HunKNB - Job

Chapter 1

1:1  Volt Úc földjén egy férfi, akinek Jób volt a neve. Ez a férfi feddhetetlen volt és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó.

1:2  És született neki hét fia és három leánya,

1:3  vagyona pedig hétezer juh volt és háromezer teve, ötszáz iga szarvasmarha és ötszáz szamár; cselédje is igen sok volt, úgyhogy ez a férfi túltett az összes napkeletin.

1:4  A fiai pedig vendégséget szoktak adni házanként, mindenki a maga napján, és meg szokták hívni a három nővérüket is, hogy evésben, ivásban velük tartsanak.

1:5  Valahányszor a vendégség napjainak sora lejárt, Jób elküldött értük és megszentelte őket; majd korán reggel felkelt és egészen elégő áldozatot mutatott be külön mindegyikért. Azt mondta ugyanis: »Talán vétkeztek a gyermekeim és ‘áldották’ Istent a szívükben!« Így járt el Jób mindenkor.

1:6  Egy napon pedig, amikor eljöttek az Isten fiai, hogy az Úrnál jelentkezzenek, a sátán is közöttük volt.

1:7  Az Úr megkérdezte tőle: »Honnét jössz?« Az így felelt: »Szerte bolyongtam a földön és bejártam azt.«

1:8  Az Úr így folytatta: »Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi, feddhetetlen és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó!«

1:9  A sátán erre megkérdezte: »Vajon ok nélkül istenfélő-e Jób?

1:10  Hisz te megoltalmaztad őt, a házát és egész vagyonát; megáldottad keze munkáját és gyarapodott jószága a földön!

1:11  De bocsásd csak rá egy kissé a kezedet és verd meg mindenét, amije van, akkor bizony szemtől szembe áld majd téged!«

1:12  Ezt mondta erre az Úr a sátánnak: »Nos, a kezedbe adom mindenét, amije van; őrá azonban ne nyújtsd ki kezedet!« Erre eltávozott a sátán az Úr színe elől.

1:13  Amikor pedig egyik napon Jób fiai és leányai ettek és bort ittak elsőszülött testvérük házában,

1:14  hírnök jött Jóbhoz és mondta: »A marhák éppen szántottak, a szamarak pedig legeltek mellettük,

1:15  amikor rajtuk ütöttek a sábiak és elhajtottak mindent, a szolgákat pedig kardélre hányták; csak magam tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.«

1:16  Még beszélt az, amikor jött egy másik is, és azt mondta: »Az Isten tüze hullott le az égből, leütötte és elemésztette a juhokat és a szolgákat; egyedül én menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.«

1:17  De még ez sem fejezte be szavait, máris jött egy másik és azt mondta: »A kaldeusok három rajba állva meglepték a tevéket és elhajtották őket, a szolgákat pedig kardélre hányták; csak magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.«

1:18  Míg ez beszélt, íme, jött egy másik és mondta: »Fiaid és leányaid ettek és bort ittak elsőszülött testvérük házában,

1:19  amikor hirtelen hatalmas vihar kerekedett a sivatag felől, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy az összeomlott és rászakadt gyermekeidre és meghaltak; egyedül én menekültem meg, hogy hírül hozzam neked.«

1:20  Ekkor felkelt Jób, megszaggatta ruháit, megnyírta fejét, leborult a földre

1:21  és így imádkozott: »Mezítelen jöttem ki anyám méhéből és meztelen térek oda vissza; az Úr adta s az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy lett, legyen áldott az Úr neve!«

1:22  Mindezekben nem vétkezett Jób az ajkával és nem beszélt semmi dőreséget sem Isten ellen.

Chapter 2

2:1  Történt pedig, amikor egyik napon eljöttek az Isten fiai és jelentkeztek az Úr előtt, a sátán is eljött közöttük és a színe elé állt;

2:2  az Úr pedig megkérdezte a sátánt: »Honnan jössz?« Az ezt válaszolta: »Szerte bolyongtam a földön és bejártam azt.«

2:3  És mondta az Úr a sátánnak: »Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi: feddhetetlen és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó! Mindezideig ragaszkodik a jámborsághoz, holott ellene ingereltél, hogy ok nélkül sújtsam!«

2:4  A sátán pedig ezt válaszolta neki: »Bőrért csak bőrt, életéért azonban mindent odaad az ember, amije csak van;

2:5  bocsásd csak rá kezedet és verd meg a csontját és a húsát, akkor majd meglátod, hogy szemtől-szembe áld ő téged.«

2:6  Az Úr erre azt mondta a sátánnak: »Nos, kezedbe adom őt, de kíméld az életét!«

2:7  Eltávozott tehát a sátán az Úr színe elől és Jóbot undok keléssel sújtotta tetőtől talpig.

2:8  Jób a szemétdombon ülve, cseréppel kapargatta sebeit.

2:9  A felesége megkérdezte: »Mégis megmaradsz jámborságodban? Áldd az Istent és halj meg!«

2:10  Ő erre azt felelte neki: »Balga nő módjára beszélsz! Ha a jót elvesszük Isten kezéből, a rosszat miért ne vennénk?« Mindezekben sem vétkezett Jób az ajkával.

2:11  Jób három barátja pedig értesült mindarról a szerencsétlenségről, amely őt érte, s eljöttek hozzá, mindegyik a maga lakóhelyéről: a temáni Elifáz, a súhi Bildád és a naámai Szófár; megegyeztek ugyanis, hogy együtt elmennek, felkeresik és megvigasztalják.

2:12  Amikor pedig még távolról felemelték szemüket, meg sem ismerték, mire fennhangon sírni kezdtek, megszaggatták ruhájukat és port hintettek fejük fölött az ég felé.

2:13  Azután hét napon és hét éjjelen át a földön ültek vele és egyikük sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy igen nagy a fájdalma.

Chapter 3

3:1  Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját

3:2  és mondta:

3:3  »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’

3:4  Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.

3:5  Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!

3:6  Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!

3:7  Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;

3:8  átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!

3:9  Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,

3:10  mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!

3:11  Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?

3:12  Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?

3:13  Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt

3:14  királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,

3:15  vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.

3:16  Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.

3:17  Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;

3:18  együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.

3:19  Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.

3:20  Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?

3:21  Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;

3:22  akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?

3:23  Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?

3:24  Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;

3:25  mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.

3:26  Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«

Chapter 4

4:1  Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:

4:2  »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?

4:3  Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,

4:4  szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.

4:5  Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!

4:6  Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?

4:7  Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?

4:8  Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;

4:9  tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.

4:10  Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!

4:11  Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.

4:12  Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;

4:13  éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,

4:14  félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!

4:15  Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;

4:16  ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:

4:17  Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?

4:18  Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!

4:19  Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;

4:20  véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;

4:21  utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.

Chapter 5

5:1  Kiálts csak! Van-e, aki felel neked? Fordulj valakihez a szentek közül!

5:2  Valóban öli a balgát a harag, s az együgyűt bosszúság gyilkolja.

5:3  Láttam balgát gyökeret verni, de jó sorát tüstént megátkoztam.

5:4  Távol esnek fiai a jóléttől, eltapossák őket a kapuban, és nem lesz, aki mentse őket.

5:5  Feleszi termését az éhező, s elragadja fegyverrel kezében; szomjasok szürcsölik vagyonát.

