Arnonnal szemben ütöttek tábort. Ez a pusztában van és az amoriták területéről jön ki. Az Arnon a határa ugyanis Moábnak, az választja el a moabitákat és az amoritákat.

21:14  Ezért mondja az Úr harcainak könyve: »Amint a Vörös-tengerrel cselekedett, Úgy cselekszik Arnon patakjaival is.

21:15  Lehajlottak a patakok szirtjei, Hogy megpihenhessenek Árnál És letelepedhessenek a moabiták határánál.«

21:16  Onnan feltűnt az a kút, amelyről azt mondta az Úr Mózesnek: »Gyűjtsd egybe a népet, s vizet adok neki.«

21:17  Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: »Jöjj fel, kút! Énekeljetek neki!

21:18  Kút, amelyet fejedelmek ástak, a nép vezérei vájtak törvénypálcával és botjukkal.« A pusztából Mattánába,

21:19  Mattánából Nahálielbe, Nahálielből Bámótba,

21:20  Bámótból abba a völgybe mentek, amely Moáb mezején, a sivatagra néző Fászga tetején van.

21:21  Szihonhoz, az amoriták királyához pedig követeket küldött Izrael, üzenvén:

21:22  »Kérlek, hadd vonulhassak át földeden. Szántókra és szőlőkre nem térünk, vizet a kutakból nem iszunk, az országúton megyünk, míg át nem vonulunk területeden.«

21:23  Ám ő nem akarta megengedni, hogy Izrael átvonulhasson területén, sőt egybegyűjtötte seregét, s kivonult ellene a pusztába, s amikor eljutott Jászába, harcba szállt Izraellel.

21:24  Ez azonban megverte őt a kard élével, s elfoglalta földjét az Arnontól a Jabbokig, Ammon fiaiig, mert az ammoniták határát erős őrség tartotta.

21:25  Valamennyi városát elvette tehát Izrael, s megtelepedett az amoriták városaiban, Hesebonban és leányvárosaiban.

21:26  Hesebon városa ugyanis Szihoné, az amoriták királyáé volt, mert ő harcra kelt Moáb királyával, s elvette tőle az egész földet, amely uralma alatt volt, egészen az Arnonig.

21:27  Azért mondják a példabeszédben: »Gyertek Hesebonba Építeni, s erősítni Szihon városát.

21:28  Tűz csapott ki Hesebonból, Láng Szihonnak városából S megemésztette a moabita Árt S Arnon magaslatainak lakóit.

21:29  Jaj neked Moáb! Elvesztél Kámos népe, Mert ő futni hagyta fiait, Az amoriták királyának, Szihonnak Fogságába juttatta lányait.

21:30  Elpusztult a birodalmuk Hesebontól Dibonig, Kimerülve értek csak el Nóféig és Medebáig.«

21:31  Így telepedett meg Izrael az amoriták földjén.

21:32  Ekkor Mózes elküldött, hogy kémleljék ki Jázert, mire elfoglalták leányvárosait, s meghódították lakosait.

21:33  Aztán megfordultak és felmentek a Básán felé vivő úton. Ám Óg, Básán királya kivonult ellenük egész népével együtt, hogy harcra keljen velük Edráiban.

21:34  Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét meg földjét, s úgy elbánsz vele, mint ahogy elbántál Szihonnal, az amoritáknak azzal a királyával, aki Hesebonban lakott.«

21:35  Megverték tehát őt is a fiaival együtt, s az egész népét az utolsó szálig, a földjét pedig elfoglalták.

Chapter 22

22:1  Aztán elindultak, és Moáb mezőségén ütöttek tábort, ott, ahol a Jordánon túl Jerikó fekszik.

22:2  Amikor pedig látta Bálák, Szefor fia mindazt, amit Izrael az amoritával cselekedett,

22:3  s hogy igen félnek tőle a moabiták, s támadását kiállni nem tudnák,

22:4  azt mondta Mádián véneinek: »Úgy eltöröl ez a nép mindenkit, aki határainkban lakik, mint az ökör a füvet, amelyet tövig lerág.« Ő volt abban az időben a király Moábban.

22:5  Követeket küldött tehát a jövendőmondó Bálámhoz, Beor fiához, aki Ammon fiainak földjén, a folyóvíz mellett lakott, hogy hívják el, s mondják neki: »Íme, egy nép kijött Egyiptomból, ellepte ennek a földnek a színét, s letelepedett velem szemben.

22:6  Gyere tehát, átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam, akkor talán megverhetem valahogy és kiűzhetem földemről: tudom ugyanis, hogy áldott, akit te megáldasz, s átkozott, akire te átkot szórsz.«

22:7  Elmentek tehát Moáb vénei és Mádián vénei, kezükben a jövendölés díjával. Amikor aztán eljutottak Bálámhoz, s elmondták neki Bálák minden szavát,

22:8  az így felelt: »Maradjatok itt ez éjjel, s én majd azt felelem, amit az Úr mond nekem.« Ott maradtak tehát Bálámnál. Eljött ekkor Isten, s azt mondta neki:

22:9  »Mit keresnek ezek az emberek nálad?«

22:10  Ő azt felelte: »Bálák, Szefor fia, a moabiták királya küldte őket hozzám,

22:11  ezzel az üzenettel: ‘Íme, az a nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte e föld színét: gyere, s átkozd meg, akkor talán valahogy megküzdhetek vele, s elűzhetem.’«

22:12  Azt mondta erre Isten Bálámnak: »Ne menj el velük, s ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.«

22:13  Felkelt tehát reggel és azt mondta a fejedelmeknek: »Menjetek földetekre, mert az Úr megtiltotta nekem, hogy veletek menjek.«

22:14  Visszatértek tehát a fejedelmek, s elmondták Báláknak: »Nem akart Bálám eljönni mivelünk.«

22:15  Erre ő ismét elküldött, sokkal több s előkelőbb fejedelmet, mint először küldött.

22:16  Amikor ezek eljutottak Bálámhoz, azt mondták: »Ezt üzeni Bálák, Szefor fia: ‘Ne vonakodjál eljönni hozzám.

22:17  Kész vagyok megtisztelni téged, s bármit akarsz, megadom neked: csak gyere, s átkozd meg ezt a népet.’«

22:18  Azt felelte Bálám: »Ha tele adja nekem Bálák a házát ezüsttel s arannyal, akkor sem változtathatom meg az Úrnak, az én Istenemnek szavát, sem arra, hogy többet, sem arra, hogy kevesebbet mondjak.

22:19  Kérlek, maradjatok ti is itt ezen az éjszakán, hadd tudjam meg, mit felel ismét az Úr nekem.«

22:20  Erre eljött Isten éjszaka Bálámhoz, s azt mondta neki: »Ha azért jöttek ezek az emberek, hogy elhívjanak, akkor kelj fel és menj el velük – de csak azt tedd, amit majd parancsolok neked.«

22:21  Bálám reggel felkelt, megnyergelte szamarát és elindult velük.

22:22  Ám Isten megharagudott, s azért az Úr angyala odaállt az útra, Bálám elé; ő a szamarán ült, s két szolga volt vele.

22:23  Amikor a szamár meglátta, hogy ott áll az Úr angyala kivont karddal az úton, letért az útról és a mezőn haladt. Bálám erre megverte, hogy visszaterelje az útra. Ekkor

22:24  az angyal két szőlőkerítés között egy szűk ösvényre állt.

22:25  Amikor a szamár meglátta, a falhoz szorult, s odaszorította utasa lábát. Erre ő ismét megverte.

22:26  Ekkor azonban az angyal egy olyan szűk helyre ment, ahol sem jobbra, sem balra nem lehetett kitérni, s eléje állt.

22:27  Amikor a szamár meglátta az ott álló angyalt, lefeküdt Bálám alatt. Erre az megharagudott és még jobban csapdosta oldalát botjával.

22:28  Ekkor megnyitotta az Úr a szamár száját, s az így szólt: »Mit vétettem neked? Miért versz meg engem most már harmadszor?«

22:29  Azt felelte Bálám: »Mert megérdemelted, s játékot űztél velem. Bárcsak lenne kardom, hogy megölhetnélek!«

22:30  Azt mondta a szamár: »Nem én vagyok-e állatod, amelyre mindig ülni szoktál mind e mai napig? Mondd, tettem-e valaha ilyesmit veled?« Bálám azt felelte: »Sohasem.«

22:31  Ugyanekkor megnyitotta az Úr Bálám szemét, úgyhogy meglátta az angyalt, amint ott állt kivont karddal az úton; erre leborult előtte arccal a földre.

22:32  Azt mondta neki az angyal: »Miért vered meg már harmadszor szamaradat? Én jöttem, hogy feltartóztassalak, mert utad gonosz, s ellenem van,

22:33  s ha szamarad le nem tért volna az útról, hogy kitérjen, amikor feltartóztattam, téged öltelek volna meg, ő pedig élne.«

22:34  Azt mondta Bálám: »Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te tartóztatsz fel; most azonban, ha nem tetszik neked, hogy elmenjek, visszatérek.«

22:35  Azt mondta az angyal: »Menj csak el velük, de vigyázz, hogy mást ne mondj, mint amit majd parancsolok neked.« Elment tehát Bálák fejedelmeivel.

