HunKNB - Psalms

Chapter 1

1:1  Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében,

1:2  hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja!

1:3  Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában.

1:4  Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél.

1:5  Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében.

1:6  Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.

Chapter 2

2:1  Miért dühöngenek a nemzetek, terveznek hiúságokat a népek?

2:2  Fölkelnek a föld királyai, egybegyűlnek mind a fejedelmek az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen:

2:3  »Szakítsuk széjjel láncukat, igájukat rázzuk le magunkról!«

2:4  A mennyekben lakó kineveti őket, az Úr kigúnyolja őket.

2:5  Haragjában így szól majd hozzájuk, bosszúságában szétzavarja őket:

2:6  »Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!«

2:7  Hirdetem az Úr rendeletét. Mert így szólt hozzám az Úr: »Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged.

2:8  Kérd tőlem, és odaadom neked a nemzeteket örökségedül, s osztályrészedül a föld határait.

2:9  Kormányozd őket vasvesszővel, cserépedényként törd össze őket.«

2:10  Nos hát, királyok, okuljatok, tanuljatok, ti földi bírák!

2:11  Szolgáljátok az Urat félelemmel, ujjongjatok előtte remegve.

2:12  Tanuljatok fegyelmet, hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja, s az igaz útról el ne vesszetek, amikor haragja hirtelen fellobban. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!

Chapter 3

3:1  Dávid zsoltára, amikor fia, Absalom elől menekült.

3:2  Uram, számosan szorongatnak engem, és sokan kelnek föl ellenem!

3:3  Sokan mondják rám: »Nincsen segítsége Istenében!«

3:4  Ám te, Uram, oltalmam vagy nekem, dicsőségem vagy, és fölemeled fejem.

3:5  Hangos szómmal az Úrhoz kiáltottam, s szent hegyéről meghallgatott engem.

3:6  Aludni tértem, s álomba merültem, és felébredtem, mert az Úr fölkarolt engem.

3:7  Nem félek ezernyi néptől, amely körös-körül rám tör. Kelj fel, Uram, szabadíts meg, Istenem!

3:8  Te arcul csaptad minden ellenségem, a bűnösök fogát összetörted.

3:9  Az Úré a szabadítás, legyen áldásod népeden!

Chapter 4

4:1  A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára.

4:2  Meghallgatott igazságom Istene, amikor segítségül hívtam. Szorongatásomban tágas teret adtál nekem. Könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!

4:3  Emberek fiai, meddig lesz nehéz a szívetek? Miért szerettek hiábavalóságot, hajszoltok hazugságot?

4:4  Tudjátok meg: az Úr csodát művel szentjével, meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.

4:5  Bár haragudtok, ne vétkezzetek, rejtsétek azt szívetekbe nyugvóhelyeiteken, és békéljetek meg.

4:6  Áldozzatok igaz áldozatokat és bizalmatokat az Úrba vessétek.

4:7  Sokan mondják: »Ki mutat jót nekünk?« Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét, Uram!

4:8  Több örömöt öntöttél szívembe, mint amikor a búza és a bor bőven terem.

4:9  Éppen azért békében alszom és megnyugszom, mert te, Uram, különösen megerősítettél a reménységben engem.

Chapter 5

5:1  A karvezetőnek. Fuvolára. Dávid zsoltára.

5:2  Figyelj szavamra, Uram, halld meg panaszomat!

5:3  Méltasd figyelmedre kiáltásomat, én királyom és én Istenem!

5:4  Mert hozzád intézem imádságomat, Uram, halld meg hajnalban szavamat, korán reggel eléd állok és rád vetem pillantásom.

5:5  Bizony, Istenem, te nem kedveled a gonoszságot; Gonosz ember melletted nem marad meg,

5:6  a hamisak nem állhatnak meg szemed előtt.

5:7  Gyűlölöd valamennyi gonosztevőt, a hazudozókat mind elpusztítod. Utálja az Úr a vérontó s álnok embert.

5:8  Én azonban nagy irgalmadban bízva, bemegyek hajlékodba; Irántad való félelemmel leborulok szent templomod előtt.

5:9  Uram, vezess engem igazságodban, ha rám tör ellenségem, tedd egyenessé előttem utadat.

5:10  Mert szájukban nincs igazság, a szívük hiábavalóság, a torkuk nyitott sír, nyelvük járása álnok.

