HunRUF - Psalms

Chapter 1

1:1  Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,

1:2  hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.

1:3  Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.

1:4  Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a pelyva, amelyet szétszór a szél.

1:5  Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.

1:6  Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Chapter 2

2:1  Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?

2:2  Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:

2:3  Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!

2:4  A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.

2:5  Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:

2:6  Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!

2:7  Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged!

2:8  Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.

2:9  Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!

2:10  Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti, bírái a földnek!

2:11  Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vigadjatok!

2:12  Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!

Chapter 3

3:1  Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült.

3:2  Uram, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám!

3:3  Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.)

3:4  De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.

3:5  Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)

3:6  Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem.

3:7  Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem.

3:8  Állj mellém, Uram, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait!

3:9  Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)

Chapter 4

4:1  A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.

4:2  Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!

4:3  Ti, emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.)

4:4  Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.

4:5  Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.)

4:6  Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az Úrban!

4:7  Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!

4:8  Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk.

4:9  Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!

Chapter 5

5:1  A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára.

5:2  Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat!

5:3  Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom!

5:4  Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.

5:5  Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz.

5:6  Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt.

5:7  Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az Úr.

5:8  De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.

5:9  Vezess, Uram, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat!

5:10  Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük.

5:11  Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak!

5:12  Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.

5:13  Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.

Chapter 6

6:1  A karmesternek: Mély hangú húros hangszerre. Dávid zsoltára.

6:2  Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban!

6:3  Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim!

6:4  Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel?

6:5  Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!

6:6  Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?

6:7  Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

6:8  Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt.

6:9  Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők, mert meghallotta az Úr hangos sírásomat!

6:10  Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr.

6:11  Megszégyenül és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál és megszégyenül egy pillanat alatt!

Chapter 7

7:1  Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak.

7:2  Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,

7:3  hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.

7:4  Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el,

7:5  ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,

7:6  akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)

7:7  Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!

7:8  Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!

7:9  Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!

7:10  Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!

7:11  Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.

7:12  Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.

7:13  Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz.

7:14  Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.

7:15  Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!

7:16  Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített.

7:17  Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.

7:18  Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét.

Chapter 8

8:1  A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

8:2  Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!

8:3  Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.

8:4  Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,

8:5  micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?

8:6  Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.

8:7  Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:

8:8  a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,

8:9  az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.

8:10  Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!

Chapter 9

9:1  A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

9:2  Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.

9:3  Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!

9:4  Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.

9:5  Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró.

9:6  Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!

9:7  Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.

9:8  De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét.

9:9  Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.

9:10  Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején.

9:11  Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.

9:12  Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!

9:13  Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg az elesettek jajkiáltásáról.

9:14  Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,

9:15  hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!

9:16  Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.

9:17  Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)

9:18  A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.

9:19  Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye.

9:20  Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!

9:21  Vigyél véghez, Uram, félelmetes tetteket közöttük, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)

Chapter 10

10:1  Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?

10:2  A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket.

10:3  Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat.

10:4  Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.

10:5  Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.

10:6  Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.

10:7  Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

10:8  Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.

10:9  Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent.

10:10  Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.

10:11  Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!

10:12  Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről!

10:13  Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!

10:14  Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.

10:15  Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!

10:16  Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.

10:17  Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,

10:18  véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

Chapter 11

11:1  A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?!

11:2  Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy rálőjenek lesből a tiszta szívűekre.

11:3  Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?

11:4  Az Úr ott van szent templomában, az Úr, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket.

11:5  Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti.

11:6  Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!

11:7  Bizony, igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.

Chapter 12

12:1  A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.

12:2  Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.

12:3  Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.

12:4  Irtson ki az Úr minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!

12:5  Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?

12:6  Most már fölkelek – mondja az Úr – a szegények elnyomása, az elesettek sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.

12:7  Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.

12:8  Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,

12:9  még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.

Chapter 13

13:1  A karmesternek: Dávid zsoltára.

13:2  Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem?

13:3  Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem?

13:4  Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom!

13:5  Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom!

13:6  Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.

Chapter 14

14:1  A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.

14:2  Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent.

14:3  Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.

14:4  Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik – de az Úrhoz nem kiáltanak –,

14:5  hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!

14:6  A nincstelen tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma!

14:7  Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.

Chapter 15

15:1  Dávid zsoltára. Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden?

15:2  Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól;

15:3  nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára.

15:4  Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az Urat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.

15:5  Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha.

Chapter 16

16:1  Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!

16:2  Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.

16:3  A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.

16:4  Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.

16:5  Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.

16:6  Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.

16:7  Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.

16:8  Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.

16:9  Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.

16:10  Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.

16:11  Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

Chapter 17

17:1  Dávid imádsága. Uram, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd.

17:2  Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.

17:3  Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon.

17:4  Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától.

17:5  Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim.

17:6  Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!

17:7  Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől.

17:8  Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába

17:9  a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak.

17:10  Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél.

17:11  Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek.

17:12  Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán, mint a lesben álló hím oroszlán.

17:13  Lépj elő, Uram! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől!

17:14  Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, Uram, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre!

17:15  Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.

Chapter 18

18:1  A karmesternek: Dávidé, az Úr szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úrnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az Úr.

18:2  Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem!

18:3  Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!

18:4  Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

18:5  Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem.

18:6  A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám.

18:7  Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.

18:8  Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.

18:9  Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.

18:10  Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.

18:11  Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant.

18:12  A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket.

18:13  Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal.

18:14  Dörgött az Úr az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal.

18:15  Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki.

18:16  Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, Uram, haragod szelének fúvásától.

18:17  Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.

18:18  Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.

18:19  Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom.

18:20  Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.

18:21  Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.

18:22  Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül.

18:23  Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.

18:24  Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.

18:25  Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, kezem tisztasága szerint, amit jól lát.

18:26  A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.

18:27  A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.

18:28  Az elesett népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod.

18:29  Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe.

18:30  Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.

18:31  Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.

18:32  Van-e Isten az Úron kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül?

18:33  Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.

18:34  Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem.

18:35  Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.

18:36  Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.

18:37  Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim.

18:38  Üldözöm és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.

18:39  Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak.

18:40  Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.

18:41  Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam.

18:42  Kiáltoznak, de nincs szabadító, az Úrhoz kiáltanak, de nem válaszol.

18:43  Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát.

18:44  Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm.

18:45  Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem,

18:46  mert elepedtek az idegenek, és reszketve bújnak elő rejtekükből.

18:47  Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem!

18:48  Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám.

18:49  Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól.

18:50  Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek,

18:51  mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.

Chapter 19

19:1  A karmesternek: Dávid zsoltára.

19:2  Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.

19:3  Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.

19:4  Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,

19:5  mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,

19:6  amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.

19:7  Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.

19:8  Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.

19:9  Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.

19:10  Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak,

19:11  kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.

19:12  Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.

19:13  A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!

19:14  A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.

19:15  Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!

Chapter 20

20:1  A karmesternek: Dávid zsoltára.

20:2  Hallgasson meg téged az Úr a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve!

20:3  Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról!

20:4  Gondoljon sok ételáldozatodra, égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.)

20:5  Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!

20:6  Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az Úr minden kérésedet!

20:7  Jól tudom, hogy az Úr győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel.

20:8  Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.

20:9  Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk, és talpon maradunk.

20:10  Uram, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk!

Chapter 21

21:1  A karmesternek: Dávid zsoltára.

21:2  Uram, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted!

21:3  Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.)

21:4  Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel.

21:5  Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót.

21:6  Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki.

21:7  Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted.

21:8  Bízik a király az Úrban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg.

21:9  Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet.

21:10  Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, Uram. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg.

21:11  Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül.

21:12  Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire,

21:13  mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal.

21:14  Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!

Chapter 22

22:1  A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

22:2  Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!

22:3  Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.

22:4  Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.

22:5  Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.

22:6  Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.

22:7  De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.

22:8  Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:

22:9  Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!

22:10  Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.

22:11  Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.

22:12  Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!

22:13  Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.

22:14  Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.

22:15  Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.

22:16  Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.

22:17  Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.

22:18  Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.

22:19  Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.

22:20  Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!

22:21  Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!

22:22  Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat!

22:23  Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.

22:24  Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind!

22:25  Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja.

22:26  Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.

22:27  Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!

22:28  A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége.

22:29  Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.

22:30  Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani.

22:31  Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.

22:32  Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

Chapter 23

23:1  Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.

23:2  Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.

23:3  Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.

23:4  Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.

23:5  Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.

23:6  Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.

Chapter 24

24:1  Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.

24:2  Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.

24:3  Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén?

24:4  Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.

24:5  Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.

24:6  Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)

24:7  Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!

24:8  Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.

24:9  Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emeljétek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!

24:10  Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! (Szela.)

Chapter 25

25:1  Dávidé. Uram, utánad sóvárog a lelkem!

25:2  Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim!

25:3  Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!

25:4  Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!

25:5  Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.

25:6  Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.

25:7  Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!

25:8  Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.

25:9  Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.

25:10  Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.

25:11  A te nevedért, ó, Uram, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!

25:12  Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.

25:13  Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet.

25:14  Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket.

25:15  Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.

25:16  Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok.

25:17  Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki!

25:18  Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!

25:19  Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel.

25:20  Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem!

25:21  Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem.

25:22  Szabadítsd ki, ó, Isten, Izráelt minden nyomorúságából!

Chapter 26

26:1  Dávidé. Uram, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az Úrban bíztam ingadozás nélkül!

26:2  Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet!

26:3  Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek.

26:4  Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt.

26:5  Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé.

26:6  Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, Uram,

26:7  hangos hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet.

26:8  Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét.

26:9  Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt,

26:10  akiknek a keze tele van gyalázattal, jobbjuk megvesztegetéssel.

26:11  Hiszen én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam!

26:12  Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben.

Chapter 27

27:1  Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?

27:2  Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.

27:3  Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.

27:4  Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.

27:5  Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.

27:6  Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.

27:7  Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!

27:8  Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!

27:9  Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!

27:10  Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.

27:11  Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!

27:12  Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.

27:13  De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.

27:14  Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!

Chapter 28

28:1  Dávidé. Téged hívlak, Uram, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz.

28:2  Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé.

28:3  Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek felebarátaikkal, de rossz szándék van a szívükben.

28:4  Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik, torold meg rajtuk, amit elkövettek!

28:5  Mivel nem figyelnek az Úr tetteire, sem kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket.

28:6  Áldott az Úr, mert meghallgatta esedező hangomat.

28:7  Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.

28:8  Az Úr az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje.

28:9  Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!

Chapter 29

29:1  Dávid zsoltára. Magasztaljátok az Urat, ti, mennyei lények, magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!

29:2  Magasztaljátok az Úr dicső nevét, boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben!

29:3  Az Úr hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az Úr, a nagy vizek fölött.

29:4  Az Úr hangja hatalmas, az Úr hangja fenséges.

29:5  Az Úr hangja cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait.

29:6  A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú.

29:7  Az Úr hangjára lángok törnek elő.

29:8  Az Úr hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az Úr Kádés pusztáját.

29:9  Az Úr hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti.

29:10  Az Úr trónol az áradat fölött, ott trónol az Úr, az örökkévaló király.

29:11  Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.

Chapter 30

30:1  Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.

30:2  Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.

30:3  Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.

30:4  Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.

30:5  Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét!

