HunIMIT - Job

Chapter 1

1:1  Volt egy ember Úcz országban, neve Jób; volt pedig az az ember gáncstalan és egyenes, istenfélő és rossztól távozó.

1:2  És született neki hét fia és három leánya.

1:3  És volt jószága: hétezer juh és háromezer teve és ötszáz iga marha és ötszáz nőstény szamár és igen nagy cselédség; és volt az az ember nagyobb mind a Kelet fiainál.

1:4  Mentek a fiai s lakomát rendeztek kinek-kinek házában a maga napján; s küldtek és meghívták három nővéröket, hogy egyenek és igyanak velök.

1:5  Volt pedig, midőn sorban lefolytak a lakoma napjai, küldött Jób és megszentelte őket; fölkelt reggel és bemutatott égőáldozatokat mindnyájok száma szerint, mert azt mondta Jób: hátha vétkeztek fiaim és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden időben.

1:6  Történt egy napon, jöttek Isten fiai, hogy oda álljanak az Örökkévaló elé; s eljött a Vádló is köztük.

1:7  És szólt az Örökkévaló a Vádlóhoz: Honnan jössz? Felelt a Vádló az Örökkévalónak és mondta: Csatangoltam a földön és bejártam azt.

1:8  És szólt az Örökkévaló a Vádlóhoz: Ráfordítottad-e szívedet az én szolgámra Jóbra? Mert nincs olyan mint ő a földön: ember, a ki gáncstalan és egyenes, istenfélő és rossztól távozó.

1:9  Felelt a Vádló az Örökkévalónak és mondta: Ok nélkül féli-e Jób az Istent?

1:10  Nemde to kerítetted őt körül, meg házát és mindenét, amije van, köröskörül? Kezei munkáját megáldottad és jószága kiterjeszkedett az országban.

1:11  Azonban nyújtsd csak ki kezedet és nyúlj hozzá mindenéhez, amije van, ha nem arczodba fog-e áldani téged?

1:12  Erre szólt az Örökkévaló a Vádlóhoz: Íme kezedben minden, amije van, csak ő rá magára ne nyújtsd ki kezedet. És elment a Vádló az Örökkévaló színe elől.

1:13  Történt pedig egy napon, fiai és leányai ettek s ittak bort elsőszülött fivérük házában,

1:14  jött egy követ Jóbhoz és mondta: A marha szántott és a nőstény szamarak legeltek mellette.

1:15  Ekkor berontottak a Sábabeliek s elvitték azokat, a legényeket pedig leverték kard élével; csak én egyedül menekültem meg, hogy hírt mondjak neked.

1:16  Még ez beszélt, jött a másik: és mondta: Isten tüze hullott az égből és megégette a juhokat és a legényeket és megemésztette őket; én egyedű menekültem meg, hogy hírt mondjak neked.

1:17  Még ez beszélt, jött a másik és mondta: Kaldeusok három csapatot alkottak és portyázva ráütöttek a tevékre, s elvették azokat, a legényeket pedig leverték kard élével; csak én egyedül menekültem meg, hogy hírt mondjak neked.

1:18  Míg ez beszélt, jött a másik és mondta: Fiaid és leányaid ettek és ittak bort elsőszülött fivérük házában,

1:19  és íme nagy szél jött túl a pusztáról, hozzá ért a ház négy sarkához s rászakadt a fiatalokra és meghaltak; csak én egyedül menekültem meg, hogy hírt mondjak neked.

1:20  Ekkor fölkelt Jób, megszaggatta köntösét, megnyírta fejét, földre vetette magát és leborult.

1:21  És mondta: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből s mezítelen térek vissza oda; az Örökkévaló adta s az Örökkévaló elvette: legyen áldva az Örökkévaló neve!

1:22  Mind a mellett nem vétkezett Jób és nem fogott fonákságot Istenre.

Chapter 2

2:1  S történt egy napon, jöttek az Isten fiai, hogy oda álljanak az Örökkévaló elé, és jött a Vádló is köztük, hogy oda álljon az Örökkévaló elé.

2:2  Szólt az Örökkévaló a Vádlóhoz: Merről jössz? Felelt a Vádló az Örökkévalónak és mondta: Csatangoltam a földön és bejártam azt.

2:3  És szólt az Örökkévaló a Vádlóhoz: Ráfordítottad-e szívedet szolgámra Jóbra, mert nincs olyan mint ő a földön, ember a ki gáncstalan és egyenes, istenfélő és rossztól távozó; és tovább ragaszkodik gáncstalanságához, s fölingereltél engem ellene, hogy ok nélkül megrontsam!

