HunUj - Numbers

Chapter 1

1:1  Így beszélt az Úr Mózeshez a Sínai-pusztában, a kijelentés sátrában, a második év második hónapjának elsején azután, hogy kijöttek Egyiptomból:

1:2  Vegyétek névjegyzékbe fejenként Izráel fiainak egész közösségét, nemzetségenként és nagycsaládonként egytől egyig minden férfit,

1:3  húszévestől fölfelé minden hadkötelest Izráelben! Vegyétek őket számba seregenként, te és Áron!

1:4  Legyen segítségetekre törzsenként egy-egy férfi, mindegyik egy nagycsalád feje legyen.

1:5  Ez a neve azoknak a férfiaknak, akik segíteni fognak nektek: Rúbenből Elicúr, Sedéúr fia,

1:6  Simeonból Selumiél, Cúrisaddaj fia,

1:7  Júdából Nahsón, Ammínádáb fia,

1:8  Issakárból Netanél, Cúár fia,

1:9  Zebulonból Eliáb, Hélón fia.

1:10  József fiai közül: Efraimból Elisámá, Ammihúd fia, Manasséból pedig Gamliél, Pedácúr fia,

1:11  Benjáminból Abídán, Gideóni fia,

1:12  Dánból Ahiezer, Ammisaddaj fia,

1:13  Ásérból Pagiél, Okrán fia,

1:14  Gádból Eljászáf, Deúél fia,

1:15  Naftáliból Ahira, Énán fia.

1:16  Ezek a közösség képviselői, az ősi törzsek fejedelmei, Izráel nemzetségfői.

1:17  Maga mellé vette azért Mózes és Áron ezeket a név szerint kijelölt férfiakat,

1:18  és összegyűjtötték az egész közösséget a második hónap elsején. Azok pedig bejegyeztették magukat a névjegyzékbe nemzetségenként és nagycsaládonként, húszévestől fölfelé egytől egyig.

1:19  Úgy vették őket számba a Sínai-pusztában, ahogyan az Úr megparancsolta Mózesnek.

1:20  Rúbennek, Izráel elsőszülöttének a fiai, azok leszármazottai nemzetségenként és nagycsaládonként, névjegyzékbe véve egytől egyig minden férfi, húszévestől fölfelé minden hadköteles,

1:21  akiket számba vettek Rúben törzséből, negyvenhatezer-ötszázan voltak.

1:22  Simeon fiainak a leszármazottai nemzetségenként és nagycsaládonként, akiket számba vettek, névjegyzékbe véve egytől egyig minden férfi, húszévestől fölfelé minden hadköteles,

1:23  akiket számba vettek Simeon törzséből, ötvenkilencezer-háromszázan voltak.

1:24  Gád fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles,

1:25  akiket számba vettek Gád törzséből, negyvenötezer-hatszázötvenen voltak.

1:26  Júda fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles,

1:27  akiket számba vettek Júda törzséből, hetvennégyezer-hatszázan voltak.

1:28  Issakár fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles,

1:29  akiket számba vettek Issakár törzséből, ötvennégyezer-négyszázan voltak.

1:30  Zebulon fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles,

1:31  akiket számba vettek Zebulon törzséből, ötvenhétezer-négyszázan voltak.

1:32  József fiai közül Efraim fiainak a leszármazottai nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles,

1:33  akiket számba vettek Efraim törzséből, negyvenezer-ötszázan voltak.

1:34  Manassé fiainak a leszármazottai pedig, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles,

1:35  akiket számba vettek Manassé törzséből, harminckétezer-kétszázan voltak.

1:36  Benjámin fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles,

1:37  akiket számba vettek Benjámin törzséből, harmincötezer-négyszázan voltak.

1:38  Dán fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles,

1:39  akiket számba vettek Dán törzséből, hatvankétezer-hétszázan voltak.

1:40  Ásér fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles,

1:41  akiket számba vettek Ásér törzséből, negyvenezer-ötszázan voltak.

1:42  Naftáli fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles,

1:43  akiket számba vettek Naftáli törzséből, ötvenháromezer-négyszázan voltak.

1:44  Ezeket vették számba. Mózes és Áron vette számba őket, meg Izráel tizenkét fejedelme, mindegyik egy-egy nagycsalád képviseletében.

1:45  Mindazok, akiket számba vettek Izráel fiai közül nagycsaládonként húszévestől fölfelé, mindazok, akik hadkötelesek voltak Izráelben,

1:46  akiket számba vettek, összesen hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak.

1:47  De a léviták ősi törzséből származókat nem vették számba közöttük.

1:48  Így beszélt az Úr Mózeshez:

1:49  Csak Lévi törzsét ne vedd számba, és ne sorold őket Izráel fiai közé,

1:50  hanem tedd a lévitákat a bizonyság hajlékának és az ahhoz tartozó egész fölszerelésnek a felügyelőivé. Ők vigyék a hajlékot és annak egész fölszerelését, ott szolgáljanak, és táborozzanak a hajlék körül.

1:51  Amikor elindul a hajlék, a léviták bontsák le azt, amikor pedig letáborozik a hajlék, a léviták állítsák föl. Ha illetéktelen közeledik hozzá, meg kell halnia.

1:52  Izráel fiai mindnyájan a maguk táborában táborozzanak, mindenki a maga seregének a hadijelvénye körül.

1:53  De a léviták a bizonyság hajléka körül táborozzanak, hogy ne törjön ki haragom Izráel fiainak a közössége ellen. A léviták végezzék a tennivalókat a bizonyság hajlékánál.

1:54  Egészen így cselekedtek tehát Izráel fiai. Mindent úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

Chapter 2

2:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez és Áronhoz:

2:2  Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvénye körül táborozzanak, nagycsaládjaik jelvényeivel ellátva, a kijelentés sátrától távolabbra, körös-körül táborozzanak.

2:3  Keletre, napkelet felől legyen Júda táborának a hadijelvénye a csapatok között. Júda fiainak a fejedelme Nahsón, Ammínádáb fia.

2:4  Serege hetvennégyezer-hatszáz számba vett emberből áll.

2:5  Mellette táborozzék Issakár törzse. Issakár fiainak a fejedelme Netanél, Cúár fia.

2:6  Serege ötvennégyezer-négyszáz számba vett emberből áll.

2:7  Azután következik Zebulon törzse. Zebulon fiainak a fejedelme Eliáb, Hélón fia.

2:8  Serege ötvenhétezer-négyszáz számba vett emberből áll.

2:9  Júda táborának a seregei összesen száznyolcvanhatezer-négyszáz számba vett emberből állnak. Nekik kell elsőnek elindulniuk.

2:10  Dél felől legyen Rúben táborának a hadijelvénye a csapatok között. Rúben fiainak a fejedelme Elicúr, Sedéúr fia.

2:11  Serege negyvenhatezer-ötszáz számba vett emberből áll.

2:12  Mellette táborozzék Simeon törzse. Simeon fiainak a fejedelme Selumiél, Cúrisaddaj fia.

2:13  Serege ötvenkilencezer-háromszáz számba vett emberből áll.

2:14  Azután Gád törzse. Gád fiainak a fejedelme Eljászáf, Deúél fia.

2:15  Serege negyvenötezer-hatszázötven számba vett emberből áll.

2:16  Rúben táborának a seregei összesen százötvenegyezer-négyszázötven számba vett emberből állnak. Nekik kell másodiknak elindulniuk.

2:17  Utánuk induljon a kijelentés sátra, a léviták tábora a táborok között. Ahogyan táboroznak, úgy induljanak meg, mindegyik a maga helyén, hadijelvényeikkel.

2:18  Nyugat felől legyen Efraim táborának a hadijelvénye a csapatok között. Efraim fiainak a fejedelme Elisáma, Ammihúd fia.

2:19  Serege negyvenezer-ötszáz számba vett emberből áll.

2:20  Mellette legyen Manassé törzse. Manassé fiainak a fejedelme Gamliél, Pedácúr fia.

2:21  Serege harminckétezer-kétszáz számba vett emberből áll.

2:22  Azután következik Benjámin törzse. Benjámin fiainak a fejedelme Abidán, Gideóni fia.

2:23  Serege harmincötezer-négyszáz számba vett emberből áll.

2:24  Efraim táborának a seregei összesen száznyolcezer-száz számba vett emberből állnak. Nekik kell harmadiknak elindulniuk.

2:25  Észak felől legyen Dán táborának a hadijelvénye a csapatok között. Dán fiainak a fejedelme Ahiezer, Ammisaddaj fia.

2:26  Serege hatvankétezer-hétszáz számba vett emberből áll.

2:27  Mellette táborozzék Ásér törzse. Ásér fiainak a fejedelme Pagiél, Okrán fia.

2:28  Serege negyvenegyezer-ötszáz számba vett emberből áll.

2:29  Azután következik Naftáli törzse. Naftáli fiainak a fejedelme Ahíra, Énán fia.

2:30  Serege ötvenháromezer-négyszáz számba vett emberből áll.

2:31  Dán tábora összesen százötvenhétezer-hatszáz számba vett emberből áll. Nekik kell utoljára elindulniuk hadijelvényeikkel.

2:32  Ennyien voltak, akiket számba vettek Izráel fiainak a nagycsaládjaiból. Összesen hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak a táborban számbavettek seregenként.

2:33  De a lévitákat nem vették számba Izráel fiai között, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

2:34  Így cselekedtek tehát Izráel fiai. Pontosan úgy táboroztak hadijelvényeik mellett, és úgy indultak el mindnyájan nemzetségenként és nagycsaládonként, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

Chapter 3

3:1  Ezek voltak Áron és Mózes leszármazottai, amikor beszélt az Úr Mózeshez a Sínai-hegyen.

3:2  Így hívták Áron fiait: Nádáb volt az elsőszülött, azután Abíhú, Eleázár és Ítámár.

3:3  Így hívták Áron fiait, a fölkent papokat, akiket felavattak a papi szolgálatra.

3:4  De Nádáb és Abíhú meghalt az Úr színe előtt, amikor idegen tűzzel járultak az Úr színe elé a Sínai-pusztában, fiaik pedig nem voltak. Ezért Eleázár és Ítámár végezték a papi szolgálatot apjuknak, Áronnak a felügyelete alatt.

3:5  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

3:6  Vezesd ide Lévi törzsét, és állítsd Áron főpap elé, hogy a szolgálatában segédkezzenek.

3:7  Álljanak szolgálatára és az egész közösség szolgálatára a kijelentés sátránál, és végezzék a tennivalókat a hajlék körül.

3:8  Ügyeljenek a kijelentés sátrának egész fölszerelésére és álljanak Izráel fiainak a szolgálatára a hajlék körüli tennivalók ellátásával.

3:9  Oszd be a lévitákat Áron és fiai mellé, mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között.

3:10  Áronnak és fiainak pedig rendeld el, hogy végezzék papi teendőiket. Ha illetéktelen avatkozik bele, meg kell halnia.

3:11  Majd így beszélt az Úr Mózeshez:

3:12  Íme, én magam vettem ki a lévitákat Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki Izráel fiainál anyja méhét megnyitja: azért legyenek a léviták az enyéim.

3:13  Mert minden elsőszülött az enyém! Amikor megöltem Egyiptomban minden elsőszülöttet, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben. Mind az emberé, mind az állaté az enyém legyen. Én vagyok az Úr!

3:14  Azután így beszélt az Úr Mózeshez a Sínai-pusztában:

3:15  Vedd számba Lévi fiait nagycsaládonként és nemzetségenként! Az egyhónapos fiúktól fölfelé minden férfit végy számba!

3:16  Számba vette azért őket Mózes az Úr szava szerint, ahogyan megparancsolta.

3:17  Név szerint ezek voltak Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merári.

3:18  Ezek Gérsón fiainak a nevei és nemzetségei: Libni és Simei.

3:19  Kehát fiai és nemzetségei: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél.

3:20  Merári fiai és nemzetségei: Mahli és Músi. Ezek Lévi nemzetségei és nagycsaládjai.

3:21  Gérsóntól való a Libni-nemzetség és a Simei-nemzetség. Ezek a gérsóni nemzetségek.

3:22  A számba vett férfiak, akiket az egyhónapos fiúktól fölfelé számba vettek, szám szerint összesen hétezer-ötszázan voltak.

3:23  A gérsóni nemzetségeknek a hajlék mögött, nyugatra kellett táborozniuk.

3:24  A gérsóniak nagycsaládjának a feje Eljászáf, Láél fia volt.

3:25  Gérsón fiainak a feladata volt a kijelentés sátránál, a hajléknál, a sátornál, a sátor takarójánál, a kijelentés sátra bejárati függönyénél,

3:26  az udvar szőnyegfalainál, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar bejárati függönyénél és a hozzá tartozó köteleknél minden tennivaló elvégzése.

3:27  Keháttól való az Amrám-nemzetség, a Jichár-nemzetség, a Hebrón-nemzetség és az Uzzíél-nemzetség. Ezek a keháti nemzetségek.

3:28  Az egyhónapos fiúktól fölfelé a férfiak száma összesen nyolcezer-hatszáz volt. Ők voltak a szentély szolgálatára rendelve.

3:29  Kehát fiainak a nemzetségei dél felől, a hajlék oldala mellett táboroztak.

3:30  A keháti nemzetségek családfője Elicáfán, Uzzíél fia volt.

3:31  Az ő feladatuk volt a ládánál, az asztalnál, a lámpatartónál, az oltároknál, a szentélyben használt istentiszteleti fölszerelésnél és a függönynél minden szolgálat elvégzése.

3:32  A léviták legfőbb fejedelme Eleázár, Áron főpap fia volt, ő ügyelt fel azokra, akik a szentélynél végezték a tennivalókat.

3:33  Meráritól való a Mahlí-nemzetség és a Músí-nemzetség. Ezek Merári nemzetségei.

3:34  Az egyhónapos fiúktól fölfelé a számba vett férfiak száma összesen hatezer-kétszáz volt.

3:35  A Merári-nemzetségek családfője Cúriél, Abiháil fia volt. Észak felől, a hajlék oldala mellett táboroztak.

3:36  Merári fiainak a gondjaira bízták a hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait, egész fölszerelését és minden tennivalót azokkal kapcsolatban,

3:37  továbbá az udvar körül levő oszlopokat, azok talpait, cövekeit és köteleit.

3:38  A hajlék előtt, a kijelentés sátrától napkeletre Mózes, Áron és fiai táboroztak, akik a szent hely körül végezték teendőiket Izráel fiainak a szolgálatában. Ha illetéktelen avatkozott bele, meg kellett halnia.

3:39  Az összes névjegyzékbe vett lévita, akiket számba vett Mózes és Áron nemzetségenként az Úr parancsára az egyhónapos fiúktól fölfelé, összesen huszonkétezer férfi volt.

3:40  Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: Vedd számba Izráel fiai közül az elsőszülött férfiakat mind, az egyhónapos fiúktól fölfelé, és vedd őket névjegyzékbe!

3:41  De vedd külön a lévitákat nekem, az Úrnak, Izráel fiainak összes elsőszülöttje helyett, és a léviták állatait Izráel állatainak minden elsőszülöttje helyett.

3:42  Számba is vette Mózes Izráel fiainak minden elsőszülöttjét, ahogyan megparancsolta neki az Úr.

3:43  A névjegyzékbe vett elsőszülött férfiak az egyhónapos fiúktól fölfelé összesen huszonkétezer-kétszázhetvenhárman voltak.

3:44  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

3:45  Vedd külön a lévitákat Izráel fiainak minden elsőszülöttje helyett, és a léviták állatait azok állatai helyett, és legyenek a léviták az enyéim. Én vagyok az Úr!

3:46  Attól a kétszázhetvenhárom kiváltandótól pedig, akik a léviták létszámán felül vannak Izráel fiainak az elsőszülöttjei között,

3:47  szedj öt-öt sekelt fejenként. A szent sekel szerint vedd, amelyben húsz géra egy sekel.

3:48  Add azt a pénzt Áronnak és fiainak, azokért a kiváltandókért, akik közöttük létszámon felüliek.

3:49  Mózes tehát váltságpénzt szedett a léviták létszámán felül kiváltandóktól.

3:50  Izráel fiainak az elsőszülöttjeitől szedte be a pénzt, ezerháromszázhatvanöt sekelt, a szent sekel szerint.

3:51  Mózes a váltságpénzt Áronnak és fiainak adta, az Úr parancsa szerint, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

Chapter 4

4:1  Azután így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:

4:2  Vedd számba Kehát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként és nagycsaládonként,

4:3  harmincévesektől fölfelé az ötvenévesekig minden hadkötelest, hogy munkát végezzenek a kijelentés sátránál.

4:4  Ez Kehát fiainak a tennivalója a kijelentés sátránál az igen szent dolgokkal:

4:5  Amikor elindul a tábor, menjen be Áron a fiaival, vegyék le a betakaró kárpitot, és fedjék be azzal a bizonyság ládáját.

4:6  Tegyenek arra delfinbőr takarót, terítsék le egy csupa kék bíborból készült ruhával, és dugják bele a rúdjait.

4:7  Az áldozati kenyerek asztalát is terítsék le kék bíborruhával, tegyék rá a tálakat, serpenyőket, kelyheket és italáldozati korsókat. Legyen rajta a szent kenyér is.

4:8  Terítsék le karmazsin fonálból készült ruhával, fedjék be delfinbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait.

4:9  Azután vegyenek kék bíborruhát, és göngyöljék bele a lámpatartót és annak mécseseit, koppantóit, hamutartóit és minden olajosedényét, amelyből feltöltik.

4:10  Tegyék azt és egész fölszerelését delfinbőr takaróba, és tegyék a hordozórudakra.

4:11  Az aranyoltárra is terítsenek kék bíborruhát, takarják be delfinbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait.

4:12  Szedjék össze az istentiszteleti edényeket mind, amelyeket a szentélyben használnak, tegyék kék bíborruhába, takarják be delfinbőr takaróval, és tegyék a hordozórudakra.