5:6  Semmi sem esik meg a földön ok nélkül, s a nyomorúság nem a földből fakad;

5:7  az ember úgy születik nyomorúságra, mint a madár repülésre.

5:8  Én pedig az Úrhoz fordulnék kéréssel, Isten elé terjeszteném ügyemet,

5:9  aki nagyokat visz végbe, s amiket nem lehet kifürkészni, csodákat, amiknek nincsen száma;

5:10  aki esőt bocsát a föld színére, és vízzel öntözi az egész határt,

5:11  hogy az alázatosakat felemelje, s a szomorúakat jólétbe helyezze;

5:12  aki széttépi a ravaszok fondorkodását, hogy kezük ne vihesse véghez, amit kezdtek;

5:13  aki megfogja a bölcseket saját csalárdságukkal, és meghiúsítja az álnokok terveit:

5:14  fényes nappal sötétbe botlanak, délben úgy tapogatnak, mint éjjel;

5:15  aki megmenti a szegényt szájuk pallosától, s a nyomorban élőt az erősnek karjától;

5:16  így reménye nyílik a szegénynek, a gazság pedig befogja száját.

5:17  Boldog az az ember, akit Isten megfenyít! Meg ne vesd tehát az Úr feddését!

5:18  Ő sebet ejt ugyan, de be is kötözi, megver – de keze gyógyít is.

5:19  Kiragad téged hat szorongatásból, és nem ér baj a hetedikben.

5:20  Az éhínségben megment a haláltól, s a hadban a kardnak erejétől.

5:21  Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, és nem kell félned, ha pusztulás közeledik;

5:22  nevethetsz pusztuláson, éhségen, és nem kell félned a föld vadjaitól,

5:23  mert frigyben vagy a szántó köveivel, s a mező vadja veled békességben lesz.

5:24  Épségben tudhatod sátradat, és nem találsz hiányt, ha megnézed hajlékodat.

5:25  Majd tapasztalod, hogy magzatod sokasodik, és sarjad annyi lesz, mint a fű a földön.

5:26  Bővelkedve szállsz a sírba, úgy, mint a learatott gabonát idejében betakarítják.

5:27  Ezt íme, így kutattuk ki, de így is van; halljad tehát és jegyezd meg magadnak!«

Chapter 6

6:1  Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:

6:2  »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,

6:3  akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!

6:4  Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.

6:5  Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?

6:6  És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?

6:7  Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!

6:8  Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,

6:9  és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!

6:10  Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.

6:11  Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?

6:12  Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?

6:13  Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.

6:14  Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.

6:15  Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;

6:16  zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;

6:17  hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;

6:18  tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.

6:19  Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,

6:20  de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.

6:21  Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!

6:22  Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?

6:23  Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?

6:24  Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!

6:25  Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?

6:26  Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;

6:27  rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.

6:28  De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?

6:29  Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,

6:30  akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!

Chapter 7

7:1  Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:

7:2  kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.

7:3  Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.

7:4  Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.

7:5  Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.

7:6  Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.

7:7  Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.

7:8  Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.

7:9  Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;

7:10  nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.

7:11  Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:

7:12  óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?

7:13  Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,

7:14  akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,

7:15  úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.

7:16  Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!

7:17  Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,

7:18  minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?

7:19  Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?

7:20  Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?

7:21  Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«

Chapter 8

8:1  És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:

8:2  »Meddig beszélsz ilyeneket, és meddig olyanok a szád szavai, mint a heves szél?

8:3  Vajon Isten meghamisítja-e a jogot, s a Mindenható elcsavarja-e az igazságot?

8:4  Ha vétettek is gyermekeid ellene, s ő gonoszságuk kezére adta őket,

8:5  éretted azonban, ha Istent híven keresed s a Mindenhatót kérleled,

8:6  – ha valóban tiszta vagy és igaz – érted csakhamar felserken, és helyreállítja hajlékodat igazságod szerint,

8:7  olyannyira, hogyha előbbi dolgaid csekélyek voltak, majd annál inkább gyarapszanak az utóbbiak.

8:8  Kérdezd csak az előbbi nemzedéket, és vizsgáld szorgosan az atyák tudományát,

8:9  – hisz mi csak tegnapiak vagyunk és mit sem tudunk, mert napjaink a földön olyanok, mint az árnyék –,

8:10  s ők megtanítanak és megmondják neked, és szívük mélyéből merítik mondásaikat:

8:11  Tenyészik-e káka nedvesség nélkül? Nőhet-e sás víz nélkül?

8:12  Bár még virul, és ki sem szakítják kézzel, mégis előbb elszárad, mint a többi fűféle.

8:13  Ilyen mindazok sorsa, akik Istenről megfeledkeznek, s a képmutató reménye meghiúsul.

8:14  Nem tetszik neki dőresége, és bizodalma pókháló.

8:15  Házára támaszkodik, de meg nem állhat, megerősíti, de nem áll helyt.

8:16  Nedvesnek látszik, mielőtt a nap feljön, és felkeltekor előjön hajtása;

8:17  kőrakás fölött fonódnak gyökerei, és kövek között tartózkodik;

8:18  ha azonban kipusztítják helyéről, az kitagadja őt és mondja: ‘Nem ismerlek!’

8:19  mert élete útjának az az öröme, hogy a földből ismét mások sarjadnak.

8:20  Nem veti el Isten a jámbor lelkűt, de nem fogja kézen a gonoszokat.

8:21  Megtelik még a szád nevetéssel, és ajkad ujjongással;

8:22  akik gyűlölnek téged, szégyenbe öltöznek, s a gonoszok sátra nem lesz állandó.«

Chapter 9

9:1  Felelt Jób, és így szólt:

9:2  »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;

9:3  ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.

9:4  Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?

9:5  Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;

9:6  kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;

9:7  meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;

9:8  egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;

9:9  ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;

9:10  nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.

9:11  Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.

9:12  Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’

9:13  Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.

9:14  Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?

9:15  Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.

9:16  Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;

9:17  mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;

9:18  nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.

9:19  Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.

9:20  Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.

9:21  Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!

9:22  Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!

9:23  Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!

9:24  Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?

9:25  Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!

9:26  Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.

9:27  Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:

9:28  akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.

9:29  Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?

9:30  Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,

9:31  akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.

9:32  Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;

9:33  nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.

9:34  Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,

9:35  akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.

Chapter 10

10:1  Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!

10:2  Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?

10:3  Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?

10:4  Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?

10:5  Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,

10:6  hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,

10:7  holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?

10:8  Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?

10:9  Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?

10:10  Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,

10:11  bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,

10:12  életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!

10:13  Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:

10:14  ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?

10:15  Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.

10:16  Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.

10:17  Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.

10:18  Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;

10:19  akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!

10:20  Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,

10:21  mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,

10:22  a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«

Chapter 11

11:1  És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:

11:2  »Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű, vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?

11:3  Egyedül előtted hallgassanak az emberek, s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?

11:4  Úgy mondtad: ‘Szavaim kifogástalanok, és szeplő nélkül állok Előtted!’

11:5  Bár csak beszélne Isten veled, és nyitná meg ajkait ellened,

11:6  és mutatná meg neked a bölcsesség titkait – mert sokféle az ő törvénye –, akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle, mint ahogy bűnöd megérdemli.

11:7  Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?

11:8  Magasabb az az égnél – mit is tehetnél? Mélyebb az alvilágnál – hogy ismernéd meg?

11:9  Mértéke hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.

11:10  Ha felborít, bezár vagy kényszerít, ki tud vele szembeszállni?