30:6  Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.

30:7  Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.

30:8  Uram, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem.

30:9  Ekkor hozzád kiáltottam, Uram, és így esedeztem az Úrhoz:

30:10  Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?

30:11  Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram!

30:12  Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.

30:13  Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!

Chapter 31

31:1  A karmesternek: Dávid zsoltára.

31:2  Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan!

31:3  Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!

31:4  Mert te vagy az én sziklaváram; vezess és terelgess engem nevedért!

31:5  Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem.

31:6  Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!

31:7  Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom.

31:8  Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait.

31:9  Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat.

31:10  Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem.

31:11  A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak.

31:12  Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem.

31:13  Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy.

31:14  Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet.

31:15  De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem!

31:16  Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből!

31:17  Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen!

31:18  Uram, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában!

31:19  Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról!

31:20  Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.

31:21  Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől.

31:22  Áldott az Úr, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban!

31:23  Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.

31:24  Szeressétek az Urat, ti, hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az Úr, de kamatostul megfizet a gőgösöknek.

31:25  Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!

Chapter 32

32:1  Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.

32:2  Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.

32:3  Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.

32:4  Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Szela.)

32:5  Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. (Szela.)

32:6  Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt.

32:7  Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.)

32:8  Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.

32:9  Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád.

32:10  Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül.

32:11  Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti, igazak! Vigadjatok mind, ti, igaz szívűek!

Chapter 33

33:1  Örüljetek az Úrnak, ti, igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret.

33:2  Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki!

33:3  Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!

33:4  Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.

33:5  Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld.

33:6  Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.

33:7  Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait.

33:8  Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója,

33:9  mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.

33:10  Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.

33:11  De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.

33:12  Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.

33:13  Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert.

33:14  Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára.

33:15  Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.

33:16  Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst.

33:17  Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg.

33:18  De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak.

33:19  Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket.

33:20  Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.

33:21  Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.

33:22  Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!

Chapter 34

34:1  Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.

34:2  Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.

34:3  Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.

34:4  Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!

34:5  Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.

34:6  Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.

34:7  Kiáltott az elesett, az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.

34:8  Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.

34:9  Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.

34:10  Féljétek az Urat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.

34:11  Az oroszlánok is sínylődnek és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.

34:12  Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.

34:13  Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni?

34:14  Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!

34:15  Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt!

34:16  Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.

34:17  Az Úr a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről.

34:18  Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.

34:19  Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.

34:20  Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.

34:21  Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.

34:22  Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.

34:23  Az Úr megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.

Chapter 35

35:1  Dávidé. Perelj, Uram, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal!

35:2  Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre!

35:3  Végy elő lándzsát és csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítelek téged!

35:4  Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem!

35:5  Legyenek olyanok, mint a szélhordta pelyva. Az Úr angyala szórja szét őket!

35:6  Legyen útjuk sötét és síkos, az Úr angyala üldözze őket!

35:7  Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem.

35:8  Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe!

35:9  Én pedig ujjongok az Úrnak, és örvendezek szabadításának.

35:10  Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, Uram? Mert megmented az elesettet az erőszakostól, az elesettet és szegényt a fosztogatótól.

35:11  Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok.

35:12  Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek.

35:13  Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam.

35:14  Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja.

35:15  De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül.

35:16  Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem.

35:17  Uram, meddig tűröd ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!

35:18  Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek.

35:19  Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek.

35:20  Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön.

35:21  Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk!

35:22  Láttad mindezt, Uram! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem!

35:23  Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem!

35:24  Ítélj meg igazságod szerint, Uram, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek!

35:25  Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele!

35:26  Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben!

35:27  Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja!

35:28  Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet mindennap.

Chapter 36

36:1  A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé.

36:2  A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem,

36:3  sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.

36:4  Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni.

36:5  Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat.

36:6  Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig.

36:7  Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram.

36:8  Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.

36:9  Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.

36:10  Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.

36:11  Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez!

36:12  Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!

36:13  Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.

Chapter 37

37:1  Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre!

37:2  Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények.

37:3  Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz.

37:4  Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!

37:5  Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:

37:6  világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.

37:7  Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!

37:8  Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!

37:9  Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az Úrban reménykednek, azok öröklik a földet.

37:10  Egy kis idő még, és eltűnik a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod.

37:11  Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.

37:12  Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene.

37:13  Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja.

37:14  Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék az elesettet és szegényt, levágják az egyenes úton járókat.

37:15  De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek.

37:16  Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek.

37:17  Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az Úr.

37:18  Ismeri az Úr a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké.

37:19  Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is.

37:20  De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az Úr ellenségei, még ha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el.

37:21  Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó.

37:22  Akiket megáld az Úr, öröklik a földet, akiket megátkoz, elpusztulnak.

37:23  Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.

37:24  Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.

37:25  Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.

37:26  Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz.

37:27  Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig.

37:28  Mert az Úr szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja.

37:29  Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig.

37:30  Bölcsen beszél az igaz ember szája, és a nyelve igazat mond.

37:31  Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei.

37:32  Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni.

37:33  De az Úr nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék.

37:34  Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet; meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket.

37:35  Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa,

37:36  de egyszer csak eltűnt, nem volt többé, kerestem, de nem lehetett megtalálni.

37:37  Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé!

37:38  De a vétkesek mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás.

37:39  Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején.

37:40  Megsegíti az Úr, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek.

Chapter 38

38:1  Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.

38:2  Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!

38:3  Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.

38:4  Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.

38:5  Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.

38:6  Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.

38:7  Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.

38:8  Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.

38:9  Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.

38:10  Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.

38:11  Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.

38:12  Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.

38:13  Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.

38:14  De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.

38:15  Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.

38:16  Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!

38:17  Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog – gondoltam –, ne lennének dölyfösek velem szemben!

38:18  Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.

38:19  Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.

38:20  De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.

38:21  Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.

38:22  Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!

38:23  Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!

Chapter 39

39:1  A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.

39:2  Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém.

39:3  Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult.

39:4  Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem:

39:5  Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!

39:6  Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.)

39:7  Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni.

39:8  Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!

39:9  Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak!

39:10  Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz.

39:11  Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt!

39:12  A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.)

39:13  Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, betelepült, mint minden ősöm.

39:14  Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

Chapter 40

40:1  A karmesternek: Dávid zsoltára.

40:2  Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.

40:3  Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.

40:4  Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.

40:5  Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.

40:6  Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni.

40:7  Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.

40:8  Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.

40:9  Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.

40:10  Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Uram!

40:11  Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.

40:12  Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!

40:13  Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem.

40:14  Légy kegyelmes, Uram, és ments meg, Uram, siess segítségemre!

40:15  Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!

40:16  Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam!

40:17  Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Úr!

40:18  Elesett és szegény vagyok, de gondol rám az Úr! Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!

Chapter 41

41:1  A karmesternek: Dávid zsoltára.

41:2  Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.

41:3  Az Úr megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön, nem engedi át ellenségei dühének.

41:4  Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.

41:5  Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!

41:6  Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve?

41:7  Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.

41:8  Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam:

41:9  Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik!

41:10  Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.

41:11  De te, Uram, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik!

41:12  Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem,

41:13  engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre.

41:14  Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.

Chapter 42

42:1  A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.

42:2  Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!

42:3  Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?

42:4  Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?

42:5  Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.

42:6  Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!

42:7  Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár-hegyről.

42:8  Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.

42:9  Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr, imádságot életem Istenéhez.

42:10  Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?

42:11  Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?

42:12  Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

Chapter 43

43:1  Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!

43:2  Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?

43:3  Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba,

43:4  hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!

43:5  Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

Chapter 44

44:1  A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.

44:2  Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben.

44:3  Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted.

44:4  Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.

44:5  Te vagy királyom, ó, Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.

44:6  Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.

44:7  Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem.

44:8  Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg.

44:9  Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.)

44:10  Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel.

44:11  Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket.

44:12  Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé.

44:13  Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte.

44:14  Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk.

44:15  Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek.

44:16  Mindennap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat

44:17  a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt.

44:18  Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.

44:19  Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről.

44:20  Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk.

44:21  Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket,

44:22  nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait.

44:23  Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek.

44:24  Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!

44:25  Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket?

44:26  Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt.

44:27  Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!

Chapter 45

45:1  A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke.

45:2  Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla.

45:3  Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre!

45:4  Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát!

45:5  E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!

45:6  Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba.

45:7  Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája.

45:8  Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával.

45:9  Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.

45:10  Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve.

45:11  Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát!

45:12  Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte!

45:13  Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked.

45:14  Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája.

45:15  Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád.

45:16  Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába.

45:17  Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön.

45:18  Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön-örökké.

Chapter 46

46:1  A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.

46:2  Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.

46:3  Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;

46:4  ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)

46:5  Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

46:6  Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve.

46:7  Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld.

46:8  A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

46:9  Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.

46:10  Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.

46:11  Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.

46:12  A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

Chapter 47

47:1  A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.

47:2  Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!

47:3  Mert a felséges Úr félelmetes, nagy király az egész földön.

47:4  Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá.

47:5  Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.)

47:6  Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az Úr.

47:7  Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek!

47:8  Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket!

47:9  Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.

47:10  Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!

Chapter 48

48:1  Ének. Kórah fiainak zsoltára.

48:2  Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén.

48:3  Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon; a nagy király városa,

48:4  melynek palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős várat.

48:5  Mert a királyok szövetkeztek, együttesen fölvonultak ellene,

48:6  de amint meglátták, megdöbbentek, megrémültek és megfutamodtak.

48:7  Reszketés fogta el őket, fájdalom, mint a vajúdó asszonyt,

48:8  mint mikor a keleti szél összezúzza a tengerjáró hajókat.

48:9  Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek Urának városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. (Szela.)

48:10  Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó, Isten.

48:11  Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság.

48:12  Örül Sion hegye, vigadoznak Júda leányai, mert igazságot osztasz.

48:13  Járjátok körül Siont, kerüljétek meg, számláljátok meg tornyait!

48:14  Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek.

48:15  Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön-örökké, ő vezet minket mindhalálig.

Chapter 49

49:1  A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.

49:2  Halljátok ezt mind, ti, népek, figyeljen a világ minden lakója,

49:3  közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt!

49:4  Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek.

49:5  Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat.

49:6  Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne,

49:7  akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?

49:8  Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek.

49:9  Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla,

49:10  még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.

49:11  Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat.

49:12  Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk.

49:13  De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

49:14  Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.)

49:15  Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak.

49:16  De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.)

49:17  Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában.

49:18  Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse.

49:19  Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora,

49:20  mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot.

49:21  Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

Chapter 50

50:1  Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig.

50:2  A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten.

50:3  Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar.

50:4  Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét.

50:5  Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!

50:6  Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.)

50:7  Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én!

50:8  Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,

50:9  de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat.

50:10  Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata.

50:11  Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is.

50:12  Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.

50:13  Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét?

50:14  Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!

50:15  Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.

50:16  A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet?

50:17  Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet!

50:18  Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz.

50:19  Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző.

50:20  Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod.

50:21  Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem!

50:22  Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül!

50:23  Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.

Chapter 51

51:1  A karmesternek: Dávid zsoltára,

51:2  abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.

51:3  Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!

51:4  Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!

51:5  Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.