22:36  Amikor Bálák meghallotta, hogy jön Bálám, kiment elé a moabiták városába, amely az árnoni határszélen van.

22:37  Azt mondta Bálámnak: »Elküldtem követeimet, hogy elhivassalak; miért nem jöttél el mindjárt hozzám? Talán azért, mert nem tudnám megadni jöveteled jutalmát?«

22:38  Az így felelt neki: »Íme, itt vagyok. De szólhatok-e majd egyebet, mint amit Isten ad a számba?«

22:39  Majd elmentek együtt, s eljutottak abba a városba, amely országának határszélén volt.

22:40  Ott Bálák marhákat és juhokat vágatott, s ajándékot küldött belőlük Bálámnak, és azoknak a fejedelmeknek, akik vele voltak.

22:41  Amikor aztán megvirradt, felvezette Baál magaslataira, s ő meglátta a néptömeg szélét.

Chapter 23

23:1  Azt mondta ekkor Bálám Báláknak: »Építs itt nekem hét oltárt, s készíts ide ugyanannyi fiatal bikát s ugyanannyi kost.«

23:2  Miután ő megtette ezt Bálám szavai szerint, bemutattak közösen mindegyik oltáron egy bikát meg egy kost.

23:3  Majd azt mondta Bálám Báláknak: »Állj egy kissé egészen elégő áldozatod mellett, míg elmegyek, hátha találkozom az Úrral: akármit parancsol, majd elmondom neked.« Amikor fölment egy kopár dombra,

23:4  találkozott Istennel. Ekkor Bálám így szólt hozzá: »A hét oltárt felállítottam, bikát és kost rajtuk bemutattam.«

23:5  Erre az Úr ezt a szót adta Bálám szájába: »Térj vissza Bálákhoz, és ezt és ezt mondd.«

23:6  Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva Bálákot és a moabiták valamennyi fejedelmét.

23:7  Erre elkezdte példázatát és azt mondta: »Arámból hozatott el engem Bálák, Moáb királya, napkelet hegyeiről: ‘Gyere, üzente, s átkozd meg Jákobot, Siess, s átkozd el Izraelt.’

23:8  Hogy átkozzam meg, akit nem átkozott meg Isten? Miképp átkozzam el, akit nem átkoz el az Úr?

23:9  A szirtek tetejéről látom, A halmokról szemlélem: Külön fog lakni e nép S a nemzetek közé nem számítja magát.

23:10  Ki számlálhatná meg Jákob porát S tudná Izrael ivadékának számát? Bár halnék meg én az igazak halálával S olyan lenne végem, mint amilyen az övék!«

23:11  Azt mondta erre Bálák Bálámnak: »Mit művelsz? Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te épp a fordítottját teszed, és megáldod őket!«

23:12  Az így felelt neki: »Szólhatok-e egyebet, mint amit az Úr parancsolt?«

23:13  Azt mondta erre Bálák: »Gyere velem valami más helyre, ahonnan Izraelnek egy részét látod, de az egészet nem láthatod, s átkozd meg onnét.«

23:14  Miután fel is vitte egy magas helyre, a Fászga tetejére, Bálám hét oltárt épített, mindegyiken bemutatott egy bikát meg egy kost,

23:15  és azt mondta Báláknak: »Állj itt egészen elégő áldozatod mellett, míg én találkozom az Úrral.«

23:16  Ekkor megjelent az Úr és szót adott a szájába, és azt mondta: »Térj vissza Bálákhoz, s ezt és ezt mondd neki.«

23:17  Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva őt és vele a moabiták fejedelmeit. Azt mondta neki Bálák: »Mit mondott az Úr?«

23:18  Erre ő elkezdte példázatát, s azt mondta: »Állj meg, Bálák, s hallgasd, halljad Szefor fia!

23:19  Isten nem ember, hogy hazudjon, s nem ember fia, hogy változzon. Mond-e hát valamit anélkül, hogy megtenné? Szól-e valamit anélkül, hogy teljesítené?

23:20  Áldani küldtek, s az áldást meg nem tagadhatom.

23:21  Nincsen bálvány Jákobban, nem látható bálványkép Izraelben. Az Úr, az ő Istene van ővele, s a Király győzelmi harsonája zeng benne.

23:22  Isten hozta ki őt Egyiptomból, olyan az ereje, mint az orrszarvúé.

23:23  Nincs jósolás Jákobban, s nincs varázslás Izraelben: idejében megmondják Jákobnak, és Izraelnek, mit fog művelni Isten.

23:24  Íme, felkel e nép, mint a nőstény oroszlán, s felemelkedik, mint a hím oroszlán: le nem fekszik, míg zsákmányt nem eszik s a megöltek vérét nem issza.«

23:25  Azt mondta erre Bálák Bálámnak: »Ne átkozd, és ne is áldd meg őt!«

23:26  Ő azonban azt mondta: »Nemde megmondtam neked, hogy amit az Úr parancsol, azt fogom tenni.«

23:27  Azt mondta erre neki Bálák: »Gyere, hadd vezesselek valami más helyre, hátha úgy tetszik majd Istennek, hogy onnan megátkozd őket.«

23:28  Ezután elvitte a Fogor hegy tetejére, amely a sivatagra néz,

23:29  és azt mondta neki Bálám: »Építs nekem itt hét oltárt, aztán készíts ide ugyanannyi bikát, és ugyanannyi számú kost!«

23:30  Úgy tett Bálák, ahogy Bálám mondta, s bemutatott mindegyik oltáron egy bikát meg egy kost.

Chapter 24

24:1  Mivel pedig Bálám látta, hogy úgy tetszik az Úrnak, hogy áldja meg Izraelt, el sem ment, mint ahogy azelőtt elment, hogy a jövendőt megkérdezze, hanem arcát a puszta felé fordította

24:2  és felemelte szemét, mire meglátta Izraelt, amint sátraiban törzsei szerint táborozott. Ekkor leszállt rá Isten lelke,

24:3  ő pedig elkezdte példázatát, s azt mondta: »Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember,

24:4  szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Mindenható látomását látja, aki leborul és akkor megnyílik a szeme:

24:5  Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, ó Izrael!

24:6  Mint az erdős völgyek, mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek, mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel, mint a vizek mentén a cédrusok.

24:7  Ömlik a víz vedreiből, s vetése bőséges vizek közé kerül. Elveti az Úr Ágág miatt királyát, s elveszi a királyságát.

24:8  Isten hozta ki őt Egyiptomból, olyan az ereje, mint az orrszarvúé. Megemészti ellenségeit, a nemzeteket, csontjaikat összezúzza és nyilakkal átlyuggatja.

24:9  Ha lefekszik, alszik, mint a hím oroszlán, sőt mint a nőstény oroszlán, melyet senki sem mer fölkelteni. Aki áld téged, legyen áldott, aki átkoz, legyen átkozott.«

24:10  Megharagudott ekkor Bálák Bálámra és összecsapta kezét és azt mondta: »Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te éppen fordítva, immár háromszor megáldottad.

24:11  Térj vissza lakóhelyedre. Eltökéltem ugyan, hogy felette megtisztellek téged, de az Úr megfosztott téged a tervezett megtiszteltetéstől.«

24:12  Azt felelte Bálám Báláknak: »Nemde követeidnek, kiket hozzám küldtél, megmondtam:

24:13  Ha tele adja nekem Bálák a házát arannyal s ezüsttel, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, az én Istenemnek parancsát, hogy csak valami jót vagy rosszat is a magam szívéből mondjak, hanem amit majd az Úr mond, azt mondom.

24:14  Ám mielőtt elmegyek népemhez, hadd adjak tanácsot, mit tegyen néped ezzel a néppel az utolsó időkben.«

24:15  Erre elkezdte példázatát és ismét szólt: »Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember,

24:16  szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel:

24:17  Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit.

24:18  Az ő birtoka lesz Edom, Szeír öröksége: ellenségeire száll, de Izrael hatalmat gyakorol.

24:19  Jákob sarja uralkodni fog s elpusztítja a Város maradékait.«

24:20  Amikor pedig meglátta az amalekitákat, elkezdte példázatát, s azt mondta: »Amalek első a nemzetek közül, de az utolsó szálig elpusztul.«

24:21  Látta a kenitákat is, s elkezdte példázatát és azt mondta: »Bár erős a lakóhelyed, de ha szirtre helyezed is fészked,

24:22  s választottja leszel is Kain nemzetségének. Meddig maradhatsz meg? Asszúr ugyanis fogságba visz téged.«

24:23  Majd elkezdte példázatát és ismét szólt: »Jaj, ki akar élni, amikor ezt megteszi Isten?

24:24  Hadihajókon jönnek a ciprusiak, az asszírok fölé kerekednek, elpusztítják a hébereket s végül maguk is elvesznek.«

24:25  Felkelt erre Bálám és visszatért lakóhelyére, s Bálák is hazament azon az úton, amelyen jött.