11:11  Mert ő ismeri az emberek hitványságát, és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!

11:12  A balga férfi felfuvalkodik kevélységében, s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!

11:13  Te pedig, ha megerősíted szívedet és kitárod hozzá kezedet,

11:14  és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól, és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:

11:15  akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat, állhatsz szilárdan és nem kell félned.

11:16  Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.

11:17  Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag;

11:18  és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.

11:19  Lefekhetsz és senki sem riaszt, és sokan keresik majd kegyedet.

11:20  A gonoszok szemei azonban elepednek, és menedékük elvész tőlük; a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad.«

Chapter 12

12:1  Erre Jób így válaszolt:

12:2  »Tehát csak ti vagytok-e emberek, és veletek kihal a bölcsesség?

12:3  Nekem is van eszem, úgy mint nektek; nem is vagyok nálatok alábbvaló, mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?

12:4  Kikacagja a saját barátja azt, aki Istenhez kiáltott és meghallgatást talált! Kinevetik az igaz jámborságát!

12:5  A balsorsnak megvetés jár! – gondolja a jómódban élő; rúgás vár azokra, akiknek lába megingott.

12:6  Bőséget élveznek a garázdák sátrai, és bizton vannak, akik Istent ingerlik, holott ő adott mindent kezükbe.

12:7  Kérdezd meg csak a barmokat, és megtanítanak, az ég madarait, majd megjelentik neked,

12:8  szólj a földnek, és elmondja neked, s elbeszélik a tenger halai.

12:9  Ki ne tudná mindezek közül, hogy ezeket az Úr keze alkotta.

12:10  Az ő kezében van minden élőlény párája és minden emberi testnek lelke!

12:11  Nemde a szavakat a fül vizsgálja, miként az ízt a falatozó ínye!

12:12  ‘A vénekben lakozik a bölcsesség, s a hosszú életben az okosság’.

12:13  De Nála van a bölcsesség és az erő, övé a tanács és az okosság.

12:14  Ha ő leront, nincs aki felépítsen, ha valakit elzár, nincs aki szabadon bocsássa.

12:15  Ha visszatartja a vizeket, minden elszárad, ha elereszti őket, feldúlják a földet.

12:16  Nála van az erő és az előrelátás, ismeri a csalót s a megcsaltat egyaránt;

12:17  balga végre viszi a tanácsadókat, és elveszi a bírák eszét;

12:18  feloldja a királyok övét, és kötelet fon derekukra;

12:19  papokat elhurcol dicstelenül, és kiforgatja a hatalmasokat.

12:20  Elváltoztatja az igazmondók ajkát, és elveszi az öregek eszét.

12:21  Gyalázatot áraszt a fejedelmekre, és felemeli az elnyomottakat.

12:22  Elveszi mélységes dolgokról a sötétség leplét, és napvilágra hozza a halál árnyékát;

12:23  naggyá tesz népeket és romlást hoz rájuk, a bukottakat pedig talpra állítja;

12:24  megfosztja a belátástól a föld népének vezéreit, megtéveszti őket, hogy hiába bolyongjanak járatlan úton;

12:25  tapogatnak a sötétben, világosság nélkül, támolyogni engedi őket, mint a részegeket.

Chapter 13

13:1  Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.

13:2  Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.

13:3  Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!

13:4  Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.

13:5  Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!

13:6  Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!

13:7  Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?

13:8  Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?

13:9  Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?

13:10  Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.

13:11  Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!

13:12  Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.

13:13  Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.

13:14  Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?

13:15  Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.

13:16  Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.

13:17  Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:

13:18  ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.

13:19  Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?

13:20  Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:

13:21  távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!

13:22  Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.

13:23  Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!

13:24  Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?

13:25  Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!

13:26  Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;

13:27  kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,

13:28  nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!

Chapter 14

14:1  Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:

14:2  mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása.

14:3  Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele?

14:4  Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló!

14:5  Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat.

14:6  Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé.

14:7  Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak;

14:8  ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban,

14:9  már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették;

14:10  az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van?

14:11  Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat,

14:12  de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából.

14:13  Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel!

14:14  Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom.

14:15  Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának.

14:16  Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet;

14:17  bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet.

14:18  De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől;

14:19  a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét.

14:20  Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod.

14:21  Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre;

14:22  csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.«

Chapter 15

15:1  És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:

15:2  »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?

15:3  Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.

15:4  Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.

15:5  Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,

15:6  azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!

15:7  Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?

15:8  Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?

15:9  Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?

15:10  Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!

15:11  Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.

15:12  Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?

15:13  Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?

15:14  Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?

15:15  Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.

15:16  Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.

15:17  Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,

15:18  amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,

15:19  – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –

15:20  a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.

15:21  Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.

15:22  Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.

15:23  Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.

15:24  Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,

15:25  mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;

15:26  rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.

15:27  Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;

15:28  és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.

15:29  Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.

15:30  Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.

15:31  Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;

15:32  mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.

15:33  Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;

15:34  mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,

15:35  azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«

Chapter 16

16:1  És felelt Jób, és ezt mondta:

16:2  »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!

16:3  Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?

16:4  Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!

16:5  Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.

16:6  Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.

16:7  De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.

16:8  Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;

16:9  ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;

16:10  egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.

16:11  Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.

16:12  Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.

16:13  Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.

16:14  Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.

16:15  Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.

16:16  Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.

16:17  Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.

16:18  És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.

16:19  El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!

16:20  Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.

16:21  Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!

16:22  Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.

Chapter 17

17:1  A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!

17:2  Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.

17:3  Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!

17:4  Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!

17:5  Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.

17:6  Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.

17:7  Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.

17:8  Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;

17:9  az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.

17:10  De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!

17:11  Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,

17:12  s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.

17:13  Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;

17:14  a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!

17:15  Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?

17:16  Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«

Chapter 18

18:1  És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:

18:2  »Mikor értek a szóbeszéd végére? Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!

18:3  Miért tartsanak minket állatoknak, és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?

18:4  Te marcangolod magadat dühödben; kedvedért talán néptelenné váljék a föld, s a sziklák elmozduljanak helyükből?

18:5  Nemde kialszik a gonosznak világossága, és nem fénylik tüzének lángja.

18:6  Sátrában a fény elsötétül, s elalszik a mécses felette.

18:7  Erőteljes lépései elernyednek, és fondorlata földre teríti;

18:8  hálóba akad lábával, verem fonadéka fölött járkál;

18:9  lábát csapda fogja és hurok szorítja;

18:10  tőr van elrejtve számára a földön, és kelepce vár rá az ösvényen;

18:11  mindenfelől rémség ijeszti és fonja be lábát.

18:12  Erejét éhség fogyasztja, és bordáit koplalás emészti.

18:13  Elsorvasztja bőre szépségét s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;

18:14  kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott, és elküldi az iszonyat királyához.

18:15  Olyan sátorban lakik, amely már nincs is, és ként szórnak lakóhelye fölé.

18:16  Alul elszáradnak a gyökerei, felül pedig eltapossák termését.

18:17  Elvész emléke a föld színéről, nem említik nevét az utcákon;

18:18  a világosságból a sötétségbe taszítják, és elüldözik a föld kerekségéről.

18:19  Nem marad népe közt sem fia, sem sarja, és szállásán nincsenek hátrahagyottak.

18:20  Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak, s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.

18:21  Így járnak a bűnösök hajlékai, s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.«

Chapter 19

19:1  És felelt Jób, és ezt mondta:

19:2  »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?

19:3  Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.