2:4  S felelt a Vádló az Örökkévalónak és mondta: Bőrt bőrért, és mindenét, a mije az embernek van, oda adja életéért.

2:5  Azonban nyújtsd csak ki kezedet és nyúlj csontjához és húsához, ha nem arcodba fog-e káromolni téged?

2:6  Erre szólt az Örökkévaló a Vádlóhoz: Íme kezedben ő, csak az életét őrizd meg!

2:7  S elment a Vádló az Örökkévaló színe elől és megverte Jóbot gonosz fekéllyel lába talpától feje tetejéig.

2:8  Cserepet vett, hogy vakarja magát vele, és a hamuban ült.

2:9  És mondta neki felesége: Tovább is ragaszkodol gáncstalanságodhoz? Áldjad Istent és halj meg!

2:10  És szólt hozzá: Ahogy beszél egyike az aljas nőknek, úgy beszélsz te! A jót ugyan elfogadjuk Istentől, és a rosszat ne fogadjuk el? Mind a mellett nem vétkezett Jób ajkaival.

2:11  S hallotta Jób három barátja ezt az egész szerencsétlenséget, mely reá jött; akkor jöttek kii helyéből a Témánbeli Elífáz, a Súachbeli Bildád és s Náamabeli Czófár. Összetalálkoztak, hogy oda menjenek, megszánni őt és megvigasztalni.

2:12  És fölemelték messziről szemeiket, de nem ismertek rá; ekkor fölemelték hangjukat és sírtak. Megszaggatták ki-ki köntösét és port hintettek fejükre ég felé.

2:13  És ültek vele a földön hét nap és hét éjjel, és senki sem szólt hozzá semmit, mert látták, hogy igen nagy volt a fájdalom.

Chapter 3

3:1  Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.

3:2  Megszólalt Jób és mondta:

3:3  Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.

3:4  Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.

3:5  Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.

3:6  Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.

3:7  Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.

3:8  Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.

3:9  Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.

3:10  Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.

3:11  Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?

3:12  Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?

3:13  Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;

3:14  királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,

3:15  vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.

3:16  Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!

3:17  Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.

3:18  Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.

3:19  Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.

3:20  Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?

3:21  Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;

3:22  kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.

3:23  A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?

3:24  Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.

3:25  Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.

3:26  Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.

Chapter 4

4:1  Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:

4:2  ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?

4:3  Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;

4:4  a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.

4:5  Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?

4:6  Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!

4:7  Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?

4:8  A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;

4:9  Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.

4:10  Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.

4:11  Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.

4:12  De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.

4:13  Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:

4:14  rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.

4:15  S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.

4:16  Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:

4:17  Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?

4:18  Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;

4:19  hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.

4:20  Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.

4:21  Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!

Chapter 5

5:1  Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?

5:2  Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.

5:3  Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.

5:4  Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.

5:5  A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.

5:6  Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;

5:7  hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.

5:8  Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.

5:9  A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.

5:10  A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,

5:11  hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.

5:12  Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.

5:13  Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;

5:14  nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.

5:15  Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;

5:16  s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.

5:17  Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;

5:18  mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.

5:19  Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:

5:20  Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;

5:21  a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;

5:22  pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,

5:23  mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.

5:24  Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;

5:25  tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.

5:26  Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.

5:27  Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!

Chapter 6

6:1  Felelt Jób és mondta:

6:2  Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!

6:3  Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.

6:4  Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.

6:5  Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?

6:6  Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?

6:7  Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.

6:8  Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;

6:9  s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!

6:10  Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.

6:11  Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?

6:12  Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?

6:13  Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.

6:14  Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!

6:15  Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.

6:16  A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;

6:17  mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.

6:18  Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.

6:19  Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;

6:20  megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.

6:21  Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.

6:22  Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,

6:23  és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?

6:24  Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.

6:25  Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?

6:26  Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?

6:27  Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.

6:28  Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?

6:29  Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!

6:30  Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?

Chapter 7

7:1  Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!

7:2  Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:

7:3  úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.

7:4  Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.

7:5  Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.

7:6  Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.

7:7  Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;

7:8  nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.

7:9  Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel,

7:10  nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.

7:11  Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!

7:12  Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?

7:13  Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:

7:14  akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.

7:15  Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.

7:16  Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!

7:17  Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,

7:18  és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?

7:19  Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?

7:20  Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?

7:21  S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.

Chapter 8

8:1  Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:

8:2  Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!

8:3  Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?

8:4  Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.

8:5  Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;

8:6  ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;

8:7  s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.

8:8  Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;

8:9  mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!

8:10  Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:

8:11  Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?

8:12  Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.

8:13  Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.

8:14  A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;

8:15  rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.

8:16  Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;

8:17  kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.

8:18  Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!

8:19  Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.

8:20  Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.

8:21  A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,

8:22  gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.

Chapter 9

9:1  Felelt Jób és mondta:

9:2  Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?

9:3  Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.

9:4  Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?

