HunIMIT - Psalms

Chapter 1

1:1  Boldog a férfi, a ki nem járt gonoszok tanácsán, sem vétkesek útján nem állt, sem csúfolók ülésében nem ült;

1:2  hanem az Örökkévaló tanában telik kedve és az ő tanáról elmélkedik nappal és éjjel.

1:3  Olyan lesz, mint vízerek mellé ültetett fa, mely gyümölcsét megadja a maga idejében, és levele nem hervad el; És mindenben, a mit tesz, szerencsés lesz.

1:4  Nem így a gonoszok; hanem mint a polyva ők, melyet elhajt a szél.

1:5  Azért nem állanak meg a gonoszok az ítéletben és a vétkesek az igazak községében.

1:6  Mert ismeri az Örökkévaló az igazak útját, míg a gonoszok útja elvész.

Chapter 2

2:1  Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2:2  összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

2:3  Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

2:4  Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

2:5  akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

2:6  Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

2:7  Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

2:8  Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

2:9  majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

2:10  Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

2:11  szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

2:12  Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Chapter 3

3:1  Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől.

3:2  Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!

3:3  Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.

3:4  De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.

3:5  Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.

3:6  Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.

3:7  Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.

3:8  Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.

3:9  Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.

Chapter 4

4:1  A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól.

4:2  Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!

4:3  Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.

4:4  Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.

4:5  Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.

4:6  Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!

4:7  Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!

4:8  Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.

4:9  Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.

Chapter 5

5:1  A karmesternek, a Nechílótra. Zsoltár Dávidtól.

5:2  Szavaimra figyelj, Örökkévaló, ügyelj elmélkedésemre.

5:3  Figyelmezz fohászom szavára, királyom és Istenem, mert hozzád imádkozom.

5:4  Örökkévaló, reggel halljad szavamat, reggel folyamodom hozzád és reménykedem.

5:5  Mert nem gonoszságot kedvelő Isten vagy, nem időzhet nálad, a ki rossz.

5:6  Nem állhatnak meg kevélykedők szemeid előtt, gyűlölöd mind a jogtalanság cselekvőit.

5:7  Elveszíted a hazugság beszélőit, vérontás és csalás emberét útálja az Örökkévaló.

5:8  De én szereteted bőségében bemegyek házadba, leborulok szent templomod felé a te félelmedben.

5:9  Örökkévaló, vezess engem igazságodban meglesőim miatt, tedd egyenessé előttem utadat!

5:10  Mert nincs szájukban, a mi őszinte, belsőjük veszedelem; nyitott sír a torkuk, nyelvüket simává teszik.

5:11  Bűnhődtesd őket, Isten, essenek el az ő tanácsaik miatt; bűntetteik sokasága miatt taszítsd el őket, mert engedetlenkedtek irántad.

5:12  S örülnek majd mind a benned menedéket keresők, örökké ujjonganak, megoltalmazod őket és vigadnak benned, a kik nevedet szeretik.

5:13  Mert te megáldod az igazat; Örökkévaló, kegyeddel, mintegy paizszsal, környezed.

Chapter 6

6:1  Karmesternek, hárfajátékon a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól.

6:2  Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!

6:3  Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;

6:4  és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?

6:5  Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!

6:6  Mert nincs a halálban emlékezés rólad; az alvilágban ki ad hálát neked?

6:7  Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.

6:8  Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.

6:9  Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.

6:10  Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.

6:11  Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!

Chapter 7

7:1  Siggájón Dávidtól, melyet énekelt az Örökkévalónak a Benjáminbeli Kús dolgában.

7:2  Örökkévaló, Istenem, benned keresek menedéket; segíts engem mind az üldözőimtől, és ments meg engem!

7:3  Nehogy oroszlánként széttépje lelkemet, ragadozva s nincs, a ki megment.

7:4  Örökkévaló, Istenem, ha én tettem ezt, ha van jogtalanság kezeimen,

7:5  ha rosszat követtem el a velem békében levővel, – hisz kiszabadítottam azt, ki ok nélkül szorongatott -:

7:6  üldözze ellenség lelkemet, s érje utól és tiporja földre éltemet, és fektesse porba méltóságomat! Széla.

7:7  Kelj föl, Örökkévaló, haragodban, emelkedjél szorongatóim dühöngései ellen; és serkenj értem: ítéletet rendeltél.

7:8  Nemzetek gyülekezete körülvesz téged és fölötte térj vissza a magasságba!

7:9  Az Örökkévaló népeket itél, szerezz jogot nekem, Örökkévaló, igazságom szerint és gáncstalanságom szerint, mely bennem van.

7:10  Szűnjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és szilárdítsd meg az igazat! Hiszen szívek és vesék vizsgálója az igazságos Isten!

7:11  Paizsom Istennél van, ki segíti az egyenesszívűeket.

7:12  Isten igazságos bíró, Isten ő, ki mindennap haragszik.

7:13  Ha ki meg nem tér, kardját feni, íjját feszítotte és irányította;

7:14  és ellene elkészított halálos fegyvereket, nyílait égőkké csinálja.

7:15  Íme vajudik jogtalansággal; bajt fogant és hazugságot szűlt.

7:16  Vermet ásott és kivájta azt, de beleesett a gödörbe, melyet csinált.

7:17  Visszahárul baja a maga fejére, és az ő feje tetejére száll le erőszaka.

7:18  Hadd magasztalom az Örökkévalót igazsága szerint, hadd zengem nevét az Örökkévalónak, a legfelsőnek!

Chapter 8

8:1  A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól.

8:2  Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

8:3  Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

8:4  Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

8:5  mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

8:6  Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

8:7  uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

8:8  juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

8:9  az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

8:10  Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

Chapter 9

9:1  A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól.

9:2  Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!

9:3  Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!

9:4  A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.

9:5  Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.

9:6  Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.

9:7  Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.

9:8  De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.

9:9  És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;

9:10  hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.

9:11  Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.

9:12  Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.

9:13  Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.

9:14  Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;

9:15  azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.

9:16  Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.

9:17  Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.

9:18  Az alvilágba térnek a gonoszok, mind a nemzetek, az istenfelejtők.

9:19  Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.

9:20  Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;

9:21  szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.

Chapter 10

10:1  Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?

10:2  A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.

10:3  Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.

10:4  A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.

10:5  Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.

10:6  Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!

10:7  Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.

10:8  Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.

10:9  Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.

10:10  Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.

10:11  Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.

10:12  Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!

10:13  Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?

10:14  Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.

10:15  Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.

10:16  Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.

10:17  Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;

10:18  hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.

Chapter 11

11:1  A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

11:2  Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

11:3  Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

11:4  Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

11:5  Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

11:6  Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

11:7  Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

Chapter 12

12:1  A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól.

12:2  Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

12:3  Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

12:4  Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

12:5  kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

12:6  Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

12:7  Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

12:8  Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

12:9  Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.

Chapter 13

13:1  A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

13:2  Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

13:3  Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

13:4  Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

13:5  Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

13:6  De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

Chapter 14

14:1  A karmesternek. Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.

14:2  Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.

14:3  Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.

14:4  Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!

14:5  Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.

14:6  A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!

14:7  Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.

Chapter 15

15:1  Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, ki időzhet sátorodban, ki lakhatik szent hegyeden?

15:2  A ki gáncstalanságban jár, igazságot mível és igazat beszél szívében;

15:3  nem rágalmazott nyelvével, nem tett felebarátjának rosszat, és gyalázást nem ejtett ki társa ellen;

15:4  a ki megvetni való, az szemeiben becstelen; de az istenfélőket tiszteli; kárára esküszik, de meg nem változtatja;

15:5  pénzét nem adta kamatra, és megvesztegetést ártatlan ellen el nem fogadott: a ki ezeket cselekszi, nem tántorodik meg soha.

Chapter 16

16:1  Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.

16:2  Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.

16:3  A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:

16:4  Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.

16:5  Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.

16:6  A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.

16:7  Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.

16:8  Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.

16:9  Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.

16:10  Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia.

16:11  “Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!

Chapter 17

17:1  Ima Dávidtól. Hallgass, Örökkévaló, igazsággal, figyelj fohászkodásomra, figyelmezz imádságomra nem csalárd ajkakból!

17:2  Te tőled eredjen ítéletem; szemeid az egyenességet nézik.

17:3  Megvizsgáltad szívemet, gondoltál rám éjjel, kipróbáltál, nem találtál gonosz gondolatot bennem, szájamon sem lépett át.

17:4  Emberek cselekvéseinél, ajkaid igéje által, őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől;

17:5  követték lépteim nyomdokaidat, nem tántorogtak 1ábaim.

17:6  Én szólítottalak, mert meghallgatsz engem, Isten, hajtsd füledet felém, halljad beszédemet.

17:7  Csodálatosan míveld kegyeidet, te, a ki segíted azokat, kik támadók elől jobbodban keresnek menedéket.

17:8  Őrizz meg engem, mint a szemnek fényét, szárnyaid árnyékában rejts el engem,

17:9  a gonoszok elől, kik engem pusztítottak, ellenségeimtől, kik dühvel körülfognak engem.

17:10  Hájukban eltompultak, szájukkal gőgösen beszéltek.

17:11  Lépteinkben mostan körülvettek minket, szemeiket irányozzák, hogy földre terítsenek.

17:12  Hasonló ő az oroszlánhoz, mely ragadozni vágyik, fiatal oroszlánhoz, mely rejtekben ül.

17:13  Kelj föl, Örökkévaló, szállj vele szembe, görnyeszd le őt, szabadítsd ki lelkemet a. gonosztól kardoddal,

17:14  emberektől kezeddel, oh Örökkévaló, a világ embereitől; részök van az életben, kincseddel megtöltöd a hasukat; jól laknak fiakkal és hagyják vagyonukat gyermekeiknek.

17:15  Én- igazságban hadd látom színedet, hadd lakom jól ébredéskor alakoddal.

Chapter 18

18:1  A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből.

18:2  Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!

18:3  Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!

18:4  A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.

18:5  Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;

18:6  alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei.

18:7  Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.

18:8  Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.

18:9  Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.

18:10  meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.

18:11  Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.

18:12  Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.

18:13  A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.

18:14  Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.

18:15  Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.

18:16  Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.

18:17  Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.

18:18  Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.

18:19  Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.

18:20  Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.

18:21  Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.

18:22  Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;

18:23  mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.

18:24  Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.

18:25  S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.

18:26  Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;

18:27  megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.

18:28  Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.

18:29  Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.

18:30  Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.

18:31  Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.

18:32  Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.

18:33  Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.

18:34  Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.

18:35  Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.

18:36  Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.

18:37  Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.

18:38  Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.

18:39  Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.

18:40  Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.

18:41  Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.

18:42  Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.

18:43  Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.

18:44  Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.

18:45  Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.

18:46  Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.

18:47  Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;

18:48  az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,

18:49  megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.

18:50  Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;

18:51  ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.

Chapter 19

19:1  A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

19:2  Az egek elbeszélik Isten dicsőségét, s kezei művét hirdeti a boltozat.

19:3  Nap napnak ömledeztet beszédet, és éjszaka éjszakával közöl tudást.

19:4  Nincs beszéd, nincsenek szavak, nem hallható a hangjuk.

19:5  Az egész földre kiterjedt a rendjük, és a világ szélére az igéik, a napnak sátrat vont rajtuk.

19:6  Az pedig olyan, mint vőlegény, a ki mennyezetéből jön ki, örvend mint hős, hogy megfutja a pályát.

19:7  Az egek széléről van kijövetele, s körfutása azoknak szélein, és nincs mi rejtve van a hevétől.

19:8  Az Örökkévaló tana gáncstalan, felüdíti a lelket; az Örökkévaló bizonysága hűséges, bölcscsé teszi az együgyűt;

19:9  az Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet; az Örökkévaló parancsa fényes, megvilágosítja a szemeket;

19:10  az Örökkévaló félelme tiszta, fennáll örökké; az Örökkévaló ítéletei igazság, jogosak egyaránt.

19:11  Kivánatosbak azok aranynál és sok színaranynál, és édesebbek méznél, s csúrgó színméznél.

19:12  Szolgád is meginteti magát általuk; megőrzésökben nagy jutalom van.

19:13  Tévedéseket ki vehet észre? rejtett dolgoktól tisztává tégy engem!

19:14  Gonosz szándéktól is tartóztasd szolgádat, ne uralkodjék rajtam; akkor gáncstalan leszek és tisztává leszek nagy bűntől.

19:15  Legyenek kedvességre szájam beszédei és szívem gondolata előtted, oh Örökkévaló, sziklám és megváltóm!

Chapter 20

20:1  A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

20:2  Hallgasson meg téged az Örökkévaló a szorultság napján, ótalmazzon téged Jákób Istenének neve;

20:3  küldje segítségedet a szentélyből, és Cziónból támogasson téged!

20:4  Emlékezzék meg mind a lisztáldozatidról és égőáldozatodat kövérnek fogadja! Széla.

20:5  Adjon neked szíved szerint, és minden tanácsodat teljesítse.

20:6  Hadd ujjongunk segítségedben, és Istenünk nevében emelünk zászlót; teljesítse az Őrökkévaló mind a kérelmeidet!

20:7  Most tudom, hogy megsegítotte az Örökkévaló az ő fölkentjét, meghallgatja őt szent egeiből segítő jobbjának hatalmas tetteivel.

20:8  Ezek a szekérhaddal, azok a lovakkal – de mi az Örökkévalónak, Istenünknek nevét emlegetjük.

20:9  Ők görnyedtek és elestek, de mi fölkeltünk és fennmaradtunk.

20:10  Örökkévaló, segíts! A király hallgasson meg bennünket, a mely napon felkiáltunk.

Chapter 21

21:1  A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

21:2  Örökkévaló, hatalmadnak örül a király, és segítségedben mily nagyon ujjong!

21:3  Szíve kivánságát megadtad néki, és ajkainak óhajtását nem vontad meg. Széla.

21:4  Mert eléje jösz a jónak áldásival, teszel fejére színarany koronát.

21:5  Életet kért tőled, adtál neki, hosszú életet mind örökké.

21:6  Nagy az ő dicsősége segítséged által; fenséget és fényt helyezel reá.

21:7  Mert teszed őt áldássá mindétíg, megvidámítod örömmel színed előtt.

21:8  Mert a király bízik az Örökkévalóban, és a Legfelsőnek kegye által nem tántorodik meg.

21:9  Eléri kezed mind az ellenségeidet, jobbod eléri gyűlölőidet.

21:10  Teszed őket mintegy tűzes kemenezébe haragvásod idején; az Örökkévaló az ő haragjában megsemmisíti őket, s tűz emészti meg őket.

21:11  Gyümölcsüket elveszíted a földről, és magzatjukat az ember fiai hözül.

21:12  Mert gonoszságot czéloztak ellened, kigondoltak fondorlatot – mit sem tehetnek.

21:13  Mert teszed őket háttal fordulókká, húrjaidat arczukna, k feszíted.

21:14  Emelkedjél, Örökkévaló, hatalmadban, hadd énekeljük és zengjük erődet!

Chapter 22

22:1  A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól.

22:2  Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?

22:3  Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.

22:4  Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;

22:5  te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.

22:6  Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.

22:7  De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.

22:8  Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.

22:9  Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.

22:10  Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;

22:11  te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.

22:12  Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.

22:13  Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;

22:14  fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.

22:15  Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.

22:16  Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.

22:17  Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;

22:18  megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.

22:19  Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.

22:20  Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!

22:21  Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.

22:22  Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!

22:23  Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.

22:24  Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!

22:25  Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.

22:26  Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.

22:27  Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!

22:28  Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.

22:29  Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.

22:30  Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.

22:31  Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;

22:32  jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!

Chapter 23

23:1  Zsoltár Dávidtól. Az Örökkévaló a pásztorom, nincs hiányom.

23:2  Pázsitos réteken heverésztet engem, nyugodalmas vizekhez terelget engem.

23:3  Lelkemet felüdíti, vezet engem az igazság ösvényén, az ő neve kedvéért.

23:4  Ha járok is homálynak völgyében, nem félek bajtól, mert te vagy mellettem; botod és istápod – azok vigasztalnak engem.

23:5  Terítesz számomra asztalt, szorongatóimnak előtte, bekened olajjal fejemet, serlegem telistele.

23:6  Csupa jóság és szeretet követneh engem éltem minden napjaiban, és ülök az Örökkévaló házában hosszú életen át.

Chapter 24

24:1  Dávidtól zsoltár. Az Örökkévalóé a föld és teljessége, a világ és a benne – lakók.

24:2  Mert ő tengerek mellé alapitotta és folyamok mellé szilárdította meg.

24:3  Ki mehet fel az Örökkévaló hegyére, és ki állhat meg az ő szent helyén?

24:4  A tiszta hezű és tisztúlt szivű, a ki hamisságra nem adta rá lelkét és nem esküdött csalás végett.

24:5  Áldást nyer majd az Örökkévalótól és iga. zságot üdvössége Istenétől.

24:6  Ez a hozzáfordúlóknak nemzedéke: az arczodat keresők Jákób. Széla.

24:7  Emeljétek, ti kapúk, fejeteket és emelhedjetek, ti ősrégi ajtók, hogy bevonuljon a dicsőség királya!