Chapter 25

25:1  Abban az időben pedig, amikor Izrael Szittimben tartózkodott, paráználkodni kezdett a nép Moáb lányaival.

25:2  Ezek ugyanis meghívták őket vágóáldozataikhoz, ők ettek, imádták az ő isteneiket,

25:3  és így Beelfegorhoz szegődött Izrael. Megharagudott erre az Úr,

25:4  s azt mondta Mózesnek: »Vedd a nép valamennyi főemberét, s akasztasd őket bitófákra, szembe a nappal, hogy elforduljon haragom Izraeltől.«

25:5  Azt mondta erre Mózes Izrael bíráinak: »Ölje meg mindenki azokat az alattvalóit, akik Beelfegorhoz szegődtek.«

25:6  Ekkor, íme, Izrael fiainak egyike bement testvérei előtt egy mádiánita parázna személyhez, Mózesnek, s Izrael fiai egész sokaságának láttára, akik ott sírtak a sátor ajtaja előtt.

25:7  Amikor ezt Fineesz, Eleazárnak, Áron pap fiának a fia meglátta, felkelt a sokaságból, dárdát ragadott,

25:8  bement az izraelita férfi után a paráznaság helyére, és átdöfte egyszerre mindkettőt, a férfit is, meg a nőt is az ágyékukon. Erre megszűnt a csapás Izrael fiai között;

25:9  huszonnégyezer ember lelte akkor halálát.

25:10  Azt mondta erre az Úr Mózesnek:

25:11  »Fineesz, Eleazárnak, Áron pap fiának a fia elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert kitöltötte rajtuk bosszúmat, hogy ne én magam töröljem el Izrael fiait bosszúmban.

25:12  Mondd azért neki: Íme, szövetségem békéjét adom neki,

25:13  s övé és ivadékáé lesz a papság örökre szóló szövetség alapján, mivel bosszút állt Istenéért és jóvá tette Izrael fiainak vétkét.«

25:14  A mádiánita nővel megölt izraelita férfinak a neve Zimri volt; Szálunak volt a fia, fejedelme az egyik nagycsaládnak, Simeon törzsében.

25:15  A vele megölt mádiánita nőt pedig Kozbinak hívták; Szúrnak, a mádiániták egyik előkelő fejedelmének volt a lánya.

25:16  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

25:17  »Váljatok a mádiániták ellenségeivé és verjétek meg őket,

25:18  mert ők is ellenségesen jártak el veletek és tőrbe csaltak titeket a Fogor bálvány által meg Kozbi, Mádián fejedelmének a lánya, az ő nővérük által, akit Fineesz megölt a Fogorral való szentségtörés miatti csapás napján.«

Chapter 26

26:1  A csapás megtörténte után azt mondta az Úr Mózesnek meg Eleazárnak, Áron fiának, a papnak:

26:2  »Írjátok össze Izrael fiainak egész közösségét, a húszesztendősöktől kezdve felfelé, házuk és nagycsaládjuk szerint mindazokat, akik hadba vonulhatnak.«

26:3  Meg is mondták ezt Mózes és Eleazár, a pap Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben, azoknak, akik

26:4  húszesztendősök, s annál idősebbek voltak, amint az Úr parancsolta. Jegyzékük a következő:

26:5  Rúben, Izrael elsőszülötte; ennek fiai: Hénok, akitől a hénokiták nemzetsége, meg Fállu, akitől a fálluiták nemzetsége,

26:6  meg Ezron, akitől az ezroniták nemzetsége, meg Kármi, akitől a kármiták nemzetsége származott.

26:7  Ezek voltak Rúben törzsének nemzetségei; számuk negyvenháromezer-hétszázharminc volt.

26:8  Fállu fia Eliáb volt;

26:9  ennek fiai Námuel Dátán és Abiron voltak. Ezek, Dátán és Abiron, voltak a nép azon fejedelmei, akik felkeltek Mózes és Áron ellen Kóré lázadásában, fellázadva az Úr ellen,

26:10  mire a föld megnyitotta száját és elnyelte Kórét és sokan meghaltak, mert a tűz megemésztette a kétszázötven férfit, de az a nagy csoda történt,

26:11  hogy Kóré pusztulásával nem vesztek el fiai.

26:12  Simeon fiai, nemzetségeik szerint: Námuel, akitől a námueliták nemzetsége, Jámin, kitől a jáminiták nemzetsége, Jákin, akitől a jákiniták nemzetsége,

26:13  Szerah, akitől a szerahiták nemzetsége, Saul, akitől a sauliták nemzetsége származott.

26:14  Ezek voltak Simeon törzsének nemzetségei; számuk összesen huszonkétezer-kétszáz volt.

26:15  Gád fiai, nemzetségeik szerint: Szefon, akitől a szefoniták nemzetsége, Ággi, akitől az ággiták nemzetsége, Súni, akitől a súniták nemzetsége,

26:16  Ozni, akitől az ozniták nemzetsége, Her, akitől a heriták nemzetsége,

26:17  Árod, akitől az ároditák nemzetsége, Ariel, akitől az arieliták nemzetsége származott.

26:18  Ezek voltak Gád nemzetségei; számuk összesen negyvenezer-ötszáz volt.

26:19  Júda fiai: Her és Onán; ezek mindketten meghaltak Kánaán földjén.

26:20  Így Júda fiai, nemzetségeik szerint, a következők voltak: Sela, akitől a selaiták nemzetsége, Fáresz, akitől a fáresziták nemzetsége, Szerah, akitől a szerahiták nemzetsége származott.

26:21  Fáresz fiai pedig: Ezron, akitől az ezroniták nemzetsége, s Hámul, akitől a hamuliták nemzetsége származott.

26:22  Ezek voltak Júda nemzetségei; számuk összesen hetvenhatezer-ötszáz volt.

26:23  Isszakár fiai, nemzetségeik szerint: Tóla, akitől a tólaiták nemzetsége, Fúa, akitől a fúaiták nemzetsége,

26:24  Jasúb, akitől a jasubiták nemzetsége, Semrán, akitől a semraniták nemzetsége származott.

26:25  Ezek voltak Isszakár nemzetségei; számuk hatvannégyezer-háromszáz volt.

26:26  Zebulon fiai, nemzetségeik szerint: Száred, akitől a szárediták nemzetsége, Élon, akitől az éloniták nemzetsége, Jálel, akitől a jáleliták nemzetsége származott.

26:27  Ezek voltak Zebulon nemzetségei; számuk hatvanezer-ötszáz volt.

26:28  József fiai, nemzetségeik szerint: Manassze és Efraim.

26:29  Manasszétól származott Mákir, ettől a mákiriták nemzetsége. Mákir nemzette Gileádot, ettől származott a gileádiak nemzetsége;

26:30  Gileád fiai voltak: Jézer, akitől a jézeriták nemzetsége, Helek, akitől a helekiták nemzetsége,

26:31  Aszriél, akitől az aszrieliták nemzetsége, Sekem, akitől a sekemiták nemzetsége,

26:32  Semida, akitől a semidaiták nemzetsége, Hefer, akitől a heferiták nemzetsége származott.

26:33  Hefer volt az atyja Celofhádnak is; ennek fiai nem voltak, csak lányai, név szerint: Maála, Noa, Hegla, Melka és Tirca.

26:34  Ezek voltak Manassze nemzetségei; számuk: ötvenkétezer-hétszáz.

26:35  Efraim fiai, nemzetségük szerint a következők voltak: Sutála, akitől a sutálaiták nemzetsége, Beker, akitől a bekeriták nemzetsége, Tehen, akitől a teheniták nemzetsége származott.

26:36  Sutála fia volt továbbá Herán, akitől a herániták nemzetsége származott.

26:37  Ezek voltak Efraim fiainak nemzetségei; számuk harminckétezer-ötszáz volt. Ezek voltak József fiai, nemzetségeik szerint.

26:38  Benjamin fiai, nemzetségeik szerint: Bela, akitől a belaiták nemzetsége, Ásbel, akitől az ásbeliták nemzetsége, Ahirám, akitől az ahirámiták nemzetsége,

26:39  Sufám, akitől a sufámiták nemzetsége, Hufám, akitől a hufámiták nemzetsége származott.

26:40  Bela fiai: Hered és Noemán voltak; Heredtől a herediták nemzetsége, Noemántól a noemániták nemzetsége származott.

26:41  Ezek voltak Benjamin fiai, nemzetségeik szerint; számuk negyvenötezer-hatszáz volt.

26:42  Dán fiai, nemzetségeik szerint: Suhám, akitől a suhámiták nemzetsége származott; ezek voltak Dán családjai, nemzetségeik szerint,

26:43  mindnyájan suhámiták voltak, számuk hatvannégyezer-négyszáz volt.

26:44  Áser fiai, nemzetségeik szerint: Jimna, akitől a jimnaiták nemzetsége, Jessúj, akitől a jessuiták nemzetsége, Brie, akitől a brieiták nemzetsége származott.