5:11  Isten, mondd ki fölöttük ítéletedet, saját terveikben bukjanak meg! Sok istentelenségük miatt űzd el őket, mert haragra ingereltek téged, Uram.

5:12  De örvendezzenek azok, akik benned bíznak, oltalmazd őket és megdicsőülnek benned, akik szeretik neved.

5:13  Mert te, Uram, az igazakat megáldod, jóakaratodat pajzsként borítod rájuk.

Chapter 6

6:1  A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára.

6:2  Uram, ne feddj meg bosszúságodban, és ne fenyíts meg engem haragodban.

6:3  Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok, gyógyíts meg, Uram, mert csontjaim remegnek.

6:4  Lelkem teljesen összezavarodott, Uram, meddig késlekedsz még?

6:5  Fordulj felém, Uram és ments meg engem, szabadíts meg irgalmadban engem!

6:6  Hisz a halál honában senki sem emlékezik meg rólad, s az alvilágban ki dicsér téged?

6:7  Kimerültem a sóhajtozásban, éjjelenként megfürösztöm ágyamat, könnyeimmel öntözöm nyugvóhelyemet.

6:8  Szememet a bánat homályossá tette, aggá lettem sok ellenségem miatt.

6:9  El tőlem mind, ti gonosztevők, mert az Úr meghallgatta sírásom szavát!

6:10  Az Úr meghallgatta könyörgésemet, az Úr figyelembe vette imádságomat.

6:11  Valljon szégyent és zavarodjon össze minden ellenségem, távozzon mind és valljon szégyent.

Chapter 7

7:1  Dávid panasza, amelyet az Úrnak énekelt Kúsinak, Jemini fiának beszéde miatt.

7:2  Uram, én Istenem, benned remélek! Ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg engem,

7:3  hogy mint az oroszlán, ellenségem szét ne tépjen, mert nincsen, aki megmentene!

7:4  Uram, én Istenem, ha elkövettem azt, ha gonoszság tapad kezemhez,

7:5  ha megfizettem annak, aki bántott, s ha kiraboltam ellenségemet és kisemmiztem,

7:6  üldözzön az ellenség és hadd érjen utol, életemet tiporja földre, tegye porrá dicsőségemet.

7:7  Kelj föl, Uram, haragodban, kelj föl ellenségeim bősz dühe ellen, kelj föl, Uram, én Istenem, Tégy ítéletet törvényed szerint!

7:8  Gyűljön köréd a népek serege, és foglald el fölöttük magas helyed:

7:9  az Úr megítéli a népeket! Ítélj meg, Uram, igazságom szerint, s ártatlanságom szerint mondj ítéletet fölöttem.

7:10  Szűnjék meg az istentelenek gonoszsága, és erősítsd meg az igazat. Igazságos Isten, a szívek és vesék vizsgálója!

7:11  Segítségem az Úrtól jön, aki megmenti az igazszívűeket.

7:12  Isten igazságos bíró, erős ő, mindennap fellobban haragja.

7:13  Nemde ismét kivonta kardját, íját kifeszítette és készen tartja?

7:14  Elkészítette halálos fegyverét, nyilait tüzesekké tette.

7:15  Íme, ez igaztalanságot vajúdott: fájdalmat fogant, és gonoszságot szült.

7:16  Vermet nyitott és mélyre kiásta, s beleesett a maga ásta gödörbe.

7:17  Saját fejére hullik vissza bűne, és gonoszsága visszaszáll önnön fejére.

7:18  Magasztalom az Urat igazságosságáért, s zsoltárral dicsérem a fölséges Úr nevét.

Chapter 8

8:1  A karvezetőnek. A »Szőlőprések« dallama szerint. Dávid zsoltára.

8:2  Uram, mi Urunk, Milyen csodálatos neved szerte a világon! Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged.

8:3  Kisdedek és csecsemők szájával hirdetteted dicséretedet ellenségeid előtt, hogy tönkretedd az ellenséget s a bosszúra kelőt.

8:4  Hiszen ha nézem az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál,

8:5  mi az ember, hogy figyelemre méltatod, és mi az emberfia, hogy meglátogatod?

8:6  Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,

8:7  és kezed művei fölé állítottad. Lába alá vetettél mindent:

8:8  minden juhot és marhát, és hozzá a mezei vadakat,

8:9  az ég madarait s a tengeri halat, mindazt, ami a tenger ösvényein jár.

8:10  Uram, mi Urunk, milyen csodálatos neved szerte a világon!