19:4  Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.

19:5  Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.

19:6  Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.

19:7  Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.

19:8  Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.

19:9  Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.

19:10  Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.

19:11  Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.

19:12  Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.

19:13  Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;

19:14  rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;

19:15  házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;

19:16  szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;

19:17  nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;

19:18  még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;

19:19  régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.

19:20  Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.

19:21  Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.

19:22  Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?

19:23  Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,

19:24  vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!

19:25  Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;

19:26  és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;

19:27  én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!

19:28  Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’

19:29  Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«

Chapter 20

20:1  És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:

20:2  »Azért hajszolja bennem egyik gondolat a másikat, és csapong elmém ide s tova,

20:3  mert csúfságomra szolgáló kitanítást hallok, és értelmes lelkem válaszra késztet.

20:4  Tudom azt, hogy régtől fogva, mióta az embert a földre helyezték,

20:5  az istentelenek ujjongása rövid, s a gonosznak öröme csak egy pillanat:

20:6  emelkedjék bár gőgje akár az égig, érje bár feje a felhőket,

20:7  tönkremegy végképp, mint a trágya, s akik látták őt, kérdik: ‘Hová lett?’

20:8  Elszáll, mint az álom, és nem lehet megtalálni, eltűnik, mint az éjjeli látomás.

20:9  A szem, amely nézte, nem látja többé, és helye nem látja őt viszont.

20:10  Fiai szegénységben senyvednek, és keze visszaadja vagyonát;

20:11  csontjai telve vannak ifjúsága bűneivel, pihenni térnek vele a porba.

20:12  Ha szájában édes ízt hagy is a gonoszság, és azt nyelve alá rejti,

20:13  óvja, el nem hagyja és ínyén visszatartja:

20:14  étke beleiben elváltozik, áspisok mérgévé lesz bensejében;

20:15  a vagyont, amelyet elnyelt, ki kell hánynia, kihajtja azt Isten a gyomrából;

20:16  áspisok mérgét szívja magába, vipera nyelve öli meg őt.

20:17  Nem legelteti szemét folyóvíz csermelyein, mézzel, vajjal folyó patakokon.

20:18  Visszaadja, amit fáradsággal szerzett, le nem nyelheti; nem örvendhet annak, hogy sokat szerzett.

20:19  Mivel megrontotta és kifosztotta a szegényeket, mert házat harácsolt, amelyet nem épített,

20:20  mivel gyomra nem tudott betelni, meg nem tarthatja, ha megvan, amit kívánt.

20:21  Nem maradt semmi sem, mit fel nem falt, ezért semmi sem marad meg javaiból.

20:22  Bőség közepette szűkölködik és nyugtalan, rátör minden fájdalom.

20:23  Amikor gyomrát megtölteni készül, elküldi ellene haragja tüzét, hadait zúdítja rá;

20:24  menekül a vasfegyver elől, és belerohan a rézíjba.

20:25  Lövedék hatol át hátán, és villogó penge járja át epéjét. Rémület jön el rá;

20:26  teljes sötétség van számára eltéve, tűz emészti meg, amelyet nem ember élesztett; bajba jut, aki sátrában marad.

20:27  Bűnét napvilágra hozza az ég, s a föld ellene támad.

20:28  Tárva áll házának gazdagsága, elragadják azt Isten haragja napján.

20:29  Ez a gonosz ember fizetése Istentől, s a beszédéért járó örökrész az Úrtól.«

Chapter 21

21:1  És felelt Jób, és ezt mondta:

21:2  »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!

21:3  Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!

21:4  Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?

21:5  Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!

21:6  Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!

21:7  Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?

21:8  Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,

21:9  házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,

21:10  marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,

21:11  kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,

21:12  kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;

21:13  jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.

21:14  Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!

21:15  Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’

21:16  Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!

21:17  Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?

21:18  Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?

21:19  ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!

21:20  Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!

21:21  Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!

21:22  Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?

21:23  Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;

21:24  beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,

21:25  a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;

21:26  mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.

21:27  Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!

21:28  Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’

21:29  Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:

21:30  hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.

21:31  Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?

21:32  Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.

21:33  Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!

21:34  Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«

Chapter 22

22:1  És felelt a temáni Elifáz, és így szólt:

22:2  »Lehet-e az embert Istenhez hasonlítani, még ha tökéletes is tudása?

22:3  Mi haszna van Istennek, ha igaz vagy, mit nyer azzal, ha utad tökéletes?

22:4  Talán istenfélelmed miatt fenyít meg téged és száll veled perbe,

22:5  és nem inkább nagy gonoszságod miatt, véghetetlen bűneid miatt?

22:6  Mert ok nélkül vettél zálogot testvéreidtől, elvetted a ruhát a mezítelenektől,

22:7  nem adtál vizet a fáradtnak s az éhestől megtagadtad a kenyeret,

22:8  karod erejével vetted a földet birtokodba, a legerősebb címén birtokoltad,

22:9  az özvegyeket üres kézzel menesztetted, az árvák karjait összezúztad.

22:10  Tőrökkel vagy ezért körülvéve, és félelem háborít meg hirtelen.

22:11  Azt hitted, hogy nem látsz sötétséget, s az árvíz rohama el nem borít?

22:12  ‘Nem gondolod meg, hogy Isten magasabb az égnél s a csillagok teteje fölé emelkedik?’

22:13  És mondod: ‘Mit tud az Isten? A felhők homálya mögül tehet-e igazságot?

22:14  Felhők leplezik, és nem látja dolgainkat, ő az ég szélén jár-kel!’

22:15  Vajon az ősvilág ösvényét követed, amelyet gonosz férfiak tapostak,

22:16  akiket idő előtt ragadtak el, és áradás mosta el talajukat?

22:17  Azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében!’ S úgy gondolták, hogy a Mindenható tehetetlen,

22:18  pedig ő betöltötte házaikat javakkal. Gondolatuk távol legyen tőlem!

22:19  Látják ezt az igazak és örvendeznek, s az ártatlan kigúnyolja őket.

22:20  ‘Nemde semmivé lett dölyfük, és maradékukat tűz emésztette.’

22:21  Légy tehát Vele jóban és békességben, ennek majd igen jó gyümölcsét látod.

22:22  Fogadd el szájából a tanítást és tedd el szavait szívedbe!

22:23  Ha visszatérsz a Mindenhatóhoz, ha megalázod magadat, s eltávolítod a bűnt a sátradból,

22:24  ha olyannak veszed az aranyat, mint a port, s az ófírt, mint a patak kavicsait,

22:25  akkor a Mindenható lesz aranykincsed, és ő lesz ezüstöd bőségben.

22:26  Mert akkor a Mindenhatóban találsz gyönyörűséget, és Istenhez emelheted arcodat.

22:27  Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, és megadhatod, amit fogadtál.

22:28  Amit felteszel magadban, sikerül, és útjaidon fény ragyog,

22:29  mert aki megalázza magát, dicsőségben lesz, s aki lesüti szemét, üdvösséget lel,

22:30  az ártatlan megszabadul, megmenekül keze tisztasága miatt.«

Chapter 23

23:1  És felelt Jób, és ezt mondta:

23:2  »Most is keserves a panaszom, s az engem sújtó kéz súlyosabb, mint ahogy panaszolom.

23:3  Bár tudnám, hogyan találjam meg őt és jussak trónja elé!