24:8  Ki az, a dicsőség királya? Az Örökkévaló hatalmas és hős; az Örökkévaló a karcznak hőse.

24:9  Emeljétek, ti kapúk, fejeiteket, emeljétek ti ősrégi ajtók, hogy bevonuljon a dicsőség királya!

24:10  Kicsoda az, a dicsőség királya? Az Örökkévaló, a seregek ura, ő a dicsőség királya! Széla.

Chapter 25

25:1  Dávidtól. Hozzád, Örökkévaló, viszem lelkemet.

25:2  Istenem, tebenned bízom, ne hagyj megszégyenülnöm, ne újjongjanak ellenségeim rajtam!

25:3  Nem is szégy enülnek meg a téged remélők mind; megszégyenülnek a léhán hűtelenkedők.

25:4  Útjaidat, oh Örökkévaló, tudasd velem, ösvényeidre taníts engem;

25:5  járass igazságodban és taníts engem, mert te vagy üdvösségem Istene, téged reméllek egész nap.

25:6  Emlékezzél meg irgalmadról, oh Örökkévaló, és kegyelmeidről, mert öröktől fogva valók.

25:7  Ifjúhorom vétkeire és bűntetteimre ne emlékezzél; kegyelmed szerint emlékezzél te rólam jóságod kedvéért, oh Örökkévaló!

25:8  Jóságos és egyenes az Örökkévaló, azért útba igazítja a vétkeseket.

25:9  Járatja az alázatosakat a jog szerint és tanűja az alázatosokat az ő útjára.

25:10  Mind az Őrökkévalónak ösvényei szeretet és igazság azoknak, kik megtartják szövetségét és bízonysága. it.

25:11  Neved kedvéért, oh Örökkévaló, bocsásd meg bűnömet, mert nagy az.

25:12  Ki az a férfi, a ki istenfélő? Azt igazítja azon útra, melyet válaszszon.

25:13  Lelke jólétben marad és magzatja bírni fogja az országot.

25:14  Az Örökkévaló titka az ő tisztelőinél van, és szövetségét tudatja velük.

25:15  Szemeim mindig az Örökkévalóra néznek, mert ő húzza ki a hálóból lábaimat.

25:16  Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, mert magános és szegény vagyok.

25:17  Szívem szorongásai vajha tágulnának, szorúltságaimból vezess ki engem!

25:18  Lásd nyomorúságomat és szenvedésemet és bocsásd meg mind a vétkeimet.

25:19  Lásd ellenségeimet, hogy sokan vannak, és erőszakot tevő gyűlölettel gyűlölnek engem.

25:20  Őrizd meg lelkemet és ments meg engem, ne szégyenüljek meg, mert benned van menedékem.

25:21  Gáncstalanság és egyenesség óvjanak meg engem, mert téged reméllek.

25:22  Váltsd meg, Isten, Izraélt mind a szorongásaiból!

Chapter 26

26:1  Dávidtól. Szerezz jogot nekem, Örökkévaló, mert én gáncstalanságomban jártam és az Örökkévalóban bíztam, nem ingok meg.

26:2  Vizsgálj engem, Örökkévaló, és kísérts meg, próbáld ki veséimet és szívemet.

26:3  Mert szereteted szemeim előtt van és járok a te igazságodban.

26:4  Nem ültem hamisság embereivel és alattomosokhoz nem mentem be.

26:5  Gyűlölöm a gonosztevők gyülekezetét és gonoszokkal nem ülök.

26:6  Tisztaságban mosom kezeimet, hogy körüljárhassam oltárodat, Örökkévaló,

26:7  hogy hallassam a hála hangját és hogy elbeszéljem mind a csodatotteidet

26:8  Örökkévaló, szeretem házad hajlékát és dicsőséged lakásának helyét.

26:9  Ne vedd el vétkesekkel lelkemet és a vérontás embereivel éltemet,

26:10  a kiknek kezeiben gazság van és jobbjuk telve megvesztegetéssel!

26:11  De én gáncstalanságomban járok: válts meg és kegyelmezz nekem.

26:12  Lábam egyenes helyen áll; gyülekezetekben áldom az Örökkévalót.

Chapter 27

27:1  Dávidtól. Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, hitől féljek? Az Örökkévaló életemnek erőssége, kitől remegjek?

27:2  Mikor gonosztevők közelítottek felém, hogy húsomat egyék, az én szorongatóim és ellenségeim – ők botlottak meg és estek el.

27:3  Ha táboroz ellenem táhor, nem fél szívem; ha támad ellenem ha. rez, mindamellett bízok én.

27:4  Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kivánom: lassabban az Örökkévaló házában éltem minden napjaiban, hogy nézzem az Örökkévaló kellemét és szemléljem templomát.

27:5  Mert tartogat engem kunyhójában veszedelem napján; rejteget engem sátora rejtekében, sziklára fölemel.

27:6  És most fölemelkedik fejem ellenségeim fölé, körülöttem; hadd áldozok sátorában riadás mellett áldozatokat, hadd éneklek és hadd zengek az Örökkévalónak!

27:7  Halljad, Örökkévaló, hangommal felkiáltok, kegyelmezz nekem és hallgass meg engem!

27:8  Rólad mondja szívem: Keressétek arczomat! – Arczodat, Örökkévaló, keresem én.

27:9  Ne rejtsd el arczodat előlem, ne utasítsd el haragban szolgádat; segítségem voltál; ne vess el és ne hagyj el engem, üdvöm Istene!

27:10  Mert atyám s anyám elhagytak, de az Örökkévaló befogad engem.

27:11  Igazíts engem, Örökkévaló, a te útadra, és vezess egyenes ösvényen meglesőim miatt!

27:12  Ne adj át azorongatóim dühének, mert támadtak ellenem hazug tanúk s erőszakot lehelők.

27:13  Ha nem hittem volna, hogy majd látom az Örökkévaló jóságát az élők országában!

27:14  Remélj az Örökkévalóban! Légy erős és bátorodjék szíved, és remélj az Örökkévalóban!

Chapter 28

28:1  Dávidtól. Hozzád, Örökkévaló, kiáltok fel, sziklá. m, ne hallgass, elfordulva tőlem, nehogy, midőn hallgatag elfordülsz tőlem, hasonlóvá legyek a gödörbe szállókhoz!

28:2  Halljad könyörgésem hangját, mikor fohászkodom hozzád, mikor fölemelem kezeimet szent templomod felé.

28:3  Ne ragadj el gonoszokkal és jogialanság cselekvőivel, kik békét beszélnek felebarátjaikkal, de rosszaság van szívükben.

28:4  Adj nekik művök szerint és cselekvéseik rosszasága szerint, kezeik munkája szerint adj nekik, viszonozd tettüket nekik.

28:5  Mert nem ügyelnek az Örökkévaló cselekedeteire és kezeinek művére; rontsa le a ne épitse fel őket!

28:6  Áldva legyen az Örökkévaló, mert meghallotta könyörgésem szavát.

28:7  Az Örökkévaló az én erőm és paizsom, benne bízott szívem és megsegíttettem, újjongott a szívem és énekemmel magasztalom őt.

28:8  Az Örökkévaló erejük nekik és segítő erőssége az ő fölkentjének ő.

28:9  Segítsd meg nepedet és áldd meg birtokodat, legeltesd és vidd őket öröl: hé!

Chapter 29

29:1  Zsoltár Dávidtól. Adjatok az Örökkévalónak, istenfiak ti, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és hatalmat!

29:2  Adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, boruljatok le az Örökkévaló előtt szent díszben!

29:3  Az Örökkévaló hangja a vizek fölött: a dicsőség istene mennydörög, az Örökkévaló nagy vizek fölött.

29:4  Az Örökkévaló hangja erővel, az Örökkévaló hangja díszszel;

29:5  az Örökkévaló hangja czédrusokat tör, összetörte az Örökkévaló a Libánon czédrusait;

29:6  szökdeltette őket, mint a borjú, a Libánont és Szirjónt, mint a reémek fia.

29:7  az Örökkévaló hangja tűzlángokat hasít.

29:8  Az Örökkévaló hangja megreszketteti a pusztát, megreszketteti a Örökkévaló Kádés pusztáját.

29:9  Az Örökkévaló hangja szarvasünőket vajudtat és lehánt erdőket – templomában pedig mindnyája szól: Dicsőség!

29:10  Az Örökkévaló a vízözönkor trónra űlt, űl is az Örökkévaló mint király örökké.

29:11  Az Örökkévaló hatalmat adjon népének, az Örökkévaló áldja meg népét békével.

Chapter 30

30:1  Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól.

30:2  Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.

30:3  Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.

30:4  Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül.

30:5  Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.

30:6  Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.

30:7  Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.

30:8  Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.

30:9  Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:

30:10  Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?

30:11  Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.

30:12  Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.

30:13  Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.

Chapter 31

31:1  A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

31:2  Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenülnöm soha, igazságoddal szabadíts meg engem!

31:3  Hajlítsd hozzám füledet, ments meg hamar, légy nekem erösségem sziklájává, váram házává, hogy megsegíts engem.

31:4  Mert szírtem és váram vagy, és neved kedvéért vezess és vezérelj engem.

31:5  Kijuttatsz engem a hálóból, melyet elrejtettek számomra, mert te vagy erősségem.

31:6  Kezedre bízom lelkemet; megváltasz engem, Örökkévaló, igaz Isten!

31:7  Gyűlölöm azokat, kik hamis hiábavalóságokat őriznek; én pedig az Örökkévalóban bízom.

31:8  Hadd újjongok és örülök szeretetedben, a ki lát. tad nyomoromat, tudtál lelkem szorongásairól;

31:9  és nem szolgálta. ttál át ellenség kezébe, állitottad tágas helyre lábamat.

31:10  Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert megszorultam, elsorvadt bosazúságtól szemem, lelkem és testem.

31:11  Mert bánatban fogyott el életem, éveim pedig sóhajtásban; elgyengült bűnömben erőm, esontjaim pedig elaorvadtak.

31:12  Mind a szorongatóim által gyalázottá lettem, szomszédaimnak nagyon, és rettegése meghittjeimnek; kik az utczán láttak, szöktek előlem.

31:13  El vagyok felejtve, mint a halott, a szívből, olyanná lettem, mint veszendő edény.

31:14  Mert hallottam sokaknak hiresztelését: Rémület köröskörül! Midőn tanakodnak ellenem egyaránt, lelkemet elragadni a szándékuk.

31:15  Én pedig benned biztam, Örökkévaló, azt mondtam: Istenem vagy.

31:16  Kezedben éltemnek idői; ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

31:17  Világíttasd arczodat szolgád fölött, segíts engem szeretetedben.

31:18  Örökkévaló, ne hagyj megszégyenülnöm, mert hívtalak, szégyenüljenel; meg a gonoszok, enyészszenek el az alvilágba!

31:19  Némuljanak meg a hazugaág ajkai, melyek daczosat beszélnek az igaz ellen, gőggel és gúnynyal.

31:20  Mily nagy a te jóságod, melyet tartogatsz tisztelőidnek, miveltél a benned menedéket keresőknek, a. z ember fiainak előtte.

31:21  Elrejted őket arczod rejtekében, emberi fondorkodások elől, tartogated őket. sátorban nyelvek pörlése ellen.

31:22  Áldva legyen az Örökkévaló, hogy csodásan mivelte szeretetét irántam, ostrom alatt levő városban.

31:23  Én pedig mondtam elhamarkodásomban: elszakíttattam szemeid elől; ámde hallottad könyörgésem szavát, mikor fohászkodtam hozzád.

31:24  Szeressétek az Örökkévalót, jámborai ti mind! A hűségeseket megóvja az Örökkévaló és megfizet fölösen a göggel cselekvőnek.

31:25  Legyetek erősek és bátorodjék szívetek; mind, a kik várakoztok az Örökkévalóra.

Chapter 32

32:1  Dávidtól. Oktató dal. Boldog, kinek meg van bocsátva a bűntette, eltakarva a vétke!

32:2  Boldog az ember, hinek nem számít be az Örökkévaló bűnt, és lelkében nincsen csalárdság.

32:3  Midőn hallgattam, sorvadoztak csontjaim, kiáltozásomban egész nap,

32:4  mert nappal és éjjel rám nehezedett kezed, átváltozott üdeségem nyári szárazsággá. Széla.

32:5  Vétkemet tudattam veled és bűnömet nem takartam el; mondtam: megvallom bűntetteimet az Örökkévalónak! És te megbocsátottad vétkemnek bűnét. Széla.

32:6  Ezért ímádkozzék hozzád minden jámbor, a mely időben talál téged; bizony nagy vizek áradásakor ő hozzá nem érhetnek.

32:7  Te rejtekem vagy nekem, szorongástól megóvsz engem; szabadulás íljjongásival hörülveszel engem. Széla.

32:8  Hadd oktatlak és igazítlak az útra, melyen járj, hadd tanácsolok, rajtad a szemem:

32:9  Ne legyetek mint ló, mint öszvér értelem nélkül; kantárral és zabolával, az ő diszével kell fékezni őt, nehogy közeledjék hozzád.

32:10  Sok a gonosznak fájdalma; de ki az Örökkévalóban bízik, azt szeretettel veszi körül.

32:11  Örüljetek az Örökkévalóban és vigadjatok, ti iga, zak; és újjongjatok mind, ti egyenes szivüek!

Chapter 33

33:1  Újjongjatok, igazak, az Örökkévalóban, az egyenesekhez illik a dicsérő dal.

33:2  Hálalkodjatok az Örökkévalónak hárfával, tízhúrú lanton zengjetek neki;

33:3  énekeljetek neki új éneket, szépen hárfázzatok riadással!

33:4  Mert egyenes az Örökkévaló igéje, s minden tette hűséggel való.

33:5  Szeret igazságot és jogot, az Örökkévaló szeretetével tele a föld.

33:6  Az Örökkévaló igéje által készűltek az egek és szája lehellete által egész seregük.

33:7  Összegyűjti mint gátba a tenger vizeit, tárházakba teczi a hullámokat.

33:8  Féljenek az Örökkévalótól mind a földön levők, tőle rettegjenek mind a világ lakói.

33:9  Mert ő mondta és lett, parancsolta s előállt.

33:10  Az Örökkévaló megbontotta a nemzetek tanácsát, meghiúsította a népek gondolatait.

33:11  Az Örökkévaló tanácsa örökkön fennáll, szíve gondolatai nemzedékre meg nemzedékre.

33:12  Boldog a nemzet, melynek az Örökkévaló az Istene, a nép, melyet birtoknl választett magának.

33:13  Égből tekintett le az Örökkévaló, látta mind az ember fiait;

33:14  székének helyéből nézett a föld minden lakóira

33:15  ő, ki egyetemben alkotja szívöket, a kí figyel mind a tetteikre.

33:16  Nem győztes a király hadnak sokaságával, hős nem menekszik erőnek sokaságával;

33:17  hazug a ló győzelemre, erejének nagyságával meg nem ment.

33:18  Íme az Örökkévaló szeme tisztelői felé fordul, azokra, kik várakoznak szeretetére,

33:19  hogy haláltól megmentse lelköket, és életben. tartsa őket éhinségben.

33:20  Lelkünk reménykedett az Örökkévalóban – segítségünk és paizsunk ö;

33:21  mert ő benne örül szívünk, mert szent nevében bízunk.

33:22  Legyen szereteted, Örökkévaló, mi rajtunk, a hogy várakoztunk reád!

Chapter 34

34:1  Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment.

34:2  Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.

34:3  Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.

34:4  Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!

34:5  Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.

34:6  Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.

34:7  Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.

34:8  Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.

34:9  Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!

34:10  Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.

34:11  Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.

34:12  Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.

34:13  Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?

34:14  Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;

34:15  távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.

34:16  Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.

34:17  Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.

34:18  Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.

34:19  Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.

34:20  Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.

34:21  Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.

34:22  Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.

34:23  Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.

Chapter 35

35:1  Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!

35:2  Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.

35:3  Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.

35:4  Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.

35:5  Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;

35:6  legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.

35:7  Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.

35:8  Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.

35:9  Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.

35:10  Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!

35:11  Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.

35:12  Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.

35:13  Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!

35:14  Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.

35:15  De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.

35:16  Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.

35:17  Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.

35:18  Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!

35:19  Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.

35:20  Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.

35:21  Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,

35:22  Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!

35:23  Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!

35:24  Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;

35:25  ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.

35:26  Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.

35:27  Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.

35:28  Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!

Chapter 36

36:1  A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól.

36:2  Szózata van Bűnnek a gonoszhoz: úgy van szívemben – nincs Istentől való rettegés szemei előtt.

36:3  Mert simán bánt vele, úgy tetszik szemeiben, hogy megtalálja bűnét, a gyűlölni valót.

36:4  Szája beszédei: jogtalanság és csalárdság, fölhagyott azzal, hogy eszes legyen, jót tegyen.

36:5  Jogtalanságot gondol ki fekvőkelyén, odaáll a nem-jónak útjára, rosszat nem vet meg.