26:45  Brie fiai voltak: Héber, akitől a héberek nemzetsége és Melkiel, akitől a melkieliták nemzetsége származott.

26:46  Áser lányának neve pedig Sára volt.

26:47  Ezek voltak Áser fiainak nemzetségei; számuk ötvenháromezer-négyszáz.

26:48  Naftali fiai, nemzetségeik szerint: Jesziel, ettől a jeszieliták nemzetsége, Gúni, akitől a gúniták nemzetsége,

26:49  Jeszer, ettől a jeszeriták nemzetsége, Sellem, akitől a sellemiták nemzetsége származott;

26:50  ezek voltak Naftali fiainak családjai, nemzetségeik szerint, számuk negyvenötezer-négyszáz.

26:51  Izrael megszámlált fiainak száma összesen a következő volt: hatszázegyezer-hétszázharminc.

26:52  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:

26:53  »Ezek között kell majd elosztani az országot birtokul, a nevek számához képest.

26:54  A nagyobb nemzetségnek nagyobb részt adj, a kisebbnek kisebbet, mindegyiknek a mostani számlálás eredményéhez képest kell adni birtokot,

26:55  úgy azonban, hogy a sors ossza el a törzsek és a nemzetségek között a földet:

26:56  amit a sors megszab, azt kapják azok is, akik sokan vannak, azok is, akik kevesen.«

26:57  Lévi fiainak jegyzéke, nemzetségeik szerint, a következő volt: Gerson, akitől a gersoniták nemzetsége, Kaát, akitől a kaátiták nemzetsége, Merári, akitől a meráriták nemzetsége származott.

26:58  Lévi nemzetségei a következők voltak: Libni nemzetsége, Hebroni nemzetsége, Moholi nemzetsége, Músi nemzetsége, Kóré nemzetsége. – Kaát pedig nemzette Amrámot;

26:59  ennek felesége Jókebed, Lévi lánya volt, aki Egyiptomban született Lévinek; ő szülte Amrámnak, a férjének Mózest és Áront, a fiúkat és Mirjámot, a nővérüket.

26:60  Árontól származott: Nádáb, Ábiu, Eleazár és Itamár;

26:61  ezek közül Nádáb és Ábiu meghalt, amikor idegen tüzet vitt az Úr elé.

26:62  Az egyhónapos és annál idősebb férfiak, akiket megszámláltak összesen huszonháromezren voltak; de ezeket nem számlálták Izrael fiai közé, s nekik nem is adtak birtokot a többiek között.

26:63  Ez a jegyzéke Izrael azon fiainak, akiket Mózes és Eleazár, a pap, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben írt össze.

26:64  Ezek között egy sem volt azokból, akiket Mózes és Áron azelőtt a Sínai pusztájában számlált össze,

26:65  mert az Úr előre megmondta, hogy azok mindnyájan meghalnak a pusztában, s nem is maradt életben közülük senki sem, csak Káleb, Jefóne fia és Józsue, Nún fia.

Chapter 27

27:1  Eljöttek ekkor Celofhád lányai – Celofhád Hefernek volt a fia, az meg Gileádnak a fia, az meg Mákirnak a fia, az meg Manasszénak a fia, az meg Józsefnek volt a fia – név szerint Maála, Noa, Hegla, Melka és Tirca

27:2  és megálltak Mózes, Eleazár pap és a nép valamennyi fejedelme előtt a szövetség sátrának ajtajánál és azt mondták:

27:3  »Atyánk meghalt a pusztában, de nem volt részes abban a lázadásban, amely Kóré alatt az Úr ellen támadt, hanem a maga bűnéért halt meg; fiú utóda nem volt neki.

27:4  Miért tűnjék el neve az ő nemzetségéből, azért, hogy fia nem volt? Adjatok majd nekünk birtokot atyánk rokonai között!«

27:5  Mózes erre elvitte ügyüket az Úr ítélete elé,

27:6  s az Úr ezt mondta neki:

27:7  »Igazságos dolgot kívánnak Celofhád lányai: adj majd nekik birtokot atyjuk rokonai között, s lépjenek örökébe.

27:8  Izrael fiainak pedig mondd meg a következőket: Ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, lányára szálljon öröksége;

27:9  ha lánya sincs, a fivérei legyenek az örökösei,

27:10  ha fivérei sincsenek, atyja fivéreinek adjátok az örökséget;

27:11  ha pedig atyjának sincsenek fivérei, akkor az örökséget azoknak kell adni, akik legközelebb állnak hozzá. Örök törvény által szentesített dolog legyen ez Izrael fiai között, amint az Úr parancsolta Mózesnek.«

27:12  Majd azt mondta az Úr Mózesnek: »Eredj fel erre az Abárim hegyre, s tekintsd meg onnan azt a földet, amelyet majd Izrael fiainak adok.

27:13  Ha aztán megnézted, te is megtérsz népedhez, mint ahogy megtért bátyád, Áron,

27:14  mivel megbántottatok engem a Szín-pusztában, a sokaság pörölésekor, s nem akartatok szentnek bizonyítani előtte a vízfakasztás alkalmával.« – Ez a Pörölés-vize, Kádesben, a Szín-pusztában.

27:15  Mózes azt felelte az Úrnak:

27:16  »Rendeljen tehát az Úr, minden test lelkének Istene, valakit e fölé a nép fölé,

27:17  hogy kimenjen és bemenjen előttük, kivezesse vagy bevezesse őket, hogy ne legyen az Úr népe olyan, mint a pásztor nélküli juhnyáj.«

27:18  Azt mondta erre neki az Úr: »Vedd Józsuét, Nún fiát, azt a férfit, akiben lélek van és tedd rá kezedet –

27:19  eközben ő Eleazár pap és az egész közösség előtt álljon –,

27:20  s adj neki megbízást mindenki láttára, meg egy részt a te méltóságodból, hogy hallgasson rá Izrael fiainak egész gyülekezete.

27:21  Ha aztán valamit tenni kell, kérjen számára Eleazár pap tanácsot az Úrtól: annak válasza szerint menjen ki vagy menjen be ő és vele Izrael valamennyi fia meg az egész közösség.«

27:22  Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta: vette Józsuét, odaállította Eleazár pap és a nép egész sokasága elé,

27:23  rátette a fejére a kezét, és megismételte mindazt, amit az Úr parancsolt.

Chapter 28

28:1  Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek:

28:2  »Parancsolj Izrael fiainak és mondd nekik: Áldozati ajándékaimat, kenyeremet, kellemes illatú tűzáldozatomat mutassátok be a maguk idejében.

28:3  A következő tűzáldozatokat kell bemutatnotok: Naponkint két egyesztendős hibátlan bárányt, állandó, egészen elégő áldozatul –

28:4  az egyiket reggel mutassátok be, a másikat estefelé –,

28:5  meg egy-egy tized éfa lisztlángot, meghintve egy-egy negyed hín színtiszta olajjal.

28:6  Ez legyen az állandó, egészen elégő áldozat: ezt áldoztátok a Sínai hegyén tűzáldozati kellemes illatul az Úrnak.

28:7  Italáldozatul pedig mutassatok be bárányonként egy negyed hín bort az Úr szent helyén.

28:8  A másik bárányt ugyanígy estefelé mutassátok be: teljesen a reggeli ételáldozat s az ahhoz tartozó italáldozat rendtartása szerint, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak.

28:9  Szombat napján pedig mutassatok be két egyesztendős hibátlan bárányt, ételáldozatul pedig két tizednyi, olajjal meghintett lisztlángot, továbbá megfelelő italáldozatot.

28:10  Ezt kell bemutatni szombatonként, annak rendje s módja szerint, az állandó, egészen elégő áldozaton felül.

28:11  A hónapok első napján pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul,

28:12  továbbá bikánként három tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, kosonként két tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul,

28:13  s bárányonként egy tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul; kellemes illatú, egészen elégő áldozat, tűzáldozat ez az Úrnak.

28:14  Italáldozatul pedig áldozatonként a következő mennyiségű bort kell bemutatni: bikánként egy fél-, kosonként egy harmad-, bárányonként egy negyed hínnyit. – Ez legyen az egészen elégő áldozat minden hónapban, amint azok az esztendő folyamán egymást követik.

28:15  Egy kecskebakot pedig bűnért való áldozatul kell bemutatni az Úrnak, az állandó, egészen elégő áldozaton s a hozzátartozó italáldozaton felül.

28:16  Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján az Úr pászkája legyen,

28:17  tizenötödik napján pedig ünnep. Hét napon át kovásztalant kell enni.

28:18  Ezek közül az első nap szent összejövetel legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.

28:19  Tűzáldozatul, egészen elégő áldozatul pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt,

28:20  s mindegyikhez ételáldozatot olajjal meghintett lisztlángból, három tizedet mindegyik bikához, két tizedet a koshoz,

28:21  s egy tizedet mindegyik bárányhoz, vagyis a hét bárányhoz,

28:22  továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul, hogy engesztelést lehessen végezni értetek –

28:23  a reggeli egészen elégő áldozaton felül, amelyet mindenkor be kell mutatnotok.