23:4  Feltárnám az ügyet előtte, és szám telve lenne ellenvetéssel;

23:5  ügyelnék a szavakra, amelyekkel válaszol nekem, és megtudnám, mit mond ő nekem!

23:6  Ne szálljon velem perbe hatalmas erővel, és ne nyomjon el nagysága súlyával!

23:7  Akkor igazságot tenne velem szemben, és perem győzelemmel végződnék.

23:8  Ha keletnek megyek, nincs ott, ha nyugatnak tartok, nem veszem őt észre,

23:9  ha balra keresem, nem érem el, ha jobbra fordulok, nem látom!

23:10  Ismeri ő az utamat; próbára tett engem, mint az aranyat, amely átmegy a tűzön.

23:11  Lábam követte nyomdokait, megőriztem útját és nem tértem le róla,

23:12  nem távoztam ajkának parancsaitól és szája igéit keblembe rejtettem.

23:13  De ő az egyedülvaló, és senki sem térítheti el szándékától, amit lelke kíván, azt véghez is viszi,

23:14  mert beteljesíti rajtam akaratát, és készen tart még több ehhez hasonlót.

23:15  Ezért rettegek színétől, ha rá gondolok, elfog a félelem.

23:16  Ernyedtté tette Isten a szívemet, s a Mindenható megrémített engem,

23:17  mert nem a fenyegető sötétség miatt megyek én tönkre, és arcomat nem borította homály.

Chapter 24

24:1  Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.

24:2  Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;

24:3  elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,

24:4  lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.

24:5  Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,

24:6  más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,

24:7  mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.

24:8  Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.

24:9  Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.

24:10  Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,

24:11  falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,

24:12  a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.

24:13  Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:

24:14  reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.

24:15  A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’

24:16  Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.

24:17  Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.

24:18  ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.

24:19  Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.

24:20  Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.

24:21  Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.

24:22  Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.

24:23  Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.

24:24  Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’

24:25  Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«

Chapter 25

25:1  És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:

25:2  »Hatalom és félelmetesség van annál, aki rendet teremt magasságaiban.

25:3  Van-e száma seregeinek? És kire nem kel fel az ő világossága?

25:4  Lehet-e embernek igaza Istennel szemben, és lehet-e tiszta az asszony szülötte?

25:5  Íme, még a hold sem fényes, s a csillagok sem tiszták szeme előtt:

25:6  Mennyivel kevésbé az ember, aki rothadás, s az ember fia, aki féreg!«

Chapter 26

26:1  És felelt Jób, és ezt mondta:

26:2  »Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek? és erőtlennek karját gyámolítod?

26:3  Kinek adtál tanácsot? Annak talán, aki bölcsesség nélkül van, és kimutattad bőséges okosságodat?

26:4  Kit akarsz kitanítani? Talán őt, aki az életpárát teremtette?

26:5  Íme, nyögnek az árnyszellemek a vizek és azok lakói alatt;

26:6  mez nélkül van az alvilág előtte, és nincsen leple az enyészet helyének,

26:7  az űr fölé feszíti ki az északot s a földet a semmi fölé függeszti,

26:8  felhőibe kötözi a vizeket, hogy le ne szakadjanak egyszerre,

26:9  elleplezi trónja színét, és felhőjét teríti föléje,

26:10  kört vont a vizek köré, odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek.

26:11  Reszketnek az ég oszlopai, és megrémülnek intésére.

26:12  Ereje által fölkavarta a tengert, és értelmével szétzúzta Rahabot,

26:13  lehelete ékesítette fel az eget, és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó.

26:14  Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak, ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk, fensége mennydörgését ki bírná felfogni?«

Chapter 27

27:1  És Jób folytatta szavait és így szólt:

27:2  »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,

27:3  hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,

27:4  ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.

27:5  Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.

27:6  Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!

27:7  Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.

27:8  Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?

27:9  Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?

27:10  Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?

27:11  Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!

27:12  Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?

27:13  Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:

27:14  fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.

27:15  Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.

27:16  Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,

27:17  megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

27:18  Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.

27:19  A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;

27:20  mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.

27:21  Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.

27:22  És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.

27:23  Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.

Chapter 28

28:1  Van az ezüstnek lelőhelye, és helye az aranynak, ahol kimossák,

28:2  a vasat a földből hozzák elő, s a melegtől megolvadt kő érccé változik,

28:3  határt vet az ember a sötétségnek, és felkutatja mindennek a végét, a homály köveit és a halál árnyékát is.

28:4  Tárnákat nyit idegen nép, leereszkedik oda, hová ember még nem tette lábát, és lebeg távol az emberektől.

28:5  A kenyértermő földet, tűzzel forgatja fel alul,

28:6  köveiben zafírt talál és porában arany van,

28:7  ösvényét madár nem ismeri, s a keselyű szeme ki nem fürkészi,

28:8  nem tapossák azt büszke vadak, nem jár azon oroszlán.

28:9  Ráteszi kezét a kemény sziklára, felforgatja a hegyek fenekét,

28:10  aknákat vág a sziklában, és a szeme mindenféle drágaságra mered,

28:11  megvizsgálja a folyók fenekét és rejtett dolgokat hoz napvilágra.

28:12  De hol található a bölcsesség, és hol van az értelem lelőhelye?

28:13  Ember a hozzá vivő utat nem ismeri, és nem lehet azt az élők földjén megtalálni.

28:14  A mélység mondja: ‘Nincsen bennem!’ S a tenger így szól: ‘Nincsen nálam!’

28:15  Nem lehet azt megszerezni színarannyal, nem lehet árát lemérni ezüstben;

28:16  nem lehet hasonlítani India festett szöveteihez, sem a szárdonix drágakövéhez, sem a zafírhoz;

28:17  nem ér fel vele sem arany, sem üveg, nem lehet becserélni arany holmiért.

28:18  Ne említsék mellette a korállt meg a kristályt; a bölcsesség birtoka többet ér a gyöngynél!

28:19  Nem ér fel vele Kús topáza, értékesebb a legtisztább festéknél.

28:20  Honnan jő tehát a bölcsesség? hol van az értelem lelőhelye?

28:21  El van az rejtve minden élő szeme elől, az ég madarai sem tudják.

28:22  Az Enyészet és a Halál mondják: ‘Csak hallomásból tudunk róla!’

28:23  Isten tudja a hozzá vivő utat és ő ismeri lelőhelyét,

28:24  mert belátja ő a világ határait, és szemlél mindent az ég alatt.

28:25  Amikor a szeleknek súlyt adott s a vizeket kimérte mértékkel,

28:26  amikor az esőnek törvényt szabott s utat a csattogó villámnak:

28:27  akkor látta s megszámlálta, odaállította s megvizsgálta.

28:28  Az embernek pedig mondta: ‘Íme, az Úr félelme: ez a bölcsesség, s a gonosztól távozni: ez az értelem.’«

Chapter 29

29:1  Jób ismét folytatta mondását és így szólt:

29:2  »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,

29:3  amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;

29:4  úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,

29:5  amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;

29:6  amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.

29:7  Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,

29:8  az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,

29:9  az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,

29:10  a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.

29:11  A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,

29:12  azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,

29:13  a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,

29:14  az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.

29:15  Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.

29:16  Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.

29:17  Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.

29:18  Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;

29:19  gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,

29:20  hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.

29:21  Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;

29:22  szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,

29:23  áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.

29:24  Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.

29:25  Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.

Chapter 30

30:1  Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!