Chapter 9

9:1  A karvezetőnek. A »Mút labbén« dallama szerint. Dávid zsoltára.

9:2  Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet.

9:3  Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!

9:4  Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak.

9:5  Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.

9:6  Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre.

9:7  Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is.

9:8  Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát.

9:9  Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.

9:10  Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője.

9:11  Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.

9:12  Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között.

9:13  Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.

9:14  Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem,

9:15  hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon.

9:16  A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.

9:17  Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz.

9:18  Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről!

9:19  Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye.

9:20  Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.

9:21  Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!

Chapter 10

10:1  Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?

10:2  A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik!

10:3  Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény.

10:4  Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, »Nem keresi; nincs Isten!«

10:5  Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit.

10:6  Mert így szól szívében: »Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.«

10:7  Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság.

10:8  Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant.

10:9  Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva.

10:10  Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől.

10:11  Mert így szól szívében: »Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!«

10:12  Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket!

10:13  Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: »Nem kéred számon.«

10:14  Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője.

10:15  Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod.

10:16  Király az Úr örökkön örökké, kipusztultak országából a pogányok.

10:17  A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,

10:18  hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.

Chapter 11

11:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: »Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!

11:2  Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.

11:3  Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?«

11:4  Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.

11:5  Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.

11:6  Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.

11:7  Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.

Chapter 12

12:1  A karvezetőnek. Nyolcadra. Dávid zsoltára.

12:2  Segíts meg, Uram, mert pusztulnak a szentek, az emberek fiai között a hűséges megfogyatkozott.

12:3  Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának, álnok szájjal, kétszínűen beszélnek.

12:4  Pusztítson el az Úr minden álnok szájat, és kevélyen beszélő nyelvet!

12:5  Akik így szólnak: »Nyelvünkkel diadalmaskodunk, velünk van a mi szánk: ki lesz rajtunk úrrá?«

12:6  »A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt fölkelek – mondja az Úr –, és megszabadítom a megvetettet.«

12:7  Az Úr szava tiszta szó, tűzben megpróbált ezüst, salaktól elválasztva, hétszeresen megtisztítva.

12:8  Uram, te megőrzöl és megoltalmazol minket, e nemzedéktől mindörökre.

12:9  körös-körül istentelenek járnak, mert a szennyet magasztalják fel az emberek fiai.

Chapter 13

13:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

13:2  Meddig felejtesz el egészen, Uram? Arcodat meddig fordítod el tőlem?

13:3  Meddig kell gondokat hordoznom lelkemben, szívemben fájdalmat mindennap? Meddig kerekedik fölém ellenségem?

13:4  Nézz rám és hallgass meg, Uram, Istenem! Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba sohase merüljek,

13:5  hogy sohase mondja ellenségem: »Legyőztem!« Ne örvendezzenek szorongatóim, hogy meginogtam.

13:6  Én azonban bízom a te irgalmadban. Szívem ujjong, mert megszabadítasz, énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem.

Chapter 14

14:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Így szól szívében az esztelen: »Nincs Isten!« Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben, nincs, aki jót cselekedne.

14:2  Lenéz az Úr a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e okos, aki Istennel gondol?

14:3  Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien, nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem.

14:4  Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek, s fölfalják népemet, mint egy falat kenyeret. Hol nem hívják segítségül az Urat,

14:5  ott megremegnek a félelemtől, mert az Úr az igaz nemzedékkel van.

14:6  Megzavarjátok a szűkölködő szándékait, ámde az Úr az ő reménysége.

14:7  Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból! Ha majd az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob, és örvendezik majd Izrael.

Chapter 15

15:1  Dávid zsoltára. Uram, ki lakhat sátradban? Ki tartózkodhat szent hegyeden?

15:2  Az, aki szeplőtelenül jár, és igazságot cselekszik, aki igazat gondol szívében,

15:3  aki nyelvével nem követ el álnokságot, felebarátjának nem tesz rosszat, nem ad hitelt embertársa gyalázásának.

15:4  Aki előtt a gonosz nem ér semmit, de nagyra tartja azokat, akik az Urat félik. Aki esküjét nem vonja vissza, még ha kárára is van,

15:5  pénzét nem adja kamatra, s vesztegető ajándékot nem fogad el az ártatlan ellen. Aki így cselekszik, meg nem inog sohasem.

Chapter 16

16:1  Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!

16:2  Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.«

16:3  A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem.

16:4  Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra.

16:5  Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet.

