HunKar - Psalms

Chapter 1

1:1  Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;

1:2  Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.

1:3  És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.

1:4  Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.

1:5  Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.

1:6  Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.

Chapter 2

2:1  Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2:2  A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

2:3  Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

2:4  Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

2:5  Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

2:6  Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

2:7  Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

2:8  Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

2:9  Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

2:10  Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

2:11  Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

2:12  Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Chapter 3

3:1  Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor.

3:2  Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

3:3  Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

3:4  De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

3:5  Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Szela.

3:6  Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

3:7  Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.

3:8  Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.

3:9  Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. Szela.

Chapter 4

4:1  Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.

4:2  Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!

4:3  Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.

4:4  Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!

4:5  Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.

4:6  Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.

4:7  Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!

4:8  Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.

4:9  Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.

Chapter 5

5:1  Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.

5:2  Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!

5:3  Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!

5:4  Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.

5:5  Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.

5:6  Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt.

5:7  Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.

5:8  Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.

5:9  Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat!

5:10  Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hizelkednek.

5:11  Kárhoztasd őket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.

5:12  És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.

5:13  Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.

Chapter 6

6:1  Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.

6:2  Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

6:3  Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

6:4  Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

6:5  Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

6:6  Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?

6:7  Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

6:8  Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

6:9  Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

6:10  Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.

6:11  Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.

Chapter 7

7:1  Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.

7:2  Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,

7:3  Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.

7:4  Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.

7:5  Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:

7:6  Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela.

7:7  Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!

7:8  És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.

7:9  Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!

7:10  Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.

7:11  Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.

7:12  Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.

7:13  Ha meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.

7:14  Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.

7:15  Ímé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.

7:16  Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.

7:17  Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.

7:18  Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.

Chapter 8

8:1  Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.

8:2  Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.

8:3  A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

8:4  Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

8:5  Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

8:6  Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

8:7  Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

8:8  Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;

8:9  Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.

8:10  Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!

Chapter 9

9:1  Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

9:2  Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

9:3  Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

9:4  Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;

9:5  Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.

9:6  Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

9:7  Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

9:8  Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.

9:9  És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

9:10  És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.

9:11  Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

9:12  Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.

9:13  Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

9:14  Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

9:15  Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

9:16  Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

9:17  Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

9:18  Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.

9:19  Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

9:20  Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!

9:21  Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.

Chapter 10

10:1  Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

10:2  A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

10:3  Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

10:4  A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

10:5  Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

10:6  Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.

10:7  Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

10:8  Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

10:9  Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

10:10  Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

10:11  Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

10:12  Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

10:13  Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.

10:14  Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

10:15  Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

10:16  Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

10:17  A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

10:18  Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

Chapter 11

11:1  Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

11:2  Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

11:3  Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

11:4  Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

11:5  Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

11:6  Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

11:7  Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

Chapter 12

12:1  Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

12:2  Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

12:3  Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

12:4  Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

12:5  A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

12:6  A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

12:7  Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

12:8  Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

12:9  Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

Chapter 13

13:1  Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

13:2  Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tőlem?

13:3  Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

13:4  Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;

13:5  Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.

13:6  Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

Chapter 14

14:1  Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

14:2  Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

14:3  Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

14:4  Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?

14:5  Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

14:6  A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

14:7  Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

Chapter 15

15:1  Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?

15:2  A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.

15:3  Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.

15:4  A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.

15:5  Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

Chapter 16

16:1  Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.

16:2  Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

16:3  A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.

16:4  Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

16:5  Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

16:6  Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

16:7  Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

16:8  Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.

16:9  Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

16:10  Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

16:11  Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

Chapter 17

17:1  Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

17:2  A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

17:3  Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

17:4  Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

17:5  Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

17:6  Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

17:7  Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

17:8  Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

17:9  A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

17:10  Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

17:11  Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

17:12  Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

17:13  Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

17:14  Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

17:15  Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

Chapter 18

18:1  Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.

18:2  És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!

18:3  Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

18:4  Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

18:5  Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

18:6  A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

18:7  Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

18:8  Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

18:9  Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.

18:10  Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

18:11  Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

18:12  A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

18:13  Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

18:14  És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.

18:15  És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

18:16  És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

18:17  Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.

18:18  Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

18:19  Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

18:20  És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

18:21  Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

18:22  Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.

18:23  Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

18:24  És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.

18:25  És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.

18:26  Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

18:27  A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

18:28  Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

18:29  Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

18:30  Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.

18:31  Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.

18:32  Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

18:33  Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:

18:34  Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

18:35  Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

18:36  És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

18:37  Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

18:38  Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

18:39  Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

18:40  Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.

18:41  És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.

18:42  Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

18:43  És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.

18:44  Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

18:45  A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

18:46  Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.

18:47  Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

18:48  Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

18:49  A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

18:50  Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.

18:51  Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.

Chapter 19

19:1  Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

19:2  Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

19:3  Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

19:4  Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:

19:5  Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

19:6  Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.

19:7  Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.

19:8  Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.

19:9  Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

19:10  Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.

19:11  Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

19:12  Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.

19:13  Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.

19:14  Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.

19:15  Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.

Chapter 20

20:1  Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

20:2  Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.

20:3  Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged.

20:4  Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek. Szela.

20:5  Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.

20:6  Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az Úr minden kérésedet!

20:7  Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével.

20:8  Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.

20:9  Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk.

20:10  Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.

Chapter 21

21:1  Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

21:2  Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.

21:3  Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.

21:4  Sőt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.

21:5  Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent.

21:6  Nagy az ő dicsősége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.

21:7  Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével.

21:8  Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.

21:9  Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyűlölőidet.

21:10  Tüzes kemenczévé teszed őket megjelenésed idején; az Úr az ő haragjában elnyeli őket és tűz emészti meg őket.

21:11  Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvokat az emberek fiai közül.

21:12  Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;

21:13  Mert meghátráltatod őket, íved húrjait arczuknak feszíted.

21:14  Emelkedjél fel Uram, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!

Chapter 22

22:1  Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

22:2  Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

22:3  Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

22:4  Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

22:5  Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

22:6  Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

22:7  De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

22:8  A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

22:9  Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

22:10  Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

22:11  Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

22:12  Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

22:13  Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

22:14  Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

22:15  Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

22:16  Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

22:17  Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

22:18  Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

22:19  Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

22:20  De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

22:21  Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

22:22  Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

22:23  Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

22:24  Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

22:25  Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

22:26  Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

22:27  Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

22:28  Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

22:29  Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

22:30  Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

22:31  Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

22:32  Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

Chapter 23

23:1  Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.

23:2  Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.

23:3  Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.

23:4  Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.

23:5  Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

23:6  Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

Chapter 24

24:1  Dávid zsoltára. Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.

24:2  Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette.

24:3  Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén?