51:6  Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.

51:7  Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.

51:8  Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.

51:9  Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.

51:10  Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.

51:11  Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!

51:12  Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!

51:13  Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!

51:14  Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,

51:15  hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.

51:16  Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

51:17  Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.

51:18  Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.

51:19  Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!

51:20  Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait!

51:21  Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljesen elégő áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

Chapter 52

52:1  A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,

52:2  abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahímelek házába érkezett.

52:3  Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!

52:4  Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva.

52:5  A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)

52:6  Szeretsz bántóan beszélni, álnok a nyelved.

52:7  Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)

52:8  Látják ezt az igazak, és félnek, rajta meg nevetni fognak.

52:9  Ez az az ember – mondják –, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és csalárdságban volt erős.

52:10  De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.

52:11  Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.

Chapter 53

53:1  A karmesternek: „A betegség” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítókölteménye.

53:2  Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.

53:3  Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent.

53:4  Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.

53:5  Nem tudják a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik, de Istenhez nem kiáltanak,

53:6  hogy majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek! Mert szétszórja Isten támadóid csontjait, megszégyeníted őket, mert Isten megvetette őket.

53:7  Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.

Chapter 54

54:1  A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye,

54:2  abból az időből, amikor a zífiek Saulhoz mentek, és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik?

54:3  Istenem, segíts meg neveddel, szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!

54:4  Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj beszédemre!

54:5  Mert idegenek támadtak rám, erőszakos emberek törtek életemre, akik nem törődnek Istennel. (Szela.)

54:6  De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet.

54:7  Szálljon a baj támadóimra, semmisítsd meg őket igazságoddal!

54:8  Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, Uram, mert jó vagy.

54:9  Mert minden nyomorúságból kimentettél engem, megvetéssel nézek ellenségeimre.

Chapter 55

55:1  A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye.

55:2  Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől!

55:3  Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom

55:4  az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám.

55:5  Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el.

55:6  Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át.

55:7  Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?

55:8  Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.)

55:9  Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől.

55:10  Kergesd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban;

55:11  ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne.

55:12  Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás.

55:13  Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném.

55:14  Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom,

55:15  akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében.

55:16  Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük.

55:17  Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem.

55:18  Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és sóhajtozom, ő meghallja hangomat.

55:19  Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem.

55:20  Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent.

55:21  Kezet emelt jó barátjára, és meggyalázta a szövetséget.

55:22  Szája simább a vajnál, de viszálykodáson jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard.

55:23  Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.

55:24  Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!

Chapter 56

56:1  A karmesternek: „A messzi fák galambja” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.

56:2  Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem.

56:3  Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen.

56:4  Ha félek is, benned bízom!

56:5  Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!

56:6  Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem.

56:7  Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek.

56:8  Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem!

56:9  Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!

56:10  Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van.

56:11  Istenben, akinek igéjét dicsérem, az Úrban, akinek igéjét dicsérem,

56:12  Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!

56:13  Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat.

56:14  Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában.

Chapter 57

57:1  A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.

57:2  Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.

57:3  A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.

57:4  Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.

57:5  Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.

57:6  Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

57:7  Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)

57:8  Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!

57:9  Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!

57:10  Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,

57:11  mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.

57:12  Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

Chapter 58

58:1  A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele.

58:2  Valóban igazat beszéltek, ti, hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött?

58:3  Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek.

58:4  Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek, tévelygők a hazugok, amint megszületnek.

58:5  Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle,

58:6  hogy nem hallja a kígyóbűvölőt, a varázslásban jártas igézőt.

58:7  Istenem, törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, Uram, az oroszlánok állkapcsát!

58:8  Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák!

58:9  Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot.

58:10  Mielőtt tüske nőne cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt.

58:11  Örül az igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik.

58:12  Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!

Chapter 59

59:1  A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.

59:2  Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!

59:3  Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!

59:4  Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, Uram!

59:5  Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!

59:6  Hiszen te vagy, Uram, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)

59:7  Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.

59:8  Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.

59:9  De te, Uram, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.

59:10  Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.

59:11  Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.

59:12  Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!

59:13  Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!

59:14  Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)

59:15  Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.

59:16  Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.

59:17  Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.

59:18  Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!

Chapter 60

60:1  A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele

60:2  abból az időből, amikor a naharajimi és a cóbái arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert.

60:3  Ó, Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!

60:4  Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult.

60:5  Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket.

60:6  De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.)

60:7  Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!

60:8  Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet.

60:9  Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám,

60:10  Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom!

60:11  Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba?

60:12  Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!

60:13  Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!

60:14  Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el.

Chapter 61

61:1  A karmesternek: Húros hangszerre. Dávidé.

61:2  Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra!

61:3  A föld széléről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem!

61:4  Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.

61:5  Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába! (Szela.)

61:6  Mert hallottad, Istenem, amit megfogadtam, a nevedet félőkkel együtt adtál nekem örökséget.

61:7  Adj napokat a király napjaihoz, évei nemzedékekre terjedjenek!

61:8  Ülhessen trónján mindenkor Isten előtt, szeretet és hűség oltalmazza őt!

61:9  Akkor állandóan éneklek nevedről, naponként teljesítem, amit megfogadtam.

Chapter 62

62:1  A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.

62:2  Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.

62:3  Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.

62:4  Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!

62:5  Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)

62:6  Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.

62:7  Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.

62:8  Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.

62:9  Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)

62:10  Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.

62:11  Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!

62:12  Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő;

62:13  nálad van, Uram, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

Chapter 63

63:1  Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.

63:2  Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

63:3  Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.

63:4  Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.

63:5  Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.

63:6  Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.

63:7  Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.

63:8  Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.

63:9  Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.

63:10  De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.

63:11  Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.

63:12  De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.

Chapter 64

64:1  A karmesternek: Dávid zsoltára.

64:2  Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent!

64:3  Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől!

64:4  Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal.

64:5  Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek.

64:6  Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket?

64:7  Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve.

64:8  De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek.

64:9  Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja.

64:10  Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit.

64:11  Örülni fog az igaz az Úrnak, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek.

Chapter 65

65:1  A karmesternek: Dávid zsoltáréneke.

65:2  Téged illet a dicséret, ó, Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat.

65:3  Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember.

65:4  Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket.

65:5  Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!

65:6  Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken,

65:7  aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra,

65:8  lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását.

65:9  Ezért félnek jeleidtől még a föld határain lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod.

65:10  Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről.

65:11  Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel porhanyítod, növényzetét megáldod.

65:12  Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.

65:13  Legelők sarjadnak a pusztán, ujjongás övezi a halmokat.

65:14  Nyájak lepik el a legelőket, a völgyeket gabona borítja, ujjonganak és énekelnek.

Chapter 66

66:1  A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek!

66:2  Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!

66:3  Mondjátok Istennek: Milyen félelmetesek a te tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.

66:4  Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.)

66:5  Gyertek és lássátok Isten tetteit! Félelmetesek dolgai az emberek között:

66:6  Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!

66:7  Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.)

66:8  Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!

66:9  Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.

66:10  Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.

66:11  Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.

66:12  Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.

66:13  Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat,

66:14  melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban.

66:15  Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.)

66:16  Gyertek, halljátok, ti, istenfélők, mind, hadd mondjam el, mit tett velem!

66:17  Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta.

66:18  Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr.

66:19  De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.

66:20  Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.

Chapter 67

67:1  A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.

67:2  Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.)

67:3  Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!

67:4  Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!

67:5  Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.)

67:6  Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!

67:7  Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.

67:8  Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!

Chapter 68

68:1  A karmesternek: Dávid zsoltáréneke.

68:2  Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői.

68:3  Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt.

68:4  De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek.

68:5  Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! Úr az ő neve, vigadjatok színe előtt!

68:6  Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában.

68:7  Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen.

68:8  Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela)

68:9  rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt.

68:10  Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten, és a fáradtat megerősítetted.

68:11  Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz az elesettről, Istenem!

68:12  Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének:

68:13  A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak.

68:14  Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal.

68:15  Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó.

68:16  Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy.

68:17  Miért néztek irigyen, ti, sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az Úr örökre!

68:18  Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sínairól szentélyébe.

68:19  Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten!

68:20  Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.)

68:21  Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is.

68:22  Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját!

68:23  Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom,

68:24  hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből.

68:25  Látták, ó, Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe.

68:26  Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők.

68:27  Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az Urat, akik Izráeltől származtok!

68:28  Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői.

68:29  Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz,

68:30  jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot!

68:31  Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak!

68:32  Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket.

68:33  Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! (Szela.)

68:34  Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja!

68:35  Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben!

68:36  Félelmetes vagy szentélyedben, Isten! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!

Chapter 69

69:1  A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé.

69:2  Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek!

69:3  Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár.

69:4  Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam.

69:5  Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam.

69:6  Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted.

69:7  Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek Ura! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene!

69:8  Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat.

69:9  Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám.

69:10  Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.

69:11  Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált.

69:12  Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta.

69:13  Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, rólam szólnak a borivók nótái.

69:14  De én hozzád imádkozom, Uram, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg!

69:15  Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből!

69:16  Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája!

69:17  Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám!

69:18  Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg!

69:19  Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől!

69:20  Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet.

69:21  A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam.

69:22  Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak.

69:23  Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává!

69:24  Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné!

69:25  Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket!

69:26  Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!

69:27  Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél.

69:28  Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez!

69:29  Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be!

69:30  De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem!

69:31  Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással.

69:32  Jobban tetszik ez az Úrnak a marháknál, az ép szarvú és körmű bikáknál.

69:33  Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek!

69:34  Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak.

69:35  Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük mozog.

69:36  Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik,

69:37  és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.

Chapter 70

70:1  A karmesternek: Dávidé, emlékeztetőül.

70:2  Istenem, ments meg engem, Uram, siess segítségemre!

70:3  Szégyenkezzenek és pironkodjanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!

70:4  Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam!

70:5  Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!

70:6  De én elesett és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, Uram, ne késlekedj!

Chapter 71

71:1  Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha!

71:2  Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg!

71:3  Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram.

71:4  Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából!

71:5  Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta.

71:6  Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.

71:7  Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam.

71:8  Szám dicséreteddel van tele, dicsőítelek mindennap.

71:9  Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!

71:10  Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak:

71:11  Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse!

71:12  Ó, Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre!

71:13  Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek!

71:14  Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged.

71:15  Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket.

71:16  Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.

71:17  Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat.

71:18  Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.

71:19  Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem?

71:20  Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.

71:21  Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.

71:22  Én is magasztallak hárfával hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje!

71:23  Ujjong az ajkam, ha neked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál.

71:24  Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.

Chapter 72

72:1  Salamoné. Isten! Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának,

72:2  hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen az elesetteket.

72:3  Teremjenek a hegyek békét a népnek, és a halmok igazságot!

72:4  Szolgáltasson igazságot a nép elesettjeinek, segítse meg a szegényeket, de tiporja el az elnyomókat!

72:5  Éljen addig, míg nap és hold lesz, nemzedékről nemzedékre!

72:6  Mint amikor eső hull a rétre, és zápor áztatja a földet:

72:7  úgy virágozzék napjaiban az igazság, és legyen nagy békesség, amíg meg nem szűnik a hold.