16:6  A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem.

16:7  Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.

16:8  Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.

16:9  Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen:

16:10  Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson.

16:11  Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.

Chapter 17

17:1  Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad.

17:2  Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat.

17:3  Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot.

17:4  Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat.

17:5  Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam.

17:6  Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat!

17:7  Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak!

17:8  Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem

17:9  a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem! Ellenségeim dühöngve körülkerítettek,

17:10  bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet.

17:11  Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek.

17:12  Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké.

17:13  Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt! Ments meg engem kardoddal az istentelentől,

17:14  karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad.

17:15  Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek.

Chapter 18

18:1  A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából

18:2  és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem!

18:3  Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.

18:4  Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.

18:5  Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,

18:6  körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.

18:7  Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.

18:8  A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.

18:9  Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.

18:10  Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.

18:11  Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.

18:12  Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.

18:13  Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.

18:14  Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.

18:15  Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.

18:16  Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.

18:17  Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.

18:18  Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.

18:19  Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.

18:20  Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.

18:21  Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,

18:22  mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.

18:23  Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.

18:24  Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.

18:25  Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.

18:26  A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,

18:27  a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.

18:28  Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.

18:29  Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.

18:30  Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.

18:31  Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.

18:32  Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?

18:33  Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.

18:34  Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.

18:35  Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.

18:36  Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.

18:37  Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.

18:38  Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.

18:39  Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.

18:40  Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.

18:41  Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.

18:42  Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.

18:43  Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.

18:44  Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,

18:45  mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,

18:46  idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.

18:47  Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!

18:48  Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,

18:49  az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.

18:50  Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,

18:51  aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.

Chapter 19

19:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

19:2  Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt.

19:3  Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat.

19:4  Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket:

19:5  az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk.

19:6  Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának.

19:7  Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát.

19:8  Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek.

19:9  Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet.

19:10  Az Úr félelme tiszta, örökkön örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak.

19:11  Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél.

19:12  Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges.

19:13  Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől,

19:14  és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok.

19:15  Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Chapter 20

20:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

20:2  A szorongatás napján hallgasson meg téged az Úr, oltalmazzon meg Jákob Istenének neve!

20:3  Küldjön neked szentélyéből segítséget, és Sionból nyújtson védelmet!

20:4  Emlékezzék meg minden áldozatodról, és találja égő áldozatodat kövérnek!

20:5  Bánjon veled szíved szerint, és váltsa valóra minden tervedet!

20:6  Hadd örvendjünk szabadításodnak, hadd emeljünk zászlót Istenünk nevében! Teljesítse az Úr minden kérésedet!

20:7  Már tudom: fölkentjének az Úr győzelmet adott; Szent egéből meghallgatta, hatalmas jobbja megsegíti.

20:8  Ezek harci szekereikben, azok lovaikban, mi pedig az Úr, a mi Istenünk nevében keresünk segítséget.

20:9  Ők lehanyatlanak és elhullanak, mi azonban fölkeltünk és állunk szilárdan.

20:10  Uram, tartsd meg a királyt, és hallgass meg azon napon, amelyen hozzád kiáltunk!

Chapter 21

21:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

21:2  Uram, hatalmadon örvend a király, és mérhetetlenül ujjong segítségeden.

21:3  Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának óhajtását.

21:4  Sőt elébe siettél boldogító áldással, fejére színarany koronát helyeztél.

21:5  Életet kért tőled, s te megadtad neki, hogy sokáig éljen, időtlen időkig.

21:6  Segítséged folytán nagy a dicsősége, dicsőséggel és nagy ékességgel ruháztad fel őt.

21:7  Valóban, áldássá tetted őt mindörökre, megörvendeztetted vidámsággal színed előtt.

21:8  Minthogy az Úrban bízik a király, meg nem inog a Fölséges irgalmából.

21:9  Érje utol kezed minden ellenségedet, érje el jobbod minden gyűlölődet!

21:10  Tedd őket hasonlókká tüzes kemencéhez, abban az időben, amikor megjelensz. Nyelje el őket haragjában az Úr, és a tűz eméssze el őket!

21:11  Pusztítsd el magzataikat a földről, utódaikat az emberek fiai közül!

21:12  Mert gonoszat határoztak ellened, álnok terveket szőttek, de semmit sem vihettek keresztül.

21:13  Mert te megfutamítottad őket, íjaddal célba vetted arcukat.

21:14  Kelj fel, Uram, hatalmaddal! Hadd magasztaljuk erődet énekkel és zsoltárral!