24:4  Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.

24:5  Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől.

24:6  Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, a kik a te orczádat keresik. Szela.

24:7  Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya.

24:8  Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.

24:9  Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya!

24:10  Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela.

Chapter 25

25:1  Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!

25:2  Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

25:3  Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.

25:4  Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

25:5  Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.

25:6  Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.

25:7  Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

25:8  Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.

25:9  Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.

25:10  Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.

25:11  A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.

25:12  Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.

25:13  Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

25:14  Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.

25:15  Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.

25:16  Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.

25:17  Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

25:18  Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.

25:19  Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.

25:20  Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

25:21  Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.

25:22  Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.

Chapter 26

26:1  Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

26:2  Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

26:3  Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.

26:4  Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

26:5  Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

26:6  Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

26:7  Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

26:8  Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.

26:9  Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

26:10  A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

26:11  Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

26:12  Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

Chapter 27

27:1  Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

27:2  Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el.

27:3  Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.

27:4  Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.

27:5  Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

27:6  Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

27:7  Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!

27:8  Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!

27:9  Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!

27:10  Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

27:11  Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.

27:12  Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.

27:13  Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!

27:14  Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

Chapter 28

28:1  Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.

28:2  Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.

28:3  Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.

28:4  Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!

28:5  Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket és föl nem építi őket.

28:6  Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.

28:7  Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.

28:8  Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége.

28:9  Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké!

Chapter 29

29:1  Dávid zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!

29:2  Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.

29:3  Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.

29:4  Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges.

29:5  Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.

29:6  És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.

29:7  Az Úr szava tűzlángokat szór.

29:8  Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.

29:9  Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső!

29:10  Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.

29:11  Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.

Chapter 30

30:1  Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

30:2  Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

30:3  Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

30:4  Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

30:5  Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

30:6  Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.

30:7  Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

30:8  Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

30:9  Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

30:10  Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

30:11  Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

30:12  Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.

30:13  Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.

Chapter 31

31:1  Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

31:2  Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

31:3  Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.

31:4  Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

31:5  Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.

31:6  Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.

31:7  Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

31:8  Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;

31:9  És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.

31:10  Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

31:11  Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

31:12  Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.

31:13  Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

31:14  Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

31:15  De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

31:16  Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

31:17  Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

31:18  Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba.

31:19  A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

31:20  Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.

31:21  Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.

31:22  Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!

31:23  Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

31:24  Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!

31:25  Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!

Chapter 32

32:1  Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.

32:2  Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.

32:3  Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.

32:4  Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.

32:5  Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.

32:6  Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá.

32:7  Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.

32:8  Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.

32:9  Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.

32:10  Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.

32:11  Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!

Chapter 33

33:1  Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.

33:2  Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.

33:3  Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.

33:4  Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.

33:5  Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.

33:6  Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

33:7  Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.

33:8  Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó.

33:9  Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.

33:10  Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.

33:11  Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.

33:12  Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.

33:13  Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.

33:14  Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.

33:15  Ő alkotta mindnyájok szivét, és jól tudja minden tettöket.

33:16  Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével;

33:17  Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.

33:18  Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,

33:19  Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket.

33:20  Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.

33:21  Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!

33:22  Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.

Chapter 34

34:1  Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment.

34:2  Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!

34:3  Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.

34:4  Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

34:5  Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.

34:6  A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

34:7  Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.

34:8  Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.

34:9  Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.

34:10  Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.

34:11  Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

34:12  Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

34:13  Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

34:14  Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.

34:15  Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.

34:16  Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;

34:17  Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.

34:18  Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.

34:19  Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

34:20  Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.

34:21  Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

34:22  A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.

34:23  Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.

Chapter 35

35:1  Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

35:2  Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

35:3  Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

35:4  Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

35:5  Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.

35:6  Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

35:7  Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

35:8  Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

35:9  Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

35:10  Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

35:11  Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

35:12  Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

35:13  Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

35:14  Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

35:15  Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

35:16  Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

35:17  Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

35:18  Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

35:19  Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

35:20  Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

35:21  Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

35:22  Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

35:23  Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

35:24  Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

35:25  Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

35:26  Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

35:27  Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

35:28  Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.

Chapter 36

36:1  Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.

36:2  A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;

36:3  Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.

36:4  Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.

36:5  Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.

36:6  Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!

36:7  Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

36:8  Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

36:9  Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.

36:10  Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

36:11  Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.

36:12  Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.

36:13  Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!

Chapter 37

37:1  Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.

37:2  Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

37:3  Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.

37:4  Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

37:5  Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

37:6  Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

37:7  Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.

37:8  Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!

37:9  Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

37:10  Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

37:11  A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

37:12  Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

37:13  Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.

37:14  Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;

37:15  De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

37:16  Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.

37:17  Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

37:18  Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

37:19  Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

37:20  De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

37:21  Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.

37:22  Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.

37:23  Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

37:24  Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.

37:25  Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.

37:26  Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.

37:27  Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.

37:28  Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

37:29  Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

37:30  Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

37:31  Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.

37:32  Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;

37:33  De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

37:34  Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.

37:35  Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

37:36  De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

37:37  Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.

37:38  De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.

37:39  Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.

37:40  Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.

Chapter 38

38:1  Dávid zsoltára emlékeztetőül.

38:2  Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

38:3  Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

38:4  Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

38:5  Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

38:6  Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

38:7  Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

38:8  Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

38:9  Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

38:10  Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

38:11  Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.

38:12  Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

38:13  De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

38:14  De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

38:15  És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

38:16  Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

38:17  Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

38:18  És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

38:19  Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

38:20  De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

38:21  És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

38:22  Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!

38:23  Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!

Chapter 39

39:1  Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

39:2  Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

39:3  Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

39:4  Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

39:5  Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

39:6  Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

39:7  Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

39:8  Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

39:9  Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

39:10  Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

39:11  Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

39:12  Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.

39:13  Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

39:14  Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!

Chapter 40

40:1  Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

40:2  Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.

40:3  És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.

40:4  És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.

40:5  Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!

40:6  Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.

40:7  Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.

40:8  Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,

40:9  Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.

40:10  Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!

40:11  Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.

40:12  Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.

40:13  Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.

40:14  Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!

40:15  Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.

40:16  Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

40:17  Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.

40:18  Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!

Chapter 41

41:1  Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

41:2  Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

41:3  Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

41:4  Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

41:5  Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

41:6  Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

41:7  Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.

41:8  Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

41:9  Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

41:10  Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

41:11  De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

41:12  Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

41:13  Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.

41:14  Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!

Chapter 42

42:1  Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása.

42:2  Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

42:3  Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?

42:4  Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?”

42:5  Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.

42:6  Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.

42:7  Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.

42:8  Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

42:9  Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.

42:10  Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

42:11  Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?

42:12  Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Chapter 43

43:1  Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.