72:8  Uralkodjék tengertől tengerig, és a Folyamtól a föld széléig.

72:9  Hajtsanak térdet előtte a pusztalakók, nyalják a port ellenségei!

72:10  Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szebá királyai fizessenek adót!

72:11  Boruljon le előtte minden király, őt szolgálja minden nemzet!

72:12  Mert megmenti a segítséget kérő szegényt és az elesettet, akinek nincsen támasza.

72:13  Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti.

72:14  Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük.

72:15  Éljen ő, és adjanak neki sábai aranyat, imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt mindennap!

72:16  Legyen bőven gabona az országban, a hegyek tetején hullámzó kalászok legyenek olyanok, mint a Libánon; virágozzanak a városok, mint földön a fű!

72:17  Maradjon meg neve örökké, terjedjen híre, amíg a nap ragyog! Nevével mondjanak egymásra áldást; mondja őt boldognak minden nép!

72:18  Áldott az Úristen, Izráel Istene! Egyedül ő tud csodákat tenni!

72:19  Áldott legyen dicső neve örökre, töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen.

72:20  Itt végződnek Dávidnak, Isai fiának az imádságai.

Chapter 73

73:1  Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!

73:2  De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.

73:3  Mert irigy lettem a kérkedőkre, látva a bűnösök jólétét.

73:4  Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük.

73:5  Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.

73:6  Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak.

73:7  Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.

73:8  Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

73:9  Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet.

73:10  Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.

73:11  Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?

73:12  Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.

73:13  De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban,

73:14  mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.

73:15  Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.

73:16  Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.

73:17  Végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz.

73:18  Bizony, sikamlós talajra állítottad és pusztulásba döntöd őket!

73:19  Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.

73:20  Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!

73:21  Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,

73:22  akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.

73:23  De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.

73:24  Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.

73:25  Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.

73:26  Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!

73:27  Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged!

73:28  De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

Chapter 74

74:1  Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen?

74:2  Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a törzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál!

74:3  Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt!

74:4  Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket.

74:5  Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra.

74:6  Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal.

74:7  Lángba borították szentélyedet, porig alázták neved hajlékát.

74:8  Igázzuk le őket egészen! – mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát.

74:9  Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még.

74:10  Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség?

74:11  Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük!

74:12  De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön.

74:13  Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét.

74:14  Te zúztad szét a Leviatán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül.

74:15  Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat.

74:16  Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat és a napot.

74:17  Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet.

74:18  Erre emlékezz, Uram, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet.

74:19  Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, elesettjeid életéről ne feledkezz el végképp!

74:20  Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai is!

74:21  Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet az elesett és szegény!

74:22  Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen!

74:23  Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!

Chapter 75

75:1  A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.

75:2  Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.

75:3  Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.

75:4  Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)

75:5  A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!

75:6  Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!

75:7  Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,

75:8  hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.

75:9  Mert pohár van az Úr kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.

75:10  Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.

75:11  A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!

Chapter 76

76:1  A karmesternek: Húros hangszerre. Ászáf zsoltáréneke.

76:2  Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben.

76:3  Sálémbe került a sátra, lakóhelye a Sionra.

76:4  Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot, a harci eszközöket. (Szela.)

76:5  Ragyogó vagy te, hatalmasabb a hegyeknél, ahol zsákmányt ejtenek.

76:6  Kifosztottak lettek az elbizakodottak, álomba merültek, elvesztették erejüket a harcosok.

76:7  Dorgálásodtól, Jákób Istene, mozdulni sem tud a kocsi és a ló.

76:8  Félelmetes vagy, ki állhat meg előtted, amikor haragszol?

76:9  Ha ítéletet hirdetsz a mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül.

76:10  Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak. (Szela.)

76:11  Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed.

76:12  Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az Úrnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek,

76:13  aki megtöri a fejedelmek büszkeségét, és félelmet kelt a föld királyaiban!

Chapter 77

77:1  A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.

77:2  Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.

77:3  Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.

77:4  Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)

77:5  Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.

77:6  Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.

77:7  Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:

77:8  Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok?

77:9  Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?

77:10  Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)

77:11  Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.

77:12  Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.

77:13  Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.

77:14  Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?

77:15  Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.

77:16  Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)

77:17  Láttak téged a vizek, ó, Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek.

77:18  A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak.

77:19  Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld.

77:20  Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.

77:21  Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.

Chapter 78

78:1  Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!

78:2  Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.

78:3  Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,

78:4  nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.

78:5  Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.

78:6  Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,

78:7  hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.

78:8  Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez,

78:9  mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján.

78:10  Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását.

78:11  Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett.

78:12  Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.

78:13  Tengert vágott ketté, és átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg.

78:14  Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével.

78:15  Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből.

78:16  Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket.

78:17  De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában.

78:18  Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint.

78:19  Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?

78:20  A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz, és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének?

78:21  Az Úr ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen,

78:22  mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.

78:23  Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat.

78:24  Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik.

78:25  Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak.

78:26  Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével.

78:27  Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövenye.

78:28  Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.

78:29  Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik.

78:30  De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel.

78:31  Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait.

78:32  Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban.

78:33  Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben.

78:34  Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után.

78:35  Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk.

78:36  De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki.

78:37  Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez.

78:38  Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.

78:39  Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.

78:40  Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!

78:41  Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.

78:42  Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,

78:43  amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején.

78:44  Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból.

78:45  Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk.

78:46  Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.

78:47  Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással.

78:48  Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal.

78:49  Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét.

78:50  Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta.

78:51  Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban.

78:52  Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.

78:53  Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el.

78:54  Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott.

78:55  Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba.

78:56  De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit.

78:57  Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj.

78:58  Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték.

78:59  Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.

78:60  Elvetette sílói lakóhelyét, sátrát, amelyben az emberek közt lakott.

78:61  Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe.

78:62  Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére.

78:63  Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt.

78:64  Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.

78:65  Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős,

78:66  és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.

78:67  De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta,

78:68  Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti.

78:69  Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek.

78:70  Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül.

78:71  A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek.

78:72  Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.

Chapter 79

79:1  Ászáf zsoltára. Ó, Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.

79:2  Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, híveid testét a föld vadjainak.

79:3  Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem temette el őket senki.

79:4  Csúffá lettünk szomszédaink előtt, környezetünk gúnyol és kinevet.

79:5  Uram, meddig tart még haragod? Meddig lobog tűzként indulatod?

79:6  Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül!

79:7  Mert megemésztették Jákóbot, és lakóhelyét elpusztították.

79:8  Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk!

79:9  Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket!

79:10  Ne mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá előttünk, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért!

79:11  Jusson eléd a foglyok sóhajtása, tartsd meg a halálraítélteket, mert hatalmas a te karod!

79:12  Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot, amellyel téged illettek, Uram!

79:13  Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked.

Chapter 80

80:1  A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára.

80:2  Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva

80:3  Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre!

80:4  Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!

80:5  Uram, Seregek Istene, meddig lángol még haragod néped imádsága ellenére?

80:6  Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket.

80:7  Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket.

80:8  Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!

80:9  Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted.

80:10  Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet.

80:11  Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal.

80:12  Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig.

80:13  Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?!

80:14  Lerágja az erdei vadkan, és abból legel a mezei vad.

80:15  Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg és gondozd ezt a szőlőt!

80:16  Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél!

80:17  Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták!

80:18  Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél!

80:19  És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet.

80:20  Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!

Chapter 81

81:1  A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Ászáfé.

81:2  Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt!

81:3  Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és a lantot!

81:4  Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!

81:5  Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye.

81:6  Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam:

81:7  Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.

81:8  Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)

81:9  Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!

81:10  Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!

81:11  Én, az Úr vagyok a te Istened, aki fölhoztalak téged Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!

81:12  De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.

81:13  Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.

81:14  Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!

81:15  Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem.

81:16  Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.

81:17  A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.

Chapter 82

82:1  Ászáf zsoltára. Isten ott áll az istenek gyűlésén, ítéletet tart az istenek fölött:

82:2  Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! (Szela.)

82:3  Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot az elesettnek és szűkölködőnek!

82:4  Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből!

82:5  Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak.

82:6  Azt mondtam ugyan, istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan,

82:7  mégis meg fogtok halni, mint a közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember.

82:8  Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!

Chapter 83

83:1  Ászáf zsoltáréneke.

83:2  Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem!

83:3  Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket.

83:4  Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen.

83:5  Gyertek – mondják –, irtsuk ki ezt a népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére!

83:6  Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened

83:7  Edóm lakói és az izmaeliek, a móábiak és a hagriak,

83:8  Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea, Tírusz lakóival.

83:9  Asszíria is hozzájuk csatlakozott, támasza lett Lót fiainak. (Szela.)

83:10  Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábínnal a Kísón-pataknál,

83:11  akik megsemmisültek Én-Dórnál, és a föld trágyájává lettek!

83:12  Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel és Zeébbel, minden főemberükkel úgy, mint Zebahhal és Calmunnával,

83:13  akik ezt mondták: Foglaljuk el Isten birtokát!

83:14  Istenem, tedd őket olyanná, mint az ördögszekér, vagy mint a szélhordta pelyva!

83:15  Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket,

83:16  úgy üldözd őket viharoddal, úgy rémítsd őket forgószeleddel!

83:17  Borítsd el gyalázattal arcukat, hogy keressék nevedet, Uram!

83:18  Szégyenüljenek meg, és rémüldözzenek örökké, pironkodjanak, és vesszenek el!

83:19  Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek Úr a neve, aki felséges az egész földön!

Chapter 84

84:1  A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára.

84:2  Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura!

84:3  Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.

84:4  Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem!

84:5  Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.)

84:6  Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.

84:7  Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.

84:8  Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.

84:9  Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (Szela.)

84:10  Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére!

84:11  Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni.

84:12  Mert nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek.

84:13  Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!

Chapter 85

85:1  A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára.

85:2  Megkegyelmeztél, Uram, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát.

85:3  Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.)

85:4  Elfojtottad felindulásodat, megfékezted izzó haragodat.

85:5  Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé!

85:6  Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?

85:7  Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?

85:8  Mutasd meg, Uram, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!

85:9  Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.

85:10  Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.

85:11  Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.

85:12  Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.

85:13  Az Úr is megad minden jót, földünk is meghozza termését.

85:14  Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.

Chapter 86

86:1  Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, mert nyomorult és szegény vagyok!

86:2  Tartsd meg életemet, mert én a te híved vagyok! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik!

86:3  Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok mindennap.

86:4  Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert utánad vágyódik a lelkem, ó, Uram!

86:5  Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak.

86:6  Hallgass, Uram, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra!

86:7  A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.

86:8  Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen.

86:9  Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek.

86:10  Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül!

86:11  Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.

86:12  Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké.

86:13  Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél.

86:14  Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak veled!

86:15  Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged.

86:16  Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálóleányod fiát!

86:17  Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.

Chapter 87

87:1  Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította

87:2  az Úr Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél.

87:3  Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (Szela.)