30:2  Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,

30:3  ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,

30:4  füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,

30:5  a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.

30:6  A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;

30:7  még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;

30:8  balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.

30:9  Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.

30:10  Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,

30:11  mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.

30:12  Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,

30:13  széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.

30:14  Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.

30:15  Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.

30:16  Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.

30:17  Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.

30:18  Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.

30:19  Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.

30:20  Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.

30:21  Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.

30:22  Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.

30:23  Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.

30:24  Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!

30:25  Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.

30:26  Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.

30:27  Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.

30:28  Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.

30:29  Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.

30:30  Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.

30:31  Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!

Chapter 31

31:1  Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.

31:2  És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?

31:3  Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!

31:4  Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?

31:5  Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?

31:6  Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!

31:7  Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?

31:8  Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!

31:9  Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?

31:10  Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!

31:11  Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,

31:12  tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.

31:13  Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?

31:14  Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?

31:15  Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?

31:16  Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?

31:17  Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?

31:18  – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –

31:19  Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,

31:20  és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?

31:21  Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?

31:22  Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!

31:23  Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.

31:24  Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!

31:25  Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?

31:26  Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?

31:27  És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?

31:28  Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!

31:29  Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?

31:30  Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.

31:31  Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’

31:32  – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –

31:33  Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?

31:34  Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?

31:35  Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,

31:36  hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!

31:37  Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!

31:38  Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?

31:39  Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?

31:40  Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.

Chapter 32

32:1  Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.

32:2  Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.

32:3  De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.

32:4  Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.

32:5  De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.

32:6  Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.

32:7  Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.

32:8  De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.

32:9  Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.

32:10  Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!

32:11  Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,

32:12  odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.

32:13  Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’

32:14  Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.

32:15  Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.

32:16  Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,

32:17  én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!

32:18  Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;

32:19  A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.

32:20  Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.

32:21  Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,

32:22  mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!

Chapter 33

33:1  Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra!

33:2  Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban!

33:3  Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam.

33:4  Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem.

33:5  Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben.

33:6  hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is,

33:7  a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre!

33:8  Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát:

33:9  ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem!

33:10  Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem!

33:11  Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’

33:12  Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél.

33:13  Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra?

33:14  Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor:

33:15  álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek;

33:16  megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket,

33:17  hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől,

33:18  hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba.

33:19  Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját,

33:20  úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt;

33:21  húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek.

33:22  Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz.

33:23  De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét,

33:24  megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’

33:25  Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait.

33:26  Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát.

33:27  Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam:

33:28  megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’

33:29  Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel,

33:30  hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével.

33:31  Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én!

33:32  Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat.

33:33  Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!«

Chapter 34

34:1  És újra megszólalt Eliú, és ezeket is mondta:

34:2  »Halljátok, bölcsek, szavaimat, figyeljetek rám, ti okosak!

34:3  Mert a fül vizsgálja meg a szavakat, miként az íny ízleli meg az ételt.

34:4  Válasszuk magunknak azt, ami helyes, állapodjunk meg, vajon mi jobb?

34:5  Azt mondta ugyanis Jób: ‘Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazamat!

34:6  Hamisság van megítélésemben; kegyetlen nyíl talált, holott bűnöm nincsen!’

34:7  Van-e férfi, Jóbhoz hasonló, aki issza a gúnyolódást, mint a vizet?

34:8  Aki azokkal tart, akik gonoszt művelnek, és istentelen emberekkel jár-kel?

34:9  Mert azt mondta: ‘Nem kedves az ember Isten előtt, még akkor sem, ha híven követi!’

34:10  Azért hallgassatok rám ti, okos emberek! Távol legyen Istentől a gonoszság s a Mindenhatótól a jogfosztás!

34:11  Mert ő az embernek tettei szerint fizet, és mindenkinek útja szerint viszonoz;

34:12  mert valóban, Isten nem kárhoztat ok nélkül, s a Mindenható nem ferdíti el az igazságot!

34:13  Kit rendelt mást a föld fölé, vagy kit tett a világ fölé, amelyet alkotott?

34:14  Ha arra irányozná szívét, vissza is vonhatná magához leheletét, lélegzetét,

34:15  akkor kimúlna minden élőlény egyaránt, s az ember visszatérne a porba.

34:16  Ha tehát okos vagy, halld meg, amit mondok, és figyelj beszédem szavára!

34:17  Tud-e kormányozni, aki gyűlöli az igazságot, és hogyan hibáztatod annyira őt, aki igazságos?

34:18  Hisz ő még a királynak is azt mondja: ‘Te hitszegő!’ és a főembereknek: ‘Ti gonosztevők!’

34:19  Nem tekinti ő a fejedelmek személyét. Nem ismeri a zsarnokot, amikor a szegénnyel vetekedik – mert mindannyian keze alkotásai. –

34:20  Meghalnak az ilyenek hirtelen, az éj közepén; kimúlnak a gazdagok, elmennek, s ő eltávolítja az erőszakost kézmozdulat nélkül.

34:21  Mert az ő szeme az emberek útjain van, és látja minden lépésüket,

34:22  nincs sötétség, nincs halál-árnyék, hol a gonosztevők elrejtőzzenek,

34:23  mert nincs az ember kényére bízva, mikor menjen Isten elé ítéletre,

34:24  összezúz ő sokakat szám nélkül, és másokat állít helyükre.

34:25  Mert ismeri tetteiket, elhozza azért rájuk az éjt és eltapossák őket.

34:26  Megveri őket, mint gonosztevőket olyan helyen, ahol sokan látják,

34:27  azért, mert készakarva eltávoztak tőle, és egyáltalán nem akarták megérteni útjait,

34:28  mert eléje juttatták a nyomorgó kiáltását, és meghallja a szegények jajszavát.

34:29  Ha pedig ő nyugalmat ad, ki az, aki kárhoztassa, és ha elrejti arcát, ki az, aki szemlélhetné? Ha népek, sőt az összes ember fölött

34:30  istentelen embert enged uralkodni, a nép bűnei miatt,

34:31  akkor így szólok Istenhez: ‘Nem állok neked ellen!

34:32  Ha hibáztam, akkor taníts engem, ha rosszul beszéltem, nem teszem többé!’

34:33  Vajon Isten tőled kérdezze-e, mert nem vagy megelégedve: ‘Mivelhogy tied a döntés, nem az enyém, mondd meg tehát, hogyan tudnád jobban!’

34:34  Az értelmes emberek megmondják majd nekem, s a bölcs férfiak, akik engem hallgatnak:

34:35  ‘Nem beszél Jób bölcsen, és szavai megfontolás nélkül valók!’

34:36  Atyám! tedd próbára Jóbot mindvégig! Ne engedd ki kezedből a gonoszság emberét,

34:37  mert vétkeit káromlással tetézi, gúnyosan tapsol közöttünk és ítéletre hívja ki Istent szavaival.«

Chapter 35

35:1  És újra megszólalt Eliú, és ezt mondta:

35:2  »Vajon helyesnek látszik-e neked felfogásod, hogy mondod: ‘Inkább nekem van igazam, mint Istennek!’

35:3  Mert kérdezed: ‘Nem tetszik-e neked az, ami igaz?’ vagy: ‘Mi hasznod abból, ha vétkezem?’

35:4  Megfelelek tehát szavaidra és veled együtt barátaidnak:

35:5  – Tekints az égre és nézd, szemléld a mennyet, amely magasan van fölötted!

35:6  Ha vétkezel, mit ártasz Neki? Ha számosak bűneid, mit teszel ezzel Neki?