36:6  Örökkévaló, az égig ér a szereteted, hűséged a felhőkig:

36:7  igazságod olyan mint az Isten hegyei, ítéleteid – a nagy mélység: embert és állatot megsegítsz, Örökkévaló!

36:8  Mily drágalátos a te szereteted, oh Isten, s az emberfiak szárnyaid árnyékában találnak menedéket.

36:9  Megtelnek házad zsiradékával, és gyönyöreid patakját adod inniok.

36:10  Mert nálad van az élet kútfeje, a te világosságodban látunk világosságot.

36:11  Tartósan add szeretetedet megismerőidnek, és igazságodat az egyenes szívűeknek.

36:12  Ne jőjjön rám a gőgnek lába, s a gonoszok keze ne tegyen bújdosóvá!

36:13  Ott elestek a jogtalanság cselekvői; eltaszíttattak s nem bírtak fölkelni.

Chapter 37

37:1  Dávidtól. Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irígykedj azokra, kik jogtalant mívelnek.

37:2  Mert mint a fű gyorsan levágatnak, s mint zöld pázsit elhervadnak.

37:3  Bízzál az Örökkévalóban és tégy jót, lakjál az országban és járj hűség után.

37:4  S gyönyörködjél az Örökkévalóban, s megadja neked szíved kérelmeit.

37:5  Hárítsd az Örökkévalóra útadat, bízzál benne, ő majd megcselekszi;

37:6  majd kihozza mint a világosságot igazadat, és jogodat, mint a déli fényt.

37:7  Csendben várj az Örökkévalóra és várakozzál reá, ne gerjedj fel az ellen, ki szerencsés az útján, oly férfi ellen, ki fondorlatokat mível.

37:8  Hagyj föl a haraggal, hadd abban a fölhevülést, ne gerjedj fel csakis gonosztevésre visz.

37:9  Mert a gonosztevők kiirtatnak, de kik az Örökkévalót remélik – ők fogják bírni az országot.

37:10  Még egy kevés – s nincs gonosz, oda figyelj helyére a nincsen;

37:11  de az alázatosak bírni fogják az országot és gyönyörködni fognak a béke bőségében.

37:12  Fondorkodik a gonosz az igaz ellen és vicsorítja rá fogát.

37:13  Az Úr nevet rajta, mert látta, hogy eljön a napja.

37:14  Kardot rántottak a gonoszok és feszítotték íjjukat, hogy elejtseneh szegényt és szűkölködőt, hogy levágják az egyenes iítuakat.

37:15  Kardjuk önnönszívükbe hat be, és íjjai eltöretnek.

37:16  Jobb a kevés, a mi az igazé, mint sok gonosznak gazdagsága;

37:17  mert a gonoszok karjai eltöretnek, de az igazak támogatója az Örökkévaló.

37:18  Ismeri az Örökkévaló a gáncstalanok napjait és birtokuk örökre meglesz.

37:19  Nem szégyenülnek meg bajnak idejében és éhinség napjaiban jóllaknak.

37:20  Mert a gonoszok elvesznek, s az Örökkévaló ellenségei olyanok, mint a rétek dísze: elenyésztek, a füstben enyésztek el.

37:21  Kölcsön vesz a gonosz és nem fizet, de az igaz könyörül és adakozik.

37:22  Mert az ő áldottjai fogják bírni az országot, és az átkozottjai kiirtatnak.

37:23  Az Örökkévalótól szilárdíttattak meg a férfi léptei, és útját kedveli;

37:24  midőn elesik, nem hajíttatik el, mert az Örökkévaló támogatja kezét.

37:25  Fiatal voltam, meg is öregedtem, de nem láttam igazat elhagyatva és magzatját, a mint kenyeret koldul.

37:26  Egész nap könyörül és kölcsön ad, magzatja pedig áldásúl van.

37:27  Távozz a rossztól, tégy jót, hogy örökre megmaradj.

37:28  Mert az Örökkévaló szereti a jogot, s nem hagyja el jámborait; örökké megőriztetnek, míg a gonoszok magzatja kiirtatik.

37:29  Az igazak fogják bírni az országot és laknak mindétig rajta.

37:30  Igaznak szája bölcsességet szól, és nyelve jogosságot beszél;

37:31  Istenének tana szívében van, nem inognak meg lépései.

37:32  Leselkedik a gonosz az igazra, és arra tör, hogy megölje.

37:33  Az Örökkévaló nem hagyja meg kezében, s nem kárhoztatja el, midőn megitéltetik.

37:34  Remélj az Örökkévalóhoz, és őrizd meg útját; majd felmagasít, hogy bírjad az országot, a gonoszok kiírtását nézed.

37:35  Láttam egy gonoszt, erőszakost, s a ki terpeszkedett mint zöldelő honor fa:

37:36  elhaladtak arra, s íme nincsen; kerestem őt, de nem volt található.

37:37  Vigyázd meg a gáncstalant és nézd az egyeneset, mert van jövője a béke emberének.

37:38  De az elpártolók megsemmisíttettek egyaránt, a gonoszok jövője kiírtatott.

37:39  Az igazak segedelme pedig az Örökkévalótól van, erősségük ő a szorongatás idején.

37:40  Megsegítotte őket az Örökkévaló és megszabadította; megszabadítja a gonoszoktól és megvédi őket, mert benne kerestek menedéket.

Chapter 38

38:1  Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül.

38:2  Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!

38:3  Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.

38:4  Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.

38:5  Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.

38:6  Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.

38:7  Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.

38:8  Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.

38:9  Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.

38:10  Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.

38:11  Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.

38:12  Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.

38:13  Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.

38:14  De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.

38:15  Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.

38:16  Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.

38:17  Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.

38:18  Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.

38:19  Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.

38:20  De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:

38:21  s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.

38:22  Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem. – Siess segítségemre, Uram, segedelmem!

Chapter 39

39:1  A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól.

39:2  Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!

39:3  Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;

39:4  hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:

39:5  Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.

39:6  Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.

39:7  Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.

39:8  Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!

39:9  Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!

39:10  Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.

39:11  Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!

39:12  Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.

39:13  Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.

39:14  Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.

Chapter 40

40:1  A karmesternek. Dávidtól zsoltár.

40:2  Remélve reméltem az Örökkévalót, hozzám hajlott és hallgatta fohászomat;

40:3  felhozott engem pusztulás verméből, az iszapos sárból, sziklára állította lábamat, megszilárdította lépteimet.

40:4  És adott szájamba új éneket, dicsérő dalt Istenünknek: majd látják sokan és félnek és bíznak az Örökkévalóban.

40:5  Boldog a férfi, ki az Örökkévalót tette bizalmává és nem fordult a daczosokhoz és a hazugságra pártolókhoz.

40:6  Sokat tettél te Örökkévaló, én Istenem: csodáidat és gondolataidat érettünk, lehetetlen előtted fölsorolni; hirdetném, elmondanám – számosabbak, semhogy elbeszélhetném.

40:7  Vágóáldozatot és lisztáldozatot nem kivántál – füleket vájtál nekem – égő áldozatot és vétekáldozatot nem kértél.

40:8  akkor azt mondtam: Íme jöttem – könyvtekercsben elém van írva

40:9  megtenni akaratodat, Istenem, kivánom s tanításod belsőmben van.

40:10  Hirdettem igazságot nagy gyűlekezetben; íme ajkaimat nem tartóztatom; Örökkévaló, te tudod!

40:11  Igazságodat nem takartam el szívemben, hű voltodat és segedelmedet elmondtam, nem titkoltam el szeretetedet és hűségedet, nagy gyűlekezetnek.

40:12  Te, Örökkévaló, nem tartóztatod irgalmadat tőlem, szereteted és hűséged mindig óvnak engem.

40:13  Mert körülfogtak engem bajok, hogy számuk sincsen, útolértek engem bűneim s nem bírok látni; számosabbak lettek fejem hajszálainál, és szívem elhagyott.

40:14  Legyen akaratod, Örökkévaló, megmenteni engem; Örökkévaló, segitségemre siess!

40:15  Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek egyaránt, a kik leIkemre törnek, hogy elpusztítsák; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kivánják.

40:16  Iszonyodjanak el szégyenük miatt, kik nekem mondják: Hah, hah!

40:17  Örvendjenek és örűljenek benned mind a te keresőid, mondják mindig: nagy az Örökkévaló – a kik szeretik segedelmedet!

40:18  Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, az Úr tudja be nekem; segítségem és szabadítóm vagy, Istenem ne késsél!

Chapter 41

41:1  A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

41:2  Boldog az, ki ügyet vet a szegényre; bajnak napján megmenti őt. az Örökkévaló.

41:3  Az Örökkévaló megőrzi és élteti őt, úgy hogy boldognak mondják az országban -és ne add át ellenségei dühébe.

41:4  Az Örökkévalö támasztja őt a sínylődés ágyán, egész fekvőkelyét megforgattad betegségében.

41:5  Én azt. mondtam: kegyelmezz nekem, gyógyitsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

41:6  Ellenségeim rosszat mondanak rólam: mikor hal meg és vész el a neve?

41:7  És ha ki látogatni jön, hamisat beszél, szíve álnokságot gyűjt magába; kimegy az utczára, elmondja.

41:8  Egyaránt összesúgnak ellenem mind a gyűlölőim; kigondolják ellenem, a mi rossz nekem:

41:9  Pokoli dolog ömlik el rajta, és a hogy lefeküdt, nem fog többé fölkelni!

41:10  Meghitt emberem is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet eszi, sarkot emelt reám.

41:11  De te, Örökkévaló, kegyelmezz nekem és engedj fölkelnem, hadd fizessek meg nekik.

41:12  Ez által tudom meg, hogy kedved telik bennem, hogy nem riadoz felettem ellenségem.

41:13  Én pedig – gáncstalanságomban tartasz engem és magad elé állítottál örökre.

41:14  Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől örökké. Ámen és Ámen.

Chapter 42

42:1  A karmesternek. Oktató dal. Kórach fiaitól.

42:2  Mint szarvasünő, mely kiáltoz vizek medrei felé, úgy kiáltoz a lelkem te feléd, oh Isten.

42:3  Szomjuhozik lelkem Istenre, az élő Istenre; mikor mehetek el s jelenhetem meg Isten színe előtt?

42:4  Könnyem lett nekem kenyerem nappal és éjjel, mikor így szóltak hozzám egész nap: hol az Istened?

42:5  Ezekre hadd emlékezem és öntsem ki magamban lelkemet: midőn vonultam a tömeggel, ballagtam velük Isten házáig az ünneplő sokaságnak újjongás- és hálahangja közt.

42:6  Mit görnyedezel, én lelkem és zajongsz én bennem? Várakozzál Istenre, mert én fogom őt magasztalni arcza segitségeért.

42:7  Istenem! Bennem görnyedez a lelkem; azért gondolok reád a Jordán földjéről, a Chermfinokrúl, a kicsiny hegyről.

42:8  Vízár vízárnak szól zuhatagjaid morajánál – mind a hullámaid és habjaid átvonultak rajtam.

42:9  Nappal kirendeli az Örökkévaló az ő kegyelmét, éjjel pedig az ő éneke van én velem: imádság éltem Istenéhez.

42:10  Hadd mondom Istennek: szírtem, miért felejtettél el engem, miért járok elbúsultan ellenség nyomása alatt?

42:11  Gyilkolás lévén csontjaimban, gyaláztak engem ellenségeim, midőn így szóltak hozzám egész nap: hol az Istened?

42:12  Mit görnyedezel, én lelkem és mit zajongsz én bennem? Várakozzál Istenre, mert még fogom őt magasztalni, arczom segitségét és Istenemet.

Chapter 43

43:1  Jogot szerezz nekem, Isten és vidd ügyemet nem kegyes nemzet ellen; csalárdság és jogtalanság emberétől szabadíts meg engem.

43:2  Mert te vagy erősségem istene, mért vetettél el engem; mért járok elbúsultan ellenség nyomása alatt?

43:3  Küldd világosságodat és hűségedet, azok vezéreljenek engem, vigyenek el szent hegyedhez és hajlékaidhoz;

43:4  hadd mehessek be Isten oltárához, újjongó örömöm Istenéhez, hadd magasztallak téged hárfán, oh Isten, én Istenem!

43:5  Mit görnyedezel, én lelkem és mit zajongsz én bennem? Várakozzál Istenre, mert még fogom őt magasztalni, arczom segítségét és Istenemet.

Chapter 44

44:1  A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal.

44:2  Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.

44:3  Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.

44:4  Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.

44:5  Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!

44:6  Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.

44:7  Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;

44:8  hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.

44:9  Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.

44:10  Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;

44:11  hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.

44:12  Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.

44:13  Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.

44:14  Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.

44:15  Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.

44:16  Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,

44:17  gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.

44:18  Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,

44:19  Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,

44:20  úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.

44:21  Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:

44:22  nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!

44:23  Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.

44:24  Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!

44:25  Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.

44:26  Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.

44:27  Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!

Chapter 45

45:1  A karmesternek. A Liliomok szerint. Kórach fiaitól. Oktató dal. Szerelemnek éneke.

45:2  Szép beszédre buzdult a szívem; azt mondom én művem a királyé, nyelvem jártas írónak a tolla.

45:3  Szépségesebb vagy az ember fiainál, bájosság ömlik el ajkaidon; azért megáldott téged Isten örökre.

45:4  Kösd fel kardodat csípődre, oh vitéz, díszedet és ékességedet.

45:5  És ékességedben szökkenj föl, nyargalj az igazság ügyéért és a megalázott jogért, és tanítson téged félelmetes tettekre a te jobbod!

45:6  Nyilaid élesítvék – népek hullanak alád – szívébe a király ellenségeinek.

45:7  Trónod, az Istentől való, mindörökké tart, egyenesség pálczája a te királyi pálczád.

45:8  Szeretsz igazságot, és gyűlölsz gonoszaágot; azért fölkent téged Isten, a te Istened, vígság olajával a te társaid fölé.

45:9  Myrrha és áloé, kasszia mind a ruháid, elefántcsontos palotákból zeneszerekkel örvendeztettek téged.

45:10  Királyok lányai vannak drága nőid közt, ott áll a feleség jobbodon Ófir aranyában.

45:11  Halljad leány, lásd és hajlítsd füledet s felejtsd el népedet és atyádnak házát.

45:12  Majd megkivánja a király szépségedet, mert ő az urad, hódolj meg előtte.

45:13  Czór leánya te, ajándékkal hízelegnek neked a népnek gazdagjai.

45:14  Merő dicsőség a királyleány ott benn, aranyszövésű az öltözete.

45:15  Hímzett ruhákban vezetik oda a királynak; hajadonok mögötte, az ő társnői, vitetnek neked.

45:16  Oda vezetik őket öröm és újjongás közt, bemennek a király palotájába.

45:17  Őseid helyett lesznek majd fiaid, megteszed őket vezérekké az egész országban.

45:18  Hadd emlegetem nevedet minden nemzedékben meg nemzedékben; azért magasztalnak téged népek mindörökké.

Chapter 46

46:1  A karmesternek. Kórach fiaitól. Alámót szerint. Ének.

46:2  Isten nekünk menedék és erő, segítségül szorongatásokban igen megtalálható.

46:3  Azért nem félünk, midőn megváltozik a föld s midőn meginognak a hegyek, be a tengerek szívébe.

46:4  Zúgnak, forrnak vizei, rengenek a hegyek az ő fenségétől. Széla.

46:5  Folyam van: erei örvendeztetik Isten városát, a legfelsőnek szentséges lakait.

46:6  Isten van közepében, nem inog meg; megsegíti Isten, reggelre ha fordul.

46:7  Zúgtak nemzetek, inogtak királyságok; hallatta hangját, olvad a föld.

46:8  Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene. Széla.

46:9  Jertek, nézzétek meg az Örökkévaló cselekvéseit, a ki pusztításokat végzett a földön;

46:10  megszüntet háborúkat a föld végéig, íjjat tör össze, dárdát vág széllyel, szekereket éget el tűzben.

46:11  Hagyjatok föl és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten, magas vagyok a nemzetek közt, magas a földön!

46:12  Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene! Széla.

Chapter 47

47:1  A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.

47:2  Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

47:3  Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

47:4  Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

47:5  Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

47:6  Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

47:7  Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

47:8  Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

47:9  Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

47:10  Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Chapter 48

48:1  Ének. Zsoltár Kórach fiaitól.

48:2  Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, Istenünk városában, az ő szent hegyén.

48:3  Szép emelkedésű, az egész földnek öröme, Czión hegye — észak hátulján — nagy királynak a vára.

48:4  Kastélyaiban az Isten megismertette magát mentsvárnak.

48:5  Mert íme, a királyok összejöttek eltüntek egyetemben.

48:6  Ők láttak, akképen bámultak, megréműltek, elsiettek.

48:7  Reszketés fogta el őket ott, vajudás mint a szűlő nőt.

48:8  Keleti széllel összetörsz Tarsís-hajókat.