87:4  Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filiszteának, Tírusznak és Etiópiának itt van a szülőhazája.

87:5  Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája, a Felséges szilárdítja meg.

87:6  Az Úr számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. (Szela.)

87:7  Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.

Chapter 88

88:1  Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.

88:2  Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal.

88:3  Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!

88:4  Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához.

88:5  A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.

88:6  A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből.

88:7  A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe.

88:8  Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.)

88:9  Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,

88:10  szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, Uram, mindennap, kitártam feléd kezemet.

88:11  Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)

88:12  Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?

88:13  Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?

88:14  De én hozzád fohászkodom, Uram, már reggel hozzád száll imádságom.

88:15  Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el orcádat előlem?

88:16  Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.

88:17  Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.

88:18  Körülvesznek mindennap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.

88:19  Elszakítottad tőlem jó barátaimat, már csak a sötétség ismer engem.

Chapter 89

89:1  Az ezráhi Étán tanítókölteménye.

89:2  Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.

89:3  Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.

89:4  Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

89:5  Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.)

89:6  Az egek magasztalják csodáidat, Uram, hűségedet a szentek gyülekezetében.

89:7  Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az Úrral? Ki hasonló az Úrhoz az istenfiak között?

89:8  Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.

89:9  Uram, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, Uram? Hűséged körülvesz téged!

89:10  Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket.

89:11  Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.

89:12  Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.

89:13  Te teremtettél északot és délt, a Tábór és a Hermón a te nevedet zengi.

89:14  Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.

89:15  Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.

89:16  Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!

89:17  Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket,

89:18  mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk,

89:19  mert az Úrtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.

89:20  Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.

89:21  Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.

89:22  Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.

89:23  Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember.

89:24  Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit.

89:25  Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.

89:26  Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra.

89:27  Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!

89:28  Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között.

89:29  Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele.

89:30  Megőrzöm nemzetségét örökké, és az ő trónját, amíg csak meglesz az ég.

89:31  Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint,

89:32  ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat,

89:33  akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért.

89:34  De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.

89:35  Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.

89:36  Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak:

89:37  Örökké lesz utódja, trónja előttem lesz, mint a nap,

89:38  megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.)

89:39  Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá.

89:40  Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját.

89:41  Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted.

89:42  Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt.

89:43  Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek.

89:44  Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban.

89:45  Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted.

89:46  Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el. (Szela.)

89:47  Miért rejtőzöl el oly soká, Uram, miért lángol haragod, mint a tűz?

89:48  Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!

89:49  Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)

89:50  Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?

89:51  Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!

89:52  Mert gyaláznak ellenségeid, Uram, gyalázzák fölkented lába nyomát.

89:53  Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen, ámen!

Chapter 90

90:1  Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.

90:2  Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!

90:3  A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!

90:4  Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.

90:5  Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:

90:6  reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.

90:7  Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk,

90:8  ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.

90:9  Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.

90:10  Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.

90:11  Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?

90:12  Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!

90:13  Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!

90:14  Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!

90:15  Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!

90:16  Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!

90:17  Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!

Chapter 91

91:1  Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,

91:2  az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!

91:3  Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.

91:4  Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.

91:5  Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,

91:6  sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.

91:7  Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.

91:8  A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.

91:9  Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,

91:10  nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.

91:11  Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,

91:12  kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.

91:13  Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod a fiatal oroszlánt és a tengeri szörnyet.

91:14  Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.

91:15  Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.

91:16  Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

Chapter 92

92:1  Zsoltár. Ének szombatnapra.

92:2  Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,

92:3  hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel

92:4  tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!

92:5  Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok.

92:6  Mily nagyok alkotásaid, Uram! Igen mélyek gondolataid!

92:7  Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.

92:8  Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.

92:9  De te, Uram, magasztos vagy örökké!

92:10  Mert ellenségeid, Uram, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.

92:11  De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.

92:12  Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.

92:13  Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.

92:14  Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.

92:15  Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,

92:16  és hirdetik: Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!

Chapter 93

93:1  Uralkodik az Úr! Fenségbe öltözött, felöltözött az Úr, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog.

93:2  Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te.

93:3  Zúgnak a folyamok, Uram, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.

93:4  A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban.

93:5  Amit megmondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó, Uram, időtlen időkig!

Chapter 94

94:1  Uram, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!

94:2  Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért!

94:3  Uram, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni?

94:4  Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők.

94:5  Tiporják, Uram, népedet, nyomorgatják örökségedet.

94:6  Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat.

94:7  Azt gondolják, nem látja az Úr, nem veszi észre Jákób Istene.

94:8  Térjetek észhez, ti, ostobák a nép között! Ti, esztelenek, mikor jön meg az eszetek?

94:9  Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna?

94:10  Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!

94:11  Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.

94:12  Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre,

94:13  hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.

94:14  Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét.

94:15  Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember.

94:16  Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?

94:17  Ha az Úr nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknék.

94:18  Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem.

94:19  Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.

94:20  Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?

94:21  Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik.

94:22  De nekem az Úr a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám.

94:23  Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az Úr.

Chapter 95

95:1  Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!

95:2  Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!

95:3  Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött.

95:4  Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.

95:5  Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.

95:6  Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!

95:7  Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát,

95:8  ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában,

95:9  ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet.

95:10  Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat.

95:11  Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!

Chapter 96

96:1  Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld!

96:2  Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását mindennap!

96:3  Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!

96:4  Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden más istennél.

96:5  Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója.

96:6  Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében.

96:7  Népek törzsei! Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!

96:8  Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba!

96:9  Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld!

96:10  Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! Bizony szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.

96:11  Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!

96:12  Ujjongjon a mező és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind

96:13  az Úr előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.

Chapter 97

97:1  Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!

97:2  Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza.

97:3  Tűz jár előtte, és megemészti ellenségeit mindenütt.

97:4  Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg.

97:5  Viaszként olvadnak meg a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt.

97:6  Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét.

97:7  Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal dicsekszenek. Az Úr előtt borul le minden isten.

97:8  Hallja ezt Sion, és örül, Júda leányai vigadnak ítéleteiden, ó, Uram!

97:9  Mert te vagy, Uram, a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek.

97:10  Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot! Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből.

97:11  Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.

97:12  Örüljetek, ti, igazak, az Úrnak, magasztaljátok szent nevét!

Chapter 98

98:1  Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja.

98:2  Megmutatta szabadító erejét az Úr, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát.

98:3  Hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára, és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.

98:4  Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek!

98:5  Énekeljetek az Úrnak hárfakísérettel, hárfakísérettel zengő éneket!

98:6  Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az Úr előtt!

98:7  Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók!

98:8  Tapsoljanak a folyók, a hegyek mind ujjongjanak

98:9  az Úr előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.

Chapter 99

99:1  Uralkodik az Úr, reszkessenek a népek! A kerúbokon trónol ő, remegjen a föld!

99:2  Nagy az Úr a Sionon, magasan fölötte van minden népnek.

99:3  Magasztalják nagy és félelmetes nevét, mert szent ő!

99:4  Hatalmas király vagy, szereted a jogosságot. Te állapítod meg, mi a helyes, te szolgáltatsz Jákóbnak jogot és igazságot.

99:5  Magasztaljátok Istenünket, az Urat, boruljatok le lába zsámolya előtt, mert szent ő!

99:6  Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az Urat, és ő válaszolt nekik.

99:7  Felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig megtartották intelmeit és a nekik adott rendelkezést.

99:8  Urunk, Istenünk, te válaszoltál nekik, megbocsátó Istenük voltál, bár megtoroltad tetteiket.

99:9  Magasztaljátok Istenünket, az Urat, és imádjátok őt szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk!

Chapter 100

100:1  Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!

100:2  Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!

100:3  Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.

100:4  Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!

100:5  Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

Chapter 101

101:1  Dávid zsoltára. Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, Uram!

101:2  Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül.

101:3  Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk!

101:4  A csalárd szív távol áll tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról.

101:5  Aki titokban rágalmazza felebarátját, azt elnémítom. A fennhéjázót és a kevély szívűt nem tűröm meg.

101:6  Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem.

101:7  Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg színem előtt.

101:8  Reggelenként elnémítok minden bűnös embert az országban. Így irtok ki az Úr városából minden gonosztevőt.

Chapter 102

102:1  Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az Úr előtt.

102:2  Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!

102:3  Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!

102:4  Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.

102:5  Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.

102:6  Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt.

102:7  A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.

102:8  Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.

102:9  Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.

102:10  Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem

102:11  háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem.

102:12  Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.

102:13  De te, Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.

102:14  Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje!

102:15  Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.

102:16  Félik majd, Uram, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,

102:17  amikor felépíti Siont az Úr, és megjelenik dicsőségesen.

102:18  Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.

102:19  Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép.

102:20  Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,

102:21  hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.

102:22  Hirdessék az Úr nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,

102:23  amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az Urat tiszteljék.

102:24  Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.

102:25  De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!

102:26  Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.

102:27  Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,

102:28  de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.

102:29  Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.

Chapter 103

103:1  Dávidé. Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!

103:2  Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!

103:3  Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,

103:4  megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.

103:5  Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.

103:6  Minden elnyomottal igazságosan és törvényesen bánik az Úr.

103:7  Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.

103:8  Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.

103:9  Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.

103:10  Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.

103:11  Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.

103:12  Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.

103:13  Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.

103:14  Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.

103:15  Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.

103:16  Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.

103:17  De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;

103:18  azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit.

103:19  Az Úr a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.

103:20  Áldjátok az Urat, angyalai, ti, hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!

103:21  Áldjátok az Urat, ti, seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!

103:22  Áldjátok az Urat, ti, teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az Urat!

Chapter 104

104:1  Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,

104:2  világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,

104:3  palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár.

104:4  A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.

104:5  Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.

104:6  Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz.

104:7  Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek.

104:8  A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik.

104:9  Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet.

104:10  Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.

104:11  Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.

104:12  Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.

104:13  Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.

104:14  Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,

104:15  és bort, amely felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.

104:16  Jóllaknak az Úr fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,

104:17  ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik.

104:18  A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet.

104:19  Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját.

104:20  Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja,

104:21  az oroszlánok zsákmányért ordítanak, Istentől követelve eledelt.

104:22  Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek.

104:23  Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.

104:24  Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.

104:25  Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.

104:26  Ott járnak a hajók, és a Leviatán, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.

104:27  Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.

104:28  Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.

104:29  Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek.

104:30  Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföldeket.

104:31  Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr!

104:32  Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.

104:33  Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.

104:34  Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az Úr előtt.

104:35  Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az Urat! Dicsérjétek az Urat!

Chapter 105

105:1  Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!

105:2  Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!

105:3  Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat!

105:4  Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!

105:5  Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,

105:6  ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!

105:7  Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.

105:8  Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára,

105:9  amelyet Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.

105:10  Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:

105:11  Neked adom – mondta – Kánaán földjét kiosztott örökségül!

105:12  Akkor még alig néhányan voltak, kevesen éltek ott mint jövevények.

105:13  Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.

105:14  De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:

105:15  Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!

105:16  Azután éhínséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt.

105:17  De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet.

105:18  Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték,

105:19  míg jóslata be nem teljesedett, és az Úr szava igazolta őt.