4:13  Azután takarítsák el a hamut az oltárról, és terítsenek rá piros bíborruhát.

4:14  Tegyék rá az egész hozzá tartozó fölszerelést, amellyel istentiszteletet végeznek: a szenesserpenyőket, villákat, lapátokat, hintőedényeket, az oltár egész fölszerelését, terítsenek rá delfinbőr takarót, és dugják bele a rúdjait.

4:15  Miután Áron és fiai elvégezték a szentélynek és a szentély egész fölszerelésének a letakarását a tábor elindulásakor, menjenek oda Kehát fiai, és ők vigyék azokat. De ne érintsék a szent dolgokat, mert akkor meghalnak. Ezt kell vinniük Kehát fiainak a kijelentés sátrából.

4:16  Eleázárnak, Áron főpap fiának a gondjaira bízták a világításra való olajat, a jóillatú füstölőszereket, az állandó ételáldozatot és a fölkenésre való olajat. Rábízták az egész hajlékot és mindazt, ami ahhoz tartozik, a szentélyt és fölszerelését.

4:17  Azután így beszélt az Úr Mózeshez és Áronhoz:

4:18  Ne engedjétek, hogy a keháti nemzetségek törzse kipusztuljon a léviták közül,

4:19  hanem úgy bánjatok velük, hogy éljenek, és ne haljanak meg, amikor közel mennek az igen szent dolgokhoz: Áron és fiai menjenek oda, és szabják meg mindegyiknek, hogy mit tegyen és mit vigyen.

4:20  Egy pillanatra se menjenek be, hogy megnézzék a szent dolgokat, mert akkor meghalnak!

4:21  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

4:22  Vedd számba Gérsón fiait is nagycsaládonként és nemzetségenként.

4:23  Harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig vedd számba őket, minden hadkötelest, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál.

4:24  Ez a gérsóni nemzetségek dolga, amit tenniük és vinniük kell:

4:25  Ők vigyék a hajlék sátorlapjait, a kijelentés sátrát, ennek a takaróját, a delfinbőr takarót, amely rajta van, a kijelentés sátrának a bejárati függönyét,

4:26  az udvar szőnyegfalait, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar kapubejáratának függönyét, ezeknek a köteleit és a hozzájuk tartozó egész fölszerelést. Ők végezzék el mindazt, amit azokkal tenni kell.

4:27  Áronnak és fiainak a parancsa szerint történjék Gérsón fiainak minden tennivalója, mindaz, amit vinniük és tenniük kell. Bízzátok rájuk mindazt, amit vinniük kell.

4:28  Ez a gérsóni nemzetségek tennivalója a kijelentés sátra körül. Ítámárnak, Áron főpap fiának a parancsára végezzék kötelességüket.

4:29  Merári fiait is vedd számba nemzetségenként és nagycsaládonként.

4:30  Harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig vedd számba őket, minden hadkötelest, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál.

4:31  Ezt kell vinniük a kijelentés sátránál végzendő minden szolgálatukban: a hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait,

4:32  az udvart körülvevő oszlopokat, azok talpait, cövekeit és köteleit, és a hozzájuk tartozó egész fölszerelést. Név szerint soroljátok föl a fölszerelést, amelyet vinniük kell.

4:33  Ez Merári fiai nemzetségeinek a tennivalója; a kijelentés sátránál végzendő egész szolgálatuk, Ítámárnak, Áron főpap fiának a parancsa szerint.

4:34  Mózes, Áron és a közösség fejedelmei számba vették Kehát fiait nemzetségenként és nagycsaládonként,

4:35  harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadkötelest, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál.

4:36  Nemzetségeikből kétezer-hétszázötvenet soroztak be.

4:37  Ennyien voltak a keháti nemzetségekből számba vettek, akik a kijelentés sátránál végeztek szolgálatot. Mózes és Áron vette őket számba az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.

4:38  Akiket Gérsón fiai közül számba vettek nemzetségenként és nagycsaládonként,

4:39  harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadkötelest, aki szolgálatot végzett a kijelentés sátránál,

4:40  a nemzetségeikből és nagycsaládjaikból számba vettek kétezer-hatszázharmincan voltak.

4:41  Ennyien voltak a Gérsón fiainak nemzetségeiből számba vettek, akik a kijelentés sátránál végeztek szolgálatot. Mózes és Áron vette őket számba az Úr parancsa szerint.

4:42  A Merári fiai nemzetségeiből számba vettek nemzetségenként és nagycsaládonként,

4:43  harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadkötelest, aki szolgálatot végzett a kijelentés sátránál,

4:44  az ő nemzetségeikből számba vettek háromezer-kétszázan voltak.

4:45  Ennyien voltak a Merári fiainak nemzetségeiből számba vettek. Mózes és Áron vette őket számba az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.

4:46  Az összes számba vett léviták, akiket Mózes, Áron és Izráel fejedelmei számba vettek nemzetségenként és nagycsaládonként,

4:47  harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, mindenki, akinek szolgálatba kellett lépnie, hogy végezze mindazt, amit tennie és vinnie kell a kijelentés sátránál,

4:48  a közülük számba vettek nyolcezer-ötszáznyolcvanan voltak.

4:49  Az Úr Mózesnek adott parancsa szerint vették számba őket, mindenkinek megvolt a maga tennivalója és vinnivalója. Úgy vették számba őket, ahogyan az Úr megparancsolta Mózesnek.

Chapter 5

5:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

5:2  Parancsold meg Izráel fiainak, hogy küldjenek ki a táborból mindenkit, akinek kiütése vagy folyása van, vagy holttest miatt tisztátalan.

5:3  Akár férfi, akár asszony, küldjék ki. A táboron kívülre küldjék őket, hogy tisztátalanná ne tegyék táborukat, ahol én közöttük lakozom.

5:4  Izráel fiai így cselekedtek: kiküldték őket a táboron kívülre. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan az Úr meghagyta Mózesnek.

5:5  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

5:6  Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha férfi vagy asszony bármilyen vétket követ el, egy másik ember ellen, az az Úrral szemben válik hűtlenné, és így adós lesz,

5:7  az ilyenek vallják meg vétküket, amelyet elkövettek, térítsék meg adósságukat teljes értékében, és tegyék hozzá még az ötödrészét, úgy térítsék meg annak, akinek tartoznak vele.

5:8  De ha nincs annak az embernek örököse, és így nincs kinek megtéríteni az adósságot, akkor az Úré, vagyis a papé lesz a megtérítendő adósság, az engesztelési koson kívül, amellyel engesztelést végeznek érte.

5:9  A szent adományokból minden felajánlás, amelyet Izráel fiai a paphoz visznek, azé legyen.

5:10  Aki szent adományt visz, az övé legyen. Amit a papnak ad, az a papé legyen.

5:11  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

5:12  Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha valakinek a felesége eltévelyedik, és hűtlenséget követ el ellene,

5:13  és valaki vele hál, és közösül vele, de férje előtt titokban marad, hiszen az asszony titkolja, hogy tisztátalanná vált, tanú pedig nincs ellene, mert nem érték tetten,

5:14  de a férjben féltékenység támad és féltékeny a feleségére, hogy tisztátalanná lett; vagy ha féltékenység támad benne, és féltékeny a feleségére, holott az nem lett tisztátalanná,

5:15  akkor vigye el a férj a feleségét a paphoz. Vigye el az érte járó áldozatot is: egy tized véka árpalisztet, de olajat ne öntsön rá, se tömjént ne tegyen rá, mert féltékenységi áldozat az, emlékeztető áldozat, bűnre emlékeztet.

5:16  Vezesse oda a pap az asszonyt, és állítsa az Úr színe elé.

5:17  Vegyen a pap egy cserépedénybe szent vizet, azután vegyen a pap a hajlék földjén levő porból, és tegye a vízbe.

5:18  Állítsa a pap az asszonyt az Úr színe elé, bontsa ki az asszony haját, és tegye annak a tenyerére az emlékeztető áldozatot: féltékenységi áldozat az. A keserű, átokhozó víz azonban maradjon a pap kezében.

5:19  Azután eskesse meg őt a pap, és mondja ezt az asszonynak: Ha nem hált veled senki, ha nem tévelyedtél el tisztátalanul férjedtől, ne ártson neked ez a keserű, átokhozó víz,

5:20  csak akkor, ha eltévelyedtél férjedtől, és tisztátalanná váltál, mert férjeden kívül más is hált veled.

5:21  Eskesse meg a pap az asszonyt az átokhozó esküvel, és ezt mondja neki a pap: Tegyen téged az Úr esküvel elátkozottá néped között! Tegye az Úr medencédet koraszülővé, méhedet dagadttá!

5:22  Hatoljon be ez az átokhozó víz a belső részeidbe, dagadjon meg a méhed, és legyen koraszülővé a medencéd! Az asszony pedig mondja rá: Ámen! Ámen!

5:23  Azután írja föl a pap ezeket az átkokat egy lapra, mossa bele a keserű vízbe,

5:24  és itassa meg az asszonnyal a keserű, átokhozó vizet, hadd hatoljon bele az átokhozó víz, keserves fájdalmat okozva.

5:25  Azután vegye ki a pap az asszony kezéből a féltékenységi áldozatot, mutassa fel az áldozatot az Úr színe előtt, és vigye az oltárhoz.

5:26  Vegyen a pap egy marokkal az áldozatból az asszony emlékeztető áldozatául, és füstölögtesse el az oltáron. Azután itassa meg az asszonnyal a vizet.

5:27  Miután megitatta vele a vizet, az történik, hogy ha az asszony csakugyan tisztátalanná vált, mert hűtlenséget követett el férjével szemben, belehatol az az átokhozó víz, keserves fájdalmat okozva, megdagad a méhe, és koraszülővé válik a medencéje. Az az asszony átkozott lesz népe között.

5:28  De ha nem vált tisztátalanná az asszony, hanem tiszta maradt, akkor a víz nem árt neki, és képes lesz gyermeket szülni.

5:29  Ez a féltékenység törvénye. Ha egy asszony eltévelyedik férjétől, és tisztátalanná válik,

5:30  vagy ha valakiben féltékenység támad, féltékeny a feleségére, és ezért az Úr színe elé állítja az asszonyt, akkor hajtsa végre rajta a pap ezt az egész törvényt.

5:31  A férj mentesül a bűntől, az asszonynak pedig bűnhődnie kell, ha bűnös.

Chapter 6

6:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

6:2  Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha egy férfi vagy nő külön fogadalmat tesz, názírfogadalmat, vagyis az Úrnak szenteli magát,

6:3  tartózkodjék bortól és részegítő italtól, ne igyék borecetet és részegítő italból való ecetet, ne igyék szőlőből készült italt, ne egyék se friss, se szárított szőlőt.

6:4  Názírsága egész ideje alatt semmi olyat se egyék, ami szőlőtőről való, még a magját vagy a héját se.

6:5  Názírfogadalmának egész ideje alatt ne érje borotva a fejét, míg le nem telnek azok a napok, amelyekre az Úrnak szentelte magát. Szent legyen, növessze meg fejének hajfürtjeit.

6:6  Ne menjen be halotthoz az egész idő alatt, amelyben az Úrnak szentelte magát.

6:7  Ne tegye magát tisztátalanná se apjával, se anyjával, se fiútestvérével, se nőtestvérével, amikor meghalnak, mert Istennek szentelt haj van a fején.

6:8  Názírsága egész idején az Úrnak legyen szentelve.

6:9  Ha pedig valaki hirtelen, váratlanul meghal nála, és tisztátalanná teszi a názír fejét, akkor nyírja meg a fejét tisztulása napján, a hetedik napon nyírja meg azt.

6:10  A nyolcadik napon pedig vigyen el két gerlicét vagy két galambfiókát a paphoz, a kijelentés sátrának bejáratához.

6:11  Készítse el a pap az egyiket vétekáldozatul, a másikat pedig égőáldozatul, és végezzen érte engesztelést, mert vétekbe esett a holttest miatt. Így szentelje oda újból a fejét azon a napon.

6:12  Szentelje magát újból az Úrnak názírsága idejére, és vigyen egy esztendős bárányt jóvátételi áldozatul. Az előző napok pedig nem számítanak, mert tisztátalanná lett a názír.

6:13  A názírnak ez a törvénye: amikor letelik názírságának az ideje, vezessék őt a kijelentés sátrának bejáratához.

6:14  Mutassa be áldozatát az Úrnak: egy esztendős hibátlan hím bárányt égőáldozatul, egy esztendős hibátlan nőstény bárányt vétekáldozatul, egy hibátlan kost békeáldozatul,

6:15  egy kosár kovásztalan kenyeret, finomlisztből olajjal gyúrt lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat, a hozzájuk tartozó ételáldozatokkal és italáldozatokkal együtt.

6:16  Mutassa be a pap az Úr színe előtt, és készítse el a názír vétekáldozatát és égőáldozatát.

6:17  A kost is készítse el békeáldozatul az Úrnak, egy kosár kovásztalan kenyérrel együtt. Készítse el a pap az ahhoz tartozó ételáldozatot és italáldozatot is.

6:18  A názír pedig nyírja le fejének hajkoronáját a kijelentés sátrának bejáratánál, azután fogja fejének a hajkoronáját, és tegye azt a tűzre, amelyen a békeáldozat van.

6:19  Fogja a pap a kos megfőtt lapockáját, egy kovásztalan lepényt a kosárból meg egy kovásztalan lángost, tegye a názír tenyerére, miután a názír lenyírta hajkoronáját,

6:20  és mutassa fel azokat a pap felmutatott áldozatul az Úr színe előtt. A papé az szent adományként, a felmutatott szügyön és felajánlott combon kívül. Azután ihat bort a názír.

6:21  Ez a názír törvénye, aki fogadalmat tett. Az Úrnak szóló áldozat ez hajkoronájáért, azon kívül, amire telik neki. Úgy kell a názírság törvényét megtartania, ahogyan a fogadalmat tette.

6:22  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

6:23  Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik:

6:24  Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!

6:25  Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!

6:26  Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!

6:27  Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz, és én megáldom őket.

Chapter 7

7:1  Amikor befejezte Mózes a hajlék fölállítását, fölkente és fölszentelte azt egész fölszerelésével együtt, az oltárt is egész fölszerelésével együtt; fölkente és fölszentelte azokat.

7:2  Odajárultak Izráel fejedelmei, nagycsaládfői, a törzsek fejedelmei, akik a számba vettek élén álltak.

7:3  Odavitték áldozatukat az Úr elé: hat födeles szekeret és tizenkét szarvasmarhát, két fejedelem egy szekeret, és mindegyik egy marhát. Odavezették azokat a hajlék elé.

7:4  Az Úr ezt mondta Mózesnek:

7:5  Vedd át tőlük ezeket a kijelentés sátrának szolgálatára; add oda a lévitáknak, mindegyiknek a maga szolgálata szerint!

7:6  Átvette tehát Mózes a szekereket és a szarvasmarhákat, és odaadta a lévitáknak.

7:7  Két szekeret és négy szarvasmarhát adott Gérsón fiainak, szolgálatukhoz mérten.

7:8  Négy szekeret és nyolc szarvasmarhát pedig Merári fiainak adott, szolgálatukhoz mérten, amelyet ők Ítámárnak, Áron főpap fiának a parancsa szerint végeztek.

7:9  De Kehát fiainak semmit sem adott, mert az ő tennivalójuk az volt, hogy a szent dolgokat a vállukon vigyék.

7:10  Azután odavitték a fejedelmek az oltár fölszentelésére szánt ajándékot azon a napon, amelyen fölkenték azt. A fejedelmek odavitték áldozati ajándékukat az oltár elé.

7:11  Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Az egyik napon az egyik fejedelem, a másik napon a másik fejedelem vigye oda az oltár fölszentelésére szánt áldozati ajándékát.

7:12  Az első napon Nahsón, Ammínádáb fia, Júda nemzetségéből mutatta be áldozati ajándékát.

7:13  Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul.

7:14  Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel,

7:15  egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul,

7:16  egy kecskebak vétekáldozatul,

7:17  békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Nahsónnak, Ammínádáb fiának az áldozati ajándéka.

7:18  A második napon Netanél, Cúár fia, Issakár fejedelme áldozott.

7:19  Bemutatta áldozati ajándékát: egy százharminc sekel súlyú ezüsttálat meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedényt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul.

7:20  Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyőt, tele füstölőszerekkel,

7:21  egy bikaborjút, egy kost, egy esztendős bárányt égőáldozatul,

7:22  egy kecskebakot vétekáldozatul,

7:23  békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt bakot és öt egyéves bárányt. Ez Netanélnak, Cúár fiának az áldozati ajándéka.

7:24  A harmadik napon Zebulon fiainak a fejedelme, Eliáb, Hélón fia következett.

7:25  Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul.

7:26  Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel,

7:27  egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul,

7:28  egy kecskebak vétekáldozatul,

7:29  békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Eliábnak, Hélón fiának az áldozati ajándéka.

7:30  A negyedik napon Rúben fiainak a fejedelme, Elicúr, Sedéúr fia következett.

7:31  Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul.

7:32  Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel,

7:33  egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul,

7:34  egy kecskebak vétekáldozatul,

7:35  békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Elicúrnak, Sedéúr fiának az áldozati ajándéka.

7:36  Az ötödik napon Simeon fiainak a fejedelme, Selumiél, Cúrisaddaj fia következett.

7:37  Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul.

7:38  Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő tele füstölőszerekkel,

7:39  egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul,

7:40  egy kecskebak vétekáldozatul,

7:41  békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Selumiélnak, Cúrisaddaj fiának az áldozati ajándéka.

7:42  A hatodik napon Gád fiainak a fejedelme, Eljászáf, Deúél fia következett.

7:43  Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul.