43:2  Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

43:3  Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

43:4  Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

43:5  Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Chapter 44

44:1  Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

44:2  Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

44:3  Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

44:4  Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

44:5  Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

44:6  Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

44:7  Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

44:8  Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

44:9  Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

44:10  Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

44:11  Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

44:12  Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

44:13  Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

44:14  Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

44:15  Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

44:16  Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

44:17  A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

44:18  Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

44:19  Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

44:20  Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

44:21  Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

44:22  Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

44:23  Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

44:24  Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

44:25  Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

44:26  Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

44:27  Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

Chapter 45

45:1  Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről.

45:2  Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.

45:3  Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.

45:4  Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet.

45:5  És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.

45:6  Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.

45:7  Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.

45:8  Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

45:9  Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.

45:10  Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban.

45:11  Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

45:12  Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!

45:13  Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.

45:14  Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.

45:15  Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket.

45:16  Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.

45:17  Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön.

45:18  Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!

Chapter 46

46:1  Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.

46:2  Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

46:3  Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

46:4  Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.

46:5  Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

46:6  Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

46:7  Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

46:8  A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.

46:9  Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

46:10  Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.

46:11  Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

46:12  A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.

Chapter 47

47:1  Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

47:2  Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

47:3  Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

47:4  Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

47:5  Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. Szela.

47:6  Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

47:7  Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

47:8  Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

47:9  Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

47:10  Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!

Chapter 48

48:1  A Kóráh fiainak zsoltáréneke.

48:2  Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.

48:3  Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa.

48:4  Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.

48:5  Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen.

48:6  Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.

48:7  Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé;

48:8  A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.

48:9  A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! Szela.

48:10  A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.

48:11  A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.

48:12  Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.

48:13  Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.

48:14  Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek:

48:15  Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!

Chapter 49

49:1  Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

49:2  Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

49:3  Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

49:4  Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

49:5  Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

49:6  Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,

49:7  A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

49:8  Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

49:9  Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

49:10  Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

49:11  De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

49:12  Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.

49:13  Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

49:14  Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.

49:15  Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.

49:16  Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela.

49:17  Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

49:18  Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.

49:19  Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

49:20  Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.

49:21  Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

Chapter 50

50:1  Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

50:2  A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

50:3  Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

50:4  Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

50:5  Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

50:6  És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

50:7  Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

50:8  Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

50:9  De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

50:10  Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

50:11  Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.

50:12  Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

50:13  Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

50:14  Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

50:15  És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

50:16  A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

50:17  Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

50:18  Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

50:19  A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

50:20  Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

50:21  Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.

50:22  Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

50:23  A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Chapter 51

51:1  Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;

51:2  Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.

51:3  Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!

51:4  Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;

51:5  Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.

51:6  Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.

51:7  Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.

51:8  Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.

51:9  Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

51:10  Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.

51:11  Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.

51:12  Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.

51:13  Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.

51:14  Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.

51:15  Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.

51:16  Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.

51:17  Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.

51:18  Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.

51:19  Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!

51:20  Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.

51:21  Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.

Chapter 52

52:1  Az éneklőmesternek; Dávid tanítása;

52:2  Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.

52:3  Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

52:4  Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

52:5  Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.

52:6  Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.

52:7  Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.

52:8  És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

52:9  Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!

52:10  Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.

52:11  Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt.

Chapter 53

53:1  Az éneklőmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.

53:2  Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.

53:3  Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

53:4  Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.

53:5  Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvőiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?

53:6  Ott félnek nagy félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti őket.

53:7  Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az ő népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel!

Chapter 54

54:1  Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;

54:2  Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?

54:3  Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

54:4  Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

54:5  Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.

54:6  Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

54:7  Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.

54:8  Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.

54:9  Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.

Chapter 55

55:1  Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

55:2  Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;

55:3  Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

55:4  Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.

55:5  Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

55:6  Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

55:7  Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

55:8  Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

55:9  Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

55:10  Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.

55:11  Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

55:12  Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

55:13  Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:

55:14  Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,

55:15  A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

55:16  A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

55:17  Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

55:18  Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.

55:19  Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

55:20  Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

55:21  Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.

55:22  A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

55:23  Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.

55:24  Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.

Chapter 56

56:1  Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.

56:2  Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

56:3  Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

56:4  Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

56:5  Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

56:6  Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

56:7  Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

56:8  Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

56:9  Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

56:10  Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

56:11  Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

56:12  Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

56:13  Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

56:14  Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.

Chapter 57

57:1  Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.

57:2  Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.

57:3  A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.

57:4  Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.

57:5  Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.

57:6  Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!

57:7  Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.

57:8  Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!

57:9  Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!

57:10  Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.

57:11  Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.

57:12  Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!

Chapter 58

58:1  Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja.

58:2  Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

58:3  Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

58:4  Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.

58:5  Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

58:6  A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.

58:7  Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

58:8  Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

58:9  Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

58:10  Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.

58:11  Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.

58:12  És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!

Chapter 59

59:1  Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.

59:2  Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!

59:3  Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;

59:4  Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!

59:5  Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!

59:6  Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.

59:7  Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.

59:8  Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?

59:9  Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.

59:10  Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.

59:11  Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.

59:12  Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!

59:13  Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.

59:14  Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.

59:15  Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.

59:16  Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.

59:17  Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.

59:18  Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!

Chapter 60

60:1  Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;

60:2  Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.

60:3  Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

60:4  Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

60:5  A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

60:6  Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.

60:7  Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

60:8  Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

60:9  Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.

60:10  Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

60:11  Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

60:12  Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

60:13  Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

60:14  Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.

Chapter 61

61:1  Az éneklőmesternek hangszerre: Dávidé.

61:2  Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.

61:3  E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok.

61:4  Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen.

61:5  Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.

61:6  Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem.

61:7  Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre nyujtsd.

61:8  Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt.

61:9  Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.

Chapter 62

62:1  Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.

62:2  Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.

62:3  Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

62:4  Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen?

62:5  Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.

62:6  Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.

62:7  Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

62:8  Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.

62:9  Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela.

62:10  Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

62:11  Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok;

62:12  Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.

62:13  Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!

Chapter 63

63:1  Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

63:2  Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

63:3  Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

63:4  Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

63:5  Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

63:6  Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

63:7  Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

63:8  Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

63:9  Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

63:10  Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

63:11  Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

63:12  A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

Chapter 64

64:1  Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

64:2  Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.

64:3  Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.

64:4  A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.

64:5  Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

64:6  Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?

64:7  Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

64:8  De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

64:9  És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.

64:10  Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

64:11  Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.

Chapter 65

65:1  Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke.

65:2  Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.

65:3  Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

65:4  Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

65:5  Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

65:6  Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

65:7  A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

65:8  A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

65:9  Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

65:10  Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

65:11  Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.

65:12  Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

65:13  Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.

65:14  A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.