48:9  Ahogy hallottuk, úgy láttuk az Örökkévalónak, a seregek urának városában, Istenünk városában: Isten szilárdítsa azt meg örökre. Széla.

48:10  Elképzeltük, Isten, a te kegyedet benn a templomodban.

48:11  A milyen a neved Isten, olyan a dicséreted, a föld széléig; igazsággal teli a jobbod.

48:12  Örűl Czión hegye, újjonganak Jehúda lányai, ítéleteid okából.

48:13  kerüljétek meg Cziónt, és járjátok körül, számláljátok meg tornyait.

48:14  Fordítsátok szíveteket bástyájára, lépdeljetek át kastélyain, azért hogy elbeszéljétek az utóbbi nemzedéknek.

48:15  Mert ez Isten, a mi Istenünk, mindörökké; ő vezérel minket holtiglan.

Chapter 49

49:1  A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.

49:2  Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,

49:3  ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!

49:4  Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.

49:5  Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.

49:6  Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon

49:7  A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –

49:8  testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.

49:9  Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –

49:10  hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.

49:11  Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.

49:12  Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.

49:13  De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.

49:14  Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.

49:15  Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen.

49:16  Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla.

49:17  Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;

49:18  mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.

49:19  Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:

49:20  odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.

49:21  Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.

Chapter 50

50:1  Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.

50:2  Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –

50:3  jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.

50:4  Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.

50:5  Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet

50:6  És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.

50:7  Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.

50:8  Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;

50:9  nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.

50:10  Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;

50:11  ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.

50:12  Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.

50:13  Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?

50:14  Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;

50:15  és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.

50:16  A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?

50:17  Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.

50:18  Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.

50:19  Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.

50:20  Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.

50:21  Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.

50:22  Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.

50:23  A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!

Chapter 51

51:1  a karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

51:2  Mikor odament Nátán próféta hozzá, a midőn bement volt Bát-Sébához.

51:3  Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el bűntetteimet.

51:4  Sokszorosan moss meg engem bűnömtől, és vétkemtől tisztíts meg.

51:5  Mert bűntetteimet tudom én, és vétkem előttem van mindig.

51:6  Egyedül ellened vétkeztem, a mi rossz a szemeidben, azt tettem; azért, hogy igaznak bizonyulj szóltadban, jogosnak itéltedben.

51:7  Lám, bűnben születtem, s vétekben fogant engem anyám.

51:8  Lám, igazat kivánsz a vesékben, s a bensőben bölcseséget tudatsz velem.

51:9  Tisztíts meg engem izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg, hogy hónál fehérebb legyek.

51:10  Hallass velem vígságot és örömet, újjongjanak a csontok, melyeket összezúztál.

51:11  Rejtsd el arczodat vétkeimtől s mind a bűneimet töröld el.

51:12  Tiszta szívet teremts nekem, Isten, és szilárd szell emet ujíts meg én bennem.

51:13  Ne vess el engem színed elöl, s szent szellemedet ne vedd el tőlem.

51:14  Add vissza nekem üdvöd vígságát, és készséges szellemmel támassz engem.

51:15  Hadd tanítsam az elpártolókat útjaidra, hogy a vétkesek hozzád megtérjenek.

51:16  Ments meg engem vérbűntől, Isten, segedelmem Istene; újjongjon a nyelvem igazságodon.

51:17  Uram, ajkaimat nyisd meg, hogy szájam hirdesse dicséretedet.

51:18  Mert nem kivánsz vágóáldozatot, hisz adnám; égőáldozatot nem kedvelsz.

51:19  Istennek vágóáldozatai: megtört lélek; megtört, zúzott szívet, oh Isten, nem vetsz meg.

51:20  Tégy jót Cziónnal kedvességedben, építsd fel Jeruzsálem falait;

51:21  akkor kivánsz majd igazsággal való vágóáldozatokat, égőáldozatot és egész áldozatot, akkor tulkok feljutnak oltárodra.

Chapter 52

52:1  A karmesternek. Oktató dal Dávidtól.

52:2  Mikor eljött az edómi Dóég s jelentette Sáulnak, és mondta neki: Dávid bement Achímélek házába.

52:3  Mit dicsekszel a rosszasággal, vitéz te? Isten szeretete egész nap tart.

52:4  Veszedelmet gondol ki a nyelved, akár köszörült borotva. te csalárdság cselekvője!

52:5  Szeretsz rosszat, inkább mint jót, hazugságot inkább mint igazságot beszélni. Széla.

52:6  Szeretsz minden ártalmas beszédet, csalárdságos nyelvet.

52:7  Le is ront téged az Isten mindétig, elvonszol és kiszakít téged a sátorból, és gyökerestől kitép az élők országából. Széla.

52:8  0Majd látják az igazak és félnek, és ő fölötte nevetnek:

52:9  Íme a férfi, ki nem Istent teszí erősségének, hanem sok gazdagságában bízik, hatalmaskodik vágyában!

52:10  Én pedig olyan vagyok, mint a zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten szeretetében mindörökké.

52:11  Magasztallak örökké, hogy megcselekedted, és remélem nevedet, mert jóságos az jámboraidnak előtte.

Chapter 53

53:1  A karmesternek, Máchalát szerint. Oktató dal Dávidtól.

53:2  Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosan míveltek jogtalanságot, nincs ki jót tenne.

53:3  Isten az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, ki Istent keresi.

53:4  Mindnyája eltért, egyaránt megromlottak; nincs ki jót tenne, nincs egy sem.

53:5  Nemde megtudják a jogtalanságot cselekvők, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, Istent nem szólították.

53:6  Ott rettegve rettegtek meg, a hol nem volt rettegés; mert Isten szerteszórta az ellened táborzók csontjait, megszégyenítotted, mert Isten megvetette őket.

53:7  Vajha jönne Cziónból Izraél segítsége; mikor visszahozza Isten népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél!

Chapter 54

54:1  A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól.

54:2  Mikor eljöttek a Zífbeliek es mondták Sáulnak: Nemde Dávid nálunk rejtőzködik.

54:3  Isten, neveddel segíts engem s hatalmaddal szerezz nekem jogot!

54:4  Isten, halljad imámat, figyelj szájam beszédeire!

54:5  Mert idegenek támadtak ellenem és erőszakosak törtek lelkemre; nem tartották Istent maguk előtt. Széla.

54:6  Íme Isten segítőm nekem, az Úr az, ki lelkem támogatója.

54:7  Viszonozza a rosszat meglesőimnek igazságodért semmisítsd meg őket.

54:8  Készséggel hadd áldozok neked, magasztalom nevedet, Örökkévaló, mert jóságos;

54:9  mert minden szoron-gatásból megmentett engem, és ellenségeimet nézte szemem.

Chapter 55

55:1  A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól.

55:2  Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!

55:3  Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:

55:4  az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.

55:5  Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;

55:6  félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.

55:7  Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;

55:8  íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.

55:9  Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.

55:10  Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:

55:11  Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.

55:12  Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.

55:13  Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;

55:14  hanem te magamféle ember, társam és meghittem,

55:15  a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.

55:16  Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben.

55:17  Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.

55:18  Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;

55:19  kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.

55:20  Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.

55:21  Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.

55:22  Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.

55:23  Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!

55:24  Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.

Chapter 56

56:1  A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban.

56:2  Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.

56:3  Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.

56:4  A mely napon félnem kell, én te benned bízom.

56:5  Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?

56:6  Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.

56:7  Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.

56:8  Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!

56:9  Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!

56:10  Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.

56:11  Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -

56:12  Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?

56:13  Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;

56:14  mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.

Chapter 57

57:1  A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Midőn Sául elől a barlangba szökött.

57:2  Kegyelmezz nekem, Isten, kegyelmezz nekem, mert benned menedéket keresett a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, míg el nem vonul a veszedelem.

57:3  Felkiáltok Istenhez, a legfelsőhöz, Istenhez, ki végez felőlem.

57:4  Lenyúl az égből és megsegít – káromolt a reám lihegő, Széla – küldi Isten az ő szeretetét és igazságát.

57:5  Lelkem oroszlánok közt van, feküdnöm kell lángolók közt; emberfiak ők, kiknek fogai dárda és nyilak, és nyelvök éles kard.

57:6  Emelkedjél az egek fölé, Isten, az egész föld fölé dicsőségeddel!

57:7  Hálót készítottek lábaimnak, legörnyesztették lelkemet; vermet ástak előttem beléje estek. Széla.

57:8  Szilárd a szívem, oh Isten, szilárd a szívem, hadd énekelek, hadd zengek!

57:9  Ébredj, méltóságom; ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!

57:10  Magasztallak téged népek közt, Uram, zengek neked a nemzetek közt.

57:11  Mert nagy az egekig szereteted és a felhőkig igazságod.

57:12  Emelkedjél az egek fölé, oh Isten; az egész föld fölé dicsőségeddel.

Chapter 58

58:1  A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal.

58:2  Valóban némán beszéltek-e igazságot, egyenességgel itélitek az emberfiakat?

58:3  Sőt szívben jogtalanságokat cselekesztek, kezeitek erőszakát méritek az országban.

58:4  Elvetemedtek a gonoszok anyaméhtől fogva, eltévelyedtek születéstől fogva a hazugságot beszélők.

58:5  Mérgük van, olyanféle mint a kígyó mérge, mint a siket viperáé, mely bedugja fülét,

58:6  hogy meg ne hallja hangját a sugdosóknak, kiokult igézőnek igézését.

58:7  Isten, rombold le fogaikat szájukban, a fiatal oroszlánok zápfogait rontsd le, Örökkévaló!

58:8  Olvadjanak el, mint a vizek, melyek szétfolynak – nyilait úgy feszitse, mintha letörnének! –

58:9  mint a csiga, mely olvadva mászik, mint koraszülött, mint vakondok, melyek napot nem láttak.

58:10  Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mintegy nyersen, mintegy haragban elviszi a vihar.

58:11  Örül az igaz, mert megtorlást látott, lábait füröszti a gonoszok vérében.

58:12  Majd így szól az ember: Bizony van gyümölcs az igaz számára, bizony van Isten, a ki bíró a földön.

Chapter 59

59:1  A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék.

59:2  Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!

59:3  Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!

59:4  Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!

59:5  Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!

59:6  És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.

59:7  Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.

59:8  Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!

59:9  Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.

59:10  Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.

59:11  Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.

59:12  Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.

59:13  Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.

59:14  Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.

59:15  S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.

59:16  Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.

59:17  Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.

59:18  Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.

Chapter 60

60:1  A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra.

60:2  Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert.

60:3  Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket! Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

60:4  Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.

60:5  Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.

60:6  Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

60:7  Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

60:8  Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.

60:9  Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!

60:10  Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?

60:11  Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

60:12  Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.

60:13  Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.

Chapter 61

61:1  A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól.

61:2  Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

61:3  A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

61:4  Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

61:5  Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

61:6  Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

61:7  Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

61:8  Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

61:9  Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

Chapter 62

62:1  A karmesternek. Jedútún számára. Zsoltár Dávidtól.

62:2  Bizony, Isten iránt légy csendben, lelkem; tőle van a segítségem.

62:3  Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom nagyot.

62:4  Meddig rohantok egy férfira — gyilkolnátok őt mindnyájan, – mint egy dűlő falra, betaszított kerítésre?

62:5  Bizony, fenségéről őt letaszítani határozták, hazugságot kedvelnek: kiki szájával áldanak, de belsejükben átkoznak. Széla.

62:6  Bizony, Istenre csendben várj, lelkem, mert tőle van reményem.

62:7  Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom.

62:8  Istennél van üdvöm és dicsőségem, erős sziklám, menedékem Istenben van.

62:9  Bízzatok benne minden időben, oh nép, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten menedék nékünk! Széla.

62:10  Bizony, lehelet az ember fiai, hazugság a férfi fiai; felkerülvén a mérlegre, ők leheletnél könnyebbek egyaránt.

62:11  Ne bízzatok a zsarolásban s rablottal ne hivalkodjatok; vagyon midőn virul, szívet ne fordítsatok rá.

62:12  Egyet beszélt Isten, kettő az, mit hallottam: hogy Istené az erő.

62:13  És tied, Uram, a szeretet, te fizetsz kinek-hinek cselekedete szerint.

Chapter 63

63:1  Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt.

63:2  Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

63:3  Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

63:4  Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

63:5  Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

63:6  Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

63:7  Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

63:8  Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

63:9  Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

63:10  Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

63:11  A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

63:12  A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

Chapter 64

64:1  A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

64:2  Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

64:3  Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

64:4  a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

64:5  hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

64:6  Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

64:7  Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

64:8  Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

64:9  Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

64:10  S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

64:11  Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Chapter 65

65:1  A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének.

65:2  Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!

65:3  Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.

65:4  A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!

65:5  Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!

65:6  Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;

65:7  a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,

65:8  lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.

65:9  S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.

65:10  Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:

65:11  barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.

65:12  Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.

65:13  Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;

65:14  öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!

Chapter 66

66:1  A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;

66:2  zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,

66:3  mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.

66:4  Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.

66:5  Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.

66:6  Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.

66:7  Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.

66:8  Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:

66:9  a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.

66:10  Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.

66:11  Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;

66:12  nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.

66:13  Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;

66:14  a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.

66:15  Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.

66:16  Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.

66:17  Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.

66:18  Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!

66:19  Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.

66:20  Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.

Chapter 67

67:1  A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének.

67:2  Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.

67:3  Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.

67:4  Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.

67:5  Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.

67:6  Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.

67:7  A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,

67:8  áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.

Chapter 68

68:1  A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének.

68:2  Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.

68:3  Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!

68:4  De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!

68:5  Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!

68:6  Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;

68:7  Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.

68:8  Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –

68:9  a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.

68:10  Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.

68:11  Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.

68:12  Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:

68:13  Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.

68:14  Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.

68:15  Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.

68:16  Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.

68:17  Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.

68:18  Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!

68:19  Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.

68:20  Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.

68:21  Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.

68:22  Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.

68:23  Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből:

68:24  azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.

68:25  Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.

68:26  Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.

68:27  Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!

68:28  Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.

68:29  Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,

68:30  templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.

68:31  Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.

68:32  Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.

68:33  Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,

68:34  annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.

68:35  adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.

68:36  Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.

Chapter 69

69:1  A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól.

69:2  Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.

69:3  Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.

69:4  Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.

69:5  Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.

69:6  Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.

69:7  Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.

69:8  Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;

69:9  elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.

69:10  Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.

69:11  Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;

69:12  öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.

69:13  Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.

69:14  De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.

69:15  Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.

69:16  Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.

69:17  Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.

69:18  S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.

69:19  Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.

69:20  Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.

69:21  Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.

69:22  Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.

69:23  Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.

69:24  Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.

69:25  Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.

69:26  Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.

69:27  Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.

69:28  Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.

69:29  Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.

69:30  Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.

69:31  Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,

69:32  az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.

69:33  Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!

69:34  Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.

69:35  Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:

69:36  mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;

69:37  és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.

Chapter 70

70:1  A karmesternek. Dávidtól. Emlékeztetésül.

70:2  Isten, megmentésemre, Örökkévaló, segítségemre siess!

70:3  Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek, a kik lelkemre törnek; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kívánják.

70:4  Forduljanak vissza szégyenük miatt, kik azt mondják: Hah, hah!

70:5  Örvendjenek és örüljenek mind a te keresőid, és mondják mindig: nagy az Isten! a kik szeretik segítségedet!

70:6  Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, Isten siess felém; segítségem és szabadítóm vagy, Örökkévaló, ne késsél!

Chapter 71

71:1  Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!

71:2  Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!

71:3  Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.

71:4  Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.

71:5  Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.

71:6  Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.

71:7  Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.

71:8  Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.

71:9  Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.

71:10  Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,

71:11  mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!

71:12  Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.

71:13  Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.

71:14  Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.

71:15  Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.

71:16  Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.

71:17  Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.

71:18  De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.

71:19  Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?

71:20  A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!

71:21  Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.

71:22  Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.

71:23  Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.

71:24  Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.

Chapter 72

72:1  Salamontól. Isten, ítéleteidet add a királynak és igazságodat a király fiának;

72:2  itélje népedet igazsággal és szegényeidet jog szerint.

72:3  Teremjenek a hegyek békét a népnek és a halmok igazságot.

72:4  Jogot szerezzen a nép szegényeinek, segítsen a szükölködő fiainak és zúzza szét a fosztogatót.

72:5  Féljenek téged, a meddig nap van, s a míg hold lesz, nemzedéken, nemzedékeken át.

72:6  Szálljon le, mint eső a kaszáló rétre, mint zápor, mely áztatja a földet.

72:7  Viruljon napjaiban az igaz, és bőviben legyen béke a hold enyésztéig.

72:8  És uralkodjék tengertől tengerig s a folyamtól a föld végéig.

72:9  Előtte térdeljenek a pusztalakók, és ellenségei port nyaldossanak.

72:10  Tarsís és a szigetek királyai ajándékkal adózzanak, Sebá és Szebá királyai adót mutatnak be.

72:11  És leborúlnak előtte mind a királyok, mind a nemzetek szolgálják őt.

72:12  Mert megmenti a szűkölködőt, ki esedezik és a szegényt, meg azt, kinek nincsen segítője;

72:13  szánakozik ügyefogyottan és szűkölködőn és a szűkölködők lelkeit megsegíti;

72:14  elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket, és drága az ő vérük szemeiben.