7:44  Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel,

7:45  egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul,

7:46  egy kecskebak vétekáldozatul,

7:47  békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Eljászáfnak, Deúél fiának az áldozati ajándéka.

7:48  A hetedik napon Efraim fiainak a fejedelme, Elisámá, Ammihúd fia következett.

7:49  Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul.

7:50  Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel,

7:51  egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul,

7:52  egy kecskebak vétekáldozatul,

7:53  békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Elisámának, Ammihúd fiának az áldozati ajándéka.

7:54  A nyolcadik napon Manassé fiainak a fejedelme, Gamliél, Pedácúr fia következett.

7:55  Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul.

7:56  Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel,

7:57  egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul,

7:58  egy kecskebak vétekáldozatul,

7:59  békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Gamliélnak, Pedácúr fiának az áldozati ajándéka.

7:60  A kilencedik napon Benjámin fiainak a fejedelme, Abidán, Gideóni fia következett.

7:61  Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul.

7:62  Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel,

7:63  egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul,

7:64  egy kecskebak vétekáldozatul,

7:65  békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Abidánnak, Gideóni fiának az áldozati ajándéka.

7:66  A tizedik napon Dán fiainak a fejedelme, Ahiezer, Ammisaddaj fia következett.

7:67  Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul.

7:68  Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel,

7:69  egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul,

7:70  egy kecskebak vétekáldozatul,

7:71  békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Ahiezernek, Ammisaddaj fiának az áldozati ajándéka.

7:72  A tizenegyedik napon Ásér fiainak a fejedelme, Pagiél, Okrán fia következett.

7:73  Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul.

7:74  Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel,

7:75  egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul,

7:76  egy kecskebak vétekáldozatul,

7:77  békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Pagiélnak, Okrán fiának az áldozati ajándéka.

7:78  A tizenkettedik napon Naftáli fiainak a fejedelme, Ahira, Énán fia következett.

7:79  Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul.

7:80  Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel,

7:81  egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul,

7:82  egy kecskebak vétekáldozatul,

7:83  békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Ahirának, Énán fiának az áldozati ajándéka.

7:84  Ez volt Izráel fejedelmeinek az oltár fölszentelésére szánt ajándéka azon a napon, amelyen fölkenték azt: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüst hintőedény és tizenkét aranyserpenyő.

7:85  Százharminc sekel súlyú volt egy ezüsttál és hetven sekel súlyú egy ezüst hintőedény. Az ezüstedények súlya összesen kétezer-négyszáz sekel volt, a szent sekel szerint.

7:86  Továbbá tizenkét aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel. Tíz sekel súlyú volt egy-egy serpenyő, a szent sekel szerint. Az aranyserpenyők súlya összesen százhúsz sekel volt.

7:87  Égőáldozatra szánt szarvasmarha volt összesen tizenkét bika, azután tizenkét kos és tizenkét egyéves bárány, a hozzájuk tartozó ételáldozatokkal együtt, meg tizenkét kecskebak vétekáldozatul.

7:88  Békeáldozatra szánt szarvasmarha volt összesen huszonnégy bika, azután hatvan kos, hatvan bak, és hatvan egyéves bárány. Ez volt az oltár fölszentelésére szánt ajándék, miután fölkenték azt.

7:89  Amikor bement Mózes a kijelentés sátrába, hogy beszéljen az Úrral, hallotta a hangot, mely a födélről beszélt hozzá, a bizonyság ládáján levő két kerúb közül. Onnan beszélt hozzá.

Chapter 8

8:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

8:2  Szólj Áronhoz, és mondd meg neki: Úgy rakd föl a mécseket, hogy a hét mécs a lámpatartó elején világítson.

8:3  Így cselekedett Áron: a lámpatartó elejére rakta föl a mécseket, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.

8:4  A lámpatartó ötvözött aranyból készült, a szára is meg a virága is ötvösmunka volt. Arra a mintára készítette el Mózes a lámpatartót, amelyet az Úr mutatott neki.

8:5  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

8:6  Válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül és tisztítsd meg őket.

8:7  Ezt cselekedd velük, hogy megtisztuljanak: hints rájuk vétektől megtisztító vizet, egész testüket borotválják le, mossák ki ruhájukat, hogy tiszták legyenek.

8:8  Vegyenek egy bikaborjút és hozzá ételáldozatul olajjal gyúrt finomlisztet. Egy másik bikaborjút pedig végy vétekáldozatul.

8:9  Vezesd a lévitákat a kijelentés sátra elé, és gyűjtsd össze Izráel fiainak egész közösségét.

8:10  Azután vezesd a lévitákat az Úr színe elé, és Izráel fiai tegyék kezüket a lévitákra.

8:11  Áron pedig ajánlja fel a lévitákat mint Izráel fiainak felajánlását az Úrnak, hogy ők végezzék az Úr szolgálatát.

8:12  A léviták tegyék kezüket a bikák fejére, te pedig készítsd el az egyik bikát vétekáldozatul, a másikat pedig égőáldozatul az Úrnak, engesztelésül a lévitákért.

8:13  Állítsd a lévitákat Áron és fiai elé, és ajánld fel őket az Úrnak szóló felajánlásként.

8:14  Válaszd külön a lévitákat Izráel fiaitól, hogy a léviták az enyémek legyenek.

8:15  Csak azután kezdhetik el a léviták a szolgálatot a kijelentés sátránál, ha megtisztítottad és felajánlottad őket ajándékul.

8:16  Mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között. Őket választottam ki magamnak Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja.

8:17  Mert enyém minden elsőszülött Izráel fiainál, akár embertől, akár állattól való. Akkor szenteltem őket magamnak, amikor lesújtottam Egyiptom földjén minden elsőszülöttre.

8:18  A lévitákat minden elsőszülött helyett választottam ki magamnak Izráel fiai közül,

8:19  és a lévitákat Áron és fiai rendelkezésére bocsátottam Izráel fiai közül, hogy Izráel fiai helyett végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál. Szerezzenek engesztelést Izráel fiaiért, hogy ne sújtsa csapás Izráel fiait, ha a szentélyhez közelednek.

8:20  Így cselekedett Mózes, Áron és Izráel fiainak egész közössége a lévitákkal. Egészen úgy cselekedtek a lévitákkal Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

8:21  A léviták megtisztították magukat a vétektől, és kimosták ruhájukat. Áron pedig felajánlotta őket ajándékul az Úrnak, és engesztelést végzett értük Áron, hogy tisztává tegye őket.

8:22  Csak azután kezdték el a léviták szolgálatukat a kijelentés sátránál, Áron és fiai irányításával. Úgy cselekedtek a lévitákkal, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

8:23  Majd így beszélt az Úr Mózeshez:

8:24  Még ez is a lévitákra tartozik: a huszonöt éven felüli lévita hadköteles, és végezzen szolgálatot a kijelentés sátránál.

8:25  Az ötvenéves pedig vonuljon vissza a szolgálatot végzők seregéből, és ne szolgáljon többé,

8:26  hanem szolgálja ki testvéreit a kijelentés sátránál, teljesítse kötelességét, istentiszteleti szolgálatot azonban ne végezzen. Így szabd meg a léviták kötelességeit.

Chapter 9

9:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy kijöttek Egyiptomból:

9:2  Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott időben.

9:3  Ennek a hónapnak a tizennegyedik napján, estefelé készítsék el a megszabott időben. Egészen a rávonatkozó rendelkezések és végzések szerint készítsétek el.

9:4  Megmondta tehát Mózes Izráel fiainak, hogyan készítsék el a páskát.

9:5  Elkészítették a páskát az első hónap tizennegyedik napján, estefelé a Sínai-pusztában. Pontosan úgy jártak el Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

9:6  Néhány férfi azonban tisztátalan volt emberi holttest miatt, és így nem készíthették el a páskát azon a napon. Ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon

9:7  ezek a férfiak, és ezt mondták: Mi emberi holttest miatt tisztátalanok vagyunk. Miért rövidüljünk meg azzal, hogy nem mutathatunk be áldozatot az Úrnak a megszabott időben Izráel fiaival együtt?

9:8  Mózes ezt felelte nekik: Várjatok, míg meghallom, mit parancsol rólatok az Úr.

9:9  Az Úr így beszélt Mózeshez:

9:10  Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha valaki holttest miatt tisztátalanná válik, vagy messze úton van közületek, vagy utódaitok közül, az is készítsen páskát az Úrnak.

9:11  A második hónap tizennegyedik napján estefelé készítsék el ezek, és kovásztalan kenyérrel meg keserű füvekkel egyék meg.

9:12  Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját se törjék el. Pontosan úgy járjanak el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól.

9:13  De ha valaki tiszta, és úton sincs, mégis elmulasztja a páska elkészítését, azt az embert ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az Úrnak a megszabott időben. Az ilyen embernek bűnhődnie kell.

9:14  Ha jövevény tartózkodik köztetek, és elkészíti az Úr páskáját, ő is a páskára vonatkozó rendelkezés és végzés szerint járjon el. Ugyanaz a rendelkezés vonatkozzék országotokban a jövevényre is, meg a bennszülöttre is.

9:15  Amikor a hajlékot fölállították, felhő takarta be a hajlékot, a bizonyság sátrát. Estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött.

9:16  Így volt ez mindig: felhő takarta be, éjjel pedig az, ami tűznek látszott.

9:17  Valahányszor fölszállt a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott.

9:18  Az Úr parancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort. Mindaddig a táborban maradtak, amíg a felhő a hajlékon nyugodott.

9:19  Ha a felhő hosszabb ideig maradt a hajlék fölött, megtartották Izráel fiai az Úr rendelkezését, és nem indultak el.

9:20  Megtörtént, hogy a felhő csak néhány napig volt a hajlék fölött; akkor is az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el.

9:21  Megtörtént, hogy a felhő csak estétől reggelig volt ott, és reggel már fölszállt a felhő, akkor ők is elindultak. Akár nappal, akár éjjel szállt föl a felhő, elindultak.

9:22  Ha két napig, egy hónapig vagy még hosszabb ideig nyugodott a felhő a hajlék fölött, a táborban maradtak Izráel fiai, és nem indultak el. De ha fölszállt, elindultak.

9:23  Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.

Chapter 10

10:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

10:2  Készíts két harsonát, ötvözött ezüstből készítsd azokat. A közösség összehívására és a táborok elindítására valók lesznek azok.

10:3  Amikor megfújják azokat, gyűljön hozzád az egész közösség a kijelentés sátrának a bejáratához.

10:4  Ha az egyiket fújják meg, gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel nemzetségfői.

10:5  Ha pedig riadót fújtok, induljanak el azok a táborok, amelyek keletre táboroznak.

10:6  Ha másodszor fújtok riadót, induljanak el azok a táborok, amelyek délre táboroznak. Riadót kell fújniuk induláskor.

10:7  De ha a gyülekezetet gyűjtitek össze, ne riadót fújjatok.

10:8  A harsonákat Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nálatok nemzedékről nemzedékre.

10:9  Ha hadba indultok országotokban a benneteket szorongató ellenség ellen, akkor is ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót. Akkor majd megemlékezik rólatok Istenetek, az Úr, és megszabadultok ellenségeitektől.

10:10  Fújjátok meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén, amikor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattok be, és emlékeztetni fogják Istent rátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

10:11  A második év második hónapjának a huszadik napján fölszállt a felhő a bizonyság hajlékáról.

10:12  Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából és mentek táborhelyről táborhelyre, míg meg nem állapodott a felhő a Párán-pusztában.

10:13  Ekkor indultak el először az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint.

10:14  Először Júda fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Nahsón, Ammínádáb fia állt.

10:15  Az Issakár-törzs seregének élén Netanél, Cúár fia állt.

10:16  A Zebulon-törzs seregének élén Eliáb, Hélón fia állt.

10:17  Miután a hajlékot lebontották, elindultak Gérsón és Merári fiai, a hajlék hordozói.

10:18  Azután elindult Rúben táborának a hadijelvénye a csapatok élén. A sereg élén Elicúr, Sedéúr fia állt.

10:19  A Simeon-törzs seregének élén Selumiél, Cúrisaddaj fia állt.

10:20  A Gád-törzs seregének élén Eljászáf, Deúél fia állt.

10:21  Majd elindultak a kehátiak is, a szentély hordozói, és fölállították a hajlékot, mire a többiek megérkeztek.

10:22  Azután Efraim táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Elisámá, Ammihúd fia állt.

10:23  A Manassé-törzs seregének élén Gamliél, Padácúr fia állt.

10:24  A Benjámin-törzs seregének élén Abidán, Gideóni fia állt.

10:25  Majd Dán táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén, mint az egész tábor utóvédje. A sereg élén Ahiezer, Ammisaddaj fia állt.

10:26  Az Ásér-törzs seregének élén Pagiél, Okrán fia állt.

10:27  A Naftáli-törzs seregének élén Ahira, Énán fia állt.

10:28  Ez volt Izráel menetelésének a rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak.

10:29  Mózes ezt mondta Hóbábnak, aki a midjáni Reúélnak, Mózes apósának a fia volt: Mi elindulunk arra a helyre, amelyről azt mondta az Úr: Nektek adom azt. Gyere velünk, és mi jót teszünk veled, mert az Úr jót ígért Izráelnek.

10:30  De ő így felelt: Nem megyek, inkább visszamegyek hazámba, a rokonságomhoz.

10:31  Mózes ezt mondta: Ne hagyj el bennünket, hiszen te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Te légy a vezetőnk.

10:32  Ha velünk jössz, akkor részesíteni fogunk abban a jóban, ami jót velünk tesz az Úr.

10:33  Elindultak az Úr hegyétől háromnapi útra. A háromnapi úton előttük vonult az Úr szövetségének ládája, hogy pihenőhelyet jelöljön ki nekik.

10:34  Az Úr felhője volt felettük nappal, amikor elindultak a táborból.

10:35  Valahányszor elindult a láda, ezt mondta Mózes: Kelj föl, Uram! Szóródjanak szét ellenségeid, fussanak el előled gyűlölőid!

10:36  Amikor pedig megállt, ezt mondta: Telepedj le, Uram, Izráel ezreinek sokaságánál!

Chapter 11

11:1  Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe.

11:2  Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig imádkozott az Úrhoz, és elaludt a tűz.

11:3  Ezért nevezték el azt a helyet Tabérának, mert felgyulladt ellenük az Úr tüze.

11:4  De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal?

11:5  Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát.

11:6  Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.

11:7  A manna olyan volt, mint a koriandermag, hasonló az illatos gyantacsepphez.

11:8  A nép elszéledt, és úgy szedegette. Kézimalmon megőrölték, vagy mozsárban megtörték, azután fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle. Olyan íze volt, mint az olajos süteménynek.

11:9  Amikor a harmat leszállt éjjel a táborra, akkor szállt le a manna is.

11:10  Mózes meghallotta, hogy a nép nemzetségeiben mindenki a sátra bejáratánál siránkozik. Akkor igen fölgerjedt az Úr haragja, és Mózes is rossznak látta ezt.

11:11  Ezért Mózes ezt mondta az Úrnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját?

11:12  Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép, és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak?

11:13  Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk!

11:14  Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem.

11:15  Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!

11:16  Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és álljanak föl ott veled.

11:17  Akkor leszállok és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt.

11:18  A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert húst esztek! Hiszen így siránkoztok az Úrnak: Ki tart jól bennünket hússal? Milyen jó dolgunk volt Egyiptomban! Ezért majd ad nektek az Úr húst, és ehettek.

11:19  Nemcsak egy napig ehettek, nem is két napig, nem öt napig, nem tíz napig, nem húsz napig,

11:20  hanem egy álló hónapig, míg csak ki nem hányjátok, és míg meg nem undorodtok tőle, mivel megvetettétek az Urat, aki köztetek van, és így siránkoztatok előtte: Miért is jöttünk ki Egyiptomból?

11:21  Akkor ezt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos van ebben a népben, amely között vagyok, és te ezt mondod: Húst adok nekik enni egy álló hónapig?!

11:22  Vajon lehet-e annyi juhot és szarvasmarhát vágni nekik, hogy elég legyen? Vagy össze lehet-e gyűjteni a tenger minden halát, hogy elég legyen nekik?

11:23  De az Úr ezt mondta Mózesnek: Hát olyan kevés az Úr ereje? Majd meglátod, beteljesedik-e az én beszédem, vagy sem.

11:24  Mózes kiment és elbeszélte a népnek az Úr szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket.

11:25  Az Úr pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem.

11:26  Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak között voltak. De ők nem mentek ki a sátorhoz, hanem a táborban prófétáltak.

11:27  Egy szolga meg elfutott és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban.

11:28  Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!

11:29  De Mózes ezt mondta neki: Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!

11:30  Ezután Mózes visszavonult a táborba Izráel véneivel együtt.

11:31  Akkor az Úr szelet támasztott, amely a tenger felől fürjeket sodort, és lehullatta a táborra, innen is, onnan is egynapi távolságban a tábor körül, két könyöknyire a föld színén.

11:32  Akkor fölkelt a nép, és egész nap és egész éjjel, sőt az egész következő napon is gyűjtötték a fürjeket. Még aki keveset gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és sűrűn kiterítették azokat a tábor körül.

11:33  De a hús még a foguk között volt, még meg sem rágták, amikor az Úr haragra gerjedt a nép ellen, és megverte az Úr a népet igen nagy csapással.

11:34  Azt a helyet Kibrót-Taavának nevezték el, mert ott temették el a telhetetlen népet.

11:35  Kibrót-Taavából elindult a nép Hacérót felé, és Hacérótban tartózkodtak.

Chapter 12

12:1  Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el.

12:2  Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta.

12:3  Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.

12:4  Az Úr mindjárt ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman.

12:5  Akkor az Úr leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek.

12:6  Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá.

12:7  De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva!

12:8  Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?!

12:9  Az Úr haragra gerjedt ellenük, és elment.

12:10  Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.

12:11  Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk!

12:12  Ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek a teste félig már oszlásnak indult!