105:20  Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt.

105:21  Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává,

105:22  hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa.

105:23  Így került Izráel Egyiptomba, jövevényként Jákób Hám országában élt.

105:24  Igen szaporává tette népét az Úr, erősebbé ellenségeinél,

105:25  akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival.

105:26  Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott.

105:27  Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában.

105:28  Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis ellenálltak szavának.

105:29  Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat.

105:30  Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is.

105:31  Szavára bögölyök jöttek meg szúnyogok egész területükre.

105:32  Eső helyett jégesőt adott nekik, földjükre lángoló tüzet.

105:33  Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat.

105:34  Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske.

105:35  Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését.

105:36  Végül megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését.

105:37  Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó.

105:38  Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk.

105:39  Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel.

105:40  Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.

105:41  Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön.

105:42  Mert emlékezett szent ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett,

105:43  és kihozta népét örvendezve, választottait vigadozva.

105:44  Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték,

105:45  hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 106

106:1  Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

106:2  Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az Úr, ki beszélhetné el minden dicső tettét?

106:3  Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.

106:4  Gondolj rám, Uram, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod!

106:5  Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt!

106:6  Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el.

106:7  Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél.

106:8  De az Úr megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát.

106:9  Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vízen, akár a pusztában.

106:10  Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből.

106:11  Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük.

106:12  Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek.

106:13  De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében.

106:14  Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban.

106:15  Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.

106:16  Féltékenyek lettek a táborban Mózesre és Áronra, az Úr szent emberére.

106:17  Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, eltemette Abírám csoportját.

106:18  Tűz gyulladt ki csoportjukban, láng pusztította el a bűnösöket.

106:19  Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt.

106:20  Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával.

106:21  Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban,

106:22  csodákat Hám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél.

106:23  Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett értük, és elfordította pusztító haragját.

106:24  Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének,

106:25  hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Úr szavára.

106:26  Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában,

106:27  utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba.

106:28  Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek.

106:29  Ingerelték tetteikkel az Urat, ezért csapás szakadt rájuk.

106:30  De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás.

106:31  Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké.

106:32  Meríbá vizeinél is haragra ingerelték, Mózes is rosszul járt miattuk,

106:33  mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt.

106:34  Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az Úr.

106:35  Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket.

106:36  Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket.

106:37  Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek.

106:38  Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot.

106:39  Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel.

106:40  Ezért haragra gerjedt népe ellen az Úr, és megutálta örökségét.

106:41  Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

106:42  Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük.

106:43  Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt.

106:44  Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket.

106:45  Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.

106:46  Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket.

106:47  Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!

106:48  Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az Urat!

Chapter 107

107:1  Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

107:2  Így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből,

107:3  és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről.

107:4  Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost.

107:5  Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük.

107:6  De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kimentette őket szorult helyzetükből.

107:7  A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.

107:8  Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,

107:9  mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.

107:10  Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve,

107:11  mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését.

107:12  Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük.

107:13  De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből.

107:14  Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte.

107:15  Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,

107:16  mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat.

107:17  Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt.

107:18  Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak.

107:19  De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből.

107:20  Elküldte igéjét, meggyógyította és a sír mélyéről kimentette őket.

107:21  Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,

107:22  mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit!

107:23  Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték.

107:24  Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren.

107:25  Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok.

107:26  Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben.

107:27  Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.

107:28  De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kiszabadította őket szorult helyzetükből.

107:29  Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.

107:30  Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.

107:31  Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért és az emberekkel tett csodáiért!

107:32  Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!

107:33  A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá,

107:34  a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt.

107:35  A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat.

107:36  Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül.

107:37  Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.

107:38  Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt.

107:39  De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és a gond miatt,

107:40  amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk.

107:41  De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat.

107:42  Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat.

107:43  Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!

Chapter 108

108:1  Dávid zsoltáréneke.

108:2  Kész a szívem arra, Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!

108:3  Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!

108:4  Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt.

108:5  Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.

108:6  Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

108:7  Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!

108:8  Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet.

108:9  Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám,

108:10  Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom.

108:11  Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba?

108:12  Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!

108:13  Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!

108:14  Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!

Chapter 109

109:1  A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma!

109:2  Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.

109:3  Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem.

109:4  Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom.

109:5  Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért.

109:6  Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől!

109:7  A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké!

109:8  Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg!

109:9  Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen!

109:10  Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek!

109:11  Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől!

109:12  Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin!

109:13  Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket!

109:14  Még ősei bűnére is emlékezzék az Úr, anyjának vétkét se felejtse el!

109:15  Legyenek ezek mindig az Úr előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről!

109:16  Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem az elesett és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette.

109:17  Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle!

109:18  Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj!

109:19  Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel!

109:20  Ezzel büntesse meg vádlóimat az Úr, akik rosszat mondanak rólam!

109:21  De te, Uram, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!

109:22  Mert én elesett és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem.

109:23  Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát.

109:24  Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány.

109:25  Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják.

109:26  Segíts meg, Uram, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen!

109:27  Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, Uram!

109:28  Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog.

109:29  Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny!

109:30  Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt,

109:31  mert pártját fogja a szegénynek, megszabadítja a halálos ítélettől.

Chapter 110

110:1  Dávid zsoltára. Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!

110:2  Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!

110:3  Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod.

110:4  Megesküdött az Úr, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.

110:5  Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján.

110:6  Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét.

110:7  A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.

Chapter 111

111:1  Dicsérjétek az Urat! Hálát adok az Úrnak teljes szívből a becsületes emberek körében és közösségében.

111:2  Nagyok az Úr tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne.

111:3  Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad.

111:4  Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr.

111:5  Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére.

111:6  Hatalmas tetteit kijelentette népének, nekik adta a pogányok birtokát.

111:7  Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak,

111:8  rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva.

111:9  Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmetes az ő neve.

111:10  A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad.

Chapter 112

112:1  Dicsérjétek az Urat! Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban.

112:2  Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz.

112:3  Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad.

112:4  Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz.

112:5  A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi.

112:6  Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz.

112:7  Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban.

112:8  Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire.

112:9  Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.

112:10  Látja ezt a bűnös, és bosszankodik, fogát csikorgatja, és emészti magát. A bűnösök kívánsága semmibe vész.

Chapter 113

113:1  Dicsérjétek az Urat! Úrnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az Úr nevét!

113:2  Legyen áldott az Úr neve most és mindörökké!

113:3  Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét!

113:4  Magasan fölötte van az Úr minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek.

113:5  Ki hasonlítható Istenünkhöz, az Úrhoz, aki a magasban lakik,

113:6  és a mélybe néz, az égre is, a földre is?

113:7  Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt.

113:8  Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé.

113:9  Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 114

114:1  Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül,

114:2  Júda lett az Úr szent népe, Izráel a birodalma.

114:3  Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált.

114:4  A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok.

114:5  Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál?

114:6  Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok?

114:7  Reszkess, te, föld, az Úrtól, Jákób Istenétől,

114:8  aki a sziklát bővizű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!

Chapter 115

115:1  Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!

115:2  Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?

115:3  A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!

115:4  A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.

115:5  Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.

115:6  Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.

115:7  Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.

115:8  Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik és mindazok, akik bennük bíznak.

115:9  Izráel, az Úrban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.

115:10  Áron háza, az Úrban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.

115:11  Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.

115:12  Gondol ránk az Úr, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.

115:13  Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.

115:14  Szaporítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat!

115:15  Áldjon meg titeket az Úr, aki az eget és a földet alkotta!

115:16  Az egek az Úr egei, de a földet az embereknek adta.

115:17  Nem a halottak dicsérik az Urat, nem azok, akik a csend honába tértek,

115:18  hanem mi, mi áldjuk az Urat most és mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 116

116:1  Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.

116:2  Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.

116:3  Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem.

116:4  De az Úr nevét hívom segítségül: Ó, Uram, mentsd meg életemet!

116:5  Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk.

116:6  Megőrzi az Úr az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít.

116:7  Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr!

116:8  Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól,

116:9  az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.

116:10  Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok!

116:11  Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug!

116:12  Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett?

116:13  A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem.

116:14  Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében.

116:15  Drágának tekinti az Úr híveinek halálát.

116:16  Ó, Uram, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálóleányod fia: levetted rólam a bilincset.

116:17  Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem.

116:18  Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében,

116:19  az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

Chapter 117

117:1  Dicsérjétek az Urat mind, ti, népek, dicsőítsétek mind, ti, nemzetek!

117:2  Mert nagy az ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 118

118:1  Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

118:2  Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete!

118:3  Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete!

118:4  Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökké tart szeretete!

118:5  Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem.

118:6  Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?

118:7  Velem van az Úr, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre.

118:8  Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberben bízni.

118:9  Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.

118:10  Sok nép vett körül engem, de az Úr nevében szembeszállok velük!

118:11  Körülvettek, be is kerítettek, de az Úr nevében szembeszállok velük!

118:12  Körülvettek, mint a méhek, de elhamvadnak, mint az égő bozót. Az Úr nevében szembeszállok velük!

118:13  Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az Úr megsegített engem.

118:14  Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.

118:15  Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik!

118:16  Fölemelte jobbját az Úr, az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik!

118:17  Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!

118:18  Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak.

118:19  Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!

118:20  Ez az Úr kapuja: igazak mehetnek be rajta.

118:21  Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál.

118:22  Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.

118:23  Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.

118:24  Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!

118:25  Ó, Uram, segíts meg! Ó, Uram, adj szerencsét!

118:26  Áldott, aki az Úr nevében jön! Megáldunk titeket az Úr házából.

118:27  Az Úr az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz!

118:28  Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged!

118:29  Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

Chapter 119

119:1  Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint élnek.

119:2  Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt,

119:3  nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak.

119:4  Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák.

119:5  Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartva rendelkezéseidet!

119:6  Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra.

119:7  Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet.

119:8  Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha!

119:9  Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.

119:10  Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól!

119:11  Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

119:12  Áldott vagy te, Uram! Taníts meg rendelkezéseidre!

119:13  Ajkam fölsorolja szád minden döntését.

119:14  Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek.

119:15  Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre.

119:16  Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.

119:17  Bánj jól szolgáddal, hogy élhessek, és én megtartom igédet.

119:18  Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.

119:19  Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat!

119:20  Őrlődik lelkem, mert vágyódik döntéseid után mindenkor.

119:21  Megdorgálod az átkozott kevélyeket, akik eltérnek parancsolataidtól.

119:22  Fordítsd el rólam a gyalázatot és a megvetést, hiszen megfogadtam intelmeidet.

119:23  Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik.

119:24  Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim.

119:25  Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!

119:26  Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre!

119:27  Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon!

119:28  Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel!

119:29  Tarts engem távol a hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen törvényeddel!

119:30  Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom.

119:31  Ragaszkodom intelmeidhez, Uram, ne engedj megszégyenülnöm!

119:32  Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem.

119:33  Taníts, Uram, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig!

119:34  Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel.

119:35  Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm.

119:36  Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre!

119:37  Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem!

119:38  Teljesítsd be szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál!