28:24  Így járjatok el a hét nap minden egyes napján, hogy a tűz táplálása által kellemes illat szálljon fel az Úr felé az egészen elégő áldozatból, s mindegyiknek italáldozatából.

28:25  A hetedik nap ismét szent összejövetel legyen számotokra: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.

28:26  A zsengék napja, amikor a hetek elteltével az új gabonát bemutatjátok az Úrnak, szintén szent összejövetel legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.

28:27  Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt,

28:28  a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet minden bikához, kettőt minden koshoz,

28:29  s egy tizedet minden bárányhoz, mind a hét bárányhoz, továbbá egy kecskebakot,

28:30  amelyet engesztelésül kell levágni – az állandó egészen elégő áldozaton és az ahhoz tartozó ételáldozaton felül.

28:31  Csupa hibátlant mutassatok be, italáldozatukkal együtt.

Chapter 29

29:1  A hetedik hónap első napja szintén szent összejövetel legyen nektek: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, mert az a harsonazengés napja.

29:2  Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát a csordából, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt,

29:3  a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet minden bikához, kéttizedet minden koshoz,

29:4  egy tizedet minden bárányhoz, mind a hét bárányhoz,

29:5  továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul, amelyet engesztelésül kell levágni a népért.

29:6  A hónapok első napjának egészen elégő áldozatán és az ahhoz tartozó ételáldozaton, valamint az állandó egészen elégő áldozaton és a szokásos étel- s italáldozatokon kívül, ugyanazokkal a szertartásokkal mutassátok be ezeket kellemes illatul, tűzáldozatul az Úrnak.

29:7  E hetedik hó tizedik napja is szent összejövetel legyen nektek: tagadjátok meg magatokat és semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.

29:8  Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt,

29:9  a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet minden bikához, két tizedet minden koshoz,

29:10  s egy tizedet minden bárányhoz, mind a hét bárányhoz,

29:11  továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul, azon kívül, amit az engesztelés végett szoktak bűnért való áldozatul bemutatni, valamint az állandó egészen elégő áldozaton meg az ezekhez tartozó étel- és italáldozatokon kívül.

29:12  A hetedik hó tizenötödik napja is szent összejövetel legyen nektek: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, hanem kezdjetek hétnapos ünnepet az Úrnak.

29:13  Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak tizenhárom fiatal bikát a csordából, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,

29:14  a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet minden bikához, mind a tizenhárom bikához, két tizedet minden koshoz, vagyis mind a két koshoz,

29:15  s egy tizedet minden bárányhoz, mind a tizennégy bárányhoz,

29:16  továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul – az állandó egészen elégő áldozaton, s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.

29:17  A második napon áldozzatok tizenkét fiatal bikát a csordából, két kost, tizennégy hibátlan egyesztendős bárányt,

29:18  s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként s bárányonként annak rendje s módja szerint;

29:19  meg egy kecskebakot bűnért való áldozatul, az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.

29:20  A harmadik napon áldozzatok tizenegy fiatal bikát, két kost, tizennégy hibátlan egyesztendős bárányt,

29:21  s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot, bikánként, kosonként s bárányonként annak rendje s módja szerint,

29:22  továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul – az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.

29:23  A negyedik nap áldozzatok tíz fiatal bikát, két kost s tizennégy egyesztendős, hibátlan bárányt,

29:24  s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot, bikánként, kosonként, bárányonként annak rendje s módja szerint;

29:25  továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.

29:26  Az ötödik napon áldozzatok kilenc fiatal bikát, két kost s tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,

29:27  s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként s bárányonként annak rendje s módja szerint,

29:28  továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó, egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.

29:29  A hatodik napon áldozzatok nyolc fiatal bikát, két kost s tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,

29:30  s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként, bárányonként annak rendje s módja szerint;

29:31  továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.

29:32  A hetedik napon áldozzatok hét fiatal bikát, két kost s tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,

29:33  s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként s bárányonként annak rendje s módja szerint,

29:34  továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.

29:35  A nyolcadik napon ünnepélyes összejövetel legyen, semmiféle szolgai munkát ne végezzetek,

29:36  egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig áldozzatok az Úrnak egy fiatal bikát, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt,

29:37  s mutassátok be mindegyikkel a hozzátartozó étel- s italáldozatot bikánként, kosonként és bárányonként annak rendje s módja szerint,

29:38  továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó egészen elégő áldozaton s az ahhoz tartozó étel- s italáldozaton kívül.

29:39  Ezeket mutassátok be az Úrnak ünnepeiteken, a fogadalmi vagy önkéntes, egészen elégőáldozati, ételáldozati, italáldozati s békeáldozati ajándékokon kívül.«

Chapter 30

30:1  Mózes el is mondta Izrael fiainak mindazt, amit az Úr megparancsolt neki.

30:2  Majd így szólt Izrael fiainak törzsfőihez: »A következőket parancsolta az Úr:

30:3  Ha egy férfi fogadalmat tesz az Úrnak vagy esküvel kötelezi magát valamire, meg ne szegje szavát, hanem teljesítse mindazt, mit fogadott.

30:4  Ha olyan nő fogad valamit vagy kötelezi magát valamire esküvel, aki atyja házában és még hajadonkorban van: ha atyja tudomást szerez a fogadalomról, amelyet tett, vagy az esküről, amellyel magát kötelezte és hallgat, akkor kötelezi a nőt a fogadalom:

30:5  amit fogadott vagy amire esküdött, teljesítse cselekedettel.

30:6  Ha azonban mindjárt, ahogy hallja, ellentmond atyja, akkor fogadalma is, esküje is érvénytelen lesz, s nem köteles megtartani fogadalmát, mivel atyja ellene mondott.

30:7  Ha férjhez megy, s valami fogadalma van, vagy a száján egykor kiejtett szó esküvéssel kötelezi valamire,

30:8  ha férje azon a napon, amelyen meghallja, ellene nem mond, akkor kötelezi a fogadalom, s teljesítenie kell, amit fogadott.

30:9  Ha azonban férje, amikor meghallja, azonnal ellene mond, akkor érvényteleníti fogadalmait és szavait, amelyekkel kötelezte magát: az Úr meg fogja bocsátani neki.

30:10  Özvegy és eltaszított nő, amit fogad, teljesítse.

30:11  A feleség, aki ura házában kötelezi magát fogadalommal vagy esküvel valamire,

30:12  ha férje, amikor meghallja, hallgat és nem mond ellene a fogadalomnak, teljesítse, amit fogadott;

30:13  ha azonban azonnal ellene mond, akkor nem köteles megtartani a fogadalmat, mivel férje ellene mondott, s az Úr meg fogja bocsátani neki.

30:14  Ha fogadalmat tesz vagy esküvel kötelezi magát, hogy böjt vagy bármiféle dologtól való megtartóztatás által megsanyargatja magát, mindig ura akaratán múlik, hogy teljesítse-e, vagy sem.

30:15  Ha ura, amikor meghallja, hallgat és másnapra halasztja ítéletét, akkor amit fogadott vagy ígért, teljesítenie kell, mert amikor meghallotta, hallgatott;

30:16  ha aztán később ellene mond, noha tudta, akkor ő viselje felesége vétkét.«

30:17  Ezek azok a törvények, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt a férj és a feleség, az atya és a még hajadonkorban levő, s a szülői házban lakó lánya között.

Chapter 31

31:1  Majd így szólt az Úr Mózeshez:

31:2  »Állj bosszút előbb Izrael fiaiért a mádiánitákon, aztán megtérsz népedhez.«

31:3  Legott azt mondta Mózes: »Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a hadra, hogy végrehajtsák az Úr bosszúját a mádiánitákon.

31:4  Ezer-ezer embert válasszatok ki és küldjetek hadba Izrael mindegyik törzséből.«

31:5  Rendelkezésére is bocsátottak ezret-ezret mindegyik törzsből, vagyis tizenkétezer hadra felkészült embert.

31:6  Ezeket elküldte Mózes Fineesszel, valamint Eleazár pap fiát, akinek átadta a szent szereket s a riadótrombitákat is.

31:7  Miután ezek harcba szálltak a mádiánitákkal és győztek, megöltek minden férfit,

31:8  királyaikkal, Evivel, Rekemmel, Szúrral, Húrral és Rebével, nemzetük öt királyával együtt; Bálámot, Beor fiát is megölték a karddal.

31:9  Aztán foglyul ejtették asszonyaikat és gyermekeiket, elzsákmányolták minden jószágukat és minden holmijukat, amijük csak volt,

31:10  és lángba borították városaikat, falvaikat s majorjaikat egyaránt.

31:11  Majd fogták a zsákmányt s mindazt, amit az emberek s az állatok közül foglyul ejtettek

31:12  és elvitték Mózeshez, Eleazár paphoz és Izrael fiainak egész sokaságához, a többi holmit pedig elvitték a táborba, amely Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben volt.

31:13  Ekkor kiment Mózes, Eleazár pap és a gyülekezet valamennyi fejedelme eléjük, a táboron kívülre.