9:5  A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;

9:6  a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;

9:7  a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;

9:8  kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;

9:9  teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;

9:10  a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:

9:11  lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;

9:12  ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?

9:13  Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;

9:14  hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!

9:15  A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.

9:16  Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.

9:17  A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.

9:18  Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.

9:19  Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?

9:20  Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.

9:21  Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!

9:22  Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.

9:23  Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.

9:24  Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?

9:25  Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.

9:26  Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.

9:27  Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:

9:28  megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.

9:29  Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?

9:30  Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:

9:31  akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.

9:32  Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.

9:33  Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.

9:34  Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:

9:35  majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.

Chapter 10

10:1  Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.

10:2  Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!

10:3  Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?

10:4  Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?

10:5  Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,

10:6  hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,

10:7  noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?

10:8  Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?

10:9  Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?

10:10  Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;

10:11  bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;

10:12  életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.

10:13  De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:

10:14  ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.

10:15  Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.

10:16  S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;

10:17  megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!

10:18  S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;

10:19  mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.

10:20  Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!

10:21  Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,

10:22  országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.

Chapter 11

11:1  Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:

11:2  Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?

11:3  Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?

11:4  Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!

11:5  Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,

11:6  hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.

11:7  Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?

11:8  Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg?

11:9  Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.

11:10  Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?

11:11  Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.

11:12  Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.

11:13  Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –

11:14  ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –

11:15  bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;

11:16  bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.

11:17  S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.

11:18  És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;

11:19  heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.

11:20  De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.

Chapter 12

12:1  Felélt Jób és mondta:

12:2  Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség!

12:3  Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék?

12:4  Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan!

12:5  A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak.

12:6  Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja.

12:7  Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked;

12:8  vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai.

12:9  Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt;

12:10  kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme.

12:11  Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg?

12:12  Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség.

12:13  Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség!

12:14  Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki.

12:15  Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet.

12:16  Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő.

12:17  Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja;

12:18  a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra;

12:19  járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti;

12:20  megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi;

12:21  csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja.

12:22  Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt.

12:23  Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi.

12:24  Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban;

12:25  tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.

Chapter 13

13:1  Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.

13:2  Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.

13:3  Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.

13:4  Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.

13:5  Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!

13:6  Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.

13:7  Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?

13:8  Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?

13:9  Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?

13:10  Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.

13:11  Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?

13:12  Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.

13:13  Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!

13:14  Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.

13:15  Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.

13:16  Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.

13:17  Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.

13:18  Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.

13:19  Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.

13:20  Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:

13:21  Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;

13:22  aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.

13:23  Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!

13:24  Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?

13:25  Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?

13:26  Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;

13:27  és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.

13:28  És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:

Chapter 14

14:1  az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.

14:2  Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.

14:3  Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!

14:4  Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!

14:5  Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:

14:6  tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.

14:7  Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.

14:8  Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:

14:9  víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.

14:10  De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?

14:11  Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:

14:12  az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.

14:13  Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam.

14:14  Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.

14:15  Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.

14:16  Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!

14:17  Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.

14:18  Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;

14:19  köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.

14:20  Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.

14:21  Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;

14:22  csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.

Chapter 15

15:1  Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:

15:2  Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –

15:3  bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.

15:4  Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.

15:5  Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.

15:6  Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.

15:7  Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?

15:8  Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?

15:9  Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?

15:10  Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.

15:11  Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?

15:12  Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,

15:13  hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?

15:14  Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?

15:15  Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;

15:16  hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.

15:17  Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;

15:18  a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –

15:19  nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:

15:20  A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.

15:21  Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.

15:22  Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.

15:23  Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.

15:24  Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.

15:25  Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;

15:26  nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.

15:27  Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.

15:28  Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.

15:29  Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;

15:30  nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.

15:31  Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.

15:32  Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.

15:33  Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.

15:34  Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:

15:35  bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.

Chapter 16

16:1  Felelt Jób és mondta:

16:2  Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

16:3  Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

16:4  Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

16:5  Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

16:6  Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

16:7  Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

16:8  Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

16:9  Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

16:10  Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

16:11  Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

16:12  Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

16:13  Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

16:14  Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

16:15  Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

16:16  Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

16:17  bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

16:18  Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

16:19  Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

16:20  Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

16:21  hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

16:22  Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.

Chapter 17

17:1  Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!

17:2  Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.

17:3  Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?

17:4  Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.

17:5  Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.

17:6  Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.

17:7  Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.

17:8  Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;

17:9  és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.

17:10  Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.

17:11  Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!

17:12  Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél

17:13  Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat,

17:14  a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:

17:15  hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?

17:16  Az alvilág reteszeihez szállanak le, ha egyaránt porban lesz nyugalom.

Chapter 18

18:1  Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:

18:2  Meddig fogtok szavakra vadászni? Észre térjetek s azután beszéljünk!

18:3  Miért tekintetünk baromnak, tisztátalanokká váltunk szemeitekben?