12:13  Ezért így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!

12:14  Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcul, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza.

12:15  Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot.

12:16  Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.

Chapter 13

13:1  Az Úr így beszélt Mózeshez:

13:2  Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak akarok adni. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, csupa tekintélyes embert.

13:3  Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az Úr parancsa szerint. Valamennyien főemberek voltak Izráelben.

13:4  Név szerint ezek voltak: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia.

13:5  Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia.

13:6  Júda törzséből Káléb, Jefunne fia.

13:7  Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia.

13:8  Efraim törzséből Hóséa, Nún fia.

13:9  Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia.

13:10  Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia.

13:11  A József törzséhez tartozó Manassé-törzsből Gaddi, Szúszi fia.

13:12  Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia.

13:13  Ásér törzséből Szetúr, Míkáél fia.

13:14  Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia.

13:15  Gád törzséből Geúél, Máki fia.

13:16  Név szerint ezek azok a férfiak, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el.

13:17  Amikor elküldte őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, ezt mondta nekik: Menjetek el itt a Délvidéken át, föl a hegyekbe.

13:18  Nézzétek meg, hogy milyen az a föld és a rajta lakó nép, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok?

13:19  Milyen az a föld, amelyen lakik, jó-e vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborfélék vagy megerősített helyek?

13:20  Milyen a föld: kövér-e vagy sovány? Van-e rajta fa vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcséből! Azok a napok éppen az első szőlőfürtök érésének napjai voltak.

13:21  Elmentek tehát a férfiak, és kikémlelték a földet, a Cin-pusztától egészen Rehóbig, a hamáti úton.

13:22  A Délvidéken át mentek föl, és Hebrónig jutottak. Anák ivadékai, Ahiman, Sésaj és Talmaj éltek ott. - Hebrón hét esztendővel előbb épült, mint az egyiptomi Cóan.

13:23  Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon. Szedtek gránátalmát és fügét is.

13:24  Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai.

13:25  Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből.

13:26  Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is.

13:27  Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse!

13:28  De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott!

13:29  A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak.

13:30  Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele,

13:31  de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk.

13:32  És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll.

13:33  Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.

Chapter 14

14:1  Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel.

14:2  Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában!

14:3  Miért akar bevinni minket az Úr arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?

14:4  Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!

14:5  Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt.

14:6  De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat,

14:7  és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld.

14:8  Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet.

14:9  Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük!

14:10  De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell őket kövezni. Akkor megjelent az Úr dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek,

14:11  és ezt mondta az Úr Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?!

14:12  Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek.

14:13  Mózes azonban azt mondta az Úrnak: Hallották az egyiptomiak, hogy te hoztad ki közülük hatalmaddal ezt a népet,

14:14  és elmondták a föld lakosságának. Hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy; hogy te, Uram, szemtől szemben megjelentél, és hogy a te felhőd áll fölöttük, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.

14:15  Ha most mind egy szálig megölöd ezt a népet, akkor ezt fogják mondani azok a nemzetek, amelyek hallották a híredet:

14:16  Mivel nem tudta az Úr bevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért mészárolta le őket a pusztában.

14:17  Most azért mutasd meg, Uram, hogy nagy a te hatalmad, ahogyan megmondtad:

14:18  Az Úr türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig.

14:19  Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig!

14:20  Akkor az Úr ezt mondta: Megbocsátok a te beszéded szerint.

14:21  De életemre mondom és az Úr dicsőségére, amely betölti az egész földet,

14:22  hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is, és nem hallgattak szavamra,

14:23  senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak.

14:24  De szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt.

14:25  A völgyekben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger felé!

14:26  Az Úr így beszélt Mózeshez és Áronhoz:

14:27  Meddig zúgolódik ellenem ez a gonosz közösség? Meghallottam Izráel fiainak zúgolódását, mert sokat zúgolódtak ellenem.

14:28  Mondd meg nekik: Életemre mondom - így szól az Úr -, hogy úgy fogok veletek bánni, ahogyan ti beszéltetek ellenem!

14:29  Itt a pusztában fogtok holtan elhullani, a számba vettek mind, ahányan csak vagytok, húszévestől fölfelé, mert zúgolódtatok ellenem.

14:30  Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott fogtok lakni, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia.

14:31  De gyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, azokat beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek.

14:32  De ti holtan hullotok el itt a pusztában.

14:33  Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven esztendeig, és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg holttesteitek az utolsóig a pusztában nem lesznek.

14:34  Negyven napig kémleltétek ki azt a földet, most negyven évig bűnhődjetek, egy-egy napért egy-egy esztendőt számítva, hogy megtudjátok, mi az, ha én ellenkezem veletek.

14:35  Én, az Úr, megmondtam, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz közösséggel, amely összefogott ellenem: az utolsóig itt halnak meg a pusztában!

14:36  Azok a férfiak, akiket Mózes elküldött az ország kikémlelésére, és akik visszatérve föllázították ellene az egész közösséget, mert rossz hírét terjesztették annak a földnek,

14:37  meghaltak azok a férfiak, akik az ország rossz hírét terjesztették, az Úr csapásától.

14:38  Csak Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia maradt életben azok közül a férfiak közül, akik elmentek az országot kikémlelni.

14:39  Amikor elbeszélte Mózes ezeket a dolgokat egész Izráelnek, a nép nagyon megszomorodott.

14:40  Korán reggel fölkeltek, hogy fölmenjenek a hegység tetejére. Ezt mondták: Itt vagyunk, menjünk hát arra a helyre, amelyről az Úr beszélt. Bizony, vétkeztünk!

14:41  Mózes azonban ezt mondta: Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát? Nem fog az sikerülni!

14:42  Ne menjetek, mert nem lesz köztetek az Úr! Vereséget fogtok szenvedni ellenségeitektől!

14:43  Hiszen az amálékiek és kánaániak ott vannak veletek szemben, és elhullotok fegyvereiktől! Mivel elfordultatok az Úrtól, az Úr sem lesz veletek!

14:44  De ők vakmerően fölmentek a hegy tetejére, bár az Úr szövetségének a ládája és Mózes ki sem mozdultak a táborból.

14:45  Az amálékiek és kánaániak pedig, akik azon a hegységen laktak, lerohantak, verték és kergették őket egészen Hormáig.

Chapter 15

15:1  Az Úr így beszélt Mózeshez:

15:2  Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek,

15:3  és tűzáldozatot készítetek az Úrnak, égőáldozatot vagy véresáldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes áldozatul, vagy ünnepeiteken, amikor szarvasmarhát vagy juhfélét készítetek kedves illatul az Úrnak,

15:4  akkor az áldozó mutassa be áldozatát az Úrnak: ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hín olajjal gyúrva,

15:5  italáldozatul pedig egynegyed hín bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz bárányonként.

15:6  A koshoz készíts ételáldozatul kéttized véka finomlisztet, egyharmad hín olajjal gyúrva.

15:7  Italáldozatul pedig egyharmad hín bort mutass be kedves illatul az Úrnak.

15:8  Ha szarvasmarhát készítesz égőáldozatul vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére, vagy békeáldozatul az Úrnak,

15:9  akkor mutass be a szarvasmarhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél hín olajjal gyúrva,

15:10  italáldozatul pedig mutass be fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.

15:11  Így kell tenni minden egyes bikánál, minden egyes kosnál, fiatal báránynál vagy kecskénél.

15:12  Ahányat csak készítetek, mindegyiket így készítsétek el.

15:13  Minden bennszülött így készítse el ezeket, ha kedves illatú tűzáldozatot mutat be az Úrnak.

15:14  Ha pedig jövevény valaki nálatok, vagy több nemzedéken át van köztetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak, úgy készítse ő is, ahogyan ti készítitek.

15:15  A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok és az ott tartózkodó jövevényre. Örök rendelkezés ez nálatok nemzedékről nemzedékre: olyan legyen a jövevény az Úr előtt, mint ti!

15:16  Ugyanaz a törvény és rendszabály vonatkozzék rátok és a köztetek tartózkodó jövevényre is.

15:17  Az Úr így beszélt Mózeshez:

15:18  Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, ahova beviszlek titeket,

15:19  és esztek majd annak a földnek a kenyeréből, akkor ajánljatok föl ajándékot az Úrnak.

15:20  A tésztátokból készült első lepényt ajánljátok föl ajándékul. Szérűről vett ajándékként ajánljátok föl.

15:21  Az első tésztát adjátok ajándékul az Úrnak nemzedékről nemzedékre.

15:22  Megtörténhet, hogy nem szándékosan szegitek meg valamelyik parancsolatot, amelyet az Úr meghagyott Mózesnek.

15:23  Pedig mindezek, amelyeket megparancsolt nektek az Úr Mózes által, érvényesek attól kezdve, hogy az Úr megparancsolta minden nemzedéknek.

15:24  Ha tehát a közösség tudtán kívül, nem szándékosan történt ilyen dolog, akkor készítsen az egész közösség egy bikaborjút kedves illatú égőáldozatul az Úrnak, a hozzá tartozó étel- és italáldozattal az előírás szerint, meg egy kecskebakot vétekáldozatul.

15:25  Végezzen a pap engesztelést Izráel fiainak egész közösségéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem volt szándékos a vétek, és ők tűzáldozatot vittek ajándékul az Úrnak, meg vétekáldozatot is vittek az Úr elé azért a nem szándékos vétekért.

15:26  Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész közössége és a köztük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terhelte az a nem szándékos vétek.

15:27  Ha csak egy ember vétkezik nem szándékosan, akkor mutasson be egy esztendős nőstény kecskét vétekáldozatul.

15:28  A pap pedig végezze el az engesztelést az Úr színe előtt azért az emberért, aki nem szándékosan követte el vétkét. Ha elvégezte érte az engesztelést, bocsánatot nyer.

15:29  Ugyanez a törvény vonatkozzék nálatok az izráeli bennszülöttre és a jövevényre, aki köztetek tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik.

15:30  De ki kell irtani népe közül azt az embert, akár bennszülött, akár jövevény, aki szándékosan cselekszik, mert az Urat gyalázta meg.

15:31  Hiszen az Úr igéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg, föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell.

15:32  Amikor a pusztában voltak Izráel fiai, rajtakaptak egy embert, aki fát szedegetett a nyugalom napján.

15:33  Akik rajtakapták, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész közösség elé.

15:34  Őrizetbe vették, amíg nem kapnak útmutatást, hogy mit kell tenniük.

15:35  Az Úr ezt mondta Mózesnek: Halállal kell lakolnia annak az embernek! Kövezze meg őt az egész közösség a táboron kívül.

15:36  Kivitte azért őt az egész közösség a táboron kívülre, ott agyonkövezték, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

15:37  Azután ezt mondta Mózesnek az Úr:

15:38  Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a szegélyen levő bojtokra kék bíbor-zsinórt.

15:39  Arra való ez a bojt, hogy valahányszor ránéztek, emlékezzetek az Úr minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket,

15:40  hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt.

15:41  Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!

Chapter 16

16:1  Kórah, a Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, összefogott Dátánnal és Abirámmal, Eliáb fiaival, meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt,

16:2  és fölkeltek Mózes ellen, kétszázötven emberrel Izráel fiai közül, akik a közösség vezető emberei, a gyülekezet képviselői, neves emberek voltak.

16:3  Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az Úr gyülekezete fölé?! Hiszen az egész közösség a maga egészében szent, és közöttük van az Úr!

16:4  Ezt hallva, Mózes arcra borult,

16:5  és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Majd reggel tudtul adja az Úr, hogy ki az övé, ki a szent, és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet hozzá, akit kiválasztott.

16:6  Ezt tegyétek, Kórah és egész csoportja! Fogjátok a szenesserpenyőtöket,

16:7  tegyetek bele tüzet, és rakjatok rá füstölőszert holnap az Úr színe előtt. Az lesz a szent, akit kiválaszt az Úr. Elegem van belőletek, Lévi fiai!

16:8  Majd ezt mondta Mózes Kórahnak: Hallgassatok ide, Lévi fiai!

16:9  Keveslitek, hogy különválasztott benneteket Izráel Istene Izráel közösségétől, és ti járulhattok elé, hogy ellássátok a szolgálatot az Úr hajlékánál, és a közösség szolgálatára álljatok?!

16:10  Megengedte, hogy eléje járuljatok testvéreitekkel, Lévi fiaival együtt. Most még a papságot is kívánjátok?!

16:11  Bizony az Úr ellen fogtatok össze, te és egész csoportod. Mert ki az az Áron, hogy ellene zúgolódtok?

16:12  Ekkor hívatta Mózes Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De azok ezt mondták: Nem megyünk!

16:13  Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?!

16:14  Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, és nem adtál nekünk sem mezőt, sem szőlőt örökségül. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét?! Nem megyünk!

16:15  Ekkor nagy haragra gerjedt Mózes, és ezt mondta az Úrnak: Ne tekints áldozatukra! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, és egyikükkel sem tettem rosszat.

16:16  Kórahnak pedig azt mondta Mózes: Holnap légy az Úr színe előtt csoportoddal együtt, te, ők és Áron.

16:17  Fogja mindenki a maga szenesserpenyőjét, és tegyetek rájuk füstölőszert. Azután járuljatok az Úr elé, mindenki a maga serpenyőjével, kétszázötven serpenyővel: te is, Áron is.

16:18  Fogta azért mindegyik a maga szenesserpenyőjét, tüzet tett bele, arra pedig füstölőszert rakott, azután odaálltak a kijelentés sátrának a bejáratához, Mózes meg Áron is.

16:19  Kórah egybegyűjtötte ellenük az egész közösséget a kijelentés sátrának a bejáratához. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész közösségnek.

16:20  Az Úr így beszélt Mózeshez és Áronhoz:

16:21  Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt!

16:22  Ekkor arcra borultak, és ezt mondták: Ó Isten, aki lelket adsz minden testnek! Miért haragszol az egész közösségre, holott csak egy ember vétkezett?

16:23  Az Úr így szólt Mózeshez:

16:24  Mondd meg a közösségnek, hogy menjenek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről.

16:25  Mózes fölkelt, és odament Dátánhoz és Abirámhoz. Vele mentek Izráel vénei is.

16:26  Így szólt a közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt!

16:27  El is mentek Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről. Dátán és Abirám pedig kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és családjukkal együtt.

16:28  Akkor ezt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól cselekszem:

16:29  Ha úgy halnak meg ezek, ahogyan más ember hal meg, és ha az lesz a sorsuk, ami minden más embernek, akkor nem az Úr küldött engem.

16:30  De ha az Úr valami csodálatos dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, abból megtudjátok, hogy megutálták ezek az emberek az Urat.

16:31  Alig mondta végig Mózes ezeket a szavakat, meghasadt azok alatt a föld.

16:32  Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, a Kórahhoz tartozó összes embereket minden jószágukkal együtt.

16:33  Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és befödte őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből.

16:34  Az egész Izráel pedig, amely körülöttük volt, elfutott kiáltozásukra, mert ezt mondták: Még minket is elnyel a föld!

16:35  Ezután tűz jött ki az Úrtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerrel közeledtek hozzá.

Chapter 17

17:1  Az Úr így szólt Mózeshez:

17:2  Mondd meg Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje ki a szenesserpenyőket a tűzből, a tüzet pedig szórd széjjel, mert meg van szentelve.

17:3  Ezeknek a bűnös lelkeknek a szenesserpenyőiből készítsetek vékonyra vert lapokat az oltár beborítására, mivel az Úr színe elé vitték őket, és ezért szentek. Legyenek jelül Izráel fiai számára.

17:4  Fogta azért Eleázár pap a réz-serpenyőket, amelyeket odavittek azok, akik elégtek, és vékonyra verte azokat az oltár beborítására,

17:5  emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki se merjen közeledni az Úrhoz, aki illetéktelen, mert nem Áron utódai közül való, és mégis illatáldozatot akar bemutatni. Ne járjanak úgy, mint Kórah és csoportja, akiket előre figyelmeztetett Mózes által az Úr.

17:6  Másnap így zúgolódott Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen: Ti öltétek meg az Úr népét!

17:7  Amikor összegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, és a kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és megjelent az Úr dicsősége.

17:8  Mózes és Áron odament a kijelentés sátra elé.

17:9  Az Úr így beszélt Mózeshez:

17:10  Húzódjatok félre ettől a közösségtől! Hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők pedig arcra borultak.

17:11  Akkor ezt mondta Mózes Áronnak: Fogd a szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a közösséghez, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott az Úr, és elkezdődött a csapás.

17:12  Fogta azért Áron a szenesserpenyőt, ahogyan Mózes meghagyta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést végzett a népért.

17:13  Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás.

17:14  Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt, azokon kívül, akik a Kórah dolga miatt haltak meg.

17:15  Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás.

17:16  Az Úr így beszélt Mózeshez:

17:17  Szólj Izráel fiaihoz, és végy egy-egy vesszőt nagycsaládjaik minden vezető emberétől, összesen tizenkét vesszőt. Mindegyiknek a nevét írd föl a maga vesszejére.

17:18  Áron nevét a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy nagycsalád fejéé.

17:19  Azután tedd le azokat a kijelentés sátrában a bizonyság elé, ahol kijelentem magam nektek.

17:20  Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog virágzani. Így csendesítem le Izráel fiainak a zúgolódását, akik zúgolódtak ellenetek.

17:21  Elmondta ezt Mózes Izráel fiainak, és minden vezető ember átadott neki egy-egy vesszőt. Nagycsaládonként egy vezetőre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is ott volt a vesszők között.

17:22  Mózes elhelyezte a vesszőket az Úr színe elé, a bizonyság sátrában.

17:23  Amikor másnap Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kivirágzott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt.

17:24  Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az Úr színe elől Izráel fiaihoz. Megnézték, és mindegyik elvitte a maga vesszejét.

17:25  Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság elé megőrzés végett, jelül a lázadóknak, és vess véget zúgolódásuknak, hogy ne haljanak meg.