31:14  Ám Mózes megharagudott a sereg vezéreire, az ezredesekre meg a századosokra, akik megjöttek a hadból

31:15  és azt mondta: »Miért hagytátok életben az asszonyokat?

31:16  Nemde ezek azok, akik tőrbe csalták Izrael fiait Bálám tanácsára és hűtlenség elkövetésére vittek rá titeket az Úr ellen a Fogorral elkövetett bűn által, amiért csapás is zúdult a népre?

31:17  Öljetek meg tehát a gyermekek közül is minden fiúgyermeket, s pusztítsatok el minden asszonyt, aki férfit ismert,

31:18  s csak a leánykákat meg a szűz nőket hagyjátok meg magatoknak.

31:19  Maradjatok továbbá hét napig a táboron kívül, s aki embert ölt vagy megöltet érintett, végezzen tisztulást a harmadik, s a hetedik napon

31:20  és tisztítsatok meg minden zsákmányt is, akár ruha, akár edény, akár valami kecskebőrből vagy szőrből, vagy fából készült eszköz.«

31:21  Erre Eleazár pap így szólt a sereg hadat járt férfiaihoz: »A következő a törvény intézkedése, ezt parancsolta az Úr Mózesnek:

31:22  Az aranyat, az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot, az ónt

31:23  és mindazt, ami átmehet tűzön, tűzzel kell megtisztítani; mindazt pedig, ami nem állja a tüzet, a tisztítóvízzel kell megszentelni.

31:24  Mossátok ki továbbá ruháitokat a hetedik napon, s akkor tiszták lesztek, s aztán bemehettek a táborba.«

31:25  Majd azt mondta az Úr Mózesnek:

31:26  »Állapítsd meg Eleazár pappal és a nép fejeivel együtt a foglyul ejtett emberek és állatok számát

31:27  és felezd el a zsákmányt azok között, akik harcoltak és kimentek a hadba, meg az egész egyéb sokaság között.

31:28  Végy el azonban azoktól, akik harcoltak és hadban voltak, egyet-egyet minden ötszáz ember, marha, szamár és juh közül részesedésül az Úrnak,

31:29  és add oda Eleazár papnak adományul az Úrnak,

31:30  az Izrael fiainak járó fél részből pedig végy el minden ötvenedik fejet emberből, marhából, szamárból, juhból, minden állatból, s add oda a levitáknak, akik az Úr hajlékának gondjait viselik.«

31:31  Úgy is tett Mózes és Eleazár, ahogy az Úr parancsolta.

31:32  A zsákmány, amelyet a hadsereg ejtett, ez volt: hatszázhetvenötezer juh,

31:33  hetvenkétezer marha,

31:34  hatvanegyezer szamár,

31:35  az emberekből pedig harminckétezer volt azoknak a hajadonoknak száma, akik férfit nem ismertek.

31:36  Odaadták tehát azoknak, akik a hadban voltak, ennek a felét: háromszázharminchétezer-ötszáz juhot,

31:37  de ebből az Úr részére levontak hatszázhetvenöt juhot,

31:38  a harminchatezer marhából hetvenkét marhát,

31:39  a harmincezer-ötszáz szamárból hatvanegy szamarat,

31:40  míg a tizenhatezer emberből harminckét személy jutott az Úr részére.

31:41  Aztán átadta Mózes az Úrnak járó adomány összességét Eleazár papnak, amint az Úr parancsolta neki,

31:42  Izrael fiainak abból a fél részéből, amelyet azok számára különített el, akik a hadban voltak.

31:43  Abból a fél részből pedig, amely a többi népnek jutott, vagyis a háromszázharminchétezer-ötszáz juhból,

31:44  a harminchatezer marhából,

31:45  a harmincezer-ötszáz szamárból,

31:46  s a tizenhatezer emberből

31:47  elvette Mózes minden ötvenedik fejet, s odaadta a levitáknak, akik az Úr hajlékának gondjait viselték, amint az Úr parancsolta.

31:48  Ekkor Mózes elé járultak a hadsereg vezérei, az ezredesek és a századosok, s azt mondták:

31:49  »Mi, szolgáid, megszámláltuk a harcosokat, akik a kezünk alatt voltak, s egy sem hiányzik közülük.

31:50  Éppen azért valamennyien odaadjuk ajándékul az Úrnak az aranyat, amit a zsákmányban találtunk: karkötőt és karperecet, gyűrűt és karékességet meg nyakláncot, hogy esedezzél értünk az Úrnál.«

31:51  Mózes és Eleazár pap át is vették a különféleképpen feldolgozott aranyat, amely összesen

31:52  tizenhatezer-hétszázötven sékelt nyomott, az ezredesektől meg a századosoktól –

31:53  amit ugyanis a közemberek zsákmányoltak, az az övék maradt –,

31:54  s miután átvették, bevitték a bizonyság sátrába, hogy emlékeztesse az Urat Izrael fiaira.

Chapter 32

32:1  Rúben és Gád fiainak pedig sok jószáguk és temérdek állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jázer és Gileád állatok tartására alkalmas föld,

32:2  elmentek Mózeshez, Eleazár paphoz meg a közösség fejedelmeihez és azt mondták:

32:3  »Atarót, Díbon, Jázer, Nemra, Hesebon, Elále, Szábán, Nébó és Beón,

32:4  az a föld, amelyet megvert az Úr Izrael fiainak színe előtt, állatok tartására igen jó föld, nekünk pedig, szolgáidnak igen sok állatunk van.

32:5  Kérünk tehát, ha kegyelmet találtunk előtted, azt add nekünk, szolgáidnak birtokul, s ne vigyél minket át a Jordánon.«

32:6  Azt felelte nekik Mózes: »Talán bizony testvéreitek háborúba menjenek, ti meg itt majd ültök?

32:7  Miért csüggesztitek el Izrael fiainak lelkét, hogy ne merjenek átmenni arra a földre, amelyet az Úr nekik fog adni?

32:8  Nem így tettek-e atyáitok, amikor elküldtem őket Kádes-Barneából, hogy kémleljék ki a földet?

32:9  Miután ugyanis felmentek a Szőlőfürt völgyéig és szemügyre vették az egész földet, elcsüggesztették Izrael fiainak szívét, hogy ne menjenek be arra a területre, amelyet az Úr nekik adott.

32:10  Meg is haragudott érte az Úr és megesküdött, mondván:

32:11  ‘Bizony azok közül, akik feljöttek Egyiptomból, egyetlen húszesztendős és annál idősebb ember sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mert nem akartak követni engem,

32:12  kivéve a kenizita Kálebet, Jefóne fiát meg Józsuét, Nún fiát, akik teljesítették akaratomat.’

32:13  Ezért haragudott meg az Úr Izraelre, ezért barangoltatta őket negyven esztendeig a pusztában, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely azt tette, ami gonosz az ő színe előtt.

32:14  És íme – folytatta –, ti támadtatok atyáitok helyett, ti vétkes emberek fajzatai és sarjai, hogy növeljétek az Úr haragját Izrael ellen!

32:15  Hiszen ha nem akarjátok követni őt, akkor a pusztában hagyja a népet és ti lesztek az okai, hogy mindnyájan elvesznek.«

32:16  Erre azok közelebb járultak és azt mondták: »Csak aklokat akarunk építeni juhainknak, istállókat barmainknak, erős városokat gyermekeinknek,

32:17  mi magunk azonban felfegyverkezve és harcra készen fogjuk járni a hadat Izrael fiainak élén, míg be nem visszük őket helyükre. Megerősített városokban csak gyermekeink lesznek, mindazzal együtt, amink van, a lakosok zaklatásai miatt.

32:18  Mi nem térünk vissza házunkba, míg Izrael fiai el nem foglalják örökségüket,

32:19  s nem kívánunk semmit sem a Jordánon túl, mert meglesz már birtokunk annak keleti vidékén.«

32:20  Azt mondta erre nekik Mózes: »Ha megteszitek, amit ígértek és harcra készen járjátok az Úr előtt a hadat,

32:21  s átkel minden hadakozó, fegyveres férfiatok a Jordánon, míg az Úr el nem veszti ellenségeit,

32:22  s meg nem hódol előtte az az egész föld, akkor vétek nélkül fogtok állni az Úr és Izrael előtt, s elnyeritek azt a földet, amelyet akartok, az Úr előtt.

32:23  Ha azonban nem teszitek meg, amit mondtok, nincs kétség benne, vétkeztek az Úr ellen, s tudjátok meg, hogy bűnötök utolér titeket.

32:24  Építsetek tehát városokat gyermekeiteknek, aklokat és istállókat juhaitoknak meg barmaitoknak, de amit ígértetek, teljesítsétek.«

32:25  Azt mondták erre Gád és Rúben fiai Mózesnek: »Szolgáid vagyunk, megtesszük, amit urunk parancsol.