35:7  Ha igaz vagy, mit adsz Neki, és mit vesz ő kezedből?

35:8  Bűnöd a magadfajta embernek a kára, és igazvoltod neked, ember fiának a haszna.

35:9  Kiáltanak az elnyomók sokasága miatt, és keseregnek a zsarnokok erős karja miatt.

35:10  De nem kérdik: ‘Hol van Isten, az alkotónk, aki dalokat ad éjjel,

35:11  aki többre tanított minket, mint a mező barmait, aki bölcsebbé tett minket az ég madarainál?’

35:12  Nem hallgat ő rájuk, bárhogy kiáltanak akkor, a gonoszok hivalkodása miatt.

35:13  De nem igaz, hogy Isten nem hall, hogy a Mindenható nem tekint oda!

35:14  Mondd bár, hogy nem veszi észre, az ítélet nála már megvan, csak meg kell őt várnod.

35:15  Most pedig, mert haragját nem engedi szabadjára, s a bűnt nem bosszulja meg nagyon,

35:16  Jób is hiába tátja ki száját, és értelem nélkül szaporítja a szót.«

Chapter 36

36:1  És folytatta Eliú, és ezeket mondta:

36:2  »Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked, mert van még mit mondanom Istenért;

36:3  messziről veszem tudásomat, hogy megvédjem Teremtőm igazát.

36:4  Szavaim valóban hamisság nélkül vannak, és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.

36:5  Nem veti el Isten a hatalmasokat, hiszen ő is hatalmas!

36:6  De nem segíti a bűnösöket, és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;

36:7  nem veszi le szemét az igazról. Trónra ültet királyokat örök időkre, de azok felfuvalkodnak.

36:8  Amikor azonban bilincsbe vannak verve, s a nyomor kötelei tartják őket fogva,

36:9  megjelenti nekik tetteiket és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,

36:10  és megnyitja fülüket feddésének, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.

36:11  Ha meghallgatják és alávetik magukat, jólétben töltik napjaikat és dicsőségben éveiket.

36:12  Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba, és meghalnak dőreségükben.

36:13  A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját, és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,

36:14  fiatal korban pusztul el a lelkük, és életük már az ifjúkorban.

36:15  Megmenti a szenvedőt szenvedése által, és megnyitja fülét a szorongatással.

36:16  Téged is kiragad a szorongatás torkából; tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül, s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.

36:17  Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet, ragaszkodj joghoz és igazsághoz!

36:18  Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal, és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!

36:19  Ne kívánd birtokolni az aranyat, és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,

36:20  hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!

36:21  Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra, mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!

36:22  Íme, magasztos Isten az ő erejében, és nincsen hozzá hasonló tanítómester!

36:23  Ki tudná felülvizsgálni útjait? Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’

36:24  Legyen gondod, hogy magasztald művét, amelyet megénekeltek az emberek!

36:25  Mindenki látja azt, és mindegyik távolról szemléli.

36:26  Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni, évei számát nem lehet kifürkészni.

36:27  Elvonja a vízcseppeket és szakadó záport zúdít,

36:28  amely ömlik a felhőkből, a mindent beborító fellegekből.

36:29  Ha kiteríti a felhőket, úgy, mint a sátrát,

36:30  ha villogtatja felülről fényét, s a tenger sarkait is befödi,

36:31  ezek által ítéli meg a népeket, s ad eledelt sok halandónak.

36:32  Fényt rejt el kezében, és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;

36:33  mesélhet arról az ő pásztora, s a nyáj is fergetege dühéről.

Chapter 37

37:1  Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.

37:2  Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!

37:3  Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;

37:4  utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.

37:5  Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.

37:6  Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!

37:7  Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.

37:8  Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.

37:9  Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.

37:10  Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,

37:11  a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:

37:12  ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,

37:13  akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.

37:14  Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!

37:15  Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?

37:16  Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?

37:17  Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!

37:18  Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?

37:19  Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!

37:20  Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!

37:21  De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;

37:22  aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.

37:23  A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!

37:24  Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«

Chapter 38

38:1  És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta:

38:2  »Kicsoda az, aki elhomályosítja a gondviselést belátás nélküli beszédével?

38:3  Övezd fel derekadat, mint férfihez illik, én kérdezlek, te meg felelj nekem!

38:4  Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem? Jelentsd meg nekem, ha tudsz okosat!

38:5  Ki határozta meg méreteit? Hisz tudod! Ki vont azon mérőzsinórt?

38:6  Mibe bocsátották alapzatát, és ki tette le a sarkkövét,

38:7  miközben együttesen dicsértek engem a hajnali csillagok, és ujjongtak az Isten fiai mindnyájan?

38:8  Ki zárta el a tengert kapukkal, mikor kitört, s az anyaméhből előjött,

38:9  amikor felhővel ruháztam, ködből pólyát adtam neki

38:10  és körülvettem határaimmal, zárt és kapukat adtam neki,

38:11  és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább! Itt törjék meg hullámaid gőgje!

38:12  Vajon kirendelted-e már a reggelt, amióta megvagy, és kijelölted-e a hajnalpír helyét,

38:13  hogy megragadja a földnek széleit és lerázza róla a gonoszokat?

38:14  Hogy olyanná legyen az, mint a pecsétagyag, és színeket öltsön, miként a ruha,

38:15  hogy elvegyék a gonoszoktól a világosságukat, és megtörjék a felemelt kart?

38:16  Eljutottál-e a tenger mélységeibe? Jártál-e az óceán fenekén?

38:17  Kitárultak-e előtted a halál kapui, és láttad-e a halálárnyék portáit?

38:18  Szemlélted-e a földet széltében? Jelentsd meg nekem mindezt, ha tudod!

38:19  Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol van a sötétség helye,

38:20  hogy mindegyiket határába elvezesd, és tudd az ösvényt házához!?

38:21  Te ezt tudod, hisz akkor születtél, és napjaid száma igen nagy!

38:22  Eljutottál-e a hó tárházához, és láttad-e a jégeső raktárait,

38:23  amelyeket eltettem a szorongatás idejére, a harc és a háború napjára?

38:24  Melyik út visz oda, ahol a világosság szétszóródik, s a hőség a föld fölött eloszlik?

38:25  Ki hasított csatornát a sűrű zápornak és utat a csattogó villámnak,

38:26  hogy lehulljon az eső olyan földre, ahol senki sem lakik, a pusztára, ahol ember nem tartózkodik,

38:27  hogy a sivár sivatagot jóllakassa, és zsenge füveket sarjasszon!?

38:28  Ki az atyja az esőnek? Ki nemzette a harmat cseppjeit?

38:29  Kinek méhéből jött elő a jég, és ki szülte az ég zúzmaráját?

38:30  Kővé merednek a vizek, és befagy a mélység színe!

38:31  Együtt tudnád-e tartani a Fiastyúk ragyogó csillagait? Vagy elbírnád-e oldani a Kaszás kötelékeit?

38:32  Elővezeted-e a hajnali csillagot idejében, és felhozod-e az estcsillagot a föld fiai fölé?

38:33  Ismered-e az ég törvényeit, és te határozod-e meg uralmát a földön?

38:34  Felemeled-e szavadat a felhőig, hogy vizek bősége borítson el téged?

38:35  Útjukra küldöd-e a villámokat, és jelentik-e neked megjövet: ‘Itt vagyunk’?