17:26  Mózes egészen úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr.

17:27  Akkor ezt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk!

17:28  Mindenki meghal, aki közeledni mer az Úr hajlékához! Vajon mindnyájunknak el kell pusztulnunk?!

Chapter 18

18:1  Akkor ezt mondta az Úr Áronnak: Te, fiaid és házadnépe fog bűnhődni a szent hely körül elkövetett bűnökért. Te és a fiaid fogtok bűnhődni a papi szolgálat közben elkövetett bűnökért.

18:2  Vedd magad mellé testvéreidet, Lévi törzsét, azaz atyád törzsét is, hogy csatlakozzanak hozzád, és segítsenek neked a szolgálatnál, te pedig és fiaid a bizonyság sátránál szolgáljatok.

18:3  Ők segítsenek neked teendőid végzésében és a sátor körüli teendőkben, de a szentély fölszereléséhez és az oltárhoz ne közeledjenek, különben meghalnak ők is meg ti is.

18:4  Csatlakozzanak hozzád, és végezzék a kijelentés sátra körüli teendőket és minden munkát a sátornál. De illetéktelen nem közeledhet hozzátok.

18:5  Ti végezzétek a szolgálatot a szentély körül és az oltár körül, hogy meg ne haragudjam ismét Izráel fiaira.

18:6  Mert én választottam ki testvéreiteket, a lévitákat Izráel fiai közül ajándékul, mint az Úr tulajdonait, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátra körül.

18:7  Te pedig és a fiaid végezzétek mindazt a papi szolgálatot, ami az oltár körül, vagy a kárpit mögött adódik. Ott ti szolgáljatok. Ajándékul adom nektek a papi tisztet. De ha illetéktelen avatkozik bele, meg kell halnia.

18:8  Azután így beszélt az Úr Áronhoz: Rád bízom a nekem szóló felajánlások kezelését. Izráel fiainak minden szent adományából neked és fiaidnak adtam azokat javadalomként. Örök rendelkezés ez.

18:9  Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány.

18:10  Mint legszentebb adományt edd meg azt. Minden férfi ehet belőle. Tartsd szentnek azt!

18:11  A tied ez mint szent ajándékukból való adomány, Izráel fiainak minden felmutatott áldozatából. Neked adtam azokat és a fiaidnak meg a leányaidnak. Örök rendelkezés ez. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a házadban.

18:12  Neked adom az olaj színe-javát, a must és a gabona színe-javát, mindannak az első termését, amit az Úrnak adtak.

18:13  Tied legyen a földjükön mindennek az első termése, amelyet bevisznek az Úrnak. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a te házadban.

18:14  Tied legyen mindaz, amit esküvel szenteltek oda Izráelben.

18:15  Tied legyen az élők közül mindaz, ami az anyaméhet megnyitja, és amit bemutatnak az Úrnak, akár embertől, akár állattól való. De az ember elsőszülöttjét meg kell váltanod, és a tisztátalan állat elsőszülöttjét is váltsd meg.

18:16  Akiket meg kell váltani, egyhónapos korukban váltsd meg öt ezüstsekelre becsülve a szent sekel szerint, amelyben húsz géra van.

18:17  De a marha, a juh és a kecske elsőszülöttjét ne váltsd meg, ezek szentek. Vérüket hintsd az oltárra, és kövérjüket füstölögtesd el. Az Úr kedves illatú tűzáldozata ez.

18:18  Húsuk a tied legyen, mint ahogyan a felmutatott áldozat szegye és jobb combja is a tied.

18:19  A szent adományok minden fölajánlott részét, amelyet Izráel fiai fölajánlanak az Úrnak, neked, fiaidnak és leányaidnak adom. Örök rendelkezés ez. Az Úr színe előtt örökké megmaradó szövetség ez a te javadra és utódaid javára.

18:20  Azután ezt mondta az Úr Áronnak: Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz osztályrészed köztük. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között.

18:21  Lévi fiainak pedig örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál.

18:22  Ne közeledjenek többé Izráel fiai a kijelentés sátrához, mert bűnhődni fognak és meghalnak,

18:23  hanem léviták végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között.

18:24  Mert a lévitáknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet az Úrnak ajánlanak föl ajándékul, ezért mondtam nekik, hogy Izráel fiai között nem kaphatnak örökséget.

18:25  Ekkor így beszélt az Úr Mózeshez:

18:26  Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségül adtam nektek, ajánljátok föl a tizednek a tizedét ajándékul az Úrnak.

18:27  Úgy tekintendő a ti fölajánlásotok, mint a szérűről való gabona, és mint az, ami a sajtóból folyik.

18:28  Így ajánljatok föl ti is ajándékot az Úrnak minden tizedből, amelyet Izráel fiaitól kaptok. Az Úrnak szóló ajándékot adjátok oda Áron főpapnak!

18:29  Minden kapott adományból ajánljatok föl ajándékot az Úrnak, mindenből a kövérjét, ami odaszentelni való.

18:30  Mondd meg nekik, hogy amikor a kövérjét fölajánlják, úgy tekintendő az a léviták részéről, mint ami a szérűről és a sajtóból kerül ki.

18:31  Bármely helyen megehetitek azt ti és házatok népe, mert ez a ti béretek a kijelentés sátránál végzett szolgálatért.

18:32  Nem fogtok bűnhődni, ha fölajánljátok a kövérjét. Így nem szentségtelenítitek meg Izráel fiainak a szent dolgait, és nem haltok meg.

Chapter 19

19:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez és Áronhoz:

19:2  Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt az Úr: Mondd meg Izráel fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek semmiféle fogyatkozása nincs, és még nem volt rajta iga.

19:3  Adjátok azt Eleázár papnak, és ő vitesse ki azt a táboron kívülre, és vágják le a jelenlétében.

19:4  Vegyen Eleázár pap vért az ujjával, és hintsen a vérből hétszer a kijelentés sátra elé.

19:5  Azután égessék el a tehenet a szeme láttára, a bőrét, a húsát és a vérét a ganéjával együtt égessék el.

19:6  Vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat, és dobja a tehén égő részei közé.

19:7  Azután mossa ki ruháját a pap, mosakodjék meg vízben, majd menjen be a táborba, de tisztátalan lesz a pap estig.

19:8  Mossa ki vízben a ruháját az is, aki elégette a tehenet, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan lesz estig.

19:9  Egy tiszta ember szedje össze a tehén hamvát, helyezze el a táboron kívül egy tiszta helyre, és legyen az Izráel fiai közösségéé, hogy vétektől megtisztító vizet készítsenek vele.

19:10  De mossa ki a ruháját az, aki összeszedi a tehén hamvát, és legyen tisztátalan estig. Örök rendelkezés legyen ez Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények részére.

19:11  Ha valaki megérint bármely emberi holttestet, tisztátalan lesz hét napig.

19:12  Az ilyen tisztítsa meg magát azzal a vízzel a vétektől a harmadik és a hetedik napon, akkor tiszta lesz. De ha nem tisztítja meg magát a harmadik és a hetedik napon, akkor nem lesz tiszta.

19:13  Mindaz, aki halottat, emberi holttestet érint, és nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az Úr hajlékát. Ki kell irtani az ilyen embert Izráelből. Amíg nem hintették meg tisztító vízzel, addig tisztátalan lesz, rajta van a tisztátalanság.

19:14  Ez a törvény, ha egy ember meghal a sátorban: Tisztátalan hét napig mindenki, aki bemegy abba a sátorba, vagy ott van a sátorban.

19:15  Tisztátalan minden nyitott edény, amelyre nem kötöttek födelet.

19:16  Mindaz, aki a mezőn fegyverrel megölt embert vagy halottat, emberi csontot vagy sírt érint, tisztátalan lesz hét napig.

19:17  Vegyenek a tisztátalanért az elégetett vétekáldozat hamvából egy edénybe, és öntsenek rá forrásvizet.

19:18  Azután vegyen egy tiszta ember izsópot, mártsa a vízbe és hintsen a sátorra, az összes edényre és azokra, akik ott vannak, majd arra is, aki csontot vagy megölt embert, halottat vagy sírt érintett.

19:19  Hintse meg a tiszta a tisztátalant a harmadik és a hetedik napon, és miután megtisztította őt vétkétől a hetedik napon, az mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és este már tiszta lesz.

19:20  De aki tisztátalan, és nem akar megtisztulni vétkétől, azt az embert ki kell irtani a gyülekezetből, mert az Úr szent helyét tisztátalanná tette, és nem hintették meg tisztító vízzel, ezért tisztátalan.

19:21  Örök rendelkezés legyen ez is: aki a tisztító vizet hinti, mossa ki a ruháját. Mert aki megérinti a tisztító vizet, tisztátalan lesz estig.

19:22  Minden tisztátalan, amit a tisztátalan megérint. Ha egy ember ér hozzá, az is tisztátalan estig.

Chapter 20

20:1  Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.

20:2  De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen.

20:3  A nép perelni kezdett Mózessel és ezt mondták: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak az Úr színe előtt!

20:4  Miért hoztátok el az Úr gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?!

20:5  Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre, ahol nincs hely vetésre, és nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, még ivóvíz sincs?

20:6  Mózes és Áron pedig elment a gyülekezet elől a kijelentés sátrának a bejáratához, és arcra borultak. Ekkor megjelent nekik az Úr dicsősége.

20:7  És az Úr így beszélt Mózeshez:

20:8  Vedd a botodat, és gyűjtsd össze a közösséget testvéreddel, Áronnal együtt, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak.

20:9  Mózes tehát elvette a botját az Úr színe elől a kapott parancs szerint.

20:10  Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?

20:11  Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok.

20:12  Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.

20:13  Ezek Meríbá vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az Úrral, de ő megmutatta nekik, hogy szent.

20:14  Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért.

20:15  Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig laktunk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak.

20:16  Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, aki meghallotta szavunkat, és angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a te határod szélén levő városban.

20:17  Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át sem szántóföldön, sem szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra, amíg átvonulunk a területeden.

20:18  Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened.

20:19  Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni.

20:20  De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel.

20:21  Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.

20:22  Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez.

20:23  És ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán:

20:24  Áron most elődei mellé kerül. Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, mivel fellázadtatok parancsom ellen Meríbá vizeinél.

20:25  Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre.

20:26  Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és eltemetik.

20:27  Mózes úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára,

20:28  Mózes levettette Áronnal a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről.

20:29  Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, siratta őt Izráel egész háza harminc napig.

Chapter 21

21:1  Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük.

21:2  Ekkor fogadalmat tett Izráel az Úrnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet, mindenestül kiirtom városait.

21:3  Az Úr meghallotta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának.

21:4  Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme,

21:5  és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.

21:6  Ezért mérgeskígyókat küldött az Úr a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt.

21:7  Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.

21:8  Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra.

21:9  Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

21:10  Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.

21:11  Óbótból továbbmenve, tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móábtól napkeletre van.

21:12  Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek a Zered-pataknál.

21:13  Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek az emóriak határában eredő Arnón túlsó partján, a pusztában, mert az Arnón Móábnak a határa Móáb és az emóriak között.

21:14  Ezért van szó az Úr harcainak könyvében Váhébról Szúfában, a völgyekről, az Arnónról,

21:15  a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé húzódnak, és elérik Móáb határát.

21:16  Onnan Beérbe mentek. Ott van az a kút, amelynél ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, mert vizet adok neki.

21:17  Ekkor énekelte Izráel ezt a dalt: Buzogj föl, kút, zengjétek dalát!

21:18  Kút, fejedelmek ásták, nép vezérei vájták kormánypálcájukkal, vezérbotjaikkal, puszta ajándékát.

21:19  Mattánából Nahaliélba mentek, Nahaliélból pedig Bámótba.

21:20  Bámótból Gajba mentek, amely Móáb mezején van a Piszga csúcsánál, mely a sivatagra néz.

21:21  Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel:

21:22  Szeretnék átvonulni országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, amíg átvonulunk területeden.

21:23  De nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, hanem összegyűjtötte Szíhón egész hadinépét, kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel.

21:24  De Izráel kardélre hányta őket, és birtokba vette az országot az Arnóntól a Jabbókig, az ammóni határig, mert meg volt erősítve az ammóniak határa.

21:25  Elfoglalta Izráel mindazokat a városokat, és letelepedett Izráel az emóriak városaiban, Hesbónban is, meg a hozzá tartozó falvakban.

21:26  Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának a városa volt, aki hadat viselt Móáb előbbi királya ellen, és elfoglalta egész országát az Arnónig.

21:27  Ezért mondják a regélők: Jöjjetek Hesbónba! Épüljön és erősödjék Szíhón városa!

21:28  Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából: megemésztette Ár-Móábot, az Arnón menti magaslatok urait.

21:29  Jaj neked Móáb! Elvesztél Kemós népe! Fiai földönfutókká lettek, leányai az emóriak királyának, Szíhónnak foglyaivá.

21:30  Lőttünk rájuk, s elpusztult minden Hesbóntól Díbónig, elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig.

21:31  Ezután letelepedett Izráel az emóriak földjén.

21:32  Mózes kémeket küldött Jazérba, elfoglalták a hozzá tartozó falvakat, és kiűzték onnan az emóriakat.

21:33  Azután megfordultak, és Básán felé vonultak. De kivonult ellenük Óg, Básán királya egész hadinépével, hogy megütközzék velük Edreiben.

21:34  Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével és országával együtt. Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott.

21:35  És úgy megverték őt fiaival és egész hadinépével együtt, hogy senki sem tudott elmenekülni közülük. Az országot pedig birtokba vették.

Chapter 22

22:1  Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordánon túl, Jerikóval szemben.

22:2  Bálák, Cippór fia látta mindazt, amit Izráel véghezvitt az emóriakkal.

22:3  Móáb nagyon megrémült a néptől, mert sokan voltak, és megrettent Móáb Izráel fiaitól.

22:4  Ezért ezt mondta Móáb népe Midján véneinek: Ez a tömeg úgy lelegel körülöttünk mindent, ahogyan a marha lelegeli a zöld mezőt. Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Móáb királya.

22:5  Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához az Eufrátesz mellett levő Petórba, honfitársainak a földjére, hogy hívják meg és ezt mondják neki: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, és már ellepte a föld színét, és velem szemben telepedett le.

22:6  Ezért jöjj el, átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam. Talán akkor meg tudom verni, és kiűzöm az országból. Jól tudom, hogy akit te megáldasz, áldott lesz, és akit te megátkozol, átkozott lesz.

22:7  Elmentek tehát Móáb és Midján vénei, és náluk volt a varázslás díja. Megérkezve Bálámhoz, elmondták neki Bálák üzenetét.

22:8  Ő ezt felelte nekik: Maradjatok itt éjszakára, és én beszámolok nektek arról, hogy mit mondott nekem az Úr. Móáb vezető emberei ott maradtak Bálámnál.

22:9  Isten pedig eljött Bálámhoz, és ezt mondta: Miféle férfiak vannak nálad?

22:10  Bálám ezt felelte Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya ezt üzente nekem:

22:11  Egy nép jött ki Egyiptomból, és ellepte a föld színét. Jöjj tehát és rontsd meg azt, talán akkor meg tudok vele küzdeni, és ki tudom űzni.

22:12  De Isten ezt mondta Bálámnak: Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.

22:13  Fölkelt tehát Bálám reggel, és ezt mondta Bálák vezető embereinek: Menjetek vissza országotokba, mert nem engedi meg az Úr, hogy veletek menjek.

22:14  Móáb vezető emberei fölkeltek, visszamentek Bálákhoz, és azt mondták: Nem jött el velünk Bálám.

22:15  Akkor még több és azoknál tekintélyesebb vezető embert küldött Bálák.

22:16  Ezek megérkeztek Bálámhoz, és ezt mondták neki: Így szól Bálák, Cippór fia: Ne vonakodj eljönni hozzám!

22:17  Igen gazdagon megjutalmazlak, és megteszek mindent, amit mondasz nekem. Csak jöjj el és rontsd meg ezt a népet.

22:18  De Bálám ezt felelte Bálák szolgáinak: Ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg Istenemnek, az Úrnak a parancsát, és nem tehetek ellene egyáltalán semmit.

22:19  De azért maradjatok csak itt ti is ezen az éjszakán, hogy megtudjam, akar-e még valamit beszélni az Úr?

22:20  Isten eljött Bálámhoz éjjel, és ezt mondta neki: Ha azért jöttek ezek a férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj föl, menj el velük, de csak azt tedd, amit én parancsolok neked.

22:21  Fölkelt tehát Bálám reggel, megnyergelte a szamarát és elment Móáb vezető embereivel.

22:22  Isten azonban haragra gerjedt, amikor elment Bálám. Ezért odaállt az Úr angyala az útra, hogy feltartóztassa. Ő a szamarán ügetett, és vele volt két szolgája is.

22:23  De a szamár meglátta az Úr angyalát, ahogyan ott állt az úton kivont karddal a kezében, és letért a szamár az útról, és a mezőre ment. Bálám ütni kezdte a szamarat, hogy visszaterelje az útra.

22:24  Azután odaállt az Úr angyala a szőlők között egy mély útra, ahol innen is, onnan is fal volt.

22:25  Amikor meglátta a szamár az Úr angyalát, odalapult a kőfalhoz, és Bálám lábát is a falhoz lapította. Ekkor újból megverte.

22:26  Az Úr angyala továbbment, és ismét megállt egy szoros helyen, ahol nem lehetett kitérni sem jobbra, sem balra.

22:27  Amikor meglátta a szamár az Úr angyalát, lefeküdt Bálám alatt. Ekkor haragra gerjedt Bálám, és ütni kezdte botjával a szamarat.

22:28  De az Úr beszédre nyitotta a szamár száját, és az így szólt Bálámhoz: Mit vétettem ellened, hogy már harmadszor versz meg engem?

22:29  Bálám így felelt a szamárnak: Mert csúfot űztél belőlem. Lenne csak kard a kezemben, meg is ölnélek!