32:26  Gyermekeinket, asszonyainkat, juhainkat s állatainkat Gileád városaiban hagyjuk,

32:27  mi pedig, szolgáid valamennyien harcra készen fogjuk járni a hadat, amint te, uram, mondod.«

32:28  Parancsot adott tehát Mózes Eleazárnak, a papnak meg Józsuénak, Nún fiának, s az Izrael törzseiben levő nagycsaládok fejeinek és azt mondta nekik:

32:29  »Ha átmennek Gád fiai s Rúben fiai veletek a Jordánon, hogy valamennyien felfegyverkezve harcoljanak az Úr előtt, s meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileádot birtokul;

32:30  ha azonban nem akarnak felfegyverkezve átmenni veletek Kánaán földjére, akkor közöttetek kapjanak lakóhelyet.«

32:31  Azt felelték erre Gád fiai és Rúben fiai: »Ahogy az Úr szólott szolgáinak, úgy cselekszünk:

32:32  felfegyverkezve átmegyünk az Úr előtt Kánaán földjére, de kijelentjük, hogy ezennel megkaptuk birtokunkat a Jordánon túl.«

32:33  Odaadta tehát Mózes Gád és Rúben fiainak meg Manassze, József fia fél törzsének Szihon, amorita király országát meg Óg básáni király országát: földjüket és városaikat körös-körül.

32:34  Felépítették tehát Gád fiai Díbont, Atarótot, Ároert,

32:35  Etrótot, Sófánt, Jázert, Jegbaát,

32:36  Betnemrát és Betháránt, a megerősített városokat és juhaiknak az aklokat.

32:37  Rúben fiai pedig felépítették Hesebont, Elálét, Kirjátaimot,

32:38  Nábót, Baálmeont – nevüket megváltoztatva –, meg Szabámát és nevet adtak a városoknak, amelyeket építettek.

32:39  Mákirnak, Manassze fiának fiai pedig elmentek Gileádba, s azt elpusztították, lakosait, az amoritákat pedig megölték.

32:40  Odaadta tehát Mózes Gileád földjét Mákirnak, Manassze fiának, s az megtelepedett rajta.

32:41  Jaír, Manassze fia pedig elment, s elfoglalta falvaikat, s elnevezte őket Hávót-Jaírnak, azaz Jaír falvainak.

32:42  Nóbe pedig elment, s elfoglalta Kánátot leányvárosaival együtt, s elnevezte a maga nevéről Nóbénak.

Chapter 33

33:1  A következők voltak Izrael fiainak állomásai, amikor kivonultak Egyiptomból csapataik szerint, Mózes és Áron vezetése alatt,

33:2  amint Mózes feljegyezte a tábornak az Úr parancsára váltogatott helyei szerint.

33:3  Izrael fiai elindultak tehát Ramesszeszből az első hónapban, az első hó tizenötödik napján, a pászka után való napon, hatalmas kéz által, az összes egyiptomi láttára,

33:4  amikor ők azokat az elsőszülötteiket temették, akiket az Úr megölt – mert isteneiken is bosszút állt –,

33:5  és tábort ütöttek Szukkótban.

33:6  Szukkótból aztán eljutottak Etámba, amely a puszta határának szélén van.

33:7  Aztán elindultak onnét és Fiháhirót felé tartottak, amely Beelszefonnal szemben van és tábort ütöttek Migdol előtt.

33:8  Aztán elindultak Fiháhirótból, s átmentek a tenger közepén a pusztába, s három napig jártak a pusztában és tábort ütöttek Márában.

33:9  Aztán elindultak Márából és eljutottak Elimbe, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt, s tábort ütöttek ott.

33:10  Aztán elindultak onnét is és felütötték sátraikat a Vörös-tenger mellett. Aztán elindultak a Vörös-tengertől

33:11  és tábort ütöttek a Szín-pusztában.

33:12  Aztán elindultak onnét és eljutottak Dáfkába.

33:13  Aztán elindultak Dáfkából és tábort ütöttek Álusban.

33:14  Aztán elindultak Álusból, s felütötték sátraikat Rafidimban, ahol nem volt ivóvize a népnek.

33:15  Aztán elindultak Rafidimból és tábort ütöttek a Sínai pusztájában.

33:16  Aztán elindultak a Sínai pusztájából is és eljutottak a Kibrót-Hattaavába.

33:17  Aztán elindultak a Kívánság-sírjaitól és tábort ütöttek Hácerótban.

33:18  Hácerótból aztán eljutottak Retmába.

33:19  Aztán elindultak Retmából és tábort ütöttek Remmon-Fáreszben.

33:20  Aztán elindultak onnét és eljutottak Libnába.

33:21  Libna után tábort ütöttek Resszában.

33:22  Aztán elindultak Resszából és eljutottak Keelátába.

33:23  Aztán elindultak onnét és tábort ütöttek a Sefer hegynél.

33:24  Aztán elindultak a Sefer hegytől és eljutottak Aráfába.

33:25  Aztán elindultak innét és tábort ütöttek Makelótban.

33:26  Aztán elindultak Makelótból és eljutottak Táhátba.

33:27  Táhát után tábort ütöttek Táréban.

33:28  Aztán elindultak onnét és felütötték sátraikat Metkában.

33:29  Metka után tábort ütöttek Hesmonában.

33:30  Aztán elindultak Hesmonából és eljutottak Mószerótba.

33:31  Mószerót után tábort ütöttek Benéjaakánban.

33:32  Aztán elindultak Benéjaakánból és eljutottak a Gidgád hegyéhez.

33:33  Aztán elindultak innét és tábort ütöttek Jetebátában.

33:34  Jetebáta után eljutottak Hebronába.

33:35  Aztán elindultak Hebronából és tábort ütöttek Ecjon-Gáberben.

33:36  Aztán elindultak innét, s eljutottak a Szín-pusztába, vagyis Kádesbe.

33:37  Aztán elindultak Kádesből és tábort ütöttek a Hór hegyénél, Edom földje határának szélén.

33:38  Ekkor Áron pap felment az Úr parancsára a Hór hegyére, s ott meghalt, Izrael fiai Egyiptomból való kivonulásának negyvenedik esztendejében, az ötödik hónapban, a hó első napján,

33:39  százhuszonhárom esztendős korában.

33:40  Aztán meghallotta Árád kánaáni király, aki a Délvidéken lakott, hogy odajöttek Izrael fiai, Kánaán földjére mentükben.

33:41  Aztán elindultak a Hór hegyétől és tábort ütöttek Szálmonában.

33:42  Aztán elindultak onnét, és eljutottak Fúnonba.

33:43  Aztán elindultak Fúnonból és tábort ütöttek Obótban.

33:44  Obót után eljutottak Ijeábarimba, amely a moabiták határán van.

33:45  Aztán elindultak Ijeábarimból és felütötték sátraikat Díbon-Gádban.

33:46  Aztán elindultak onnét és tábort ütöttek Helmon-Deblátaimban.

33:47  Aztán elindultak Helmon-Deblátaimból és eljutottak az Abárim hegységhez, Nábóval szemben.

33:48  Aztán elindultak az Abárim hegységtől, s átmentek Moáb mezőségére, a Jordán mellé, Jerikóval átellenben,

33:49  s tábort ütöttek ott Betsimóttól Ábelsátimig, a moabiták sík térségein.

33:50  Itt így szólt az Úr Mózeshez:

33:51  »Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd nekik: Ha majd átkeltek a Jordánon, s bementek Kánaán földjére,

33:52  pusztítsátok el annak a földnek valamennyi lakóját, zúzzátok össze jelképeiket, törjétek össze bálványszobraikat, pusztítsátok el minden magaslatukat,

33:53  s tisztítsátok meg azt a földet és telepedjetek meg rajta, mert nektek adtam én azt birtokul.

33:54  Sors által osszátok szét magatok között: a nagyobb nemzetségnek nagyobb birtokot, a kisebbnek kisebbet adjatok; mindegyiknek azt kell örökségül juttatni, amire a sors esik; törzsek és nagycsaládok szerint kell kiosztani a birtokot.

33:55  De ha nem akarjátok majd kipusztítani annak a földnek a lakóit, akkor azok, akik megmaradnak, szeggé lesznek szemetekben, s dárdává oldalatokban, s ellenségeskedni fognak veletek lakóföldeteken,

33:56  s amit velük szándékoztam tenni, tiveletek teszem meg.«

Chapter 34

34:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

34:2  »Parancsolj Izrael fiainak és mondd nekik: Ha majd bejuttok Kánaán földjére, s azt kisorsolják közöttetek birtokul, a következők legyenek határai.

34:3  A déli rész az Edom mellett levő Szín-pusztától kezdődjék. Határa keleten a Sós-tenger legyen,

34:4  aztán kerülje meg a Skorpió-magaslat déli oldalát, úgy hogy átmenjen Szennán és Kádes-Barneától délre jusson; onnan haladjon a határ az Ádár nevű faluig, majd húzódjon Aszemónáig,

34:5  Aszemónától aztán kanyarodjék a határ Egyiptom patakjához és végződjék a Nagy-tenger partján.

34:6  A nyugati oldal a Nagy-tengernél kezdődjék, s ugyanennél a határnál végződjék.