72:15  Majd föléled s ad neki Sebá aranyából; imádkozik érte mindig, egész nap áldja őt.

72:16  Legyen gabonának bősége az országban a hegyek esúcsán, rengjen mint a Libánon a termése és virágozzanak ki a városból, mint a földnek füve.

72:17  Legyen neve örökre, a míg nap lesz, aarjadozzék never és áldják magukat vele, mind a nemzetek boldognak mondják!

72:18  Áldva legyen az Örökkévaló, az Isten, lzraél Istene, ki egyedül müvel csodás tetteket!

72:19  És áldva legyen dicsőséges neve örökre és teljék meg dicsőségével az egész föld! Ámen és Ámen!

72:20  Vége Dávid, Jísaj fia imáinak.

Chapter 73

73:1  Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.

73:2  Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.

73:3  Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.

73:4  Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.

73:5  Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.

73:6  Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.

73:7  Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.

73:8  Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:

73:9  az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.

73:10  Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;

73:11  és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?

73:12  Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.

73:13  Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;

73:14  de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.

73:15  Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.

73:16  Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben

73:17  míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.

73:18  Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.

73:19  Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.

73:20  Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.

73:21  Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:

73:22  oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.

73:23  De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;

73:24  tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.

73:25  Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.

73:26  Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.

73:27  Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.

73:28  Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.

Chapter 74

74:1  Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?

74:2  Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!

74:3  Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.

74:4  Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.

74:5  Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;

74:6  s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.

74:7  Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.

74:8  Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.

74:9  Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?

74:10  Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?

74:11  Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!

74:12  Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.

74:13  Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;

74:14  te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;

74:15  te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.

74:16  Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;

74:17  te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.

74:18  Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.

74:19  Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.

74:20  Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.

74:21  Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!

74:22  Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.

74:23  Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!

Chapter 75

75:1  A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének.

75:2  Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.

75:3  Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.

75:4  Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.

75:5  Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;

75:6  ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!

75:7  Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;

75:8  hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.

75:9  Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.

75:10  De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.

75:11  És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.

Chapter 76

76:1  A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Ászáftól. Ének.

76:2  Ismeretes az Isten Jehúdában, Izraélben nagy a neve.

76:3  Sálémben van az ő sátora és hajléka Cziónban.

76:4  Ott törte össze az íj villámait, paizsot és kardot és a harczot. Széla.

76:5  Tündöklő vagy, hatalmas, a ragadmány hegyei felől.

76:6  Kifosztattak az erős szivűek, szendergik álmukat, és nem találták kezüket mind a had emberei.

76:7  Dorgálásodtól, Jákób Istene, mélyen alszik mind a szekérhad, mind a ló.

76:8  Te félelmetes vagy, s ki állhat meg előtted, mihelyt haragszol!

76:9  Az égből hallattál ítéletet, a föld megfélemlett és lecsendesedett,

76:10  midőn fölkelt Isten a törvényre, hogy megsegítse mind a föld alázatosait. Széla.

76:11  Mert az emberek dühe magasztal téged, midőn maradékuk dühösségbe övezkedik.

76:12  Tegyetek fogadást és fizessétek meg az Örökkévalónak, a ti Istenteknek; mind a körülőtte levők vigyenek ajándékot a félelmesnek,

76:13  aki leszeli a fejedelmek indulatát, félelmetes a föld királyainak.

Chapter 77

77:1  a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár.

77:2  Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

77:3  Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

77:4  Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

77:5  Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

77:6  Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

77:7  Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

77:8  Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

77:9  Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

77:10  Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

77:11  Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

77:12  Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

77:13  elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

77:14  Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

77:15  Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

77:16  Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

77:17  Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

77:18  Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

77:19  hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

77:20  Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők. Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.

Chapter 78

78:1  Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!

78:2  Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.

78:3  Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:

78:4  nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.

78:5  Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;

78:6  azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:

78:7  hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,

78:8  s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.

78:9  Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.

78:10  Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;

78:11  elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.

78:12  Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.

78:13  Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.

78:14  Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.

78:15  Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;

78:16  fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.

78:17  De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.

78:18  Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.

78:19  Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?

78:20  Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?

78:21  Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;

78:22  mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.

78:23  Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,

78:24  hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;

78:25  menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.

78:26  Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;

78:27  hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;

78:28  leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.

78:29  Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.

78:30  El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,

78:31  és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.

78:32  Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;

78:33  így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.

78:34  Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,

78:35  megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.

78:36  És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;

78:37  de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.

78:38  De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.

78:39  Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.

78:40  Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!

78:41  Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,

78:42  nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,

78:43  hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.

78:44  Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.

78:45  Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.

78:46  A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.

78:47  Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.

78:48  Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.

78:49  Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.

78:50  Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;

78:51  megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.

78:52  Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;

78:53  vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.

78:54  Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.

78:55  Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.

78:56  De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.

78:57  Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.

78:58  Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.

78:59  Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.

78:60  Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.

78:61  Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.

78:62  Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.

78:63  Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.

78:64  Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.

78:65  Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;

78:66  s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.

78:67  De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;

78:68  hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.

78:69  És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.

78:70  S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;

78:71  szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;

78:72  legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.

Chapter 79

79:1  Zsoltár Ászáftól. Isten, birtokodba behatoltak nemzetek, megtisztátalanították szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.

79:2  Odaadták szolgáid hulláját eledelül az ég madarának, jámboraid húsát a föld vadjának.

79:3  Víz gyanánt ontották vérüket Jeruzsálemnek körülötte s nem temetett senki.

79:4  Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, gúnnyá és csúffá a körülöttünk levőknek.

79:5  Meddig, Örökkévaló, haragszol mindétig, ég mint a tűz buzgalmad?

79:6  Öntsd ki hevedet a népekre, melyek téged nem ismernek, s a királyságokra, melyek nevedet nem szólítják;

79:7  mert megették Jákóbot és hajlékát elpusztították.

79:8  Ne emlékezzél rovásunkra az elődök bűneiről, gyorsan elénkbe jőjjön irgalmad, mert megfogytunk nagyon.

79:9  Segíts minket, üdvünk Istene, neved dicsőségének dolgáért; ments meg és bocsásd meg vétkeinket neved kedvéért!

79:10  Miért mondják a nemzetek: hol az Istenük? Legyen tudomásul a nemzetek közt, szemeink láttára, szolgáid kiontott vérének megtorlása!

79:11  Jusson eléd a foglyok nyögése! Karod nagysága szerint tartsd fönn a halálnak fiait!

79:12  És térítsd meg szomszédainknak hétszeresen az ő ölükbe gyalázásukat, mellyel téged gyaláztak, Uram!

79:13  Mi pedig, a te néped s legelőd juhai, hálát adunk neked örökké, nemzedékre meg nemzedékre beszéljük el dicséretedet!

Chapter 80

80:1  A karmesternek. Liliomok szerint. Tanuság Ászáftól. Zsoltár.

80:2  Izraél pásztora, figyelj, aki mint juhokat vezeted Józsefet, kérubok fölött trónoló, tündökölj fel!

80:3  Efraim, Benjamin és Menasse előtt serkentsd fel hatalmadat és jer segitségül nekünk!

80:4  Isten, állíts helyre minket, s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!

80:5  Örökkévaló, Isten, seregek ura, meddig füstöl haragod néped imádsága mellett?

80:6  Adtál enniök könnyet kenyérül, itattad őket könnyekkel mércze számra.

80:7  Viszállyá tettél minket szomszédainknak, s ellenségeink gúnyolódnak.

80:8  Isten, seregek ura, állíts helyre minket s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!

80:9  Szőlőtőt szakítottál ki Egyiptomból, elűztél nemzeteket és azt elültetted.

80:10  Helyet készítettél előtte, meggyökereztette gyökereit és megtöltötte az országot.

80:11  Hegyek boríttattak be árnyékától s ágai akár Isten czédrusai.

80:12  Tengerig eresztette indáit s a folyamig hajtásait.

80:13  Miért törted át kerítéseit úgy, hogy leszedik mind az útonjárók;

80:14  lerágja vadkan az erdőből, s mi a mezőn sürög, lelegeli?

80:15  Isten, seregek ura, fordulj, kérlek, tekints le az égből és lásd és gondolj rá erre a szőlőtőre,

80:16  s oltalmazd azt, amit jobbod ültetett, s a csemetét, melyet erőssé neveltél magadnak.

80:17  Meg van égetve tűztől, le van vagdalva; arczod dorgálásától vesszenek el!

80:18  Legyen kezed jobbodnak embere fölött, az emberfia fölött, kit erőssé neveltél magadnak.

80:19  S mi nem térünk el tőled, éltess minket, hogy nevedet szólítsuk.

80:20  Örökkévaló, Isten, seregek ura, állíts helyre minket, világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!

Chapter 81

81:1  A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól.

81:2  Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!

81:3  Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!

81:4  Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.

81:5  Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;

81:6  bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.

81:7  Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.

81:8  A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.

81:9  Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.

81:10  Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.

81:11  Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.

81:12  De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.

81:13  Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.

81:14  Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:

81:15  rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;

81:16  az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.

81:17  Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.

Chapter 82

82:1  Zsoltár Ászáftól. Isten ott áll isteni gyülekezetben, istenek közepette itél:

82:2  Meddig itéltek jogtalanul s a gonoszok személyét tekintitek? Széla.

82:3  Szerezzetek jogot ügyefogyottnak és árvának, nyomorút és szegényt mentsetek föl;

82:4  szabadítsatok meg ügyefogyottat és szűkölködőt, a gonoszok kezéből mentsétek meg!

82:5  Nem tudnak és nem értenek, sötétségben járnak, meginognak mind a föld alapjai!

82:6  Én azt mondtam: istenek vagytok, a Legfelsőnek fiai mindnyájatok.

82:7  Ámde mint emberek haltok meg s mint a nagyok egyike estek el.

82:8  Kelj föl, Isten, ítéld a földet! Mert te vagy birtokosa mind a nemzeteknek.

Chapter 83

83:1  Ének, zsoltár Ászáftól.

83:2  Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!

83:3  Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.

83:4  Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.

83:5  Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!

83:6  Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:

83:7  Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,

83:8  Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.

83:9  Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.

83:10  Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!

83:11  Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.

83:12  Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.

83:13  Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!

83:14  Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!

83:15  Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.

83:16  Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.

83:17  Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!

83:18  szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!

83:19  S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.

Chapter 84

84:1  A karmesternek, a Gittitre. Kórach fiaitól. Zsoltár.

84:2  Mi kedvesek a te lakaid, Örökkévaló, seregek ura!

84:3  Vágyódott és epedt is a lelkem az Örökkévaló udvarai után; szívem s húsom ujjonganak az élő Isten felé.

84:4  A madár is talált házat és a fecske fészket magának, a hová fiókáit tette, a te oltáraid mellett, oh Örökkévaló, seregek ura, én királyom és Istenem.

84:5  Boldogok, kik házadat lakják, egyre dicsérnek téged. Széla.

84:6  Boldog az ember, kinek benned van az ereje, kiknek útjaid vannak szívükben;

84:7  kik átvonulnak a sírás völgyén, forrássá teszik azt, áldásba is burkolja a tavaszi eső.

84:8  Haladnak erőről erőre, megjelennek Isten előtt Cziónban.

84:9  Örökkévaló, Isten, seregek Ura, halljad imádságomat, figyelj, Jákób Istene! Széla.

84:10  Mi paizsunk, lásd, oh Isten és tekintsd fölkentednek arczát.

84:11  Mert jobb egy nap udvaraidban ezernél, inkább választom a küszöbön időzni Istenem házában semmint lakni gonoszságnak sátraiban.

84:12  Mert nap és paizs az Örökkévaló, az Isten; kegyet és dicsőséget ád az Örökkévaló – nem vonja meg a jót a gáncstalanul járóknak.

84:13  Örökkévaló, seregek Ura, boldog az ember, ki benned bízik!

Chapter 85

85:1  A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.

85:2  Kedvelted, Örökkévaló, országodat, visszahoztad Jákób foglyait,

85:3  megbocsátottad néped bűnét, eltakartad minden vétküket. Széla.

85:4  Visszavontad egész indulatodat, elfordítottad föllobbant haragodat.

85:5  Térj vissza hozzánk, üdvünk Istene, és oszlasd el bosszúságodat ellenünk.

85:6  Örökké haragszol-e reánk, elhúzod haragodat nemzedékig meg nemzedékig?

85:7  Nemde te újra fölélesztesz majd minket, hogy néped örüljön benned!

85:8  Engedd látnunk, Örökkévaló, szeretetedet, és üdvödet add nekünk!

85:9  Hadd hallom, mit beszél az Isten, az Örökkévaló, midőn békét beszél népéhez és jámboraihoz, csak balgaságba ne essenek vissza.

85:10  Bizony közel van tisztelőihez az ő üdve, hogy dicsőség lakozzék országunkban.

85:11  Szeretet és hűség találkoztak, igazság és béke csókolóztak;

85:12  hűség a földből sarjad, igazság az égből tekint le.

85:13  Az Örökkévaló is adja a jót és országunk megadja termését.

85:14  Igazság járjon előtte s útnak eressze lépteit.

Chapter 86

86:1  Ima Dávidtól. Hajlítsd, oh Örökkévaló, füledet, hallgass meg, mert szegény és szűkölködő vagyok.

86:2  Őrizd meg lelkemet, mert jámbor vagyok; segítsd meg szolgádat, te oh Istenem, azt a ki benned bízik.

86:3  Kegyelmezz meg nekem, Uram, mert hozzád kiáltok föl egész nap.

86:4  Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád, Uram, viszem lelkemet.

86:5  Mert te, Uram, jóságos vagy és bűnbocsátó, bőséges a szeretetben mindazok iránt, kik téged hívnak.

86:6  Figyelj, Örökkévaló, imádságomra, s figyelmezz könyörgéseim szavára.

86:7  Szorultságom napján hívlak, mert meghallgatsz engem.

86:8  Nincs olyan mint te az istenek közt, Uram, és semmi olyan mint a műveid.

86:9  Mind a nemzetek, melyeket alkottál, majd jönnek és leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek;

86:10  mert nagy vagy és csodákat mívelő te, oh Isten, egyedül.

86:11  Igazits engem, Örökkévaló, útadra, hogy járjak igazságodban, egyesítsd szívemet, hogy félje nevedet.

86:12  Hadd magasztallak Uram, Istenem, egész szivemmel és hadd tisztelem nevedet örökké;

86:13  mert szereteted nagy én rajtam, és kimentetted lelkemet a mélységes alvilágból.

86:14  Isten, kevélyek támadtak ellenem és erőszakosok csapatja tört lelkemre, és téged nem tartottak szemük előtt.

86:15  De te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszantűrő és bőséges a szeretetben és igazságban.

86:16  Fordulj felém és kegyelmezz nekem, add erődet a te szolgádnak és segíts szolgálód fiának.

86:17  Tégy rajtam jelt, a jóra, hogy lássák gyűlölőim és szégyenüljenek meg, hogy te, Örökkévaló, megsegítettél és megvígasztaltál engem.

Chapter 87

87:1  Kórach fiaitól. Zsoltár, ének. Alapítását szent hegyeken

87:2  szereti az Örökkévaló, Czión kapuit, Jákób minden hajlékai fölött.

87:3  Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa te! Széla.

87:4  Megemlítem Ráhábot és Bábelt ismerőimül; íme Peléset meg Czór Kússal együtt: ez született ott!

87:5  Cziónról pedig mondják Ember meg ember született benne – és ő, a Legfelső, szilárdítsa meg!

87:6  Az Örökkévaló számlálgatja, mikor beirja a népeket: ez született ott! Széla.

87:7  Énekesek meg fuvolások – mind a forrásaim te benned vannak!

Chapter 88

88:1  Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól.

88:2  Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;

88:3  jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.

88:4  Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért.

88:5  Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi

88:6  a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.

88:7  Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.

88:8  Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.

88:9  Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.

88:10  Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.

88:11  A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.

88:12  Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?

88:13  Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?

88:14  Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.

88:15  Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?

88:16  Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.

88:17  Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.

88:18  Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.

88:19  Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.

Chapter 89

89:1  Oktató dal az ezráchi Étántól.

89:2  Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet.

89:3  Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet.

89:4  Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak:

89:5  mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla.

89:6  És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében.

89:7  Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között?

89:8  Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött.

89:9  Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van.

89:10  Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le.

89:11  Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet.

89:12  Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg.

89:13  Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben újjonganak.

89:14  Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod.

89:15  Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak.

89:16  Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arczod világosságában járnak.

89:17  Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak.

89:18  Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk.

89:19  Mert az Örökkévalóé a mi paizsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk.

89:20  Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közűl;

89:21  megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.

89:22  A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt.

89:23  Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja.

89:24  Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit.

89:25  Hüségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva.

89:26  Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját.

89:27  Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája;

89:28  én meg elsőszülőtté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak.

89:29  Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta.

89:30  Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai.

89:31  Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak;

89:32  ha törvényeimet megszentségtelenítik és paranesaimat nem őrzik meg:

89:33  vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket.

89:34  De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet.

89:35  Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg.