22:30  A szamár ezt mondta Bálámnak: A te szamarad vagyok. Rajtam jársz régtől fogva mindmáig. Szoktam-e ilyet tenni veled? Bálám azt felelte: Nem.

22:31  Ekkor az Úr megnyitotta Bálám szemét, aki meglátta az Úr angyalát, amint ott áll az úton kivont karddal a kezében. Bálám meghajolt, és arcra borult.

22:32  Az Úr angyala ezt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat már háromszor? Azért jöttem, hogy feltartóztassalak, mert szerintem veszedelmes ez az út.

22:33  A szamár látott engem, azért tért ki előlem háromszor is. Ha nem tért volna ki előlem, téged meg is öltelek volna, azt pedig életben hagytam volna.

22:34  Bálám így felelt az Úr angyalának: Vétkeztem, nem tudtam, hogy te állsz velem szemben az úton. De ha nem tetszik neked, inkább visszatérek.

22:35  De az Úr angyala ezt felelte Bálámnak: Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit én mondok neked. Bálám tehát elment Bálák vezető embereivel.

22:36  Amikor meghallotta Bálák, hogy jön Bálám, kiment eléje Ír-Móábig, amely az Arnón határvonalánál van, a határ legszélén.

22:37  Ezt mondta Bálák Bálámnak: Már többször is hívattalak téged, miért nem akartál jönni? Azt hitted, hogy nem tudlak megjutalmazni?

22:38  De Bálám ezt felelte Báláknak: Látod, hogy eljöttem hozzád! De nem szólhatok magamtól semmit, csak azt mondhatom, amit az Isten ad a számba.

22:39  Ezután továbbment Bálám Bálákkal, és megérkeztek Kirjat-Húcótba.

22:40  Ott marhákat és juhokat vágatott Bálák, és küldött belőle Bálámnak és a vezető embereknek is.

22:41  Reggel aztán magával vitte Bálák Bálámot, fölvezette Baal magaslatára, ahonnan láthatta Izráel népének egy részét.

Chapter 23

23:1  Akkor ezt mondta Bálám Báláknak: Építs itt hét oltárt, és készíts ide hét bikát és hét kost.

23:2  Úgy cselekedett Bálák, ahogyan Bálám meghagyta. Azután Bálák és Bálám bikát és kost áldozott az oltárokon.

23:3  Majd ezt mondta Bálám Báláknak: Állj oda az égőáldozatod mellé, én pedig elmegyek. Talán lesz találkozásom az Úrral, és amit majd láttat velem, azt elmondom neked. És fölment a hegytetőre.

23:4  Isten találkozott Bálámmal, aki ezt mondta neki: Hét oltárt állítottam fel, és bikát meg kost áldoztam mindegyik oltáron.

23:5  Az Úr pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj.

23:6  Amikor visszatért hozzá, ő még ott állt az égőáldozat mellett, Móáb valamennyi vezető emberével együtt.

23:7  Bálám példabeszédbe kezdett és ezt mondta: Arámból hozatott ide Bálák, Kelet hegyeiről Móáb királya: Jöjj, átkozd meg Jákóbot, jöjj, kárhoztasd Izráelt!

23:8  Hogy ronthatnám meg, kit Isten nem ront meg? Hogy kárhoztatnám, kit az Úr nem kárhoztat?

23:9  Jól látom őt a sziklacsúcsról, szemlélem a halmokról. E nép egyedül fog lakni, nem számítja magát a nemzetek közé.

23:10  Ki számolhatja meg Jákóbot - száma mint a por - és Izráelnek csak a negyedét is? Bár úgy halnék meg, mint ez igazak, s lenne végem olyan, mint az övék!

23:11  Akkor ezt mondta Bálák Bálámnak: Mit tettél velem?! Elhoztalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad őket!

23:12  De ő ezt felelte: Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amit az Úr ad a számba.

23:13  Akkor ezt mondta neki Bálák: Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet. De csak a szélét láthatod, az egészet nem látod. Onnan rontsd meg őket!

23:14  Magával vitte a Cófim mezejére, a Piszga csúcsára. Épített ott hét oltárt, és mindegyik oltáron bikát és kost áldozott.

23:15  Majd ezt mondta Báláknak: Állj ide égőáldozatod mellé, én pedig amott szeretnék találkozni Istennel.

23:16  Az Úr találkozott Bálámmal, igéjét adta a szájába, és ezt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj.

23:17  Amikor visszament hozzá, még ott állt égőáldozata mellett Móáb vezető embereivel együtt. Bálák ezt kérdezte tőle: Mit mondott az Úr?

23:18  Ő pedig példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Hallgass csak rám, Bálák, figyelj ide, Cippór fia!

23:19  Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?

23:20  Áldásra kaptam parancsot, s ha ő áld, meg nem másíthatom.

23:21  Nem látnak bajt Jákóbban, nem látnak nyomorúságot Izráelben. Vele van Istene, az Úr, királynak szóló ujjongás hangzik benne.

23:22  Isten hozta ki őket Egyiptomból, olyan az ereje, mint a bivaly szarva.

23:23  Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen. Idejében megmondják Jákóbnak, Izráelnek, hogy mit tesz az Isten.

23:24  Ez a nép mint nőstényoroszlán kel föl s mint hímoroszlán emelkedik föl, nem fekszik le, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem issza.

23:25  Akkor Bálák ezt mondta Bálámnak: Ha már nem tudod megrontani, legalább ne áldd meg!

23:26  De Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már neked, hogy csak azt fogom tenni, amit az Úr meghagy!

23:27  Akkor Bálák ezt mondta Bálámnak: Jöjj, elviszlek egy másik helyre! Talán jónak látja Isten, hogy onnan rontsd meg Izráelt.

23:28  Bálák tehát magával vitte Bálámot a Peór csúcsára, amely a síkságra néz.

23:29  Ott ezt mondta Bálám Báláknak: Építs itt hét oltárt, és készíts ide hét bikát meg hét kost.

23:30  Bálák megtette, amit Bálám mondott, és mindegyik oltáron bikát és kost áldozott.

Chapter 24

24:1  Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az Úrnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát,

24:2  és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke,

24:3  példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme,

24:4  így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel:

24:5  Mily szépek a te sátraid, Jákób, hajlékaid, ó Izráel!

24:6  Mint hosszan húzódó völgyek, mint folyó mentén a kertek, mint az Úr ültette aloék, mint víz mentén a cédrusok.

24:7  Kicsordul a víz vedreiből, vetése bő vizeknél van. Királya hatalmasabb Agágnál, és fölemelkedik királysága.

24:8  Isten hozta ki Egyiptomból, olyan az ereje mint a bivaly szarva. Nemzeteket emészt, akik szorongatják, szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat.

24:9  Hever, fekszik, mint a hímoroszlán, és mint nőstényoroszlán, ki meri fölkelteni? Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz!

24:10  Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad már háromszor is!

24:11  Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az Úr megfosztott téged a jutalomtól.

24:12  Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél,

24:13  hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az Úr parancsát, és nem teszek magamtól sem jót, sem rosszat. Csak azt mondom, amit az Úr meghagy.

24:14  De most, amikor elmegyek népemhez, jöjj, föltárom még előtted, hogy mit fog tenni ez a nép a te népeddel a messze jövőben.

24:15  Példabeszédbe kezdett és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme,

24:16  így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel:

24:17  Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját.

24:18  Birtokába kerül Edóm, birtokába kerül ellensége, Széír, mert hatalmasan cselekszik Izráel.

24:19  Eltapossa Jákób, még a városból menekülőket is elpusztítja.

24:20  Amikor meglátta Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Népek eleje Amálék, mégis pusztulás a vége.

24:21  Amikor meglátta a kénieket, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Szilárd a te lakóhelyed, sziklára van rakva fészked.

24:22  Mégis megsemmisül Kain, amikor fogságba viszi Assúr.

24:23  Megint példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Ó jaj, ki élhet tovább, mint ahogy Isten megszabta?!

24:24  Hajók jönnek Kittim partjairól, megalázzák Assúrt, megalázzák Ébert, míg el nem pusztul az is.

24:25  Azután felkelt Bálám, elment és visszatért hazájába. Bálák is elment útjára.

Chapter 25

25:1  Amikor Izráel Sittimben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival,

25:2  mert ezek meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, leborult azoknak az istenei előtt,

25:3  és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az Úr Izráel ellen,

25:4  és ezt mondta az Úr Mózesnek: Fogasd el a nép minden főemberét, és akasztasd fel őket fényes nappal az Úr előtt, hogy elforduljon az Úr fölgerjedt haragja Izráeltől.

25:5  Mózes tehát ezt mondta Izráel bíráinak: Gyilkolja le mindenki a maga emberei közül azokat, akik Baal-Peórhoz szegődtek!

25:6  Éppen akkor jött egy izráeli ember, aki egy midjáni nőt hozott testvéreihez Mózes szeme láttára, meg Izráel egész közösségének a szeme láttára. Azok pedig sírtak a kijelentés sátrának a bejárata előtt.

25:7  Amikor meglátta ezt Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia, kilépett a közösség közül, dárdát fogott a kezébe,

25:8  bement az izráeli ember után a sátor belsejébe, és hasonszúrta mindkettőjüket, az izráeli embert és azt a nőt is. Ezzel elhárult a csapás Izráel fiairól.

25:9  Huszonnégyezer halottja lett a csapásnak.

25:10  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

25:11  Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia elfordította haragomat Izráel fiairól, amikor felindulásomnak megfelelően bánt velük. Ezért nem semmisítem meg Izráel fiait felindulásomban.

25:12  Mondd meg tehát: Íme, én békességem szövetségével ajándékozom meg.

25:13  Övé és utódaié lesz a papság szövetsége örökre, mivel haragra indult Istenéért, és engesztelést végzett Izráel fiaiért.

25:14  Annak a megölt izráeli embernek a neve, akit a midjáni nővel együtt öltek meg, Zimri volt, annak a Szálúnak a fia, aki Simeon egyik nagycsaládjának a vezető embere volt.

25:15  A megölt midjáni nő neve pedig Kozbi volt, annak a Cúrnak a leánya, aki Midján törzsei egyik nagycsaládjának a feje volt.

25:16  Azután így beszélt Mózeshez az Úr:

25:17  Támadjátok meg a midjániakat, és verjétek le őket,

25:18  mert ők is ellenetek támadtak, amikor cselt szőttek ellenetek Peór révén és Kozbi révén, aki midjáni fejedelem leánya, az ő húguk volt, de megölték a Peór miatt támadt csapás napján.

25:19  A csapás után a következők történtek:

Chapter 26

26:1  Az Úr ezt mondta Mózesnek és Eleázár papnak, Áron fiának:

26:2  Számoljátok össze Izráel fiainak egész közösségét, húszévestől fölfelé nagycsaládonként minden hadkötelest Izráelben.

26:3  Mózes és Eleázár pap tehát így beszélt hozzájuk Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:

26:4  Számoljátok össze a népet húszévestől fölfelé, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek. Izráel fiai, akik kijöttek Egyiptomból, ezek voltak:

26:5  Rúben volt Izráel elsőszülöttje. Rúben fiai voltak: Hanók, tőle való a hanóki nemzetség, Pallútól való a pallúi nemzetség,

26:6  Hecróntól a hecróni nemzetség, Karmitól a karmi nemzetség.

26:7  A rúbeni nemzetségekből negyvenháromezer-hétszázharmincat vettek számba.

26:8  Pallú fia volt Eliáb.

26:9  Eliáb fiai voltak: Nemuél, Dátán és Abirám. Ezek, Dátán és Abirám, a közösség képviselői voltak, de lázadást szítottak Mózes és Áron ellen Kórah csoportjával, föllázadva az Úr ellen.

26:10  Ezért a föld megnyitotta száját, és elnyelte őket Kórahhal együtt annak a csoportnak a halálakor, amikor a tűz megemésztett kétszázötven embert. Így lettek intő jellé.

26:11  De Kórah fiai nem haltak meg.

26:12  Simeon fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Nemuéltól való a nemuéli nemzetség, Jámintól a jámini nemzetség, Jákintól a jákini nemzetség,

26:13  Zerahtól a zerahi nemzetség, Saultól a sauli nemzetség.

26:14  Ezek a Simeon nemzetségei: huszonkétezer-kétszáz ember.

26:15  Gád fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Cefóntól való a cefóni nemzetség, Haggitól a haggi nemzetség, Súnitól a súni nemzetség.

26:16  Oznitól az ozni nemzetség, Éritől az éri nemzetség,

26:17  Aródtól az aródi nemzetség, Arélitól az aréli nemzetség.

26:18  Gád fiai nemzetségeiből összesen negyvenezer-ötszázat vettek számba.

26:19  Júda fiai voltak Ér és Ónán, de Ér és Ónán meghalt Kánaán földjén.

26:20  Júda fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Sélától való a sélái nemzetség, Pérectől a péreci nemzetség, Zerahtól a zerahi nemzetség.

26:21  Pérec fiai ezek voltak: Hecróntól való a hecróni nemzetség, Hámultól a hámuli nemzetség.

26:22  Júda törzseiből összesen hetvenhatezer-ötszázat vettek számba.

26:23  Issakár fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Tólától való a tólái nemzetség, Púvától a púvai nemzetség,

26:24  Jásúbtól a jásúbi nemzetség, Simróntól a simróni nemzetség.

26:25  Issakár nemzetségeiből összesen hatvannégyezer-háromszázat vettek számba.

26:26  Zebulon fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Szeredtől való a szeredi nemzetség, Élóntól az élóni nemzetség, Jahleéltól a jahleéli nemzetség.

26:27  Zebulon nemzetségeiből összesen hatvanezer-ötszázat vettek számba.

26:28  József fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Manassé és Efraim.

26:29  Manassé fiai: Mákírtól való a mákíri nemzetség. Mákír nemzette Gileádot. Gileádtól való a gileádi nemzetség.

26:30  Ezek Gileád fiai: Íezertől való az íezeri nemzetség, Hélektől a héleki nemzetség,

26:31  Aszriéltól az aszriéli nemzetség, Sikemtől a sikemi nemzetség,

26:32  Semidától a semidái nemzetség, Héfertől a héferi nemzetség.

26:33  Héfer fia volt Celofhád. Neki nem voltak fiai, csak leányai. Celofhád leányainak a nevei: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.

26:34  Manassé nemzetségeiből összesen ötvenkétezer-hétszázat vettek számba.

26:35  Efraim fiai pedig nemzetségeik szerint ezek voltak: Sútelahtól való a sútelahi nemzetség, Bekertől a bekeri nemzetség, Tahantól a tahani nemzetség.

26:36  Sútelah fia volt Érán, akitől az éráni nemzetség való.

26:37  Efraim fiainak a nemzetségeiből összesen harminckétezer-ötszázat vettek számba. Ezek voltak József fiai nemzetségeik szerint.

26:38  Benjámin fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Belától való a belai nemzetség, Asbéltól az asbéli nemzetség, Ahirámtól az ahirámi nemzetség,

26:39  Súfámtól a súfámi nemzetség, Húfámtól a húfámi nemzetség.

26:40  Bela fiai voltak: Ard és Naamán. Ardtól való az ardi nemzetség, Naamántól a naamáni nemzetség.

26:41  Benjámin fiainak a nemzetségeiből összesen negyvenötezer-hatszázat vettek számba.

26:42  Dán fiainak a nemzetsége ez: Súhámtól való a súhámi nemzetség; ez a család alkotta Dán nemzetségét.

26:43  A súhámi nemzetségből összesen hatvannégyezer-négyszázat vettek számba.

26:44  Ásér fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Jimnától való a jimnái nemzetség, Jisvitől a jisvi nemzetség, Beriától a beriai nemzetség.

26:45  Beria fiaitól: Hebertől a heberi nemzetség, Malkiéltól a malkiéli nemzetség.

26:46  Ásér leányának a neve Szerah volt.

26:47  Ásér fiainak a nemzetségeiből összesen ötvenháromezer-négyszázat vettek számba.

26:48  Naftáli fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Jahceéltől való a jahceéli nemzetség, Gúnitól a gúni nemzetség,

26:49  Jécertől a jéceri nemzetség, Sillémtől a sillémi nemzetség.

26:50  Naftáli nemzetségeinek a családjából összesen negyenötezer-négyszázat vettek számba.

26:51  Izráel fiai közül tehát összesen hatszázegyezer-hétszázharminc embert vettek számba.

26:52  Ezután így beszélt Mózeshez az Úr:

26:53  Ezek között osszátok fel a földet örökségül a névjegyzék szerint.

26:54  A nagyobbnak nagyobb örökséget adj, a kisebbnek kisebb örökséget. Mindegyiknek a számbavettek száma szerint adjatok örökséget!

26:55  De a földet sorsvetéssel osszátok föl. Az ősi törzsek nevei szerint örököljenek.

26:56  Sorsvetéssel osszátok ki mindegyiknek az örökségét, mind a nagyoknak, mind a kicsiknek.

26:57  Ezek voltak a Lévi nemzetségeiből számba vettek: Gérsóntól a gérsóni nemzetség, Keháttól a keháti nemzetség és Meráritól a merári nemzetség.

26:58  Ezek voltak Lévi nemzetségei: a libni nemzetség, a hebróni nemzetség, a mahli nemzetség, a músi nemzetség és a kórahi nemzetség. Kehát nemzette Amrámot.

26:59  Amrám feleségének a neve Jókebed volt, Lévi leánya, akit Egyiptomban szült az anyja Lévinek. Ő szülte Amrámnak Áront, Mózest és nénjüket, Mirjámot.

26:60  Áronnak született Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár.

26:61  De Nádáb és Abíhú meghaltak, mert idegen tüzet vittek az Úr elé.

26:62  Közülük összesen huszonháromezer férfit vettek számba, egyhónapostól fölfelé. De ezeket nem Izráel fiaival együtt vették számba, mert nekik nem adtak örökséget Izráel fiai között.