Chapter 66

66:1  Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.

66:2  Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!

66:3  Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

66:4  Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

66:5  Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.

66:6  A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.

66:7  A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

66:8  Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.

66:9  A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

66:10  Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

66:11  Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

66:12  Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.

66:13  Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

66:14  A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

66:15  Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

66:16  Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

66:17  Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

66:18  Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

66:19  Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

66:20  Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.

Chapter 67

67:1  Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének.

67:2  Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Szela.

67:3  Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

67:4  Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

67:5  Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.

67:6  Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

67:7  A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;

67:8  Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

Chapter 68

68:1  Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.

68:2  Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.

68:3  A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;

68:4  Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.

68:5  Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.

68:6  Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.

68:7  Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

68:8  Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

68:9  A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.

68:10  Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.

68:11  Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!

68:12  Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.

68:13  A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.

68:14  Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.

68:15  Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.

68:16  Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;

68:17  Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!

68:18  Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.

68:19  Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!

68:20  Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

68:21  Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.

68:22  Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.

68:23  Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,

68:24  Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.

68:25  Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

68:26  Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.

68:27  A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!

68:28  Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.

68:29  Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!

68:30  A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

68:31  Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.

68:32  Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.

68:33  E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

68:34  A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.

68:35  Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.

68:36  Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!

Chapter 69

69:1  Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.

69:2  Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

69:3  Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

69:4  Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

69:5  Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

69:6  Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

69:7  Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

69:8  Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.

69:9  Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

69:10  Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

69:11  Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

69:12  Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

69:13  A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

69:14  Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

69:15  Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

69:16  Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

69:17  Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

69:18  És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

69:19  Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

69:20  Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

69:21  A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

69:22  Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

69:23  Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

69:24  Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

69:25  Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

69:26  Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

69:27  Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

69:28  Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

69:29  Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

69:30  Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

69:31  Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

69:32  És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

69:33  Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

69:34  Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

69:35  Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

69:36  Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

69:37  És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.

Chapter 70

70:1  Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.

70:2  Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!

70:3  Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, a kik bajomat kivánják.

70:4  Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

70:5  Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!

70:6  Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!

Chapter 71

71:1  Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

71:2  A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

71:3  Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.

71:4  Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!

71:5  Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!

71:6  Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

71:7  Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.

71:8  Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.

71:9  Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

71:10  Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

71:11  Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

71:12  Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!

71:13  Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

71:14  Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

71:15  Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

71:16  Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

71:17  Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

71:18  Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.

71:19  Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

71:20  A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.

71:21  Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.

71:22  Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

71:23  Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

71:24  Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

Chapter 72

72:1  Salamoné. Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.

72:2  Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.

72:3  Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.

72:4  Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót.

72:5  Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre.

72:6  Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.

72:7  Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.

72:8  És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig.

72:9  Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.

72:10  Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.

72:11  Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.

72:12  Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője.

72:13  Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja;

72:14  Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében.

72:15  És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon.

72:16  Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.

72:17  Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt.

72:18  Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!

72:19  Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!

72:20  Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.

Chapter 73

73:1  Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

73:2  De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

73:3  Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

73:4  Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

73:5  A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

73:6  Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

73:7  A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

73:8  Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

73:9  Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

73:10  Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;

73:11  És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

73:12  Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

73:13  Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

73:14  Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

73:15  Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

73:16  Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

73:17  Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

73:18  Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

73:19  Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

73:20  Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.

73:21  Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

73:22  Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

73:23  De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

73:24  Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

73:25  Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

73:26  Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

73:27  Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

73:28  De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

Chapter 74

74:1  Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?

74:2  Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

74:3  Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

74:4  Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

74:5  Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.

74:6  Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

74:7  Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.

74:8  Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

74:9  Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?

74:10  Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

74:11  Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!

74:12  Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

74:13  Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

74:14  Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

74:15  Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

74:16  Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

74:17  Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

74:18  Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

74:19  Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

74:20  Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

74:21  A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

74:22  Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

74:23  Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

Chapter 75

75:1  Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.

75:2  Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

75:3  Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

75:4  A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela.

75:5  A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

75:6  Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

75:7  Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

75:8  Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

75:9  Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

75:10  Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

75:11  És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

Chapter 76

76:1  Az éneklőmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének.

76:2  Ismeretes az Isten Júdában, nagy az ő neve Izráelben.

76:3  Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.

76:4  Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.

76:5  Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.

76:6  Kifosztattak a bátor szívűek, álmukat aluszszák, és minden hős kezének ereje veszett.

76:7  A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.

76:8  Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád előtt, mikor haragszol?

76:9  Az egekből jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett,

76:10  Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela.

76:11  Mert az emberek haragja megdicsőít téged, miután felövezed végső haragodat.

76:12  Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik ő körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek.

76:13  Mert a fejedelmek gőgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz.

Chapter 77

77:1  Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

77:2  Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

77:3  Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

77:4  Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

77:5  Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

77:6  Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

77:7  Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

77:8  Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

77:9  Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

77:10  Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

77:11  És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

77:12  Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

77:13  És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

77:14  Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

77:15  Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

77:16  Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

77:17  Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

77:18  A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

77:19  Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

77:20  Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

77:21  Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

Chapter 78

78:1  Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

78:2  Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

78:3  A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

78:4  Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

78:5  Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

78:6  Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

78:7  Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

78:8  Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

78:9  Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

78:10  Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

78:11  Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

78:12  Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

78:13  Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

78:14  Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

78:15  Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

78:16  Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

78:17  Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

78:18  És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

78:19  És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

78:20  Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

78:21  Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

78:22  Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

78:23  És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

78:24  És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

78:25  Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

78:26  Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

78:27  És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

78:28  És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

78:29  Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

78:30  Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

78:31  Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

78:32  Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

78:33  Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

78:34  Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

78:35  És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

78:36  És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

78:37  De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

78:38  Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

78:39  Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

78:40  Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

78:41  És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

78:42  Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

78:43  Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

78:44  És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

78:45  Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

78:46  Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

78:47  Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

78:48  Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

78:49  Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

78:50  Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

78:51  És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

78:52  Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

78:53  És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

78:54  És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

78:55  És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

78:56  De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

78:57  Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

78:58  Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

78:59  Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

78:60  És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

78:61  Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

78:62  És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

78:63  Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

78:64  Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

78:65  Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

78:66  És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

78:67  Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

78:68  Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

78:69  És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

78:70  És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

78:71  A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

78:72  És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

Chapter 79

79:1  Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.

79:2  Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.

79:3  Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.

79:4  Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.

79:5  Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?

79:6  Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;

79:7  Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

79:8  Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.

79:9  Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

79:10  Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.

79:11  Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;

79:12  És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!

79:13  Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!

Chapter 80

80:1  Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.

80:2  Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!