18:4  Ki önnönmagát széttépi haragjában, vajon miattad elhagyottá legyen-e a föld, és szikla mozduljon el helyéből?

18:5  Mégis a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzének lángja.

18:6  Világosság elsötétült sátorában, és mécsese ő fölötte kialszik.

18:7  Megszorulnak erős léptei s oda veti őt saját tanácsa.

18:8  Mert hálóba kergettetett lábaival és rácsozat fölött járkál;

18:9  sarkon kapja a kelepcze, megragadja a hurok;

18:10  a földön van elrejtve kötele és csapdája az ösvényen.

18:11  Köröskörül ijesztették rémülések, hogy űzzék őt lépten-nyomon.

18:12  Éhes lesz az ereje, és balsors kész az oldalán.

18:13  Megeszi bőrének tagjait, megeszi tagjait halálnak elsőszülöttje.

18:14  Kiszakíttatik sátrából bizalma, és lépnie kell a rémülések királyához.

18:15  Lakni fog sátrában – már nem az övé – kénkő szóratik hajlékára.

18:16  Alul elszáradnak gyökerei, a felül elfonnyad a gallya.

18:17  Emlékezete elveszett az országból és nincs neki neve a tájakon.

18:18  Taszítják őt világosságból sötétségbe és a világból elbolyongtatják.

18:19  Nincs neki sarjadéka, sem ivadéka népében, és nincs maradék tanyáján.

18:20  Napja miatt eliszonyodtak a nyugotiak, s a keletieket borzadály fogja el.

18:21  Bizony ilyenek a jogtalannak lakásai, és ilyen a helye annak, ki nem ismerte meg az Istent.

Chapter 19

19:1  Felelt Jób és mondta:

19:2  Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?

19:3  Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?

19:4  De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.

19:5  Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:

19:6  tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.

19:7  Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.

19:8  Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.

19:9  Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.

19:10  Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.

19:11  Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.

19:12  Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.

19:13  Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.

19:14  Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.

19:15  Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.

19:16  Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.

19:17  Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.

19:18  Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.

19:19  Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.

19:20  Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?

19:21  Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!

19:22  Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?

19:23  Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;

19:24  vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!

19:25  De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.

19:26  S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!

19:27  A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.

19:28  Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:

19:29  rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.

Chapter 20

20:1  Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:

20:2  Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.

20:3  Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.

20:4  Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,

20:5  hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?

20:6  Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:

20:7  mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?

20:8  Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;

20:9  a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.

20:10  Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.

20:11  Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.

20:12  Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,

20:13  kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:

20:14  beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.

20:15  Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.

20:16  Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.

20:17  Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.

20:18  Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.

20:19  Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.

20:20  Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.

20:21  Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.

20:22  Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.

20:23  Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.

20:24  Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;

20:25  húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.

20:26  Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.

20:27  Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.

20:28  Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.

20:29  Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.

Chapter 21

21:1  Felelt Jób és mondta:

21:2  Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.

21:3  Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!

21:4  Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?

21:5  Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!

21:6  Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.

21:7  Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?

21:8  Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.

21:9  Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.

21:10  Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.

21:11  Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.

21:12  Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.

21:13  Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá.

21:14  Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;

21:15  mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?

21:16  Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

21:17  Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!

21:18  Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.

21:19  Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;

21:20  saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!

21:21  Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?

21:22  Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?

21:23  Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;

21:24  sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.

21:25  Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:

21:26  Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.

21:27  Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.

21:28  Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?

21:29  – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:

21:30  hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?

21:31  Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?

21:32  Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;

21:33  édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.

21:34  Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!

Chapter 22

22:1  Felelt a Témánbeli Elifáz és mondta:

22:2  Istennek tesz-e hasznot az ember? Bizony önmagának tesz hasznot az eszes!

22:3  Érdeke van-e a Mindenhatónak abban, hogy igaz vagy, avagy nyeresége, hogy gáncstalanná teszed útaidat?

22:4  Vajon istenfélelmed miatt fenyít-e meg téged, száll veled ítéletedre?

22:5  Nemde nagy a te rosszaságod, s nincs vége bűneidnek!

22:6  Mert megzálogoltad testvéreidet ok nélkül, s a meztelenek ruháit lehúzod;

22:7  nem adtál vizet inni az elbágyadtnak s az éhezőtől megvontad a kenyeret.

22:8  S az erős kar emberéé az ország s a nagytekintetű marad benne lakónak.

22:9  Özvegyeket üresen bocsátottál el s az árvák karjai összezúzattak.

22:10  Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen.

22:11  Vagy nem látod-e a sötétséget, a vízáradatot, mely téged elborít?

22:12  Nemde Isten az ég magasságában van, s nézd a csillagok tetejét, mily magasak!

22:13  S te azt mondod: Mit tudhat Isten, vajon sűrű ködön keresztül ítélhet-e?