119:39  Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, mert jók a te döntéseid!

119:40  Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra.

119:41  Teljesedjék be rajtam kegyelmed, Uram, és megígért szabadításod,

119:42  hogy választ tudjak adni gyalázóimnak, hiszen igédben bízom.

119:43  Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét, mert a te döntésedre várok.

119:44  Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké.

119:45  Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem.

119:46  Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent.

119:47  Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket.

119:48  Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden.

119:49  Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál.

119:50  Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.

119:51  Bármennyire csúfolnak is a kevélyek, mégsem hajolok el törvényedtől.

119:52  Ha ősrégi döntéseidre gondolok, megvigasztalódom, Uram!

119:53  Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet.

119:54  Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol jövevény vagyok.

119:55  Uram, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet.

119:56  Ez jutott nekem, mert megfogadtam utasításaidat.

119:57  Uram, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet.

119:58  Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted szerint!

119:59  Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom.

119:60  Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat.

119:61  Ha bűnösök kötelei fonnak is körül, nem feledkezem meg törvényedről.

119:62  Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért.

119:63  Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat.

119:64  Uram, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre!

119:65  Jót tettél szolgáddal ígéreted szerint, Uram!

119:66  Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat.

119:67  Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet.

119:68  Jó vagy te, és jót teszel, taníts engem rendelkezéseidre!

119:69  Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom utasításaidat tiszta szívből.

119:70  Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm.

119:71  Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet.

119:72  Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.

119:73  Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat!

119:74  Látnak engem, és örülnek az istenfélők, mert igédben reménykedem.

119:75  Tudom, Uram, hogy igazak döntéseid, igazad volt, hogy megaláztál.

119:76  Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted szolgádnak.

119:77  Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm.

119:78  Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert galádul bántak velem, én pedig utasításaidon elmélkedem.

119:79  Forduljanak hozzám az istenfélők, akik ismerik intelmeidet.

119:80  Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne valljak szégyent!

119:81  Szabadításod után sóvárog lelkem, igédben reménykedem.

119:82  Sóvárogva tekintek ígéretedre: Mikor vigasztalsz meg engem?

119:83  Bár olyan vagyok, mint a füstre tett tömlő, nem feledkezem meg rendelkezéseidről.

119:84  Hány napja van még szolgádnak? Mikor tartasz ítéletet üldözőimen?

119:85  Vermeket ástak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek.

119:86  Minden parancsolatod igaz. Galádul üldöznek, segíts meg!

119:87  Csaknem kiirtottak a földről, mert nem hanyagoltam el utasításaidat.

119:88  Tartsd meg életemet kegyelmesen, én pedig megtartom intelmeidet.

119:89  Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.

119:90  Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet, ezért áll rendíthetetlenül.

119:91  Döntéseid szerint áll ma is, mert téged szolgál a mindenség.

119:92  Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.

119:93  Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem.

119:94  Tied vagyok! Szabadíts meg, hiszen utasításaidat kutatom.

119:95  Arra várnak a bűnösök, hogy elpusztíthassanak, de én intelmeidre figyelek.

119:96  Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen.

119:97  Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem.

119:98  Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké.

119:99  Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem.

119:100  Értelmesebb vagyok a véneknél, mert megfogadtam utasításaidat.

119:101  Nem lépek lábammal semmilyen rossz útra, hogy megtarthassam igédet.

119:102  Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál azokra.

119:103  Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz.

119:104  Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt.

119:105  Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.

119:106  Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet.

119:107  Nagy nyomorúságba jutottam, tartsd meg életemet ígéreted szerint, Uram!

119:108  Önként vállalt fogadalmaimat fogadd kegyesen, Uram, és taníts engem döntéseidre!

119:109  Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg.

119:110  Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el.

119:111  Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet.

119:112  Szívből törekszem rendelkezéseid teljesítésére, ennek örök jutalma van.

119:113  Gyűlölöm a kétszínűséget, de szeretem törvényedet.

119:114  Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem.

119:115  Távozzatok tőlem, ti, gonosztevők! Én megfogadom, Istenem, parancsolataidat.

119:116  Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet!

119:117  Erősíts engem, hogy megszabaduljak, és mindig törődni fogok rendelkezéseiddel.

119:118  Elveted mindazokat, akik eltérnek rendelkezéseidtől, mert ármánykodásuk galád.

119:119  Salaknak tartod a föld minden bűnösét, ezért szeretem intelmeidet.

119:120  Megborzadt a testem, mert rettegek tőled, félek ítéleteidtől.

119:121  Azt tettem, ami törvényes és igaz, ne szolgáltass ki azoknak, akik sanyargatnak engem!

119:122  Vállalj kezességet szolgádért, hogy a kevélyek ne hatalmaskodjanak rajtam!

119:123  Szemem epedve várja segítségedet és megígért igazságodat.

119:124  Bánj kegyelmesen szolgáddal, taníts engem rendelkezéseidre!

119:125  Szolgád vagyok, adj értelmet, hogy megismerjem intelmeidet!

119:126  Itt az ideje, hogy cselekedj, Uram, mert megszegték törvényedet!

119:127  Én pedig szeretem parancsolataidat, jobban az aranynál, a színaranynál is.

119:128  Ezért mindenben helyeslem utasításaidat, és gyűlölök minden hamis ösvényt.

119:129  Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem.

119:130  Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket.

119:131  Kinyitom számat, és csak sóhajtozom, úgy vágyódom parancsolataid után.

119:132  Fordulj felém, és könyörülj rajtam, ahogyan szoktál azokon, akik szeretik nevedet.

119:133  Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság.

119:134  Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy megtarthassam utasításaidat.

119:135  Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem rendelkezéseidre!

119:136  Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet.

119:137  Igaz vagy, Uram, és helyesek döntéseid.

119:138  Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók.

119:139  Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről.

119:140  Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt.

119:141  Bár kicsiny és megvetett vagyok, utasításaidat mégsem felejtem el.

119:142  Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó.

119:143  Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis gyönyörködtetnek.

119:144  Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek!

119:145  Teljes szívből kiáltok hozzád: Hallgass meg, Uram! És én megfogadom rendelkezéseidet.

119:146  Hozzád kiáltok: Szabadíts meg! És én megtartom intelmeidet.

119:147  Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben reménykedem.

119:148  Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden.

119:149  Hallgasd meg szavamat kegyelmesen! Uram, döntéseiddel éltess engem!

119:150  Közel vannak hozzám, akik galádul üldöznek, törvényedtől viszont eltávolodtak.

119:151  De te is közel vagy, Uram, és minden parancsolatod maradandó.

119:152  Régóta ismerem intelmeidet, örök időkre megszabtad azokat.

119:153  Lásd meg nyomorúságomat, és szabadíts meg, mert nem felejtettem el törvényedet.

119:154  Pereld peremet, és válts meg, ígéreted szerint tartsd meg életemet!

119:155  Távol van a bűnösöktől a segítség, mert nem törődnek rendelkezéseiddel.

119:156  Nagy a te irgalmad, Uram, döntéseiddel éltess engem!

119:157  Sokan vannak üldözőim és ellenségeim, intelmeidtől mégsem fordultam el.

119:158  Láttam a hűtleneket, és megundorodtam, mert nem tartották meg beszédedet.

119:159  Lásd, mennyire szeretem utasításaidat! Uram, tartsd meg életemet kegyelmesen!

119:160  Igéd tartalma maradandó, és minden igaz döntésed örökre szól.

119:161  Fejedelmek üldöznek ok nélkül, de szívemet csak igéd rettentheti meg.

119:162  Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál.

119:163  A hazugságot gyűlölöm, utálom, törvényedet azonban szeretem.

119:164  Naponta hétszer dicsérlek téged igazságos döntéseidért.

119:165  Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.

119:166  Segítségedben reménykedem, Uram, és teljesítem parancsolataidat.

119:167  Megtartja lelkem intelmeidet, mert nagyon szeretem azokat.

119:168  Megtartom utasításaidat és intelmeidet, hiszen minden utamat ismered.

119:169  Uram, hadd szálljon hozzád esedezésem, tégy értelmessé igéddel!

119:170  Jusson színed elé könyörgésem, ígéreted szerint ments meg engem!

119:171  Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendelkezéseidre.

119:172  Válaszoljon beszédedre nyelvem, mert minden parancsolatod igaz.

119:173  Kezed legyen segítségemre, mert utasításaidat választottam.

119:174  Szabadításodra vágyom, Uram, törvényedben gyönyörködöm.

119:175  Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és döntéseiddel segíts engem!

119:176  Bolyongok, mint az eltévedt juh. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg parancsolataidról.

Chapter 120

120:1  Zarándokének. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.

120:2  Uram, ments meg engem a hazug ajkaktól és a csalárd nyelvtől!

120:3  Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv?

120:4  A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!

120:5  Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom!

120:6  Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel.

120:7  Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.

Chapter 121

121:1  Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?

121:2  Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.

121:3  Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged.

121:4  Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt!

121:5  Az Úr védelmez téged, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől.

121:6  Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.

121:7  Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.

121:8  Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.

Chapter 122

122:1  Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk!

122:2  Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem.

122:3  Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz!

122:4  Oda járnak a törzsek, az Úr törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az Úr nevét.

122:5  Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.

122:6  Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!

122:7  Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!

122:8  Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!

122:9  Istenünknek, az Úrnak a házáért is jót kívánok neked!

Chapter 123

123:1  Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz!

123:2  Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgálóleány úrnője kezére, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, míg meg nem könyörül rajtunk.

123:3  Könyörülj, Uram, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal!

123:4  Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.

Chapter 124

124:1  Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az Úr – vallja meg ezt Izráel! –,

124:2  ha nem lett volna velünk az Úr, amikor ránk támadtak az emberek,

124:3  akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.

124:4  Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat.

124:5  Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek.

124:6  Áldott az Úr, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak!

124:7  Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk.

124:8  A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.

Chapter 125

125:1  Zarándokének. Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll.

125:2  Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az Úr karolja át most és mindörökké.

125:3  Mert nem maradhat a bűnösök uralma az igazak örökségén, nehogy az igazak is álnokságra vetemedjenek.

125:4  Tégy jót, Uram, a jókkal, az igaz szívűekkel!

125:5  A görbe útra térőket pedig juttassa az Úr a gonosztevők sorsára! Békesség legyen Izráelben!

Chapter 126

126:1  Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók.

126:2  Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr!

126:3  Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk.

126:4  Fordítsd jóra sorsunkat, Uram, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan!

126:5  Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni.

126:6  Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza.

Chapter 127

127:1  Zarándokének. Salamoné. Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök.

127:2  Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.

127:3  Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.

127:4  Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.

127:5  Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.

Chapter 128

128:1  Zarándokének. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár.

128:2  Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod.

128:3  Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték.

128:4  Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.

128:5  Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át,

128:6  és megláthasd unokáidat is! Békesség legyen Izráelben!

Chapter 129

129:1  Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom óta – vallja meg ezt Izráel! –,

129:2  sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem.