80:3  Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!

80:4  Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.

80:5  Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?

80:6  Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.

80:7  Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.

80:8  Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

80:9  Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.

80:10  Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.

80:11  Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.

80:12  Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.

80:13  Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?

80:14  Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.

80:15  Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!

80:16  És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!

80:17  Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.

80:18  Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,

80:19  Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.

80:20  Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

Chapter 81

81:1  Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé.

81:2  Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!

81:3  Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.

81:4  Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;

81:5  Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.

81:6  Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.

81:7  Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.

81:8  A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.

81:9  Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!

81:10  Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!

81:11  Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

81:12  De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

81:13  Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

81:14  Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!

81:15  Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

81:16  Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.

81:17  És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!

Chapter 82

82:1  Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.

82:2  Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.

82:3  Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!

82:4  Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.

82:5  Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.

82:6  Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

82:7  Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.

82:8  Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.

Chapter 83

83:1  Ének; Aszáf zsoltára.

83:2  Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

83:3  Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.

83:4  Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.

83:5  Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

83:6  Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

83:7  Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

83:8  A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

83:9  Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela.

83:10  Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

83:11  A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.

83:12  Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

83:13  A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

83:14  Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;

83:15  Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

83:16  Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!

83:17  Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

83:18  Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,

83:19  Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.

Chapter 84

84:1  Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.

84:2  Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!

84:3  Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.

84:4  A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, – a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!

84:5  Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.

84:6  Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.

84:7  Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.

84:8  Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon.

84:9  Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.

84:10  Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!

84:11  Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!

84:12  Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.

84:13  Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.

Chapter 85

85:1  Az éneklőmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.

85:2  Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób nemzetségéből való foglyokat.

85:3  Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bűnüket. Szela.

85:4  Elhárítottad róluk minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.

85:5  Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!

85:6  Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékről nemzedékre tartod-é haragod?

85:7  Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?

85:8  Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!

85:9  Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.

85:10  Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön.

85:11  Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.

85:12  Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.

85:13  Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét.

85:14  Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján.

Chapter 86

86:1  Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!

86:2  Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.

86:3  Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!

86:4  Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.

86:5  Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.

86:6  Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!

86:7  Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.

86:8  Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!

86:9  Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet.

86:10  Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!

86:11  Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.

86:12  Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké!

86:13  Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.

86:14  Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged.

86:15  De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!

86:16  Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!

86:17  Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.

Chapter 87

87:1  Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. A szent hegyeken vetette meg az ő fundamentomát.

87:2  Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.

87:3  Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa! Szela.

87:4  Előszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerőimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született.

87:5  És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt.

87:6  Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela.

87:7  És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.

Chapter 88

88:1  Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

88:2  Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

88:3  Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

88:4  Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

88:5  Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

88:6  A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

88:7  Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

88:8  A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

88:9  Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

88:10  Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

88:11  Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

88:12  Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

88:13  Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

88:14  De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

88:15  Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?

88:16  Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

88:17  Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

88:18  Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

88:19  Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.

Chapter 89

89:1  Az Ezrahita Ethán tanítása.

89:2  Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!

89:3  Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:

89:4  Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

89:5  Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.

89:6  És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.

89:7  Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

89:8  Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.

89:9  Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.

89:10  Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

89:11  Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.

89:12  Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

89:13  Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

89:14  A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.

89:15  Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.

89:16  Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

89:17  A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

89:18  Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

89:19  Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.

89:20  Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;

89:21  Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,

89:22  A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.

89:23  Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;

89:24  Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.

89:25  És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.

89:26  És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.

89:27  Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!

89:28  Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.

89:29  Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.

89:30  És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.

89:31  Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

89:32  Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

89:33  Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;

89:34  De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.

89:35  Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

89:36  Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

89:37  Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.

89:38  Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela.

89:39  De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.

89:40  Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.

89:41  Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.

89:42  Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.

89:43  Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

89:44  Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.

89:45  Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.

89:46  Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.

89:47  Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?

89:48  Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

89:49  Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela.

89:50  Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!

89:51  Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,

89:52  A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.

89:53  Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.

Chapter 90

90:1  Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

90:2  Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

90:3  Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

90:4  Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.

90:5  Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;

90:6  Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

90:7  Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

90:8  Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.

90:9  Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

90:10  A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

90:11  Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

90:12  Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

90:13  Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

90:14  Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.

90:15  Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

90:16  Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.

90:17  És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

Chapter 91

91:1  Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

91:2  Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!

91:3  Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.

91:4  Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.

91:5  Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;

91:6  A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

91:7  Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.

91:8  Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

91:9  Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

91:10  Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

91:11  Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.

91:12  Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.

91:13  Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

91:14  Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!

91:15  Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.

91:16  Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

Chapter 92

92:1  Zsoltár, ének szombat napra.

92:2  Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

92:3  Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

92:4  Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

92:5  Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

92:6  Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

92:7  A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

92:8  Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

92:9  Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

92:10  Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

92:11  De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

92:12  És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

92:13  Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

92:14  Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

92:15  Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

92:16  Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

Chapter 93

93:1  Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerősítette a földet is, hogy meg ne induljon.

93:2  Állandó a te királyi széked eleitől kezdve; öröktől fogva vagy te!

93:3  A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak;

93:4  A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.

93:5  A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!

Chapter 94

94:1  Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

94:2  Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

94:3  A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

94:4  Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

94:5  A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

94:6  Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

94:7  És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

94:8  Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

94:9  A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

94:10  A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:

94:11  Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

94:12  Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

94:13  Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

94:14  Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!

94:15  Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.

94:16  Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?

94:17  Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

94:18  Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

94:19  Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

94:20  Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

94:21  Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

94:22  De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;

94:23  És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.

Chapter 95

95:1  Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

95:2  Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

95:3  Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

95:4  A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

95:5  A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

95:6  Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

95:7  Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

95:8  Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

95:9  A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

95:10  Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

95:11  A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

Chapter 96

96:1  Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!

96:2  Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását.

96:3  Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait;

96:4  Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.

96:5  Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.

96:6  Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén.

96:7  Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet!

96:8  Adjátok az Úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jőjjetek be az ő tornáczaiba!

96:9  Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld!

96:10  Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal.

96:11  Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!

96:12  Viduljon a mező és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is,

96:13  Az Úrnak orczája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével.

Chapter 97

97:1  Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.

97:2  Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége.

97:3  Tűz jár előtte, és köröskörül elégeti az ő szorongatóit.

97:4  Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretteg a föld.

97:5  A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt.

97:6  Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét.

97:7  Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek.

97:8  Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram!

97:9  Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!

97:10  A kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket.

97:11  Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm.

97:12  Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!