22:14  Felhő az ő rejteke s nem lát s az egek körén járkál.

22:15  Vajon az őskor ösvényét követed-e, melyet tapostak a jogtalanság emberei?

22:16  Kik megragadtattak idő előtt, folyammá omlott szét alapjuk;

22:17  kik azt mondták Istennek: távozz tőlünk, s hogy mit tehet nekik a Mindenható

22:18  holott ő megtöltötte házaikat jóval: de távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!

22:19  Látják az igazak s örülnek s az ártatlan gúnyolódik rajtuk:

22:20  bizony megsemmisült a mi támadónk, s a mi maradt tőlük, tűz emésztette meg!

22:21  Szegődjél csak hozzá s békéd lesz, az által jön reád a jó;

22:22  fogadj csak el szájából tant és vedd mondásait szívedbe.

22:23  Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz, ha eltávolítsz jogtalanságot sátradból;

22:24  s porba helyezd az érczet s patakok kavicsába az Ófir-aranyat,

22:25  s legyen a Mindenható a te érczed s ragyogó ezüstöd neked:

22:26  akkor bizony a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni s felemelheted Istenhez arczodat.

22:27  Fohászkodol hozzá s ő hallgat rád a fogadalmaidat megfizetheted.

22:28  A mely szóval határozol, az beteljesül neked, és útaid fölött világosság derült föl.

22:29  Ha kit megaláztak s azt mondod: emelkedés! a lecsüggedt szeműt megsegíti ő;

22:30  megmenti a nem ártatlant s megmenekül kezeid tisztasága által.

Chapter 23

23:1  S felelt Jób és mondta:

23:2  Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre.

23:3  Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig:

23:4  eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal;

23:5  tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem.

23:6  Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám!

23:7  Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól.

23:8  Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre;

23:9  balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom.

23:10  Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki.

23:11  Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el.

23:12  Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait.

23:13  De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi.

23:14  Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála.

23:15  Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle.

23:16  Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem;

23:17  mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.

Chapter 24

24:1  Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?

24:2  Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.

24:3  Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.

24:4  Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.

24:5  Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.

24:6  A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.

24:7  Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;

24:8  hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.

24:9  Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;

24:10  meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.

24:11  Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.

24:12  A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.

24:13  Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.

24:14  Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.

24:15  A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.

24:16  Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;

24:17  mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.

24:18  Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.

24:19  Szárazság meg hőség elrabolják a hó vízét, az alvilág azokat, kik vétkeztek.

24:20  Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:

24:21  a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.

24:22  Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.

24:23  Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.

24:24  Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.

24:25  S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?

Chapter 25

25:1  Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:

25:2  Uralom és rettegés van nála; békét szerez magasságaiban.

25:3  Van-e száma csapatainak, s ki fölött nem támad az ő fényessége?

25:4  Miképpen is lehet igaz Istennel szemben a halandó, s hogy lehet tiszta asszony szülöttje?

25:5  Lám, még a hold sem ragyog, s a csillagok nem tiszták a szemeiben:

25:6  hát még a halandó, a féreg s az ember fia, a kukacz.

Chapter 26

26:1  Felelt Jób és mondta:

26:2  Mint gyámolítottad a tehetetlent, segítetted az erőtlennek karját!

26:3  Mit tanácsoltál a bölcsességtelennek s valódi tudást bőven ismertettél!

26:4  Kinek adtál tudtul szavakat s kinek szelleme fakadt belőled?

26:5  Az árnyak megreszketnek alul a vizeken és lakóikon.

26:6  Meztelen az alvilág ő előtte s takarója az enyészet neki.

26:7  Kiterjeszti az Északot az űr fölé, lebegteti a földet a semmiségen;

26:8  beköti a vizet felhőibe, s nem hasad meg felleg alatta;

26:9  befogja a trón felszínét, kiterítette reá fellegét.

26:10  Határt vont a vizek színén odáig, hol vége van a világosságnak a sötétség mellett.

26:11  Az ég oszlopai megrázkódnak s elámulnak dorgálásától.

26:12  Erejével felkavarta a tengert s értelmével összezúzta, Ráhábot.

26:13  Fuvallata által derültté válik az ég, átszúrta keze a futó kígyót.

26:14  Lám, ezek útjainak szélei, mily csekély nesz az, a mit róla hallunk, de hatalmának dörgését ki foghatja föl!

Chapter 27

27:1  És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;

27:2  Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:

27:3  bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;

27:4  nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!

27:5  Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.

27:6  Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.

27:7  Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!

27:8  Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?

27:9  Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?

27:10  Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?

27:11  Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.

27:12  Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?

27:13  Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.

27:14  Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;

27:15  maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.