129:3  Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak.

129:4  De igazságos az Úr: elvágta a bűnösök kötelét.

129:5  Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind.

129:6  Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék.

129:7  Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő.

129:8  Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az Úr áldása, áldunk benneteket az Úr nevében!

Chapter 130

130:1  Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

130:2  Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra!

130:3  Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor?

130:4  De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.

130:5  Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.

130:6  Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.

130:7  Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.

130:8  Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.

Chapter 131

131:1  Zarándokének. Dávidé. Uram, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.

131:2  Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.

131:3  Bízzál, Izráel, az Úrban most és mindörökké!

Chapter 132

132:1  Zarándokének. Emlékezz, Uram, Dávidra, minden viszontagságára!

132:2  Mert esküt tett az Úrnak, fogadalmat Jákób erős Istenének:

132:3  Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre,

132:4  szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni,

132:5  míg nem találok helyet az Úrnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének!

132:6  Hallottuk, hogy a láda Efrátában van, és rátaláltunk Jaar mezőin.

132:7  Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál!

132:8  Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája!

132:9  Papjaidat vedd körül igazságoddal, híveid pedig hadd ujjongjanak!

132:10  A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól!

132:11  Megesküdött az Úr Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra.

132:12  Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig.

132:13  Mert a Siont választotta ki az Úr, azt kívánta lakóhelyéül:

132:14  Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom!

132:15  Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel,

132:16  papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak.

132:17  Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére.

132:18  Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.

Chapter 133

133:1  Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!

133:2  Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára.

133:3  Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.

Chapter 134

134:1  Zarándokének. Áldjátok az Urat mindnyájan ti, akik az Úr szolgái vagytok, akik az Úr házában álltok éjjelente!

134:2  Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az Urat!

134:3  Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta!

Chapter 135

135:1  Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Úr nevét, dicsérjétek az Urat, akik szolgái vagytok,

135:2  akik ott álltok az Úr házában, Istenünk házának udvaraiban!

135:3  Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges!

135:4  Mert magának választotta Jákóbot az Úr, tulajdonává tette Izráelt.

135:5  Tudom én, hogy milyen nagy az Úr, nagyobb a mi Urunk minden istennél.

135:6  Amit csak akar az Úr, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben.

135:7  Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból.

135:8  Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, emberre, állatra egyaránt.

135:9  Jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és összes szolgáján.

135:10  Sok népet vert meg, hatalmas királyokat ölt meg:

135:11  Szíhón emóri királyt, Ógot, Básán királyát és Kánaán összes királyát.

135:12  Országukat örökségül adta, örökségül népének, Izráelnek.

135:13  Uram, neved örökkévaló, Uram, téged fognak emlegetni nemzedékről nemzedékre.

135:14  Mert igazságot szolgáltat népének az Úr, és megkönyörül szolgáin.

135:15  A pogányok bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.

135:16  Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak,

135:17  van fülük, de nem hallanak, lehelet sincs szájukban.

135:18  Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik és mindazok, akik bennük bíznak.

135:19  Izráel háza, áldjad az Urat! Áron háza, áldjad az Urat!

135:20  Lévi háza, áldjad az Urat! Akik csak félitek az Urat, áldjátok az Urat!

135:21  Áldott az Úr a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 136

136:1  Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

136:2  Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete!

136:3  Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete!

136:4  Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete.

136:5  Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete.

136:6  A földet a víz fölé terítette, mert örökké tart szeretete.

136:7  Megalkotta a nagy égitesteket, mert örökké tart szeretete,

136:8  a napot, hogy uralkodjék nappal, mert örökké tart szeretete,

136:9  a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, mert örökké tart szeretete.

136:10  Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, mert örökké tart szeretete.

136:11  Kihozta onnan Izráelt, mert örökké tart szeretete,

136:12  erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart szeretete.

136:13  Kettéhasította a Vörös-tengert, mert örökké tart szeretete,

136:14  átvezette rajta Izráelt, mert örökké tart szeretete.

136:15  De a fáraót és seregét a Vörös-tengerbe szorította, mert örökké tart szeretete.

136:16  Vezette népét a pusztában, mert örökké tart szeretete.

136:17  Nagy királyokat vert meg, mert örökké tart szeretete,

136:18  dicső királyokat ölt meg, mert örökké tart szeretete:

136:19  Szíhón emóri királyt, mert örökké tart szeretete,

136:20  és Ógot, Básán királyát, mert örökké tart szeretete.

136:21  Odaadta országukat örökségül, mert örökké tart szeretete,

136:22  örökségül szolgájának, Izráelnek, mert örökké tart szeretete.

136:23  Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete.

136:24  Megszabadított ellenségeinktől, mert örökké tart szeretete.

136:25  Ő ad eledelt minden élőlénynek, mert örökké tart szeretete.

136:26  Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart szeretete!

Chapter 137

137:1  Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.

137:2  A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.

137:3  Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!

137:4  Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön?

137:5  Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!

137:6  Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!

137:7  Emlékezz, Uram, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!

137:8  Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.

137:9  Boldog lesz, aki megragadja és a sziklához csapja csecsemőidet!

Chapter 138

138:1  Dávidé. Magasztallak, Uram, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek!

138:2  Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.

138:3  Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.

138:4  Téged magasztal, Uram, a föld minden királya, amikor meghallják szád mondásait.

138:5  Énekelni fognak az Úr útjairól, mert nagy az Úr dicsősége.

138:6  Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót.

138:7  Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem.

138:8  Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd cserben most sem kezed alkotásait!

Chapter 139

139:1  A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem.

139:2  Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.

139:3  Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.

139:4  Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.

139:5  Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.

139:6  Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.

139:7  Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?

139:8  Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy.

139:9  Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,

139:10  kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.

139:11  Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:

139:12  a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

139:13  Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.

139:14  Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.

139:15  Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.

139:16  Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.

139:17  Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!

139:18  Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.

139:19  Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!

139:20  Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.

139:21  Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, Uram? Ne utáljam-e támadóidat?

139:22  Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.

139:23  Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!

139:24  Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!

Chapter 140

140:1  A karmesternek: Dávid zsoltára.

140:2  Ments meg, Uram, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,

140:3  akik rosszat terveznek szívükben, mindennap háborúságot szítanak!

140:4  Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.)

140:5  Őrizz meg, Uram, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!

140:6  Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)

140:7  Te vagy Istenem – mondom az Úrnak –, figyelj hát, Uram, könyörgő szavamra!

140:8  Én Uram, Uram, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.

140:9  Ne teljesítsd, Uram, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)

140:10  A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!

140:11  Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!

140:12  Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!

140:13  Tudom, hogy az Úr felkarolja a nincstelenek ügyét, a szegények jogát.

140:14  Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.

Chapter 141

141:1  Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, Uram, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!

141:2  Jusson eléd imádságom mint illatáldozat, imára emelt kezem mint esti áldozat!

141:3  Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!

141:4  Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni.

141:5  Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is.

141:6  És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim.

141:7  Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába.

141:8  De én rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!

141:9  Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól!

141:10  A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.

Chapter 142

142:1  Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.

142:2  Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan könyörgök az Úrhoz.

142:3  Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.

142:4  Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok.

142:5  Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem.

142:6  Hozzád kiáltok, Uram, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén.

142:7  Figyelj esedezésemre, mert igen elesett vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

142:8  Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.

Chapter 143

143:1  Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te!

143:2  Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!

143:3  Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat.

143:4  Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben.

143:5  Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain.

143:6  Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. (Szela.)

143:7  Siess, Uram, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!

143:8  Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.

143:9  Ments meg ellenségeimtől, Uram, nálad keresek oltalmat!

143:10  Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!

143:11  Tartsd meg életemet nevedért, Uram, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért!

143:12  Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!

Chapter 144

144:1  Dávidé. Áldott az Úr, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat.

144:2  Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám.

144:3  Ó, Uram, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá?

144:4  Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz.

144:5  Hajlítsd le az eget, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

144:6  Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket!

144:7  Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából,

144:8  akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!

144:9  Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked.

144:10  Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől.

144:11  Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!

144:12  Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.

144:13  Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira!

144:14  Marháink legyenek kövérek, ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken!

144:15  Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene!

Chapter 145

145:1  Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.

145:2  Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.

145:3  Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.

145:4  Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.

145:5  Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem.

145:6  Elmondják, hogy milyen félelmetes a hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet.

145:7  Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak.

145:8  Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.

145:9  Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.

145:10  Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.

145:11  Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról,

145:12  megismertetve az emberekkel az Úr hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét.

145:13  Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.

145:14  Támogat az Úr minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt.

145:15  Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.

145:16  Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.

145:17  Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.

145:18  Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.

145:19  Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat, és megsegíti őket.

145:20  Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja.

145:21  Az Úr dicséretét hirdeti ajkam, áldja örökké minden ember az ő szent nevét!

Chapter 146

146:1  Dicsérjétek az Urat! Dicsérd, lelkem, az Urat!

146:2  Dicsérem az Urat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek.

146:3  Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.

146:4  Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei.

146:5  Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége,

146:6  aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor.

146:7  Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az Úr.

146:8  Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat.

146:9  Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.

146:10  Mindörökké uralkodik az Úr, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 147

147:1  Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!

147:2  Felépíti Jeruzsálemet az Úr, összegyűjti a szétszóródott Izráelt.

147:3  Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

147:4  Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek.

147:5  Nagy a mi Urunk, és igen erős, bölcsessége határtalan.

147:6  Támogatja az Úr az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket.

147:7  Zengjetek hálaéneket az Úrnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!

147:8  Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken.

147:9  Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is.

147:10  Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik.

147:11  Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.

147:12  Jeruzsálem, dicsőítsd az Urat, Sion, dicsérd Istenedet!

147:13  Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat.

147:14  Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged.

147:15  Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed.

147:16  Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu.

147:17  Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét?

147:18  De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik.

147:19  Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek.

147:20  Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 148

148:1  Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat, ti, mennyeiek, dicsérjétek a magasságban!

148:2  Dicsérjétek őt, ti, angyalai mind, dicsérje őt minden serege!

148:3  Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag!

148:4  Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben!

148:5  Dicsérjék az Úr nevét, mert ő parancsolt, és azok létrejöttek,

148:6  mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el.

148:7  Dicsérjétek az Urat, ti, földiek, ti, tengeri szörnyek, az egész óceán!

148:8  Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar,

148:9  ti, hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok,

148:10  vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak,

148:11  ti, földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái,

148:12  ti, ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt

148:13  dicsérjétek az Úr nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.

148:14  Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 149

149:1  Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!

149:2  Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak!

149:3  Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dobokkal, hárfakísérettel!

149:4  Mert gyönyörködik népében az Úr, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat.

149:5  Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön.

149:6  Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van.

149:7  Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket.

149:8  Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe előkelőiket.

149:9  Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van írva. Dicső dolog lesz ez az Úr minden hívének. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 150

150:1  Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!

150:2  Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan!

150:3  Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával!

150:4  Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával!

150:5  Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral!

150:6  Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!