Chapter 98

98:1  Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja.

98:2  Tudtul adta az Úr az ő szabadítását; a népek előtt megjelentette az ő igazságát.

98:3  Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.

98:4  Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!

98:5  Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;

98:6  Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr előtt!

98:7  Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.

98:8  A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek

98:9  Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.

Chapter 99

99:1  Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!

99:2  Nagy az Úr a Sionon, és magasságos ő minden nép felett.

99:3  Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, – szent az!

99:4  És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerősítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.

99:5  Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő lábainak zsámolya elé; szent ő!

99:6  Mózes és Áron az ő papjaival, és Sámuel az ő nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá őket.

99:7  Felhő-oszlopban szólt vala hozzájok; megőrizték az ő bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik.

99:8  Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad őket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az ő hiábavalóságaik miatt.

99:9  Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!

Chapter 100

100:1  Hálaadó zsoltár. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld!

100:2  Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.

100:3  Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.

100:4  Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!

100:5  Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!

Chapter 101

101:1  Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!

101:2  Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.

101:3  Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.

101:4  A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.

101:5  A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.

101:6  Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

101:7  Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.

101:8  Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.

Chapter 102

102:1  A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

102:2  Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

102:3  Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

102:4  Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

102:5  Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

102:6  Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

102:7  Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

102:8  Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

102:9  Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

102:10  Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

102:11  A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

102:12  Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

102:13  De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

102:14  Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

102:15  Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

102:16  És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

102:17  Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

102:18  Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

102:19  Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

102:20  Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

102:21  Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

102:22  Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

102:23  Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

102:24  Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

102:25  Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

102:26  Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

102:27  Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

102:28  De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

102:29  A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.

Chapter 103

103:1  A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.

103:2  Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

103:3  A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

103:4  A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

103:5  A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

103:6  Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

103:7  Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.

103:8  Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.

103:9  Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

103:10  Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

103:11  Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.

103:12  A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

103:13  A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.

103:14  Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

103:15  Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

103:16  Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.

103:17  De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;

103:18  Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

103:19  Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.

103:20  Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.

103:21  Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!

103:22  Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

Chapter 104

104:1  Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

104:2  A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

104:3  A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

104:4  A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

104:5  Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

104:6  Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

104:7  Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

104:8  Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

104:9  Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

104:10  A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

104:11  Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

104:12  Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

104:13  A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

104:14  A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

104:15  És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

104:16  Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

104:17  A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

104:18  A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

104:19  Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

104:20  Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

104:21  Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

104:22  Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

104:23  Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

104:24  Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

104:25  Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

104:26  Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

104:27  Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

104:28  Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

104:29  Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

104:30  Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

104:31  Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

104:32  A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

104:33  Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

104:34  Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

104:35  Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

Chapter 105

105:1  Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!

105:2  Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.

105:3  Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

105:4  Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

105:5  Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.

105:6  Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!

105:7  Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.

105:8  Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

105:9  A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.

105:10  És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

105:11  Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

105:12  Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,

105:13  És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

105:14  Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:

105:15  Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

105:16  Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,

105:17  Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

105:18  A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,

105:19  Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.

105:20  Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;

105:21  Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;

105:22  Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

105:23  És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

105:24  És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.

105:25  Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.

105:26  Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

105:27  Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.

105:28  Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.

105:29  Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.

105:30  Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.

105:31  Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.

105:32  Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.

105:33  És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.

105:34  Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

105:35  És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

105:36  És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

105:37  És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

105:38  Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.

105:39  Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

105:40  Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.

105:41  Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

105:42  Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.

105:43  Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.

105:44  És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

105:45  Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 106

106:1  Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.

106:2  Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?

106:3  Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.

106:4  Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,

106:5  Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

106:6  Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.

106:7  Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

106:8  De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

106:9  Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.

106:10  És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.

106:11  Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.

106:12  És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.

106:13  Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!

106:14  Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

106:15  És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

106:16  És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.

106:17  Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.

106:18  És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

106:19  Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.

106:20  Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

106:21  Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,

106:22  Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

106:23  Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.

106:24  És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.

106:25  És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

106:26  De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;

106:27  S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.

106:28  Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

106:29  És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.

106:30  Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.

106:31  És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

106:32  Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,

106:33  Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

106:34  Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.

106:35  Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

106:36  És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.

106:37  És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,

106:38  És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.

106:39  És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.

106:40  De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.

106:41  És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.

106:42  És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

106:43  Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.

106:44  De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

106:45  És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.

106:46  És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.

106:47  Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

106:48  Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.

Chapter 107

107:1  Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.

107:2  Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

107:3  És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

107:4  Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

107:5  Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

107:6  De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

107:7  És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

107:8  Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

107:9  Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

107:10  A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

107:11  Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

107:12  Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

107:13  De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

107:14  Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

107:15  Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

107:16  Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

107:17  A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.

107:18  Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

107:19  De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

107:20  Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.

107:21  Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

107:22  És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!

107:23  A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,

107:24  Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

107:25  Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

107:26  Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

107:27  Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

107:28  De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

107:29  Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

107:30  És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.

107:31  Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!

107:32  És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

107:33  Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

107:34  Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

107:35  Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

107:36  És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

107:37  És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

107:38  És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

107:39  De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

107:40  Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.

107:41  De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

107:42  Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.

107:43  A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

Chapter 108

108:1  Ének. Dávid zsoltára.

108:2  Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

108:3  Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

108:4  Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

108:5  Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

108:6  Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

108:7  Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

108:8  Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

108:9  Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

108:10  Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

108:11  Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

108:12  Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

108:13  Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

108:14  Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.

Chapter 109

109:1  Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

109:2  Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

109:3  És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

109:4  Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

109:5  Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

109:6  Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

109:7  Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

109:8  Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

109:9  Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

109:10  És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.

109:11  Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

109:12  Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!

109:13  Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

109:14  Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

109:15  Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

109:16  A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

109:17  Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

109:18  Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

109:19  Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

109:20  Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

109:21  De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

109:22  Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

109:23  Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

109:24  Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

109:25  Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

109:26  Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

109:27  Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

109:28  Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

109:29  Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

109:30  Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!

109:31  Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

Chapter 110

110:1  Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

110:2  A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

110:3  A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

110:4  Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

110:5  Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

110:6  Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

110:7  Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Chapter 111

111:1  Dícsérjétek az Urat. Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben.

111:2  Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.

111:3  Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.

111:4  Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.

111:5  Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké.

111:6  Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nékik adván a pogányok örökségét.

111:7  Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes.

111:8  Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak.

111:9  Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve.

111:10  A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.