26:63  Ezeket vette számba Mózes és Eleázár pap. Ők vették számba Izráel fiait Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.

26:64  De ezek között nem volt már senki a Mózes és Áron pap által számbavettek közül, akik még a Sínai-pusztában vették számba Izráel fiait.

26:65  Mert az Úr megmondta nekik, hogy meg kell halniuk a pusztában. Nem is maradt meg közülük senki, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia.

Chapter 27

27:1  Ekkor előálltak Celofhád leányai. Celofhád Héfer fia volt, ez Gileád fia, ez Mákír fia, ez pedig József fiának, Manassénak a fia volt. A Manassé nemzetségei közül való leányok nevei ezek voltak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.

27:2  Ezek odaálltak Mózes és Eleázár pap elé, meg a vezető emberek és az egész közösség elé a kijelentés sátra bejáratánál, és ezt mondták:

27:3  Apánk meghalt a pusztában. De nem volt azoknak a csoportjában, akik összefogtak az Úr ellen, azaz Kórah csoportjában, hanem a maga vétke miatt halt meg, fiai pedig nem voltak.

27:4  Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget apánk testvérei között.

27:5  Mózes az Úr elé vitte ügyüket,

27:6  és az Úr ezt mondta Mózesnek:

27:7  Igazat mondanak Celofhád leányai. Adjál csak nekik birtokot apjuk testvérei között, és juttasd nekik apjuk örökségét.

27:8  Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fia, juttassák az örökséget a leányának.

27:9  Ha leánya sincs, akkor adjátok az örökséget a testvéreinek.

27:10  Ha pedig testvérei sincsenek, akkor adjátok az örökséget az apja testvéreinek.

27:11  Ha apjának sincsenek testvérei, adjátok az örökséget annak, aki a nemzetségében a legközelebbi rokon, az örökölje. Legyen ez Izráel fiai között törvényes rendelkezés, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

27:12  Az Úr ezt mondta Mózesnek: Menj föl ide az Abárim-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam.

27:13  Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeidhez, ahogyan odakerült testvéred, Áron.

27:14  Hiszen föllázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a közösség, és nem tartottatok engem szentnek előttük azoknál a vizeknél, Meríbá vizeinél, Kádésban, a Cin-pusztában!

27:15  Mózes így felelt az Úrnak:

27:16  Az Úr, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére.

27:17  Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba, és vezesse haza őket, hogy ne legyen olyan az Úr közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj.

27:18  Az Úr ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, akiben van lélek. Tedd rá kezedet,

27:19  állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe.

27:20  Adj neki olyan méltóságot, mint a tied, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége.

27:21  Józsué álljon Eleázár pap elé, és kérjen döntést az Úrtól sorsvetés útján. A kapott parancs szerint induljon harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel fiaival, az egész közösséggel együtt.

27:22  Mózes úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta neki. Maga mellé vette Józsuét, odaállította Eleázár pap és az egész közösség elé,

27:23  rátette a kezét, és beiktatta tisztébe, ahogyan az Úr meghagyta Mózes által.

Chapter 28

28:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

28:2  Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet, kedves illatú tűzáldozatul.

28:3  Mondd meg nekik: Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az Úrnak: naponta két hibátlan egyéves bárányt állandó égőáldozatul.

28:4  Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el.

28:5  Ételáldozatul egytized véka finomlisztet mutass be egynegyed hín préselt olajjal gyúrva.

28:6  Állandó égőáldozat ez, amelyet a Sínai-hegyen rendeltem el az Úrnak szóló kedves illatú tűzáldozatul.

28:7  A hozzátartozó italáldozat egynegyed hín legyen bárányonként. A szentélyben öntsd ki a jó borból készült áldozatot az Úr elé.

28:8  A második bárányt estefelé készítsd el. Ugyanolyan ételáldozatot és italáldozatot készíts hozzá, mint reggel. Az Úrnak szóló kedves illatú tűzáldozat ez.

28:9  A nyugalom napján két hibátlan egyesztendős bárányt mutass be, ahhoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet, olajjal gyúrva, meg a hozzá tartozó italáldozatot.

28:10  Ezt a nyugalomnapi égőáldozatot be kell mutatni minden nyugalom napján az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.

28:11  Minden hónap első napján mutassatok be égőáldozatul az Úrnak két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt.

28:12  Mindegyik bikához adjatok ételáldozatul háromtized véka finomlisztet olajjal gyúrva, a koshoz pedig adjatok ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva.

28:13  Mindegyik bárányhoz adjatok ételáldozatul egy-egy tized véka finomlisztet olajjal gyúrva. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.

28:14  A hozzájuk tartozó italáldozat pedig legyen fél hín bor egy bikához, egyharmad hín egy koshoz és egynegyed hín egy bárányhoz. Ez az újhold égőáldozata havonként, az esztendő hónapjai szerint.

28:15  Vétekáldozatul pedig készítsetek egy kecskebakot az Úrnak az állandó égőáldozaton kívül, a hozzá tartozó italáldozattal együtt.

28:16  Az első hónap tizennegyedik napján kezdődik az Úr páskája,

28:17  és ennek a hónapnak a tizenötödik napján van az ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni.

28:18  Az első napon szent összegyülekezés legyen. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát.

28:19  Tűzáldozatul mutassatok be égőáldozatot az Úrnak: két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős bárányt, amelyek hibátlanok legyenek.

28:20  A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: egy bikához háromtized, a koshoz kéttized vékával adjatok.

28:21  A hét bárányhoz pedig egy-egy tizedet adjatok bárányonként.

28:22  Vétekáldozatul mutassatok be egy bakot, hogy engesztelést szerezzen nektek.

28:23  A reggeli égőáldozaton kívül, amely állandó égőáldozat, készítsétek el ezeket.

28:24  Ezek szerint készítsétek el naponként hét napon át az Úr kedves illatú tűzáldozati eledelét. Az állandó égőáldozaton kívül kell elkészíteni a hozzá tartozó italáldozattal együtt.

28:25  A hetedik napon is legyen szent összegyülekezésetek. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát!

28:26  Az első termés napján, amikor új ételáldozatot mutattok be az Úrnak, azaz a hetek ünnepén legyen szent összegyülekezésetek. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát,

28:27  hanem mutassatok be kedves illatú égőáldozatul az Úrnak két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős bárányt.

28:28  A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: mindegyik bikához háromtized vékával, a koshoz kéttized vékával,

28:29  a hét bárányhoz pedig egy-egy tized vékával kell adni bárányonként.

28:30  Egy kecskebakot is mutassatok be, hogy engesztelést szerezzen nektek.

28:31  Az állandó égőáldozaton és az ahhoz tartozó ételáldozaton kívül készítsétek el italáldozatukkal együtt. Az állatok hibátlanok legyenek.

Chapter 29

29:1  A hetedik hónap első napján szent összegyülekezésetek legyen. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát. A kürtzengés napja ez.

29:2  Készítsetek égőáldozatot kedves illatul az Úrnak, egy bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt.

29:3  A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: a bikához háromtized, a koshoz kéttized vékával adjatok,

29:4  a hét bárányhoz pedig egytized vékával bárányonként.

29:5  Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul, hogy engesztelést szerezzen nektek.

29:6  Az újhold napjára előírt égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, meg italáldozataikon kívül legyen ez kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.

29:7  Ennek a hetedik hónapnak a tizedik napján szent összegyülekezésetek legyen. Tartóztassátok meg magatokat, és semmiféle munkát ne végezzetek.

29:8  Mutassatok be az Úrnak kedves illatú égőáldozatul egy bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős bárányt, amelyek hibátlanok legyenek.

29:9  A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: a bikához háromtized vékával, a koshoz kéttized vékával adjatok,

29:10  a hét bárányhoz pedig egy-egy tized vékával bárányonként.

29:11  Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul az engesztelés vétekáldozatán és az állandó égőáldozaton, meg a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatokon kívül.

29:12  A hetedik hónap tizenötödik napján szent összegyülekezésetek legyen. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem ünnepeljétek hét napig az Úr ünnepét.

29:13  Mutassatok be égőáldozatot kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak: tizenhárom bikaborjút, két kost és tizennégy egyesztendős bárányt, amelyek hibátlanok legyenek.

29:14  A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: háromtized vékával egy bikához mind a tizenhárom bikánál, kéttized vékával egy koshoz mind a két kosnál,

29:15  egy-egy tized vékával pedig egy bárányhoz mind a tizennégy báránynál.

29:16  Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

29:17  A második napon pedig mutassatok be tizenkét bikaborjút, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt.

29:18  A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat pedig a bikák, kosok és bárányok száma szerint az előírásnak megfelelő legyen.

29:19  Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

29:20  A harmadik napon pedig mutassatok be tizenegy bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt.

29:21  A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat pedig a bikák, kosok és bárányok száma szerint, az előírásnak megfelelő legyen.

29:22  Egy bakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

29:23  A negyedik napon mutassatok be tíz bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt.

29:24  A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, kosok és bárányok száma szerint az előírásnak megfelelő legyen.

29:25  Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

29:26  Az ötödik napon pedig mutassatok be kilenc bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt.

29:27  A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, kosok és bárányok száma szerint az előírásnak megfelelő legyen.

29:28  Egy bakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

29:29  A hatodik napon mutassatok be nyolc bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt.

29:30  A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, kosok és bárányok száma szerint, az előírásnak megfelelő legyen.

29:31  Egy bakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

29:32  A hetedik napon pedig mutassatok be hét bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt.

29:33  A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, kosok és bárányok száma szerint, az előírásnak megfelelő legyen.

29:34  Egy bakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

29:35  A nyolcadik napon tartsatok ünnepet, ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát.

29:36  Mutassatok be égőáldozatot kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak: egy bikát, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt.

29:37  A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bika, a kos és a bárányok száma szerint az előírásnak megfelelő legyen.

29:38  Egy bakot is mutassatok be égőáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

29:39  Ezeket készítsétek el az Úrnak ünnepeiteken azon kívül, amit fogadalomból, vagy önként mutattok be égőáldozatul, ételáldozatul, italáldozatul, vagy békeáldozatul.

Chapter 30

30:1  És Mózes elmondta Izráel fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt Mózesnek.

30:2  Azután így beszélt Mózes Izráel fiai törzsfőihez: Ezt parancsolta az Úr:

30:3  Ha férfi tesz fogadalmat az Úrnak, vagy esküt tesz arra, hogy megtartóztatja magát, ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta.

30:4  De ha nő tesz fogadalmat az Úrnak, és önmegtartóztatásra kötelezi magát még leánykorában, apja házában,

30:5  ha apja hallotta fogadalmát és azt, hogy önmegtartóztatásra kötelezte magát, és nem ellenezte az apja, akkor érvényes minden fogadalma, és érvényes minden elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott.

30:6  Ha azonban ellene mond neki az apja, amikor hallja őt, akkor nem érvényes semmiféle fogadalma vagy elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. És az Úr megbocsát neki, mert az apja mondott neki ellene.

30:7  Ha pedig úgy megy férjhez, hogy fogadalom terheli, vagy meggondolatlan beszéddel kötelezte el magát,

30:8  és a férje hallott róla, de amikor hallott róla, nem mondott ellene, akkor érvényesek a fogadalmai, és az az elkötelezés is érvényes, amellyel önmegtartóztatást fogadott.

30:9  De ha a férje ellentmond neki, amikor hall róla, akkor érvénytelenné teszi az asszony fogadalmát, amely őt terheli, és a meggondolatlan beszédet, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. Az Úr is megbocsát neki.

30:10  Az özvegynek vagy férjétől elbocsátottnak minden fogadalma érvényes, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát.

30:11  Ha már a férje házában tesz fogadalmat egy asszony, vagy esküvel kötelezi magát önmegtartóztatásra,

30:12  és meghallja a férje, de nem ellenzi, és nem mond neki ellent, akkor érvényes az asszony minden fogadalma, és érvényes minden elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott.

30:13  De ha a férje határozottan érvénytelenné teszi a fogadalmakat, amikor meghallja azokat, akkor nem érvényes semmi abból, amit kimondott fogadalomként vagy elkötelezésként. A férje érvénytelenné tette azokat, és az Úr is megbocsát neki.

30:14  Minden fogadalmat és minden esküt, amellyel önmegtartóztatásra kötelezi magát, a férje tesz érvényessé, és a férje tesz érvénytelenné.

30:15  De ha a férje egy teljes napig nem ellenzi, akkor érvényessé teszi minden fogadalmát vagy minden elkötelezését, amely terheli. Érvényessé tette azokat, mert nem ellenezte, amikor meghallotta.

30:16  De ha később akarja érvénytelenné tenni azokat, mint amikor hallott róluk, akkor őt terheli az asszony bűne.

30:17  Ezeket a rendelkezéseket parancsolta az Úr Mózesnek a férjre és a feleségre, az apára és a leányra vonatkozólag, amikor az leánykorában apja házában van.

Chapter 31

31:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

31:2  Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután odakerülsz elődeidhez.

31:3  Mózes így beszélt a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a harcra, támadjátok meg Midjánt, és álljatok bosszút Midjánon az Úrért.

31:4  Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből a harcba.

31:5  Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer harcra fölfegyverzett embert.

31:6  Azután elküldte őket Mózes a harcba, törzsenként ezret; velük együtt Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat.

31:7  Harcot kezdtek Midján ellen, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek, és megöltek minden férfit.

31:8  Megölték Midján királyait is a lemészároltakkal együtt: Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is.

31:9  Midján asszonynépét és a családtagokat azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elzsákmányoltak minden állatot, jószágot és egész vagyonukat.

31:10  Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort.

31:11  Azután fogták az egész zsákmányt és minden embert és állatot, amelyet elfogtak,

31:12  és odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.

31:13  Mózes, Eleázár pap és a közösség összes vezető emberei kivonultak eléjük a táboron kívülre.

31:14  De Mózes megharagudott a haderő vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik megjöttek a megvívott harcból.

31:15  Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet?!

31:16  Hiszen ők csábították hitszegésre az Úr ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az Úr közösségét.

31:17  Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, aki úgy ismert férfit, hogy vele hált.

31:18  De hagyjatok életben minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást.

31:19  Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon, meg a hetedik napon is, a foglyokkal együtt.

31:20  Tisztítsatok meg minden ruhát, bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt.

31:21  Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet az Úr parancsolt meg Mózesnek:

31:22  Az arany-, ezüst-, réz-, meg vas-, cin- és ólomholmit,

31:23  mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. A nem tűzálló dolgokat pedig merítsétek vízbe!

31:24  Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba.

31:25  Azután ezt mondta az Úr Mózesnek:

31:26  Vedd számba a foglyul ejtett embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt.

31:27  Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között.

31:28  Végy el egy részt az Úrnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt.

31:29  Az egyik feléből vegyétek el ezt, és adjátok Eleázár papnak az Úrnak szóló fölajánlásként.

31:30  Az Izráel fiainak jutott felerészből pedig végy el ötvenenként egyet: embert, marhát, szamarat, juhot és mindenféle állatot egyaránt. Add azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál teljesítenek szolgálatot.

31:31  Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek.

31:32  Ez volt az a prédának megmaradt zsákmány, amelyet prédául ejtett a hadinép: hatszázhetvenötezer juh,

31:33  hetvenkétezer marha

31:34  és hatvanegyezer szamár.

31:35  Ember pedig harminckétezer lélek, olyan nők, akik nem ismerték a férfival való hálást.

31:36  Ez volt az egyik fele, a hadbavonultak része, szám szerint háromszázharminchétezer-ötszáz juh.

31:37  Az Úrnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt.

31:38  Továbbá harminchatezer marha, ebből az Úrnak járó rész hetvenkettő volt.

31:39  Továbbá harmincezer-ötszáz szamár, ebből az Úrnak járó rész hatvanegy volt.

31:40  Ember volt tizenhatezer, közülük az Úrnak járó rész harminckét lélek volt.

31:41  Mózes odaadta Eleázár papnak az Úrnak fölajánlott részt, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

31:42  Az Izráel fiainak jutott felerészt elvette Mózes a harcosoktól.

31:43  A közösségre eső felerész ez volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh,

31:44  harminchatezer marha

31:45  és harmincezer-ötszáz szamár,

31:46  ember pedig tizenhatezer lélek.

31:47  Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál teljesítettek szolgálatot, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

31:48  Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok,

31:49  és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, számbavettük a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk.

31:50  Ezért elhozta mindenki az Úrnak szóló áldozatul, amit talált: az aranyékszereket, a karkötőket és a karpereceket, a pecsétgyűrűket, a fülbevalókat és a nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az Úr előtt.

31:51  Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat és az összes ékszerfélét.

31:52  Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok fölajánlottak az Úrnak tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt.

31:53  Minden katona magának is tartott meg zsákmányt.

31:54  Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az Úr elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.

Chapter 32

32:1  Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje mennyire jószágtartásra való hely,

32:2  akkor Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez és Eleázár paphoz, meg a közösség vezető embereihez, és ezt mondták:

32:3  Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,

32:4  az a föld, amelyet megvert az Úr Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig van jószáguk.

32:5  Ha jóindulattal vagy hozzánk - mondták -, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet örökségül, és ne vigyél át bennünket a Jordánon!

32:6  Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!

32:7  Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet az Úr adott nekik?

32:8  Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot.

32:9  Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott az Úr.

32:10  Ezért fellángolt az Úr haragja azon a napon, és így esküdött meg:

32:11  Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen,

32:12  kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az Urat.

32:13  Fellángolt az Úr haragja Izráel ellen, hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az Úrnak.

32:14  És most ti, vétkes emberek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az Úr Izráel ellen fellángolt haragját?!

32:15  Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét bolyongani a pusztában, és az egész népnek vesztét okozzátok.

32:16  Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak,

32:17  de mi magunk hamarosan fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. Csak a családunk lakjék megerősített városokban az ország lakosai miatt.

32:18  Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét.

32:19  Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.