89:36  Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak:

89:37  Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem;

89:38  mint a hold szilárdan lesz örökké és tanu van a mennyben, hűséges. Széla.

89:39  De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen.

89:40  Meghiusítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját.

89:41  Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit;

89:42  kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak.

89:43  Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit.

89:44  Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a karczban.

89:45  Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted.

89:46  Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla.

89:47  Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod?

89:48  Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait!

89:49  Mely férfi él és nem lát halált, menti meg lelkét az alvilág hatalmától? Széla.

89:50  Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak?

89:51  Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről,

89:52  melylyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, melylyel gyalázták felkentednek nyomdokait.

89:53  Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!

Chapter 90

90:1  Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.

90:2  Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.

90:3  Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!

90:4  Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.

90:5  Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,

90:6  reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.

90:7  Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.

90:8  Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.

90:9  Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.

90:10  Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.

90:11  Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?

90:12  Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.

90:13  Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.

90:14  Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.

90:15  Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.

90:16  Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.

90:17  S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!

Chapter 91

91:1  A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –

91:2  azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.

91:3  Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.

91:4  Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.

91:5  Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;

91:6  a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.

91:7  Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.

91:8  Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.

91:9  Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.

91:10  Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;

91:11  mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.

91:12  Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.

91:13  Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.

91:14  Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.

91:15  Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.

91:16  Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.

Chapter 92

92:1  Zsoltár. Ének a szombat napjára.

92:2  Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,

92:3  hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:

92:4  a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.

92:5  Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.

92:6  Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!

92:7  Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:

92:8  mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.

92:9  Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!

92:10  Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.

92:11  De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.

92:12  Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.

92:13  Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;

92:14  elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.

92:15  Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;

92:16  hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.

Chapter 93

93:1  Az Örökkevaló király lett, fenséget öltött, öltözött az Örökkévaló, erőbe övezkedett; szilárdan is áll a világ, nem inog meg.

93:2  Szilárd a trónod régtől fogva, öröktől fogva vagy Te.

93:3  Fölemelték a folyamok, oh Örökkévaló; fölemelték a folyamok hangjukat, fölemelik a folyamok zúgásukat.

93:4  Nagy vizek hangjánál hatalmasabbak a tenger hullámai; hatalmas a magasban az Örökkévaló!

93:5  Bizonyságaid hűségesek nagyon; házadat szentség illeti, Örökkévaló, hosszú időre.

Chapter 94

94:1  Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!

94:2  Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.

94:3  Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?

94:4  Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.

94:5  Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;

94:6  özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.

94:7  S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.

94:8  Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?

94:9  Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?

94:10  Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?

94:11  Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.

94:12  Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;

94:13  hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.

94:14  Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.

94:15  Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.

94:16  Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?

94:17  Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.

94:18  Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.

94:19  Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.

94:20  Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?

94:21  Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.

94:22  De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;

94:23  s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.

Chapter 95

95:1  Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

95:2  Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

95:3  Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

95:4  kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

95:5  kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

95:6  Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

95:7  Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

95:8  Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

95:9  a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

95:10  Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

95:11  úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Chapter 96

96:1  Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket, énekeljetek az Örökkévalónak mind a földön levők!

96:2  Énekeljetek az Örökkévalónak, áldjátok nevét, hirdessétek napról napra segitségét!

96:3  Beszéljétek a nemzetek közt dicsőségét, mind a népek közt csodatetteit!

96:4  Mert nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, félelmetes Ő mind az istenek fölött.

96:5  Mert mind a népek istenei bálványok, de az Örökkévaló az eget készítotte.

96:6  Fenség és dísz van előtte, erő és pompa szentélyében.

96:7  Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és erőt;

96:8  adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, vigyetek ajándékot és menjetek be udvaraiba!

96:9  Borúljatok le az Örökkévaló előtt szent díszben, reszkessetek tőle mind a földön levők!

96:10  Mondjátok a nemzetek közt: Az Örökkévaló király lett, szilárdan is áll a világ, nem inog meg; népeket itél egyenességgel.

96:11  Örüljenek az egek s vigadjon a föld, dörögjön a tenger s teljessége;

96:12  újjongjon a mező s mind a mi rajta van, akkor örvendjenek mind az erdő fái:

96:13  az Örökkévaló előtt, mert jön, mert jön itélni a földet; itéli a világot igazsággal s a népeket hűségében.

Chapter 97

97:1  Az Örökkévaló király lett: vigadjon a föld, örüljenek a sok szigetek!

97:2  Felhő és sűrű köd van körülőtte, igazság és jog trónjának talapzata.

97:3  Tűz jár előtte s elégeti szorongatóit köröskörül.

97:4  Megvilágították villámai a világot, látta és reszketett a föld.

97:5  Hegyek mint a viasz elolvadtak az Örökkévaló elől, az egész föld ura elől.

97:6  Megjelentették az egek az ő igazságát, hogy lássák dicsőségét mind a népek.

97:7  Megszégyenülnek mind a képimádók, kik dicsekszenek a bálványokkal: leborúl-tak előtte mind az istenek.

97:8  Hallotta és megörült Czión és vigadtak Jehúda leányai ítéleteidnek miatta, Örökkévaló!

97:9  Mert te, Örökkévaló, legfelső vagy az egész föld fölött, nagyon fölemelkedtél mind az istenek fölé.

97:10  A kik szeretitek az Örökkévalót, gyűlöljétek a rosszat! Megőrzi jámborai lelkeit, gonoszoknak kezéből megmenti őket.

97:11  Világosság van elvetve az igaznak, s az egyenes szivüeknek öröm.

97:12  Örüljetek, igazak, az Örökkévalóban, és mondjatok hálát szent nevének!

Chapter 98

98:1  Zsoltár. Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket! Mert csodatetteket mívelt; segített neki jobbja és szentséges karja.

98:2  Megismertette segítségét az Örökkévaló, a nemzetek szemei előtt Megnyilvání-totta igazságát.

98:3  Megemlékezett szeretetéről és hüségéről Izraél háza iránt, látták mind a föld népei Istenünk segítségét.

98:4  Riadjatok az Örökkévalónak, mind a földön levők, fakadjatok ki és ujjongjatok és zengjetek!

98:5  Zengjetek az Örökkévalónak hárfával, hárfával és zeneszóval;

98:6  trombitákkal és harsonaszóval, riadjatok a király, az Örökkévaló előtt!

98:7  Dörögjön a tenger és teljessége, a világ és a benne lakók;

98:8  folyamok csapják össze tenyerüket, együttesen ujjongjanak a hegyek:

98:9  az Örökkévaló előtt, mert jön itélni a földet; ítéli a világot igazsággal s a népeket egyenességgel.

Chapter 99

99:1  Az Örökkévaló király lett: remegnek a népek – a ki kérubokon trónol: meginog a föld.

99:2  Az Örökkévaló Czíónban nagy, és magas ő mind a népek fölött.

99:3  Dicsőítsék nevedet: nagy és félelmetes, szentséges ő.

99:4  S erejét a királynak, ki jogot szeret, te szilárditottad meg egyeneeséggel; jogot és igazságot Jákóbban te szereztél.

99:5  Magasztaljátok az Örökkévalót, Istenünket, s boruljatok lábai zsámolyához: szentséges Ő!

99:6  Mózes és Árón papjai közül valók, Sámuel neve szólitói közül: szólítják az Örökkévalót s ő meghallgatja őket.

99:7  Felhőoszlopban beszél hozzájuk; megőrizték bizonyságait és a törvényt, melyet nekik adott.

99:8  Örökkévaló, mi Istenünk, te meghallgattad őket, megbocsátó Isten voltál nekik, megtorló is cselekvéseik miatt.

99:9  Magasztaljátok az Örökkévalót, Istenünket, s boruljatok le szent hegyéhez, mert szent az Örökkévaló, a mi Istenünk.

Chapter 100

100:1  Zsoltár hálaáldozatnál. Riadjatok az Örökkévalónak mind a földön levők!

100:2  Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel, jöjjetek eléje ujjongással!

100:3  Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló az Isten, ő teremtett minket s övéi vagyunk, népe és legelésének nyája.

100:4  Jöjjetek kapuiba hálaszóval, udvaraiba dicsérettel; mondjatok hálát neki, áldjátok nevét!

100:5  Mert jóságos az Örökkévaló, örökké tart a kegyelme, s nemzedékig meg nemzedékig a hűsége.

Chapter 101

101:1  Dávidtól. Zsoltár. Szeretetet és jogot hadd énekelek, neked, Örökkévaló, hadd zengek.

101:2  Hadd ügyelek gáncstalan útra – mikor jösz majd hozzám? Járni fogok szívem gáncstalanságában az én házamban.

101:3  Nem tartok szemeim előtt alávaló dolgot; elpártolást elkövetni, azt gyűlölöm, rám ne ragadjon.

101:4  Ferde szív távozzék tőlem, rosszról ne tudjak;

101:5  ki titkon megszólja felebarátját, azt megsemmisítem, a büszke szeműt és telhetetlen szívűt, azt nem viselem el.

101:6  Szemeimet az ország híveire vetem, hogy velem lakjanak; ki gáncstalan úton jár, az szolgáljon engem.

101:7  Ne lakjék az én házamban csalárdságot tevő, hazugságokat beszélő ne álljon meg szemeim előtt.

101:8  Reggelenként megsemmisítem mind az ország gonoszait, hogy kiirtsam az Örökkévaló városából azokat, kik jogtalant tesznek.

Chapter 102

102:1  Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát.

102:2  Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!

102:3  Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!

102:4  Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.

102:5  Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.

102:6  Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.

102:7  Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.

102:8  Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.

102:9  Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.

102:10  Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:

102:11  indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.

102:12  Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,

102:13  De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.

102:14  Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;

102:15  mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.

102:16  S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;

102:17  mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.

102:18  Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.

102:19  Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:

102:20  hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,

102:21  hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;

102:22  hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,

102:23  mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.

102:24  Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.

102:25  Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!

102:26  Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;

102:27  ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.

102:28  De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.

102:29  Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.

Chapter 103

103:1  Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!

103:2  Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!

103:3  Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;

103:4  ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;

103:5  ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.

103:6  Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.

103:7  Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:

103:8  irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.

103:9  Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.

103:10  Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.

103:11  Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.

103:12  Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.

103:13  Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.

103:14  Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.

103:15  Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;

103:16  mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.

103:17  De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:

103:18  azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.

103:19  Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.

103:20  Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!

103:21  Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!

103:22  Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!

Chapter 104

104:1  Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.

104:2  Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.

104:3  Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.

104:4  Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.

104:5  Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.

104:6  Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;

104:7  dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –

104:8  felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.

104:9  Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.

104:10  Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.

104:11  Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.

104:12  Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.

104:13  Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.

104:14  Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,

104:15  és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.

104:16  Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;

104:17  ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.

104:18  A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.

104:19  Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;

104:20  szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.

104:21  Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.

104:22  Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.

104:23  Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.

104:24  Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.

104:25  Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.

104:26  Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.

104:27  Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –

104:28  Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.

104:29  Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.

104:30  Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.

104:31  Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!

104:32  Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.

104:33  Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!

104:34  Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.

104:35  Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!

Chapter 105

105:1  Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!

105:2  Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csodatettein!

105:3  Dicsekedjetek szent nevével; örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek!

105:4  Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arczát keressétek mindig!

105:5  Emlékezzetek csodatetteiről, melyeket mívelt, csodajeleiről és szája ítéleteiről.

105:6  Szolgájának Ábrahámnak magzatja ti, Jákób fiai, az ő kiválasztottjai!

105:7  Ő az Örökkévaló, a mi Istenünk, az egész földön vannak ítéletei.

105:8  Örökké megemlékezett szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,

105:9  melyet kötött Ábrahámmal, és Izsáknak tett esküjéről;

105:10  megállapította Jákóbnak törvényül, Izraélnek örök szövetségül;

105:11  mondván: neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályául!

105:12  Midőn csekély számúak voltak, csak kevesen és benne tartózkodók:

105:13  akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.

105:14  Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket, s megfenyített miattuk királyokat:

105:15  ne nyúljatok fölkentjeimhez és prófétáimat ne bántsátok!

105:16  Éhséget szólított az országra, eltörte a kenyér minden pálczáját.

105:17  Küldött előttük egy férfiút, rabszolgául adatott el József.

105:18  Békóval sanyargatták lábát, vasba jutott a lelke,

105:19  az időig, hogy bekövetkezett az igéje, az Örökkévaló szava megtisztította őt.

105:20  Küldött a király s feloldozta, népek uralkodója s kiszabadította.

105:21  Úrrá tette háza fölött és uralkodóvá minden vagyonán,

105:22  hogy megköthesse nagyjait kedve szerint, és bölcscsé tegye véneit.

105:23  És Egyiptomba jutott Izraél, s Jákób tartózkodott Chám földjén.

105:24  S megszaporította népét nagyon és számosabbá tette szorongatóinál.

105:25  Átváltoztatta szívöket, hogy meggyűlöljék népét, hogy fondorkodjanak szolgái ellen.

105:26  Küldte Mózest, az ő szolgáját, Áront, akit kiválasztott;

105:27  elvégezték köztük jeleinek dolgait meg csodákat Chám földjén.

105:28  Küldött sötétséget és sötét lett, s nem engedetlenkedtek igéje iránt.

105:29  Átváltoztatta vizeiket vérré s megölte halukat.

105:30  Hemzsegett országuk békáktól, királyaik szobáiban.

105:31  Szólt és jött gyülevész vad, férgek egész határukba.

105:32  Jégesőt adott nekik esőjük gyanánt, lobogó tüzet országukban;

105:33  elverte szőlőjüket és fügefájukat és összetörte határuk fáit.

105:34  Szólt és jött sáska, nyaló sáska szám nélkül,

105:35  s megemésztett minden füvet országukban, s megemésztette földjük gyümölcsét.

105:36  Megölt minden elsőszülöttet országukban, zsengéjét minden tehetségöknek.

105:37  Erre kivonultatta őket ezüsttel és aranynyal, és törzsei közt nem volt gyöngélkedő.

105:38  Örült Egyiptom kivonultukon, mert rájuk esett rettegésük.

105:39  Kiterített felhőt takarónak, meg tüzet, hogy világítson éjjel.

105:40  Kértek s hozott fürjet és égnek kenyérevel jóllakatta őket.

105:41  Sziklát nyitott és vizek folytak, jártak a sivatagban folyamként.

105:42  Mert megemlékezett szent igéjéről Ábrahámhoz, az ő szolgájához.

105:43  És kivezette népét vígságban, ujjongásban kiválasztottjait;

105:44  adta nekik nemzetek országait, hogy elfoglalják népek fáradalmát:

105:45  avégett, hogy megőrizzék törvényeit és megtartsák a tanait. Hallelúja!

Chapter 106

106:1  Hallelúja! Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.

106:2  Ki mondhatja el az Örökkévaló hatalmas tetteit, hirdetheti minden dicséretét?

106:3  Boldogok, akik megőrzik a jogot, aki igazságot mível minden időben.

106:4  Emlékezzél reám, Örökkévaló, a néped iránt való kedvességgel, gondolj reám a te segítségeddel,

106:5  hogy láthassam választottaid jólétét, hogy örüljek nemzeted örömén, hogy dicsekedjem birtokoddal együtt.

106:6  Vétkeztünk, őseinkkel együtt, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk.

106:7  Őseink Egyiptomban nem fogták föl csodatetteidet, nem emlékeztek kegyeid bőségére s engedetlenkedtek a tenger mellett, a nádastengernél.

106:8  Megsegítette őket neve kedvéért, hogy tudassa hatalmát.

106:9  Megdorgálta a nádastengert és kiszáradt s vezette őket mélységekben, akár a pusztában.

106:10  Megsegítette őket gyülölőnek kezéből, megváltotta őket ellenségnek kezéből;

106:11  vizek borították be szorongatóikat, egy sem maradt meg közülök.

106:12  És hittek szavaiban, énekelték dicséretét.

106:13  Hamar felejtették el tetteit, nem várták be határozatát:

106:14  vágygyal vágyakoztak a pusztában, s megkísértették Istent a sivatagban;

106:15  meg is adta nekik kérésöket, de soványságot bocsátott lelkökre.

106:16  Felbuzdúltak Mózes ellen a táborban, Áron, az Örökkévaló szentje ellen.

106:17  Megnyílt a föld s elnyelte Dátánt, s befödte Abírám községét;

106:18  tűz égett községük között, láng lobbasztotta el a gonoszokat.

106:19  készítettek borjút a Chórébnél, s leborultak öntött kép előtt.

106:20  Felcserélték dicsőségöket, képmásával ökörnek, füvet evőnek.

106:21  Elfelejtették Istent, segítőjüket, ki nagyokat mívelt Egyiptomban,

106:22  csodás tetteket Chám földjén, félelmeteseket a nádastenger mellett.

106:23  Kimondta, hogy megsemmisíti őket, hacsak Mózes az ő választottja nem áll a résben előtte, hogy elfordítsa hevét, nehogy rontson.

106:24  Megvetették a gyönyörűséges országot, nem hittek igéjének;

106:25  zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Örökkévaló szavára.