Chapter 112

112:1  Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

112:2  Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

112:3  Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

112:4  Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

112:5  Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

112:6  Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

112:7  Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

112:8  Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

112:9  Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

112:10  Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Chapter 113

113:1  Dicsérjétek az Urat. Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét,

113:2  Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké!

113:3  Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!

113:4  Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken.

113:5  Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?

113:6  A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;

113:7  A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból,

113:8  Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé;

113:9  A ki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 114

114:1  Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

114:2  Júda lőn az ő szentséges népe és Izráel az ő királysága.

114:3  A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.

114:4  A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.

114:5  Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?

114:6  Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?

114:7  Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt,

114:8  A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.

Chapter 115

115:1  Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

115:2  Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?

115:3  Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

115:4  Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

115:5  Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;

115:6  Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

115:7  Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.

115:8  Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!

115:9  Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

115:10  Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

115:11  A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

115:12  Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

115:13  Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

115:14  Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

115:15  Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

115:16  Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

115:17  Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

115:18  De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 116

116:1  Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

116:2  Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

116:3  Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

116:4  És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

116:5  Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

116:6  Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

116:7  Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

116:8  Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:

116:9  Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

116:10  Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.

116:11  Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

116:12  Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

116:13  A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

116:14  Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

116:15  Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

116:16  Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

116:17  Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

116:18  Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

116:19  Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

Chapter 117

117:1  Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják őt mind a népek!

117:2  Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 118

118:1  Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!

118:2  Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

118:3  Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

118:4  Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

118:5  Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.

118:6  Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?

118:7  Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.

118:8  Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.

118:9  Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.

118:10  Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.

118:11  Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.

118:12  Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.

118:13  Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.

118:14  Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.

118:15  Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

118:16  Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

118:17  Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!

118:18  Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.

118:19  Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat!

118:20  Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.

118:21  Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!

118:22  A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!

118:23  Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!

118:24  Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!

118:25  Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!

118:26  Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!

118:27  Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.

118:28  Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.

118:29  Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!

Chapter 119

119:1  Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.

119:2  Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.

119:3  És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.

119:4  Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.

119:5  Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!

119:6  Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

119:7  Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

119:8  A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!

119:9  Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

119:10  Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

119:11  Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

119:12  Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.

119:13  Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.

119:14  Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

119:15  A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

119:16  Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.

119:17  Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.

119:18  Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

119:19  Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.

119:20  Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

119:21  Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.

119:22  Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!

119:23  Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.

119:24  A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.

119:25  Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.

119:26  Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

119:27  Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

119:28  Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

119:29  A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!

119:30  Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.

119:31  Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!

119:32  A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!

119:33  Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.

119:34  Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.

119:35  Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

119:36  Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

119:37  Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

119:38  Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

119:39  Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.

119:40  Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

119:41  És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,

119:42  Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

119:43  És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!

119:44  És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

119:45  És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.

119:46  És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

119:47  És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

119:48  És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.

119:49  Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!

119:50  Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

119:51  A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.

119:52  Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.

119:53  Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.

119:54  Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.

119:55  Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

119:56  Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.

119:57  Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.

119:58  Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!

119:59  Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

119:60  Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.

119:61  Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.

119:62  Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

119:63  Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

119:64  A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!

119:65  Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.

119:66  Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.

119:67  Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

119:68  Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.

119:69  A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.

119:70  Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

119:71  Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

119:72  A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

119:73  A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

119:74  A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

119:75  Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

119:76  Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

119:77  Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.

119:78  Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.

119:79  Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!

119:80  Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

119:81  Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.

119:82  A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

119:83  Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.

119:84  Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?

119:85  Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.

119:86  Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

119:87  Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.

119:88  A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.

119:89  Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.

119:90  Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.

119:91  A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

119:92  Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

119:93  Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

119:94  Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.

119:95  Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.

119:96  Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.

119:97  Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

119:98  Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

119:99  Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

119:100  Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.

119:101  Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.

119:102  Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.

119:103  Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!

119:104  A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

119:105  Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

119:106  Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

119:107  Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.

119:108  Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

119:109  Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.

119:110  Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

119:111  A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

119:112  Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.

119:113  Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.

119:114  Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

119:115  Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.

119:116  Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.

119:117  Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.

119:118  Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.

119:119  Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.

119:120  Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.

119:121  Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!

119:122  Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.

119:123  Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.

119:124  Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!

119:125  Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!

119:126  Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

119:127  Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

119:128  Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.

119:129  Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.

119:130  A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.

119:131  Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.

119:132  Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.

119:133  Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!

119:134  Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!

119:135  A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!

119:136  Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

119:137  Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.

119:138  A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.

119:139  Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.

119:140  Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

119:141  Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.

119:142  A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

119:143  Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.

119:144  A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

119:145  Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

119:146  Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.

119:147  Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

119:148  Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.

119:149  Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!

119:150  Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.

119:151  Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

119:152  Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.

119:153  Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!

119:154  Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!

119:155  Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.

119:156  Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.

119:157  Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.

119:158  Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.

119:159  Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!

119:160  A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.

119:161  A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.

119:162  Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

119:163  A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.

119:164  Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

119:165  A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

119:166  Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.

119:167  Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.

119:168  Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.

119:169  Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.

119:170  Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!

119:171  Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.

119:172  Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.

119:173  Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!

119:174  Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.

119:175  Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!

119:176  Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

Chapter 120

120:1  Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

120:2  Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

120:3  Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

120:4  Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

120:5  Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

120:6  Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

120:7  Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Chapter 121

121:1  Grádicsok éneke. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.

121:2  Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.

121:3  Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.

121:4  Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!

121:5  Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.

121:6  Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.

121:7  Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.

121:8  Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

Chapter 122

122:1  Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

122:2  Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

122:3  Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

122:4  A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

122:5  Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

122:6  Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

122:7  Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

122:8  Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

122:9  Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Chapter 123

123:1  Grádicsok éneke. Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!

123:2  Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!

123:3  Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.

123:4  Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.

Chapter 124

124:1  Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,

124:2  Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:

124:3  Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;

124:4  Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;

124:5  Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.

124:6  Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!

124:7  Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

124:8  A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

Chapter 125

125:1  Grádicsok éneke. A kik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll.

125:2  Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az ő népét mostantól fogva mindörökké.

125:3  Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.

125:4  Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!

125:5  A görbe utakra tévedezőket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevőkkel; békesség legyen Izráelen!

Chapter 126

126:1  Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

126:2  Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

126:3  Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

126:4  Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

126:5  A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

126:6  A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.

Chapter 127

127:1  Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.

127:2  Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.

127:3  Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.

127:4  Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.

127:5  Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.

Chapter 128

128:1  Grádicsok éneke. Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útaiban jár!

128:2  Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.

128:3  Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.

128:4  Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!

128:5  Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;

128:6  És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!