32:20  Mózes így felelt nekik: Ha így cselekesztek, ha fölfegyverkeztek a harcra az Úr színe előtt,

32:21  és átkel a Jordánon minden fegyveres ember az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi ellenségeit maga elől,

32:22  és ha akkor tértek vissza, amikor meghódol az a föld az Úr előtt, akkor ártatlanok lesztek az Úr és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az Úrtól.

32:23  De ha nem így cselekesztek, vétkeztek az Úr ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése.

32:24  Építsetek városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg!

32:25  Akkor ezt mondták Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod, urunk!

32:26  Családunk, asszonyaink, jószágunk és mindenféle állatunk ott marad Gileád városaiban.

32:27  Szolgáid pedig mindnyájan fegyveresen hadba vonulnak az Úr előtt, ahogyan te, uram, kívánod.

32:28  Mózes parancsot adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek családfőinek,

32:29  és ezt mondta nekik: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra az Úr színe előtt, és ha majd meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileád földjét örökségül.

32:30  Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak örökséget Kánaán földjén.

32:31  Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az Úr meghagyta szolgáidnak.

32:32  Mi átkelünk fegyveresen az Úr színe előtt Kánaán földjére, de birtokunk legyen itt, a Jordánon innen.

32:33  Mózes tehát Gád és Rúben fiainak, meg József fiai közül Manassé törzse felének adta Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a földet a területén levő városokkal együtt, az országban mindenfelé levő városokkal.

32:34  Ott építették föl Gád fiai Díbónt, Atárótot és Aróért,

32:35  Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbohát,

32:36  Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket az erős városokat és juhaklokat.

32:37  Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátaimot,

32:38  Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek.

32:39  Manassé fiának, Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, és elfoglalták azt. Kiűzték az ott lakó emóriakat.

32:40  Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, és az ott telepedett le.

32:41  Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta azoknak a sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak.

32:42  Nóbah is fölvonult, elfoglalta Kenátot és falvait, és a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.

Chapter 33

33:1  Ezek Izráel fiainak a táborhelyei attól fogva, hogy seregeik Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból.

33:2  Mózes ugyanis följegyezte az Úr parancsára elindulásukat az egyes táborhelyekről. Ezek azok a táborhelyek, ahonnan elindultak:

33:3  Útnak indultak Ramszészból az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páskát követő napon jöttek ki Izráel fiai az Úr kezének oltalma alatt egész Egyiptom szeme láttára,

33:4  miközben az egyiptomiak sorra temették mindazokat az elsőszülötteket, akiket megölt az Úr, mert az Úr ítéletet tartott isteneiken.

33:5  Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszészból, és tábort ütöttek Szukkótban.

33:6  Elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.

33:7  Elindultak Étámból, és Pí-Hahírót felé fordultak Baal-Cáfónnal szemben, és tábort ütöttek Migdól előtt.

33:8  Elindultak Pí-Hahírótból, és a tengeren átkelve elérkeztek a pusztába. Háromnapi utat tettek meg az Étám-pusztában, és tábort ütöttek Márában.

33:9  Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott.

33:10  Elindultak Élimből, és tábort ütöttek a Vörös-tenger mellett.

33:11  Elindultak a Vörös-tengertől, és tábort ütöttek a Szin-pusztában.

33:12  Elindultak a Szin-pusztából, és tábort ütöttek Dofkában.

33:13  Elindultak Dofkából, és tábort ütöttek Álúsban.

33:14  Elindultak Álúsból, és tábort ütöttek Refídímben. Ott nem volt a népnek ivóvize.

33:15  Elindultak Refídímből, és tábort ütöttek a Sínai-pusztában.

33:16  Elindultak a Sínai-pusztából, és tábort ütöttek Kibrót-Hattaavában.

33:17  Elindultak Kibrót-Hattaavából, és tábort ütöttek Hacérótban.

33:18  Elindultak Hacérótból, és tábort ütöttek Ritmában.

33:19  Elindultak Ritmából, és tábort ütöttek Rimmón-Perecben.

33:20  Elindultak Rimmón-Perecből, és tábort ütöttek Libnában.

33:21  Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában.

33:22  Elindultak Risszából, és tábort ütöttek Kehélátában.

33:23  Elindultak Kehélátából, és tábort ütöttek a Sefer-hegynél.

33:24  Elindultak a Sefer-hegytől, és tábort ütöttek Harádában.

33:25  Elindultak Harádából, és tábort ütöttek Makhélótban.

33:26  Elindultak Makhélótból, és tábort ütöttek Tahatban.

33:27  Elindultak Tahatból, és tábort ütöttek Terahban.

33:28  Elindultak Terahból, és tábort ütöttek Mitkában.

33:29  Elindultak Mitkából, és tábort ütöttek Hasmónában.

33:30  Elindultak Hasmónából, és tábort ütöttek Mószérótban.

33:31  Elindultak Mószérótból, és tábort ütöttek Bené-Jaakánban.

33:32  Elindultak Bené-Jaakánból, és tábort ütöttek Hór-Haggidgádban.

33:33  Elindultak Hór-Haggidgádból, és tábort ütöttek Jotbátában.

33:34  Elindultak Jotbátából, és tábort ütöttek Abrónában.

33:35  Elindultak Abrónából, és tábort ütöttek Ecjón-Geberben.

33:36  Elindultak Ecjón-Geberből, és tábort ütöttek a Cin-pusztában levő Kádésban.

33:37  Elindultak Kádésból, és tábort ütöttek a Hór-hegynél, Edóm országának a határán.

33:38  Ott Áron főpap fölment a Hór-hegyre az Úr parancsa szerint, és meghalt a negyvenedik esztendőben, az ötödik hónap elsején, azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból.

33:39  Áron százhuszonhárom esztendős volt, amikor meghalt a Hór-hegyen.

33:40  Akkor hallotta meg a kánaáni Arád királya, aki Kánaán földjén, a Délvidéken lakott, hogy jönnek Izráel fiai.

33:41  Ők pedig elindultak a Hór-hegytől, és tábort ütöttek Calmónában.

33:42  Elindultak Calmónából, és tábort ütöttek Púnónban.

33:43  Elindultak Púnónból és tábort ütöttek Óbótban.

33:44  Elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Háabárimban, Móáb határán.

33:45  Elindultak Ijjimből, és tábort ütöttek Díbón-Gádban.

33:46  Elindultak Díbón-Gádból, és tábort ütöttek Almón-Diblátaimban.

33:47  Elindultak Almón-Diblátaimból, és tábort ütöttek az Abárim hegységnél Nebóval szemben.

33:48  Elindultak az Abárim hegységtől, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.

33:49  Ott táboroztak a Jordán mentén Bét-Hajjesímóttól Ábél-Hassittimig Móáb síkságán.

33:50  Így beszélt az Úr Mózeshez Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:

33:51  Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon Kánaán földjére,

33:52  űzzétek ki onnan az ország egész lakosságát, pusztítsátok el összes bálványukat, és öntött bálványszobraikat is mind pusztítsátok el. Tegyétek tönkre összes áldozóhalmaikat!

33:53  Vegyétek birtokotokba az országot, és lakjatok abban, mert nektek adtam azt a földet, hogy birtokba vegyétek.

33:54  Sorsvetéssel osszátok el az országot nemzetségeitek között. A nagyobbnak nagyobb örökséget adjatok, a kisebbnek pedig kisebb örökséget. Mindenki azt kapja, ami neki sorsvetéssel jut. Az ősi törzsek között osszátok szét az örökséget!

33:55  De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok,

33:56  és majd veletek bánok el úgy, ahogyan ővelük akartam elbánni.

Chapter 34

34:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

34:2  Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha majd bementek Kánaán földjére, az a föld, Kánaán földje jut nektek örökségül a következő határok szerint:

34:3  A déli határ a Cin-pusztától Edóm mentén húzódjék, majd a Sós-tenger végétől kelet felé húzódjék a déli határ.

34:4  Kerülje meg a határ délről az Akrabbim-hágót, és menjen Cin felé, és végződjék Kádés-Barneától délre. Haladjon Hacar-Addárig, és menjen át Acmón felé.

34:5  Acmóntól forduljon a határ Egyiptom patakja felé, és végződjék a tengernél.

34:6  A nyugati határ legyen a nagy tenger partvidéke. Ez legyen a nyugati határotok.

34:7  Az északi határt a nagy tengertől a Hór-hegyig jelöljétek ki.

34:8  A Hór-hegytől jelöljétek ki a hamáti útig, és a határ vége Cedádnál legyen.

34:9  Azután haladjon a határ Zifrón felé, és a vége Hacar-Énánnál legyen. Ez legyen az északi határotok.

34:10  A keleti határt jelöljétek ki Hacar-Énántól Sefámig.

34:11  Sefámtól menjen le a határ Riblának, Aintól keletre, és menjen tovább a határ, amíg el nem éri a Kinneret-tó partját keleten.

34:12  Azután menjen lefelé a határ a Jordánnak, és végződjék a Sós-tengernél. Ez legyen országotok határa körös-körül!

34:13  Azután ezt parancsolta Mózes Izráel fiainak: Ezt a földet osszátok fel sorsvetéssel, ahogyan megparancsolta az Úr, és adjátok oda a kilenc és fél törzsnek.

34:14  Mert Rúben törzsének a nagycsaládjai és Gád törzsének a nagycsaládjai már megkapták örökségüket. Manassé törzsének a fele is megkapta.

34:15  Ez a két és fél törzs a Jordánon innen, keleten, Jerikóval szemben kapott örökséget.

34:16  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

34:17  Név szerint ezek a férfiak osszák fel az országot: Eleázár pap és Józsué, Nún fia.

34:18  Törzsenként egy-egy vezető embert válasszatok az ország felosztására.

34:19  Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből Kálébot, Jefunne fiát.

34:20  Simeon törzséből Semúélt, Ammihúd fiát.

34:21  Benjámin törzséből Elidádot, Kiszlón fiát.

34:22  Dán fiainak a törzséből vezető emberül Bukkit, Jogli fiát.

34:23  József fiai közül: Manassé fiainak a törzséből vezető emberül Hanniélt, Éfód fiát,

34:24  Efraim fiainak a törzséből pedig vezető emberül Kemúélt, Siftán fiát.

34:25  Zebulon fiainak a törzséből vezető emberül Elicáfánt, Parnak fiát.

34:26  Issakár fiainak a törzséből vezető emberül Paltiélt, Azzan fiát.

34:27  Ásér fiainak a törzséből vezető emberül Ahihúdot, Selómi fiát.

34:28  Naftáli fiainak a törzséből vezető emberül Pedahélt, Ammihúd fiát.

34:29  Ezeknek parancsolta meg az Úr, hogy osszák ki Izráel fiai között Kánaán földjét.

Chapter 35

35:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez Móáb síkságán, Jerikóval szemben, a Jordán mellett:

35:2  Parancsold meg Izráel fiainak, hogy a birtokukba kerülő örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül. A városok körül levő legelőket is adjátok a lévitáknak.

35:3  Lakjanak ezekben a városokban, a legelőket pedig használják marhájuknak, jószáguknak és mindenféle állatuknak.

35:4  Azoknak a városoknak a legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé körös-körül ezer könyöknyire terjedjenek.

35:5  Mérjétek a várostól kezdve a keleti oldalát kétezer könyöknek, a déli oldalát kétezer könyöknek, a nyugati oldalát kétezer könyöknek és az északi oldalát is kétezer könyöknek, úgyhogy a város középen legyen. Így mérjétek ki ezeknek a városoknak a legelőit.

35:6  Azok közül a városok közül, amelyeket a lévitáknak adtok, legyen hat menedékváros. Ezeket arra a célra jelöljétek ki, hogy oda menekülhessen a gyilkos. Rajtuk kívül negyvenkét várost adjatok.

35:7  Összesen tehát negyvennyolc várost adjatok a lévitáknak a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt.

35:8  Úgy adjátok ki Izráel fiainak birtokából ezeket a városokat, hogy akinek több jutott, attól többet, akinek kevesebb, attól kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs a neki jutó örökség nagysága szerint adjon városaiból a lévitáknak.

35:9  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

35:10  Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor átkeltek a Jordánon Kánaán földjére,

35:11  válasszatok ki olyan városokat, amelyek menedékvárosok legyenek. Oda meneküljön a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg valakit.

35:12  Legyenek ezek a városok menedékül a vérbosszuló elől, hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg oda nem áll a közösség elé ítéletre.

35:13  Hat várost jelöljetek ki magatoknak menedékvárosul.

35:14  Három várost jelöljetek ki a Jordánon innen, és három várost jelöljetek ki Kánaán földjén, és ezek menedékvárosok legyenek.

35:15  Legyen ez a hat város menedékül Izráel fiainak és a jövevényeknek, meg a köztük lakó zselléreknek, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan ölt meg valakit.

35:16  Ha valaki úgy megüti vasszerszámmal a másikat, hogy belehal, gyilkos az, halállal kell lakolnia a gyilkosnak.

35:17  Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely halált okozhat, úgy megüti a másikat, hogy belehal, gyilkos az, halállal kell lakolnia a gyilkosnak.

35:18  Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy belehal, gyilkos az, halállal kell lakolnia a gyilkosnak.

35:19  Maga a vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost. Megölheti ott, ahol ráakad.

35:20  Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy ha szántszándékkal dobja meg úgy, hogy belehal,

35:21  vagy ha ellenséges indulatában kézzel üti meg a másikat úgy, hogy belehal, halállal kell lakolnia annak, aki megütötte, mert gyilkos az. A vérbosszuló megölheti a gyilkost ott, ahol ráakad.

35:22  De ha csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül taszította el, vagy nem szántszándékkal dobta meg valamivel a másikat,

35:23  akár kővel, amely halált okozhat, de úgy ejtette rá a másikra, hogy nem látta, és az belehalt, pedig nem is volt ellensége, és nem kereste a vesztét,

35:24  akkor a közösség ítéljen a tettes és a vérbosszuló ügyében, ezek szerint a rendelkezések szerint.

35:25  Mentse meg a közösség a gyilkost a vérbosszulótól, és küldje vissza a közösség abba a menedékvárosba, ahova került. Lakjék ott, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap.

35:26  De ha ki mer menni a gyilkos annak a menedékvárosnak a határából, amelybe menekült,

35:27  és rátalál a vérbosszuló annak a menedékvárosnak a határán kívül, akkor megölheti a vérbosszuló a gyilkost. Nem terheli vér,

35:28  mert annak a menedékvárosban kell laknia a főpap haláláig. Csak a főpap halála után térhet vissza a gyilkos a saját földjére.

35:29  Ez legyen a törvényes eljárás nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken.

35:30  Ha egy ember agyonüt valakit, csak tanúk szavára szabad a gyilkost kivégezni. Egy tanú vallomása azonban nem elég a halálos ítélethez.

35:31  Nem szabad elfogadni váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálra méltó bűnös, hanem halállal kell lakolnia.

35:32  Ha valaki menedékvárosba futott, attól nem szabad váltságdíjat elfogadni azért, hogy még a főpap halála előtt visszatérhessen, és a saját földjén lakhasson.

35:33  Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet, amelyen laktok, mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet engesztelést szerezni a rajta kiontott vérért, csak annak a vérével, aki kiontotta.

35:34  Ne tegyétek tisztátalanná azt a földet, ahol laktok, és ahol én is lakozom, mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.

Chapter 36

36:1  Előálltak a Gileád fiainak nemzetségéből való családfők - Gileád Manassé fiának, Mákírnak a fia volt, József fiai nemzetségeiből -, és beszéltek Mózes előtt, meg a vezető emberek, azaz Izráel fiainak a családfői előtt.

36:2  Ezt mondták: Neked, uram, azt parancsolta az Úr, hogy sorsvetéssel oszd ki ezt a földet örökségül Izráel fiainak. Neked, uram, azt is parancsolta az Úr, hogy testvérünknek, Celofhádnak az örökségét a leányainak add.

36:3  Ha azonban Izráel fiainak másik törzséből való emberhez mennek feleségül, akkor az ő örökségük elkerül a mi atyáink örökségéből, és odakerül annak a törzsnek az örökségéhez, ahova ők kerülnek, és így a nekünk sorsolt örökség kisebb lesz.

36:4  Sőt még ha elkövetkezik is az örömünnep éve Izráel fiainál, az ő örökségük akkor is ott marad annak a törzsnek az örökségénél, ahova kerültek. Így a mi atyáink törzsének örökségéből elkerül az ő örökségük.

36:5  Ekkor parancsot adott Mózes Izráel fiainak az Úr akarata szerint, és ezt mondta: Igazat mond József fiainak a törzse.

36:6  Ezt parancsolja az Úr Celofhád leányainak: Menjenek feleségül, ahova jónak látják, de csak olyanhoz mehetnek feleségül, aki atyjuk törzsének a nemzetségéből való.

36:7  Így nem kerül el Izráel fiainak az öröksége egyik törzsből a másik törzsbe. Izráel fiai közül mindenki ragaszkodjék atyái törzsének az örökségéhez.

36:8  Minden olyan leány, aki örökséget kap Izráel fiainak a törzseiben, csak olyanhoz menjen férjhez, aki atyai törzsének a nemzetségéből való, hogy Izráel fiai közül mindenki megtartsa ősi örökségét.

36:9  Ne kerüljön el egyik törzsből a másik törzsbe az örökség. Izráel fiainak törzseiből mindenki ragaszkodjék a maga örökségéhez.

36:10  Celofhád leányai úgy cselekedtek, ahogyan Mózesnek parancsolta az Úr.

36:11  Celofhád leányai, Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá a nagybátyjuk fiaihoz mentek feleségül.

36:12  József fiának, Manassénak a nemzetségéből való emberekhez mentek feleségül, és így örökségük megmaradt atyjuk nemzetségének a törzsénél.

36:13  Ezeket a parancsolatokat és rendelkezéseket parancsolta meg az Úr Mózes által Izráel fiainak Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.