106:26  Akkor kezet emelt felőlük, hogy elejti őket a pusztában,

106:27  s hogy magzatukat a nemzetek közé ejti, s hogy szétszórja őket az országokban.

106:28  Csatlakoztak Báal-Peórhoz és ették halottaknak áldozatait;

106:29  bosszantották cselekedeteikkel és csapás tört ki köztük.

106:30  Akkor odaállt Pínechász s ítéletet tett és elállt a csapás;

106:31  betudatott az neki igazságul nemzedékre meg nemzedékre örökké.

106:32  Megharagították a pörlekedés vizénél, s rosszul járt Mózes ő miattuk,

106:33  mert engedetlenkedtek szelleme iránt, s elszólta magát ajkaival.

106:34  Nem semmisítették meg a népeket, melyeket mondott nekik az Örökkévaló;

106:35  hanem összevegyültek a nemzetekkel s eltanulták tetteiket.

106:36  Szolgálták bálványaikat, úgy hogy tőrül lettek nekik;

106:37  áldozták fiaikat és leányaikat a gonosz szellemeknek.

106:38  Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket áldoztak Kanaán bálványainak, úgy hogy fertőzötté lett az ország a vérbűntől.

106:39  Tisztátalanokká lettek tetteik által s paráználkodtak cselekedeteikkel.

106:40  És föllobbant az Örökkévaló haragja népe ellen, s megútálta birtokát;

106:41  adta őket nemzetek kezébe, s uralkodtak rajtuk gyülölőik,

106:42  szorították őket ellenségeik s megalázkodtak kezök alatt.

106:43  Sok ízben mentette meg őket, de ők engedetlenkedtek öntanácsuk szerint s összeroskadtak bűnükben.

106:44  De látta szorultságukat, midőn meghallotta fohászukat;

106:45  s megemlékezett számukra szövetségéről és sajnálkozott kegyeinek bősége szerint,

106:46  s adta őket irgalomra mind a foglyulejtőik előtt.

106:47  Segíts meg minket, Örökkévaló, Istenünk, s gyűjts össze a nemzetek közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, hogy magasztalódjunk dicséreteddel!

106:48  Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől fogva örökké. S mondja az egész nép: Ámen! Hallelúja!

Chapter 107

107:1  Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!

107:2  Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,

107:3  és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.

107:4  Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;

107:5  éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.

107:6  És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,

107:7  járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.

107:8  Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;

107:9  mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!

107:10  Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,

107:11  mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;

107:12  hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.

107:13  És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,

107:14  kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.

107:15  Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;

107:16  mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.

107:17  Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,

107:18  minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.

107:19  És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,

107:20  igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;

107:21  adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,

107:22  s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!

107:23  Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,

107:24  ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:

107:25  szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,

107:26  fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,

107:27  forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.

107:28  És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;

107:29  megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;

107:30  s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.

107:31  Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,

107:32  s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!

107:33  Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,

107:34  termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;

107:35  pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,

107:36  és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.

107:37  Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.

107:38  Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.

107:39  De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.

107:40  Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;

107:41  de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.

107:42  Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.

107:43  Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.

Chapter 108

108:1  Ének. Zsoltár Dávidtól.

108:2  Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!

108:3  Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!

108:4  Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.

108:5  Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.

108:6  Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!

108:7  Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

108:8  Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

108:9  Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.

108:10  Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.

108:11  Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?

108:12  Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

108:13  Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.

108:14  Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.

Chapter 109

109:1  A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!

109:2  Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.

109:3  És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.

109:4  Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.

109:5  Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.

109:6  Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!

109:7  Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!

109:8  Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!

109:9  Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!

109:10  S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!

109:11  Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.

109:12  Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!

109:13  Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!

109:14  Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!

109:15  Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!

109:16  Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.

109:17  Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.

109:18  Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.

109:19  Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.

109:20  Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!

109:21  Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!

109:22  Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.

109:23  Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.

109:24  Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.

109:25  És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.

109:26  Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!

109:27  Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!

109:28  Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.

109:29  Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!

109:30  Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;

109:31  mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.

Chapter 110

110:1  Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.

110:2  Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!

110:3  Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.

110:4  Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.

110:5  Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.

110:6  Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön. a patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.

Chapter 111

111:1  Hallelúja! l2agasztalom az Örökkévalót egész szivből, egyeneseknek tanácsában és községben.

111:2  Nagyok az Örökkévaló tettei, keresni valók mind a kedvelőiknek.

111:3  Fenség és fény a cselekvése, örökre megáll az igazsága.

111:4  Emlékét szerzette csodatetteinek, kegyelmes és irgalmas az Örökkévaló.

111:5  Eledelt adott tisztelőinek, örökké megemlékezik szövetségéről.

111:6  Tetteinek erejét tudtul adta népének, adván nekik nemzetek birtokát.

111:7  Kezeinek tettei igazság és jog, hűségesek mind az ö rendeletei.

111:8  Szilárdak mindenkorra, örökre, megalkotva igazsággal és egyenességgel.

111:9  Megváltást küldött népének, örökre rendelte el szövetségét, szent és félelmetes a neve.

111:10  A bölcseség kezdete istenfélelem; jó eszesség jut minden mivelőjének, örökké megáll a dicsérete.

Chapter 112

112:1  Hallelúja! Boldog a férfi, ki az Istent féli, parancsolatait kedveli nagyon!

112:2  Hatalmas lesz magzatja az országban, az egyenesek nemzedéke megáldatik.

112:3  Vagyon és gazdagság van házában, s örökké megáll az igazsága.

112:4  A sötétségben világosság tündöklik föl az egyeneseknek: a kegyelmes és irgalmas és igazságos.

112:5  Jól jár férfi, ki könyörül és kölcsön ad, elintézi dolgait jog szerint;

112:6  mert örökké nem tántorodik meg, örök emlékezetül lészen az igaz.

112:7  Rossz hírtől nem fél, megállapodott a szive, az Örökkévalóban bizakodó.

112:8  Szilárd a szive, nem fél, mígnem rájuk néz szorongatóira.

112:9  Szórva adott a. szükölködőknek, örökké megáll az igazsága, szarva emelkedik dicsőségben.

112:10  A gonosz látja és boszankodik, fogait vicsorítja és elcsügged; a gonoszok vágya elvész.

Chapter 113

113:1  Hallelúja! Dicsérjétek, szolgái ti az Örökkévalónak, dicsérjétek az Örökkévaló nevét!

113:2  Legyen az Örökkévaló neve áldott mostantól mindörökké!

113:3  Napkeltétől napnyugtáig dicsérve legyen az Örökkévaló neve.

113:4  Magasztos mind a nemzetek fölött az Örökkévaló, az ég fölött van a dicsősége.

113:5  Ki olyan, mint az Örökkévaló, a mi Istenünk? Ki magasan székel,

113:6  ki mélyen letekint az égben és a földre;

113:7  föltámasztja porból a szegényt, szemétből fölemeli a szükölködőt,

113:8  hogy ültesse a nemesek mellé, népének nemesei mellé.

113:9  Megnépesíti a magtalan nővel a házat, mint gyermekek anyja örvend. Hallelúja!

Chapter 114

114:1  Mikor Izraél kivonult Egyiptomból, Jákób háza érthetetlen nyelvű nép közül:

114:2  lett Jehúda szentélyévé, Izraél az ő uradalmává.

114:3  A tenger látta és megfutamodott, a Jordán hátra kanyarult;

114:4  a hegyek szökdeltek mint kosok, a halmok mint fiatal juhok.

114:5  Mi lelt, oh tenger, hogy megfutamodol, oh Jordán, hogy hátra kanyarúlsz,

114:6  hegyek ti, hogy szökdeltek mint kosok, halmok, mint fiatal juhok?

114:7  Az Úr elől reszkess, oh föld, Jákób Istene elől, ő ki a sziklát vizes tóvá változtat-ja, a kovát víznek forrásává.

Chapter 115

115:1  Ne nékünk, Örökkévaló, ne nékünk, hanem nevednek adj dicsőséget szeretetedért, igazságodért!

115:2  Miért mondják a nemzetek: hol van hát az ő istenük?

115:3  Holott Istenünk az égben van; mindent, a mit akar, megtesz.

115:4  Bálványaik ezüst és arany, ember kezeinek műve.

115:5  Szájuk van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;

115:6  füleik vannak, de nem hallanak, orruk van, de nem szagolnak;

115:7  kezeik, de nem tapintanak, lábaik, de nem járnak, nem lehelnek torkukkal.

115:8  A milyenek ők, legyenek a készítőik, mindenki, ki bennök bízik.

115:9  Izraél, te bízzál az Örökkévalóban! Segítségük és paízsuk ő.

115:10  Áron háza, bizzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.

115:11  Istenfélők, bízzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.

115:12  Az Örökkévaló megemlékezett rólunk, megáldja, megáldja Izraél házát, megáldja Áron házát,

115:13  megáldja az istenfélőket, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.

115:14  Gyarapítson titeket az Örökkévaló, titeket és gyermekeiteket!

115:15  Áldva legyetek az Örökkévalótól, ki égnek és földnek alkotója.

115:16  Az ég az Örökkévalónak ege, de a földet az ember fiainak adta.

115:17  Nem a halottak dicsérik Jáht s nem mind, a kik sír csendjébe szállnak.

115:18  R De mi áldjuk Jáht mostantól mindörökké. Hallelúja!

Chapter 116

116:1  Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.

116:2  Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.

116:3  Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem;

116:4  de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!

116:5  Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.

116:6  Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.

116:7  Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!

116:8  Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.

116:9  Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.

116:10  Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.

116:11  Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.

116:12  Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?

116:13  Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.

116:14  Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.

116:15  Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.

116:16  Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.

116:17  Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.

116:18  Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.

116:19  Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!

Chapter 117

117:1  Dicsérjétek az Örökkévalót, ti nemzetek mind, magasztaljátok őt, ti népek mind!

117:2  Mert hatalmas volt felettünk az ő szeretete, s az Örökkévaló hűsége örökké tart. Hallelúja!

Chapter 118

118:1  Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.

118:2  Mondja csak Izraél: mert örökké tart a kegyelme!

118:3  Mondják csak Áron háza: mert örökké tart a hegyelme!

118:4  Mondják csak az istenfélők mert örökké tart a kegyelme!

118:5  szorongásból szólítottam Jáht, tág térrel meghallgatott engem Jáh.

118:6  Az Örökkévaló mellettem van, nem félek; mit tehet ember nekem?

118:7  Az Örökkévaló mellettem van segítöim közt, s én majd rájuk nézek gyülölőimre.

118:8  Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni az emberben.

118:9  Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni nemesekben.

118:10  Mind a nemzetek körülvettek – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.

118:11  Körülvettek, körül is fogtak – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.

118:12  Körülvettek mint a méhek – ellohadtak mint a tövisek tűze; az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.

118:13  Taszítva taszítottál engem, hogy elessem, de az Örökkévaló megsegített.

118:14  Erőm és énekem Jáh, ő lett nekem segítségül.

118:15  Ujjongás és segítség hangja az igazak sátraiban; az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!

118:16  Az Örökkévaló jobbja fölemel, az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!

118:17  Nem halok meg, hanem élni fogok és elbeszélem Jáh tetteit.

118:18  Fenyítve fenyített engem Jáh, de a halálnak nem adott át.

118:19  Nyissátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek rajtuk, magasztalom Jáht.

118:20  Ez a kapu az Örökkévalóé, igazak mennek be rajta.

118:21  Hadd magasztallak, mert meghallgattál s lettél nekem segítségül.

118:22  A kő, melyet megvetettek az építők, saroknak fejévé lett.

118:23  Az Örökkévalótól történt ez, csodálatos az szemeinkben.

118:24  Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta,

118:25  Oh Örökkévaló, segíts csak, oh Örökkévaló, boldogíts csak!

118:26  Áldva legyen, a ki jön az Örökkévaló nevében, áldunk titeket az Örökkévaló házából.

118:27  Isten az Örökkévaló és világosságot adott nekünk, kössétek hozzá az ünnepi áldozatot kötelekkel az oltár szarvaihoz.

118:28  Istenem vagy s magasztallak, én Istenem, dicsöítlek.

118:29  Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!

Chapter 119

119:1  Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!

119:2  Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;

119:3  nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!

119:4  Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,

119:5  Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!

119:6  Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.

119:7  Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.

119:8  Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!

119:9  Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!

119:10  Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!

119:11  Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.

119:12  Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!

119:13  Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.

119:14  Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.

119:15  Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.

119:16  Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.

119:17  Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.

119:18  Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!

119:19  Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!

119:20  Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.

119:21  Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!

119:22  Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.

119:23  Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.

119:24  Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.

119:25  A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!

119:26  Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!

119:27  Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,

119:28  Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!

119:29  Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.

119:30  Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.

119:31  Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!

119:32  Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.

119:33  Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!

119:34  Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.

119:35  Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.

119:36  Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!

119:37  Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!

119:38  Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.

119:39  Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.

119:40  Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!

119:41  Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!

119:42  Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.

119:43  Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.

119:44  Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.

119:45  Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.

119:46  Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.

119:47  Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;

119:48  s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.

119:49  Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.

119:50  Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.

119:51  Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.

119:52  Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.

119:53  Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.

119:54  Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.

119:55  Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.

119:56  Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.

119:57  Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.

119:58  Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!

119:59  Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.

119:60  Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.

119:61  Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.

119:62  Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.

119:63  Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.

119:64  Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.

119:65  Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.

119:66  Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.

119:67  Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.

119:68  Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!

119:69  Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.

119:70  Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.

119:71  Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.

119:72  Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.

119:73  Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!

119:74  Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.

119:75  Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.

119:76  Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!

119:77  Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.

119:78  Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.

119:79  Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.

119:80  Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.

119:81  Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.

119:82  Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?

119:83  Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.

119:84  Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?

119:85  vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.

119:86  Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!

119:87  Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.

119:88  Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.

119:89  Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.

119:90  Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.

119:91  Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.

119:92  Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.

119:93  Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.

119:94  Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.

119:95  Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.

119:96  Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.

119:97  Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.

119:98  Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.

119:99  Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.

119:100  Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.

119:101  Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.

119:102  Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.

119:103  Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!

119:104  Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.

119:105  Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.

119:106  Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.

119:107  Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!

119:108  Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.

119:109  Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.

119:110  Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.

119:111  Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.

119:112  Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.

119:113  Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.

119:114  Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.

119:115  Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!

119:116  Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!

119:117  Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.

119:118  Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.

119:119  Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.

119:120  Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.

119:121  Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!

119:122  Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.

119:123  Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.

119:124  Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.

119:125  Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!

119:126  Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.

119:127  Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.

119:128  Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.

119:129  Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.

119:130  Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.

119:131  Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.

119:132  Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.

119:133  Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.

119:134  Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.

119:135  Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!

119:136  Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.

119:137  Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.

119:138  Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.

119:139  Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.

119:140  Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.

119:141  Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.

119:142  Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.

119:143  Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.

119:144  Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!

119:145  Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!

119:146  Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.

119:147  Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.

119:148  Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.

119:149  Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!

119:150  Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.

119:151  Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.

119:152  Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.

119:153  Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.

119:154  Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!

119:155  Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.

119:156  Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!

119:157  Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.

119:158  Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.

119:159  Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!

119:160  Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.

119:161  Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.

119:162  Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.

119:163  Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.

119:164  Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.

119:165  Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.

119:166  Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.

119:167  Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.

119:168  Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.

119:169  Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.

119:170  Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!

119:171  Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.

119:172  Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.

119:173  Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.

119:174  Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.

119:175  Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.

119:176  Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.

Chapter 120

120:1  Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

120:2  Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

120:3  Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

120:4  Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

120:5  Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

120:6  Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

120:7  Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Chapter 121

121:1  Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?

121:2  Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.

121:3  Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!

121:4  Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.

121:5  Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.

121:6  Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.

121:7  Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.

121:8  Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!

Chapter 122

122:1  Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

122:2  Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

122:3  Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

122:4  hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

122:5  Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

122:6  Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

122:7  Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

122:8  Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

122:9  Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Chapter 123

123:1  Zarándoklás éneke. Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!

123:2  Íme, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.

123:3  Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;

123:4  bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.

Chapter 124

124:1  Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél

124:2  ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:

124:3  akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;

124:4  akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;

124:5  akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.

124:6  Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!

124:7  Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.

124:8  Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.

Chapter 125

125:1  Zarándoklás éneke. Akik az Örökkévalóban bíznak, akár a Czión hegye, mely nem ingadozik, örökké megmarad.

125:2  Jeruzsálem hegyek vannak körülötte, az Örökkévaló pedig körülötte az ő népének, mostantól mindörökké.

125:3  Mert nem marad végig a gonoszság vesszeje az igazak sorsán, azért, hogy ne nyújtsák ki az igazak jogtalanságra kezeiket.

125:4  Tégy jót, Örökkévaló, a jókkal és azokkal, a kik egyenesek szíveikben!

125:5  De a kik elhajolnak görbe útjaikra – vigye el őket az Örökkévaló a jogtalanságot cselekvőkkel! Béke Izraélre!

Chapter 126

126:1  Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

126:2  Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

126:3  Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

126:4  Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

126:5  Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

126:6  menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Chapter 127

127:1  Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.

127:2  Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.

127:3  Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.

127:4  Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;

127:5  boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

Chapter 128

128:1  Zarándoklás éneke. Boldog mindaz, a ki féli az Örökkévalót, a ki útjaiban jár!

128:2  Kezeid szerzeményét midőn eszed, boldog vagy és jó dolgod van.