34:7  Az északi oldalon a határ a Nagy-tengernél kezdődjék, aztán haladjon egészen a Magas-hegyig,

34:8  onnan menjen Emát felé egészen Szedáda határáig,

34:9  aztán menjen a határ egészen Zefronáig és Enán falváig. Ez legyen a határ az északi részen.

34:10  A keleti oldal határát innen, Enán falvától kell meghúzni egészen Sefámáig,

34:11  Sefámától aztán menjen le a határ addig a Rebláig, amely a Dafním forrással átellenben van, onnan jusson el a Kinneret-tenger keleti partjára,

34:12  majd húzódjon le a Jordánhoz, s végül a Sós-tengernél fejeződjék be. Ez legyen földetek, határai szerint, körös-körül.«

34:13  Megparancsolta tehát Mózes Izrael fiainak: »Ez és ez az a föld, amelyet majd sors által birtokul kaptok, s amely felől azt parancsolta az Úr, hogy a kilenc törzsnek és a fél törzsnek kell adni,

34:14  mert Rúben fiainak törzse nagycsaládjai szerint, meg Gád fiainak törzse nagycsaládjainak száma szerint, meg Manassze fél törzse,

34:15  vagyis két és fél törzs már megkapta a részét a Jordánon túl, Jerikóval szemben, kelet felé.«

34:16  Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek:

34:17  »A következő a neve azoknak a férfiaknak, akik el fogják osztani azt a földet közöttetek: Eleazár, a pap és Józsue, Nún fia,

34:18  továbbá minden törzsből egy-egy fejedelem,

34:19  név szerint: Júda törzséből: Káleb, Jefóne fia;

34:20  Simeon törzséből: Sámuel, Ammiúd fia;

34:21  Benjamin törzséből: Elidád, Kászelon fia;

34:22  Dán fiainak törzséből: Bokki, Jogli fia;

34:23  József fiai közül: Manassze törzséből: Hanniél, Efód fia;

34:24  Efraim törzséből: Kámuel, Seftán fia;

34:25  Zebulon törzséből: Eliszafán, Fárnák fia;

34:26  Isszakár törzséből: Fáltiel fejedelem, Ozán fia;

34:27  Áser törzséből: Áhiud, Salómi fia;

34:28  Naftali törzséből: Fedaél, Ammiúd fia.«

34:29  Ezek azok, akiknek megparancsolta az Úr, hogy osszák fel Izrael fiai között Kánaán földjét.

Chapter 35

35:1  Ezt is mondta az Úr Mózesnek, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:

35:2  »Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a levitáknak birtokukból

35:3  városokat lakóhelyül s legelőket a városok körül, hogy a városokban lakjanak, a legelők pedig juhaik és állataik eltartására szolgáljanak.

35:4  Utóbbiak a város falától kifelé, körös-körül, ezer könyöknyire terjedjenek:

35:5  keleten legyen egy kétezer könyöknyi, délen is legyen egy kétezernyi, a nyugatra néző tenger felé is legyen egy ekkora nagyságú, végül az északi oldalon is egy ugyanilyen terjedelmű legelő, úgyhogy középen legyenek a városok és künn a legelők.

35:6  A városok közül, amelyeket a levitáknak adtok, hatot a menekvők oltalmára kell kijelölni, hogy oda meneküljön, aki vért ontott; ezeken kívül negyvenkét más várost is adjatok,

35:7  vagyis összesen negyvennyolcat, legelőikkel együtt.

35:8  Ezeket a városokat Izrael fiainak birtokából kell adni: azoktól, akiknek több van, több várost kell elvenni, akiknek kevesebb van, kevesebbet: mindegyik a maga örökségének mértékéhez képest adjon városokat a levitáknak.«

35:9  Azt mondta az Úr Mózesnek:

35:10  »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd átkeltetek a Jordánon, Kánaán földjére,

35:11  határozzátok meg, mely városok szolgáljanak a menekvők oltalmára, azok számára, akik akaratlanul vért ontottak,

35:12  hogy azt, aki ezekbe menekül, ne ölhesse meg a megöltnek a rokona, míg a közösség elé nem áll, s ügyét meg nem ítélik.

35:13  E városok közül, amelyeket a menekvők oltalmára ki kell jelölni,

35:14  három a Jordánon túl, három pedig Kánaán földjén legyen,

35:15  s mind Izrael fiai, mind a jövevények, mind az idegenek ezekbe meneküljenek, ha akaratlanul vért ontottak.

35:16  Ha valaki vasszerszámmal üt meg valakit, úgy, hogy a megütött meghal, akkor az illető gyilkosságban vétkes és haljon meg maga is;

35:17  ha kővel hajít meg valakit, úgy, hogy a meghajított meghal, akkor ugyanígy bűnhődjék;

35:18  ha faszerszámmal ütnek meg valakit, úgy, hogy meghal, akkor bosszút kell érte állni annak a vérével, aki megütötte:

35:19  a meggyilkoltnak a rokona ölje meg a gyilkost, mihelyt rátalál, ölje meg.

35:20  Ha valaki gyűlölségből taszít meg valakit, vagy lesből hajít meg valamivel,

35:21  vagy ellenségeskedésből üt meg a kezével, úgy, hogy az meghal, akkor az, aki megütötte, gyilkosságban vétkes: a meggyilkoltnak a rokona, mihelyt rátalál, ölje meg.

35:22  Ha azonban véletlenségből, gyűlölség

35:23  és ellenségeskedés nélkül követ el valaki ilyesmit,

35:24  s ezt a nép hallatára, amikor az emberölés tettese és a vérrokon között levő ügyet megtárgyalják, igazolják,

35:25  akkor az illetőt, minthogy ártatlan, meg kell menteni a bosszulónak a kezétől és az ítélet alapján vissza kell vitetni abba a városba, amelybe menekült, s maradjon ott, míg a főpap, akit a szent olajjal felkentek, meg nem hal.

35:26  Ha az emberölés tettesét a menekvők számára rendelt városok határán kívül

35:27  találja a vérbosszuló és megöli, akkor az, aki megöli, nem követ el bűnt,

35:28  mert a menekültnek a főpap haláláig a városban kellett volna maradnia; annak halála után az emberölés tettese visszatérhet földjére.

35:29  Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken.

35:30  A gyilkost csak tanúk alapján szabad megbüntetni: egy ember tanúvallomása alapján senkit sem szabad elítélni.

35:31  Váltságot ne fogadjatok el attól, aki vétkes a vérben: legott haljon meg ő maga is.

35:32  A száműzöttek, s az elmenekültek semmiképpen sem térhetnek vissza városukba a főpap halála előtt.

35:33  Ne szentségtelenítsétek meg lakóföldeteket: az ártatlanok vére megszentségteleníti, s másképp nem lehet megtisztítani, mint csak annak a vére által, aki a más vérét kiontotta.

35:34  Így lesz tiszta a ti birtokotok, amelyen én közöttetek lakom: mert én, az Úr, Izrael fiai között lakom.«

Chapter 36

36:1  Előálltak ekkor Gileád nagycsaládjainak fejei – Gileád Mákirnak, Manassze fiának volt a fia – József fiainak nemzetségéből és így szóltak Mózeshez, Izrael fejedelmei előtt:

36:2  »Neked, urunknak, azt parancsolta az Úr, hogy sors útján oszd el a földet Izrael fiai között, meg hogy Celofhád testvérünk lányainak add oda az atyjukat illető birtokot.

36:3  Ha ezeket más törzsből való emberek veszik feleségül, akkor birtokuk követi őket és más törzsre száll, s a mi örökségünk csökken.

36:4  Így aztán az fog történni, hogy amikor az örvendetes esztendő, vagyis a szabadulás ötvenedik esztendeje elérkezik, az, amit a sors szétosztott, összezavarodik, s az egyik törzs birtoka a másikra száll.«

36:5  Azt felelte és mondta erre Mózes az Úr parancsából Izrael fiainak: »József fiainak törzse helyesen szólt.

36:6  Ezt a törvényt hirdeti ki tehát az Úr Celofhád lányai felől: Férjhez mehetnek, akihez akarnak, de csak a saját törzsükből való emberhez,

36:7  hogy ne szálljon át Izrael fiainak birtoka az egyik törzsről a másik törzsre. Azért minden férfi a maga törzséből, s a maga rokonságából vegyen feleséget,

36:8  s minden nő ugyanabból a törzsből nyerjen férjet, hogy az örökség megmaradjon az egyes családokban,

36:9  s ne keveredjenek össze egymással a törzsek, hanem úgy maradjanak, amint az Úr szétválasztotta őket.«

36:10  Úgy is tettek Celofhád lányai, ahogy a parancs szólt,

36:11  s Maála, Tirca, Hegla, Melka és Noa atyjuk bátyjának fiaihoz mentek feleségül;

36:12  ezek Manasszénak, József fiának nemzetségéből származtak, s így az a birtok, amelyet nekik adtak, atyjuk törzsében és nemzetségében maradt.

36:13  Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket az Úr Mózes által Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben parancsolt Izrael fiainak.