27:16  Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:

27:17  szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.

27:18  Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:

27:19  gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.

27:20  Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.

27:21  Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.

27:22  Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;

27:23  összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.

Chapter 28

28:1  Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;

28:2  a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.

28:3  Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.

28:4  Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.

28:5  A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.

28:6  Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.

28:7  Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;

28:8  nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.

28:9  A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.

28:10  A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.

28:11  Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.

28:12  De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?

28:13  Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.

28:14  A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.

28:15  Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;

28:16  nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;

28:17  nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;

28:18  a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;

28:19  nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.

28:20  A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?

28:21  El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.

28:22  Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.

28:23  Isten érti az útját és ő tudja helyét.

28:24  Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,

28:25  hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.

28:26  Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:

28:27  akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;

28:28  és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.

Chapter 29

29:1  És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:

29:2  Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;

29:3  mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!

29:4  Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;

29:5  midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;

29:6  midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.

29:7  Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:

29:8  megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;

29:9  vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;

29:10  előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.

29:11  Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.

29:12  Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.

29:13  Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.

29:14  Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.

29:15  Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;

29:16  apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.

29:17  Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.

29:18  Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;

29:19  gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;

29:20  dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.

29:21  Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.

29:22  Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;

29:23  s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.

29:24  Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.

29:25  Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.

Chapter 30

30:1  És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

30:2  Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

30:3  szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

30:4  a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

30:5  Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

30:6  Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

30:7  Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

30:8  Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

30:9  De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

30:10  Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

30:11  Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

30:12  Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

30:13  Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

30:14  Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

30:15  Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

30:16  És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

30:17  Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

30:18  Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

30:19  Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

30:20  Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

30:21  kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

30:22  Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

30:23  Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

30:24  Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

30:25  Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

30:26  Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

30:27  Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

30:28  Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

30:29  Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

30:30  Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

30:31  Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.

Chapter 31

31:1  Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

31:2  Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

31:3  Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

31:4  Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

31:5  Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

31:6  mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

31:7  ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

31:8  hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

31:9  Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

31:10  másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

31:11  mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

31:12  mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

31:13  Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

31:14  hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

31:15  hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

31:16  ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

31:17  s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

31:18  – hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

31:19  ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

31:20  ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

31:21  ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

31:22  vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

31:23  mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

31:24  Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

31:25  ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

31:26  ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

31:27  és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

31:28  az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

31:29  Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

31:30  hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

31:31  ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

31:32  az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

31:33  ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

31:34  mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

31:35  Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

31:36  bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

31:37  lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

31:38  Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

31:39  ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

31:40  búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.

Chapter 32

32:1  S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.

32:2  Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,

32:3  s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.

32:4  Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.

32:5  De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.

32:6  S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.

32:7  Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.

32:8  Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.

32:9  Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;

32:10  azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.

32:11  Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.

32:12  Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.

32:13  Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!

32:14  De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.

32:15  Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.

32:16  Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?

32:17  Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.

32:18  Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.

32:19  Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.

32:20  Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.

32:21  Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;

32:22  mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.

Chapter 33

33:1  Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.

33:2  Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.

33:3  Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.

33:4  Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.

33:5  Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.

33:6  Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.

33:7  Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.

33:8  Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:

33:9  Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;

33:10  lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;

33:11  karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.

33:12  Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.

33:13  Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?

33:14  Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.

33:15  Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:

33:16  akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,

33:17  hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,

33:18  visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.

33:19  S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;

33:20  s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.

33:21  Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;

33:22  s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.

33:23  Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:

33:24  akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!

33:25  Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.

33:26  Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.

33:27  Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;

33:28  megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.

33:29  Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;

33:30  hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.

33:31  Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!

33:32  Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;

33:33  ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.

Chapter 34

34:1  S megszólalt Élíhú és mondta:

34:2  Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;

34:3  mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.

34:4  Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.

34:5  Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.

34:6  Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.

34:7  Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;

34:8  s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!

34:9  Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.

34:10  Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!

34:11  Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.

34:12  Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.

34:13  Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?

34:14  Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:

34:15  kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.

34:16  Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.

34:17  Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?

34:18  Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?

34:19  A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.

34:20  Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.

34:21  Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.

34:22  Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.

34:23  Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.

34:24  Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.

34:25  Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;

34:26  Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.

34:27  Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,

34:28  juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.

34:29  S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;

34:30  nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.

34:31  Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;

34:32  a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?

34:33  Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!

34:34  Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:

34:35  Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.

34:36  Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;

34:37  mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.

Chapter 35

35:1  S megszólalt Elíhú és mondta:

35:2  Ezt gondolod-e jognak, erről mondod-e: igazságom Isten előtt,

35:3  hogy azt mondod, mi hasznod van, mit érek el többet, mint vétkemmel?

35:4  Én válaszolok neked szavakkal s barátaidnak veled együtt.

35:5  Tekints az égre s láss, s nézd a fellegeket, melyek magasabbak nálad!