38:36  Ki helyezte a bölcsességet az emberek belsejébe, vagy ki adott értelmet a kakasnak?

38:37  Ki számlálja meg a felhőket bölcsességgel? Ki fekteti le az égnek tömlőit,

38:38  amikor a porból szilárd föld lesz, s a rögök összetapadnak?

38:39  Ejtesz-e prédát az oroszlánnak, és betöltöd-e kölykei étvágyát,

38:40  amikor búvóhelyükön meglapulnak és odújukban leselkednek?

38:41  Ki készíti el a hollónak eledelét, amikor fiókái Istenhez kiáltanak és étel nélkül röpdösnek?

Chapter 39

39:1  Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?

39:2  Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?

39:3  Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.

39:4  Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.

39:5  Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?

39:6  A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.

39:7  Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.

39:8  Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.

39:9  Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?

39:10  Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?

39:11  Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?

39:12  Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?

39:13  Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!

39:14  Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;

39:15  felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.

39:16  Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;

39:17  mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;

39:18  de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.

39:19  Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?

39:20  Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!

39:21  A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.

39:22  Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.

39:23  Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,

39:24  izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,

39:25  amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.

39:26  A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?

39:27  Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?

39:28  Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,

39:29  onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,

39:30  fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«

Chapter 40

40:1  Ismét szólt az Úr, és ezt mondta Jóbnak:

40:2  »Oly könnyen meghátrál-e, aki Istennel perbe szállt? Nos feleljen erre Isten vádlója!«

40:3  És felelt Jób az Úrnak:

40:4  »Mit feleljek én, aki könnyelműen szóltam? Kezemet a számra teszem!

40:5  Egyszer szóltam, bár azt is elhagytam volna! Meg másodszor, de nem teszem többé!«

40:6  És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből és mondta:

40:7  »Övezd fel derekadat, amint férfihez illik! Én kérdezlek, te meg felelj nekem!

40:8  Semmivé akarod-e tenni az én igazságomat? És kárhoztatsz-e engem, hogy neked legyen igazad?

40:9  Olyan-e a karod, mint az Istené? Mennydörgő hangon szólsz-e úgy, mint ő?

40:10  Akkor vegyél magadra ékességet és emelkedj föl magasra, légy dicsőséges és öltözz ragyogó szépségbe!

40:11  Szórd szét a kevélyeket haragodban, Tekints minden kevélyre és alázd meg őket!

40:12  Láss meg minden gőgöst és szégyenítsd meg őket! Morzsold össze a gonoszokat helyükön!

40:13  Rejtsd őket mind a porba, süllyeszd orcájukat a verembe!

40:14  Akkor én is beismerem, hogy jobbod győzelemre segít téged!

40:15  Lám a Behemót, amelyet teremtettem, úgy mint téged is: füvet eszik, akárcsak a szarvasmarha.

40:16  Erő van ágyékában, és erősség hasa izmaiban.

40:17  Kiegyenesíti farkát, mintha cédrus lenne, combjainak izmai egymásba fonódnak.

40:18  Csontjai, mint az érccsövek, és lábszárai, mint a vasrudak.

40:19  Isten művei közül ő az első; Teremtője neki adta kardját,

40:20  mert neki teremnek füvet a hegyek, ahol a mező minden vadja játszadozik.

40:21  Lótusz alatt heverészik, a nád s a mocsár rejtekében.

40:22  Befödi a lótusz árnyékával, körülveszik a patak fűzei.

40:23  Ha a folyó árja szorítja, fel nem riad; nyugton marad, még ha a Jordán csap is be a szájába.

40:24  Ki tudná horoggal szemtől szembe elfogni, s pecekkel átfúrni orrát?

40:25  Vajon partra húzhatod-e a Leviatánt horoggal, és megkötheted-e kötéllel nyelvét?

40:26  Teszel-e karikát orrába? Átfúrod-e pofáját kampóval?

40:27  Vajon rimánkodik-e neked sokat, vagy szép szóval kedveskedik-e neked?

40:28  Egyezkedik-e veled, hogy szolgádul fogadd örök időkre?

40:29  Játszol-e vele, mint a kis madárral, és megkötözheted-e leányaid mulatságára?

40:30  Alkusznak-e fölötte a társak, felosztják-e a kereskedők?

40:31  Megtöltöd-e a hálókat bőrével és a halrekeszt fejével?

40:32  Emeld rá kezedet! De jegyezd meg, hogy a harc után meg nem mukkansz többé!

Chapter 41

41:1  Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!

41:2  Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?

41:3  Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!

41:4  Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!

41:5  Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?

41:6  Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!

41:7  Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;

41:8  az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;

41:9  az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.

41:10  Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.

41:11  Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;

41:12  gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;

41:13  lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.

41:14  Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.

41:15  Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.

41:16  A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.

41:17  Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.

41:18  Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;

41:19  olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,

41:20  nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,

41:21  szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.

41:22  Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.

41:23  Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.

41:24  Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.

41:25  Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.

41:26  Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«

Chapter 42

42:1  És felelt Jób az Úrnak, és mondta:

42:2  »Tudom, hogy mindent megtehetsz, és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted.

42:3  Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül? Valóban balgán beszéltem olyanról, ami tudásomat messze meghaladja!

42:4  Hallgass meg csak, hadd beszéljek, én kérdezlek, te meg felelj nekem!

42:5  Eddig szóbeszédből hallottam felőled, most pedig saját szememmel látlak!

42:6  Korholom tehát önmagamat, bánom bűneimet porban és hamuban!«

42:7  Miután pedig az Úr Jóbhoz ezekkel a szavakkal szólt, a temáni Elifáznak ezt mondta: »Haragra gyúltam ellened és a két barátod ellen, mert nem beszéltetek előttem igazat, úgy, mint Jób, az én szolgám.

42:8  Azért most vegyetek hét fiatal bikát és hét kost, menjetek Jób szolgámhoz és mutassatok be egészen elégő áldozatot magatokért, és szolgám, Jób könyörögjön értetek. Az ő kedvéért teszem, ha nem tudom be nektek a dőreséget; mert nem beszéltetek felőlem igazat úgy, mint Jób, az én szolgám.«

42:9  Elmentek tehát a temáni Elifáz, a súhi Bildád és a naámai Szófár, és úgy cselekedtek, amint az Úr nekik mondta. És az Úr tekintettel volt Jób személyére.

42:10  Az Úr hajlott is Jób bűnbánatára, miután ő a barátaiért imádkozott, és mindenből, amije volt Jóbnak, kétannyit adott neki az Úr.

42:11  És meglátogatta őt minden fivére, minden nővére, és régi ismerősei is, valahányan voltak, vele étkeztek házában, sajnálkoztak fölötte, és megvigasztalták mindazon csapások miatt, amelyeket az Úr rábocsátott, és mindenki adott neki egy-egy juhot és egy arany fülbevalót.

42:12  Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája.

42:13  És született neki hét fia és három leánya.

42:14  Az egyiket Jemimának, a másikat Kassziának, a harmadikat pedig Kerenhappuknak hívta.

42:15  Az egész földön sem lehetett olyan szép leányokat találni, mint amilyenek Jób leányai voltak, és atyjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreikkel.

42:16  Jób pedig ezek után még száznegyven évig élt és látta nemcsak gyermekeit, hanem gyermekeinek a gyermekeit is negyedízig. – Majd meghalt vénségben, napokkal betelten.