Chapter 129

129:1  Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

129:2  Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

129:3  Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

129:4  Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

129:5  Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

129:6  Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

129:7  A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

129:8  Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Chapter 130

130:1  Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

130:2  Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

130:3  Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

130:4  Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

130:5  Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

130:6  Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

130:7  Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

130:8  Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Chapter 131

131:1  Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után;

131:2  Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.

131:3  Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!

Chapter 132

132:1  Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

132:2  A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

132:3  Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

132:4  Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

132:5  Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

132:6  Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

132:7  Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

132:8  Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

132:9  Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

132:10  Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

132:11  Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

132:12  Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

132:13  Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

132:14  Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

132:15  Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

132:16  Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

132:17  Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

132:18  Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

Chapter 133

133:1  Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!

133:2  Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;

133:3  Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!

Chapter 134

134:1  Grádicsok éneke. Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, a kik az Úr házában álltok éjjelente!

134:2  Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat!

134:3  Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!

Chapter 135

135:1  Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!

135:2  A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.

135:3  Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges!

135:4  Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.

135:5  Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.

135:6  Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.

135:7  Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból.

135:8  A ki megverte Égyiptom elsőszülötteit, az emberétől a baroméig.

135:9  Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.

135:10  A ki megvert sok népet, és megölt erős királyokat:

135:11  Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.

135:12  És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.

135:13  Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged.

135:14  Mert birája az Úr az ő népének, és könyörületes az ő szolgái iránt.

135:15  A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.

135:16  Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;

135:17  Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!

135:18  Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, és mindazok, a kik bíznak bennök.

135:19  Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!

135:20  Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!

135:21  Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!

Chapter 136

136:1  Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:2  Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:3  Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:4  A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:5  A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:6  A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:7  A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:8  A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:9  A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:10  A ki megverte az égyiptomiakat elsőszülötteikben; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:11  A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:12  Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:13  A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:14  És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:15  Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:16  A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:17  A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:18  És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:19  Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:20  Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:21  És örökségül adta az ő földjüket; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:22  Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:23  A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:24  És megszabadított minket elleneinktől; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:25  A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.

136:26  Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme!

Chapter 137

137:1  Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

137:2  A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,

137:3  Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!

137:4  Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!

137:5  Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!

137:6  Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!

137:7  Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

137:8  Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!

137:9  Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!

Chapter 138

138:1  Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

138:2  Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

138:3  Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

138:4  Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

138:5  És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

138:6  Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

138:7  Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

138:8  Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Chapter 139

139:1  Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

139:2  Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

139:3  Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

139:4  Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

139:5  Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

139:6  Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.

139:7  Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?

139:8  Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

139:9  Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

139:10  Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

139:11  Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

139:12  A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

139:13  Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

139:14  Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

139:15  Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.

139:16  Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

139:17  És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

139:18  Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

139:19  Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!

139:20  A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.

139:21  Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

139:22  Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!

139:23  Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

139:24  És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!

Chapter 140

140:1  Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

140:2  Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

140:3  A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.

140:4  Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

140:5  Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

140:6  Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

140:7  Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

140:8  Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

140:9  Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.

140:10  A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

140:11  Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!

140:12  A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

140:13  Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.

140:14  Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.

Chapter 141

141:1  Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

141:2  Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.

141:3  Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

141:4  Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

141:5  Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

141:6  Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

141:7  Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

141:8  De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

141:9  Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

141:10  Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!

Chapter 142

142:1  Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.

142:2  Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.

142:3  Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,

142:4  Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.

142:5  Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.

142:6  Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén;

142:7  Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!

142:8  Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.

Chapter 143

143:1  Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.

143:2  Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!

143:3  Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!

143:4  Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!

143:5  Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.

143:6  Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela.

143:7  Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.

143:8  Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!

143:9  Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!

143:10  Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.

143:11  Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!

143:12  És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.

Chapter 144

144:1  Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.

144:2  Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.

144:3  Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

144:4  Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

144:5  Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

144:6  Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

144:7  Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;

144:8  A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

144:9  Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

144:10  Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.

144:11  Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

144:12  Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

144:13  Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.

144:14  Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

144:15  Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.

Chapter 145

145:1  Dávid dicsérő éneke. Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!

145:2  Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!

145:3  Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan.

145:4  Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.

145:5  A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.

145:6  Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.

145:7  A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.

145:8  Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.

145:9  Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.

145:10  Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.

145:11  Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik.

145:12  Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét.

145:13  A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre.

145:14  Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.

145:15  Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.

145:16  Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.

145:17  Igaz az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes.

145:18  Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt.

145:19  Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.

145:20  Megőrzi az Úr mindazokat, a kik őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.

145:21  Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké!

Chapter 146

146:1  Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

146:2  Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

146:3  Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

146:4  Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

146:5  Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

146:6  A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

146:7  Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

146:8  Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

146:9  Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

146:10  Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

Chapter 147

147:1  Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!

147:2  Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;

147:3  Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

147:4  Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.

147:5  Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

147:6  Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

147:7  Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

147:8  A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;

147:9  A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

147:10  Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

147:11  Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

147:12  Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

147:13  Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.

147:14  Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

147:15  Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!

147:16  Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.

147:17  Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?

147:18  Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

147:19  Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

147:20  Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 148

148:1  Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat az égből; dicsérjétek őt a magas helyeken!

148:2  Dicsérjétek őt angyalai mind; dicsérjétek őt minden ő serege!

148:3  Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!

148:4  Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok!

148:5  Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt és előállottak ők.

148:6  Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és nem tér el attól.

148:7  Dicsérjétek az Urat a földről: viziszörnyek és mély vizek ti mind!

148:8  Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik;

148:9  Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind ti czédrusok;

148:10  Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;

148:11  Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind ti földi bírák!

148:12  Ifjak és szűzek, vének gyermekekkel:

148:13  Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!

148:14  És felemelte az ő népének szarvát. Dicsőítse minden ő kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!

Chapter 149

149:1  Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete!

149:2  Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek az ő királyukban!

149:3  Dicsérjék az ő nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.

149:4  Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg.

149:5  Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön.

149:6  Isten-dicsőítés legyen torkukban, kétélű fegyver kezeikben;

149:7  Hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megfenyítsék a nemzeteket!

149:8  Hogy lánczra fűzzék királyaikat, főembereiket pedig vas-bilincsekbe.

149:9  Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsőség ez az ő minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat!

Chapter 150

150:1  Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán!

150:2  Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának gazdagsága szerint!

150:3  Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és cziterán;

150:4  Dicsérjétek őt dobbal és tánczczal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával;

150:5  Dicsérjétek őt hangos czimbalommal, dicsérjétek őt harsogó czimbalommal.

150:6  Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!