35:6  Ha vétkeztél, mit mivelsz ellene, s ha sok a bűntetted, mit teszel neki;

35:7  ha igazad van, mit adsz neki, vagy mit fogad el kezedből?

35:8  A magadféle férfit illeti gonoszságod, és ember fiát igazságod.

35:9  A sok zsarolás miatt kiáltanak, panaszkodnak sokaknak a karja miatt;

35:10  de nem mondják, hol van Isten, teremtőm, a ki adja, hogy énekre keljek éjjel,

35:11  a ki oktat minket a föld barmai által, s az ég madarai által bölcsekké tesz.

35:12  Akkor kiáltanak, de nem felel, a rosszak gőgje miatt.

35:13  Bizony, hamisságot nem hall az Isten, s a Mindenható nem látja meg;

35:14  hát még midőn mondod, hogy nem látod Őt, előtte van az ügy és to vársz reá.

35:15  És most azzal, hogy: semmiért büntetett haragja és nem nagyon tudott bűntettről –

35:16  Jób hiábavalóságra nyitja meg a száját, tudás nélkül szaporít szavakat.

Chapter 36

36:1  És folytatta Elíhú és mondta:

36:2  Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.

36:3  Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.

36:4  Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.

36:5  Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.

36:6  Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.

36:7  Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.

36:8  S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:

36:9  megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;

36:10  megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.

36:11  Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;

36:12  de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.

36:13  S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.

36:14  Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.

36:15  Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.

36:16  Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.

36:17  De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.

36:18  Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.

36:19  Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?

36:20  Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.

36:21  Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.

36:22  Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!

36:23  Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!

36:24  Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;

36:25  mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.

36:26  Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.

36:27  Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,

36:28  melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.

36:29  Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?

36:30  Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,

36:31  mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.

36:32  Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.

36:33  Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.

Chapter 37

37:1  Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.

37:2  Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;

37:3  az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.

37:4  Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.

37:5  Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.

37:6  Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének

37:7  Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.

37:8  S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.

37:9  A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.

37:10  Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.

37:11  Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.

37:12  S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;

37:13  hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.

37:14  Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!

37:15  Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?

37:16  Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?

37:17  Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.

37:18  Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?

37:19  Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.

37:20  Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?

37:21  Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.

37:22  Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.

37:23  A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.

37:24  Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.

Chapter 38

38:1  S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:

38:2  Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.

38:3  Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.

38:4  Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!

38:5  Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?

38:6  Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?

38:7  Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;

38:8  s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;

38:9  midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,

38:10  és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,

38:11  és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!

38:12  Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?

38:13  Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:

38:14  elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;

38:15  s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.

38:16  Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?

38:17  Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?

38:18  Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.

38:19  Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,

38:20  hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?

38:21  Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!

38:22  Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,

38:23  melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.

38:24  Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?

38:25  Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,

38:26  hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.

38:27  Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?

38:28  Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?

38:29  Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?

38:30  Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.

38:31  Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;

38:32  kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?

38:33  Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?

38:34  Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?

38:35  Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?

38:36  Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?

38:37  Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?

38:38  Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?

38:39  Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;

38:40  midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?

38:41  Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?

Chapter 39

39:1  Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;

39:2  számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?

39:3  Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.

39:4  Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.

39:5  Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?

39:6  Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;

39:7  nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;

39:8  a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.

39:9  Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?

39:10  Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?

39:11  Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?

39:12  Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?

39:13  A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?

39:14  Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,

39:15  s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;

39:16  keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;

39:17  mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.

39:18  A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.

39:19  Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?

39:20  Ugráltatod-e mint a sáskát?

39:21  Fenséges tüsszögése – rettenet.

39:22  Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.

39:23  Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;

39:24  tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.

39:25  A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.

39:26  A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;

39:27  avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?

39:28  Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;

39:29  onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:

39:30  fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.

Chapter 40

40:1  És felelt az Örökkévaló Jóbnak és mondta:

40:2  Pörölni mer-e a Mindenhatóval a gáncsoló? Istennek a feddője feleljen rá!

40:3  S felelt Jób az Örökkévalónak és mondta:

40:4  Lám, csekély vagyok, mit válaszoljak neked? Szájamra tettem kezemet;

40:5  egyet szóltam – nem felelhetek, kettőt, de nem teszem többé.

40:6  S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:

40:7  Övezd csak fel férfiként ágyékidat, hadd kérdelek s te tudasd velem.

40:8  Vajon ítéletemet bontod-e meg, kárhoztatsz engem, hogy neked legyen igazad?

40:9  Hát van-e karod olyan mint Istené, és olyan hanggal. dörögsz-e mint ő?

40:10  Ékesítsd csak magadat büszkeséggel és fenséggel, dicsőséget és díszt ölts fel!