128:3  Feleséged akár a gyümölcstermő szőllőtő házad belsejében; gyermekeid akár olajfacsemeték körülötte asztalodnak.

128:4  Íme, bizony így áldatik meg a férfi, aki féli az Örökkévalót!

128:5  Áldjon meg téged az Örökkévaló Cziónból és nézd Jeruzsálem jólétét élted minden napjaiban,

128:6  és láss gyermekeket gyermekeidtől! Béke Izraélre!

Chapter 129

129:1  Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

129:2  sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

129:3  Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

129:4  Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

129:5  Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

129:6  legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

129:7  melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

129:8  s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Chapter 130

130:1  Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

130:2  Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

130:3  Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

130:4  Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

130:5  Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

130:6  Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

130:7  Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

130:8  és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Chapter 131

131:1  Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

131:2  Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

131:3  Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

Chapter 132

132:1  Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.

132:2  Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:

132:3  nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,

132:4  nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,

132:5  mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.

132:6  Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.

132:7  Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!

132:8  Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.

132:9  Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!

132:10  Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.

132:11  Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;

132:12  ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!

132:13  Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:

132:14  ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.

132:15  Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,

132:16  papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.

132:17  Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.

132:18  Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.

Chapter 133

133:1  Zarándoklás éneke. Dávidtól. Íme, mi, jó és mi kedves, hogy testvérek együtt laknak!

133:2  Akár a jó olaj a fejen, a szakállra lefolyó, Áron szakállára, a mely lefoly ruháinak szélére;

133:3  akár a, Chermón karmata, a mely lefoly Czión hegyeire mert oda rendelte az Örökkévaló az áldást, életet mindörökké!

Chapter 134

134:1  Zarándoklás éneke. Íme, áldjátok az Örökkévalót, mind az Örökkévaló szolgái, kik álltok az Örökkévaló házában az éjjeleken.

134:2  Emeljétek föl kezeiteket a szentély felé és áldjátok az Őrökkévalót!

134:3  Áldjon meg téged az Örökkévaló Cziónból, ki égnek és földnek teremtője!

Chapter 135

135:1  Hallelúja! Dicsérjétek az Örökkévaló nevét, dicsérjétek, az Örökkévaló szolgái ti,

135:2  a kik álltok az Örökkévaló házában, Istenünk házának udvaraiban!

135:3  Dicsérjétek Jáht, mert jóságos az Örökkévaló; zengjetek nevének, mert kedves.

135:4  Mert Jákóbot választotta ki magának Jáh, Izraélt kiváló tulajdonául.

135:5  Mert tudom én, hogy nagy az Örökkévaló s a mi Urunk inkább mind az isteneknél.

135:6  Mindent, a mit akart az Örökkévaló, megtett az égben és a földön, a tengerekben és mind a mélységekben.

135:7  Fölszállat felhőket a föld végéről, villámokat készít az esőköz, kihoz szelet tárházaiból.

135:8  A ki megverte Egyiptom elsőszülötteit, embertől baromig;

135:9  küldött jeleket és csodákat közepedbe, oh Egyiptom, Fáraóra és mind a szolgáira.

135:10  A ki megvert sok nemzetet, s megölt hatalmas királyokat:

135:11  Szíchónt, az Emóri királyát és Ógot, Básán királyát, és Kanaán királyságait mind;

135:12  s adta országukat birtokul, birtokul Izraél népének.

135:13  Örökkévaló, neved örökké tart; Örökkévaló, hired nemzedékre meg nemzedékre!

135:14  Mert igazát szerzi az Örökkévaló népének és szolgáin szánakozik.

135:15  A nemzetek bálványai ezüst és arany, ember kezeinek művei.

135:16  Szájuk van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;

135:17  füleik vannak, de nem hallanak, még lehelet sincsen szájukban.

135:18  A milyenek ők, legyenek készítőik, mindenki, ki bennök bízik.

135:19  Izraél háza, áldjátok az Örökkévalót, Áron háza, áldjátok az Örökkévalót!

135:20  Lévi háza, áldjátok az Örökkévalót, istenfélők ti, áldjátok az Örökkévalót!

135:21  Áldva legyen az Örökkévaló Cziónból, a Jeruzsálemben lakozó! Hallelúja!

Chapter 136

136:1  Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!

136:2  Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart a kegyelme.

136:3  Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart a kegyelme.

136:4  Annak, ki egyedül mível nagy csodatetteket, mert örökké tart a kegyelme.

136:5  Annak, ki értelemmel készítette az eget, mert örökké tart a kegyelme.

136:6  Annak, ki a földet kiterítette a vizek fölé, mert örökké tart a kegyelme.

136:7  Annak, ki nagy világítókat készített, mert örökké tart a kegyelme.

136:8  A napot uralkodásra nappal, mert örökké tart a kegyelme.

136:9  A holdat és csillagokat uralkodásra éjjel, mert örökké tart a kegyelme.

136:10  Annak, ki megverte Egyiptomot elsőszülöttjeikben, mert örökké tart a kegyelme.

136:11  S kivezette lzraélt közülök, mert örökké tart a kegyelme.

136:12  Erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart a kegyelme.

136:13  Annak, ki hasábokra hasította a nádas tengert, mert örökké tart a kegyelme.

136:14  És közepén átvonultatta Izraélt, mert örökké tart a kegyelme.

136:15  És behajította Fáraót és hadát a nádas tengerbe, mert örökké tart a kegyelme.

136:16  Annak, ki a pusztában járatta népét, mert örökké tart a kegyelme.

136:17  Annak, ki megvert nagy királyokat, mert örökké tart a kegyelme.

136:18  S megölt hatalmas királyokat, mert örökké tart a kegyelme.

136:19  Szíchónt, az Emóri királyát, mert örökké tart a kegyelme.

136:20  És Ógot, Básán királyát, mert örökké tart a kegyelme.

136:21  És adta országukat birtokul, mert örökké tart a kegyelme.

136:22  Birtokul Izraélnek, az ő szolgájának, mert örökké tart a kegyelme.

136:23  A ki alacsonyságunkban megemlékezett rólunk, mert örökké tart a kegyelme.

136:24  S megváltott minket szorongatóinkiól, mert örökké tart a kegyelme.

136:25  Kenyeret ad minden halandónak, mert örökké tart a kegyelme.

136:26  Adjatok hálát az ég Istenének, mert örökké tart a kegyelme.

Chapter 137

137:1  Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.

137:2  A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.

137:3  Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!

137:4  Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?

137:5  Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!

137:6  Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!

137:7  Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!

137:8  Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!

137:9  Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

Chapter 138

138:1  Dávidtól. Magasztallak egész szívemmel, szemben az istenekkel, zengek neked.

138:2  Leborulok szent templomod felé és magasztalom nevedet szeretetedért és hüségedért, mert, nagygyá tetted minden neved fölött a szavadat.

138:3  A mely napon hivtalak, meghallgattál; büszkévé teszel, lelkemben erő van.

138:4  Magasztaljanak téged, Örökkévaló, mind a föld királyai, mert hallották szájad szavait,

138:5  és énekeljék meg az Örökkévaló útjait, mert nagy az Örökkévaló dicsősége.

138:6  Mert magas az Örökkévaló, de látja az alacsonyt s a fenhéjázót messziről ismeri.

138:7  Ha járok szorongatás közepette, életben tartasz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, s megsegít engem a te jobbod.

138:8  Az Örökkévaló végez érettem; Örökkévaló, kegyelmed örökké tart, kezeid műveit ne hagyd cserben!

Chapter 139

139:1  A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.

139:2  Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.

139:3  Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,

139:4  mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.

139:5  Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.

139:6  Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.

139:7  Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?

139:8  Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy.

139:9  Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:

139:10  ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.

139:11  Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:

139:12  a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!

139:13  Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.

139:14  Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.

139:15  Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.

139:16  Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.

139:17  Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!

139:18  Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.

139:19  Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!

139:20  Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.

139:21  Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.

139:22  Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!

139:23  Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!

139:24  S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!

Chapter 140

140:1  A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

140:2  Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem!

140:3  Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harczokat szítanak.

140:4  Élesítették nyelvüket, mint a kigyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Széla.

140:5  Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat.

140:6  Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót teritettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Széla.

140:7  Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára!

140:8  Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harczolás napján.

140:9  Ne add meg, ÖrökkévaIó, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Széla.

140:10  Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága!

140:11  Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek!

140:12  A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig.

140:13  Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát.

140:14  Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.

Chapter 141

141:1  Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, hívtalak, siess felém; figyelj szavamra, mikor hívlak téged!

141:2  Álljon meg előtted imádságom füstölő szer gyanánt, kezeim fölemelése esti áldozat gyanánt!

141:3  Tégy, Örökkévaló, őrizetet szájamnak, vigyázz ajkaim ajtajára.

141:4  Ne hajlítsd szívemet rossz dologra, hogy gazság tetteire vetemedjem jogtalanságot cselekvö férfiakkal, és ne étkezzem csemegéikből.

141:5  Üt engem az igaz – szeretet az fedd engem – fejre való olaj az; ne szabadkozzék fejem, mert egyre van imádságom rosszaságaik ellen

141:6  Szikla oldalára zuhantak bíráik és hallgatták szavaimat, hogy kedvesek.

141:7  Mint mikor fölszaggatják és hasogatják a földet, szétszórattak csontjaink az alvilág szájához.

141:8  Mert hozzád, Örökkévaló, én Uram, fordulnak szemeim, benned kerestem menedéket, ne öntsd ki lelkemet!

141:9  Őrizz meg a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a jogtalanság cselekvőinek csapdáitól;

141:10  essenek kiki a hálójába a gonoszok egyaránt, mig én elhaladok!

Chapter 142

142:1  Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima.

142:2  Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.

142:3  Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.

142:4  Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.

142:5  Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.

142:6  Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.

142:7  Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

142:8  Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.

Chapter 143

143:1  Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, halljad imámat, figyelj könyőrgésemre; hűségedben hallgass meg, igazságodban!

143:2  S ne szállj ítéletre szolgáddal, mert nem bizonyul igaznak előtted semmi élő.

143:3  Mert ellenség üldözte lelkemet, földig zúzta éltemet, lakoztatott engem sötét helyeken, mint őskornak holtjait.

143:4  S elborult bennem szellemem, belsőmben eliszonyodik a szivem.

143:5  Megemlékeztem a hajdankor napjairól, elmélkedtem minden tettedről, kezed művéről elgondolkodtam.

143:6  Kezeimet terjesztettem hozzád; lelkem, mint a bágyadt föld, eped feléd. Széla.

143:7  Gyorsan hallgass meg, Örökkévaló, lelkem elepedt; ne rejtsd el tőlem arczodat, hogy ne legyek hasonlóvá a gödörbe szállókhoz.

143:8  Hallasd velem reggel szeretetedet, mert benned biztam; tudasd velem az utat, melyen járjak, mert hozzád vittem lelkemet.

143:9  Ments meg ellenségeimtől, Örökkévaló, hozzád menekültem.

143:10  Taníts engem, hogy megtegyem akaratodat, mert te vagy Istenem; jóságos szellemed vezessen engem síkság földjén.

143:11  Neved kedvéért tarts életben, igazságoddal vezesd ki lelkemet a szorultságból.

143:12  És kegyelmedben semmisítsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mind a lelkem szorongatóit, mert szolgád vagyok.

Chapter 144

144:1  Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.

144:2  Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.

144:3  Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?

144:4  Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.

144:5  Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;

144:6  hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.

144:7  Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;

144:8  kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,

144:9  Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.

144:10  Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:

144:11  ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;

144:12  A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;

144:13  csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;

144:14  ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:

144:15  boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!

Chapter 145

145:1  Dicsérő dal Dávidtól. Hadd magasztallak, Istenem, oh király, s hadd áldom nevedet mindörökké.

145:2  Mindennap hadd áldalak téged, s dicsérem nevedet mindörökké.

145:3  Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, és kikutathatatlan az ő nagysága.

145:4  Nemzedék nemzedéknek dicsőíti műveidet és hatalmas tetteidet hirdetik.

145:5  Fenséges dicsőséged díszén és csodatetteid dolgain hadd gondolkodom el.

145:6  S félelmes tetteid erejéről szóljanak, és nágyságodat hadd beszélem el.

145:7  Nagy jóságod hírét ömleszszék, és igazságodon ujjongjanak.

145:8  Kegyelmes és irgalmas az Örökkévaló, hosszantűrő és nagy szeretetű.

145:9  Jóságos az Örökkévaló mindenekhez, és irgalma rajta van mind az ő művein.

145:10  Magasztalnak téged, Örökkévaló, mind a műveid, és jámboraid áldanak téged.

145:11  Királyságod dicsőségéről szólnak, és hatalmadat elmondják,

145:12  hogy tudassák az ember fiaival hatalmas tetteit, és királysága díszének dicaőségét.

145:13  Királyságod minden időknek királysága, és uralmad minden nemzedékben meg nemzedékben.

145:14  Támogatja az Örökkévaló mind az elesőket, s fölegyenesíti mind a görnyedteket.

145:15  Mindenek szemei hozzád reménykednek, s te megadod nekik eledelöket a maga idején.

145:16  Megnyitod kezedet és jóllakatsz minden élőt jóakarattal.

145:17  Igazságos az Örökkévaló mind az útjain és kegyes mind az ő művei iránt.

145:18  Közel van az Örökkévaló mind a szólítóihoz, mindazokhoz, kik igazán szólítják.

145:19  Tisztelőinek akaratát megteszi s fohászukat hallja és megsegíti őket.

145:20  Megőrzi az Örökkévaló mindazokat, a kik őt szeretik, de mind a gonoszokat megsemmisíti.

145:21  Az Örökkévaló dicséretét mondja el szájam, és áldja minden halandó szentséges nevét mindörökké!

Chapter 146

146:1  Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

146:2  Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

146:3  Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

146:4  elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

146:5  Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

146:6  ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

146:7  jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

146:8  az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

146:9  az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

146:10  Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!

Chapter 147

147:1  Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.

147:2  Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.

147:3  Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;

147:4  számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.

147:5  Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.

147:6  Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.

147:7  Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!

147:8  A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;

147:9  megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.

147:10  Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.

147:11  Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.

147:12  Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!

147:13  Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.

147:14  Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;

147:15  ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;

147:16  ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,

147:17  dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?

147:18  Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,

147:19  Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.

147:20  Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!

Chapter 148

148:1  Hallelúja! Dicsérjétek az Örökkévalót az égből, dicsérjétek a magasságban!

148:2  Dicsérjétek mind az ő angyalai, dicsérjétek mind az ő seregei!

148:3  Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek mind a világitó csillagok!

148:4  Dicsérjétek, egek egei s a vizek, melyek az egeken fölül vannak!

148:5  Dicsérjék az Örökkévaló nevét, mert ő parancsolta, s megteremtődtek;

148:6  odaállította őket mindenkorra, örökre, törvényt adott, meg nem szeghetőt.

148:7  Dicsérjétek az Örökkévalót a földről, tengeri szörnyek és mind a mélységek;

148:8  tűz és jégeső, hó és füst, szélvihar, igéjének végezője;

148:9  a hegyek és mind a halmok, gyümölcsfa és mind a czédrusfák;

148:10  a vad és minden barom, csúszó-mászó és szárnyas madár;

148:11  föld királyai és mind a nemzetek, vezérek és mind a föld birái.

148:12  ifjak még hajadonok is, vének fiatalokkal együtt.

148:13  Dicsérjétek az Örökkévaló nevét, mert magasztos az ő neve egyedül — fensége föld és ég fölött van.

148:14  Felemelte népe szarvát, dicséretül mind a jámborainak, Izraél fiainak, a hozzá közelvaló népnek. Hallelúja!

Chapter 149

149:1  Hallelúja! Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket, dicsérete hangozzék a jámborok gyülekezetében!

149:2  Örüljön Izraél a teremtőjében, Czión fiai vigadjanak királyukban!

149:3  Dicsérjék nevét körtáncz mellett, dobbal és hárfával zengjenek neki.

149:4  Mert az Örökkévalónak kedve telik népében, megdicsőíti az alázatosakat segítséggel. Vígadjanak a jámborok dicsőségben, ujjongjanak fekvőkelyeiken;

149:5  Isten magasztalása torkukban, és két élü kard kezükben

149:6  hogy bosszút végezzenek a nemzeteken, fenyítéseket a népeken;

149:7  hogy megkössék királyaikat bilincsekkel, s előkelőiket vasbéklyókkal;

149:8  hogy végezzék rajtuk a megirott törvényt. Dísze az mind az ő jámborainak. Hallelúja!

Chapter 150

150:1  Hallelúja! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicséijétek hatalmas mennyboltozatában!

150:2  Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek bőséges nagysága szerint!

150:3  Dicsérjétek harsona fuvásával, dicsérjétek lanttal és hárfával!

150:4  Dicsérjétek dobbal és körtánczczal, dicsérjétek zeneszerekkel és fuvolával!

150:5  Dicsérjétek hangzatos czimbalmokkal, dicsérjétek riadásos czimbalmokkal!

150:6  Minden lélek dicsérje Jáht! Hallelúja!