40:11  Szórd szét haragod kitöréseit, s láss minden büszkét és alacsonyítsd le;

40:12  láss minden büszkét és alázd meg és zúzd össze a gonoszokat a maguk helyén;

40:13  rejtsd el őket a porba egyaránt, kötözd le arczukat a rejtekbe:

40:14  akkor én is magasztallak téged, hogy tenjobbod segít neked.

40:15  Íme csak a víziló, melyet alkottam, mint tégedet: füvet eszik mint a marha.

40:16  Íme csak, derekában van az ereje, és hatalma hasának izmaiban.

40:17  Mereszti farkát, akár a czédrus, czombjainak inai összefonódnak.

40:18  Csontjai érczcsatornák, tagjai akár a vasdorong.

40:19  Ő Isten útjainak eleje, a ki alkotta, oda nyújtotta kardját

40:20  Mert takarmányt a hegyek teremnek neki, s a mező minden vadja játszadozik ott.

40:21  Lótuscserjék alatt fekszik, nádnak és mocsárnak rejtekében.

40:22  Befödik őt árnyékául lótus-cserjék, a patak fűzei körülveszik őt.

40:23  Ha folyam szorongatja, nem ijed meg, bizakodik, midőn egy Jordán tör szájába.

40:24  Szemei láttára megfoghatni-e őt, tőrökkel átlyukasztva az orrát?

40:25  Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?

40:26  Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?

40:27  Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?

40:28  Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?

40:29  Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?

40:30  Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?

40:31  Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?

40:32  Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.

Chapter 41

41:1  Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.

41:2  Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?

41:3  Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.

41:4  Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.

41:5  Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?

41:6  Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!

41:7  Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;

41:8  egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;

41:9  egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.

41:10  Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.

41:11  Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.

41:12  Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.

41:13  Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.

41:14  Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.

41:15  Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.

41:16  Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.

41:17  Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.

41:18  Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.

41:19  Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;

41:20  meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.

41:21  Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.

41:22  Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.

41:23  Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.

41:24  Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.

41:25  Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.

41:26  Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.

Chapter 42

42:1  És felelt Jób az Örökkévalónak és mondta:

42:2  Tudom, hogy mindent tehetsz, s nem vonható meg tőled semmi szándék.

42:3  Ki az, ki elburkolja a tanácsot tudás nélkül? – Azért hát olyat hirdettem, mit nem értek, olyakat, a mik csodásak nekem s nem tudom. -

42:4  Halljad csak, majd beszélek én, hadd kérdelek, s te tudasd velem. –

42:5  Fülhallás szerint hallottam rólad, de most szemem látott téged.

42:6  Azért elvetem és megbánom, porban és hamuban.

42:7  És volt, miután elmondta az Örökkévaló e szavakat Jóbnak, szólt az Örökkévaló a Témánbeli Élífáhzhoz: Föllobbant haragom ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam helyeset, úgy mint szolgám Jób.

42:8  Most tehát vegyetek magatoknak hét tulkot és hét kost s menjetek szolgámhoz, Jóbhoz és hozzatok magatokért égőáldozatot; Jób szolgám pedig imádkozni fog értetek, mert csak az ő személyét tekintem, hogy valami csúfságot nem teszek veletek, mert nem beszéltetek rólam helyeset, úgy mint szolgám, Jób.

42:9  És mentek a Témánbeli Élífáz, a Súachbeli Bildád és a Náamabeli Czófar és cselekedtek, a mint szólott hozzájok az Örökkévaló; és tekintettel volt az Örökkévaló Jób személyére.

42:10  Az Örökkévaló pedig helyrehozta Jób veszteségét, midőn barátjaiért imádkozott; s megtoldotta az Örökkévaló mind azt, a mi Jóbé volt, kétszeresére.

42:11  Eljöttek hozzá mind a fivérei és mind a nővérei és mind az előbbi ismerősei s ettek kenyeret vele az ő házában, szánakoztak rajta és megvigasztalták őt mind azon veszedelem miatt, a melyet reá hozott az Örökkévaló, és adtak neki ki-ki egy keszítát és ki-ki egy arany gyűrűt.

42:12  S az Örökkévaló megáldotta Jób végét, inkább mint a kezdetét; és volt neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer nőstény szamara.

42:13  S volt neki hét fia és három leánya.

42:14  És elnevezte az egyiket Jemímának, a másodiknak neve pedig Keczía és a harmadiknak neve Kéren-Happúkh.

42:15  S nem találtattak oly szép nők, mint Jób leányai, az egész országban; s adott nekik atyjok birtokot fivéreik között.

42:16  És élt Jób ezután száznegyven esztendőt, és látta gyermekeit és gyermekeinek gyermekeit: négy nemzedéket.

42:17  És meghalt Jób öregen és napokkal telten.