Chapter 22

22:1  A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.

22:2  Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.

22:3  Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.

22:4  Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.

22:5  Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.

22:6  Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.

22:7  Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.

22:8  Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:

22:9  »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«

22:10  Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.

22:11  Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.

22:12  Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.

22:13  Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.

22:14  Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.

22:15  Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.

22:16  Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.

22:17  Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,

22:18  megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,

22:19  elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.

22:20  De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!

22:21  Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!

22:22  Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!

22:23  Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:

22:24  Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,

22:25  Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.

22:26  Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.

22:27  Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«

22:28  Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.

22:29  Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.

22:30  Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,

22:31  Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,

22:32  az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«

Chapter 23

23:1  Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm,

23:2  zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem.

23:3  Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért.

23:4  Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem.

23:5  Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted.

23:6  Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

Chapter 24

24:1  Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója.

24:2  Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította.

24:3  Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén?

24:4  Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt.

24:5  Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától.

24:6  Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik.

24:7  Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya!

24:8  Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr.

24:9  Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya!

24:10  Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.

Chapter 25

25:1  Dávid zsoltára. Hozzád emelem, Uram, lelkemet,

25:2  Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, és ellenségeim ujjongjanak fölöttem!

25:3  Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. De szégyen éri mindazokat, akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek.

25:4  Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem!

25:5  Vezess és oktass engem igazságodra, mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és én tebenned bízom szüntelen!

25:6  Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és irgalmadról, hisz azok öröktől valók!

25:7  Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza; Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam, hiszen te jó vagy, én Uram!

25:8  Édes az Úr és igazságos, ezért útbaigazítja a vétkeseket.

25:9  Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket.

25:10  Az Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják.

25:11  A te saját nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az!

25:12  Ki az, aki féli az Urat? Annak megmutatja, milyen utat válasszon.

25:13  Annak boldogságot élvez majd a lelke, és utóda örökli a földet.

25:14  Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik.

25:15  Állandóan az Úrra tekint szemem, mert ő húzza ki lábamat a tőrből.

25:16  Tekints rám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény vagyok.

25:17  Szívem szorongatásai megsokasodtak, vezess ki ínségemből engem.

25:18  Nézd megalázottságomat és szenvedésemet, bocsásd meg minden vétkemet!

25:19  Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim, milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem!

25:20  Oltalmazz és szabadíts meg engem, ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek!

25:21  Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak, mert beléd vetem bizalmamat.

25:22  Szabadítsd meg Isten, Izraelt minden szorongatásából!

Chapter 26

26:1  Dávidtól. Szolgáltass, Uram, igazságot nekem, mert ártatlanságban járok, s az Úrba vetett bizalmam nem inog meg.

26:2  Tégy próbára, Uram, és vizsgálj meg engem, próbáld meg tűzzel vesémet és szívemet!

26:3  Mert szemem előtt van irgalmasságod, s a te igazságodban járok.

26:4  Nem ültem együtt a hivalkodókkal, és nem jártam az alattomosokkal.

26:5  Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le az istentelenekkel.

26:6  Ártatlanságban mosom kezemet, és körülveszem oltárodat, Uram,

26:7  hogy halljam a dicséret szavát, és hirdessem minden csodatettedet.

26:8  Uram, szeretem házad rejtekét, és dicsőséged lakóhelyét.

26:9  Istenem, ne pusztítsd el a gonoszokkal együtt lelkemet, s éltemet a vér embereivel,

26:10  akiknek kezéhez gonoszság tapad, és jobbjuk telve van megvesztegetéssel.

26:11  Én azonban ártatlanságomban járok, ments meg engem, irgalmazz nekem!

26:12  Lábam egyenes úton áll, a gyülekezetekben áldom az Urat.

Chapter 27

27:1  Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem?

27:2  Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek.

27:3  Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem.

27:4  Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát.

27:5  Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem.

27:6  Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak.

27:7  Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem!

27:8  Rólad mondja a szívem: »Téged keres tekintetem!« A te arcodat keresem, Uram!

27:9  Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm! Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem!

27:10  Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem.

27:11  Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt.

27:12  Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek.

27:13  Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén.

27:14  Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Chapter 28

28:1  Dávidtól. Hozzád kiáltok, Uram, Istenem, ne fordulj el szótlanul tőlem! Ne legyek olyan, ha néma maradsz hozzám, mint aki a sírverembe száll.

28:2  Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát, amikor imádkozom hozzád, amikor fölemelem kezemet szent templomod felé.

28:3  Ne sodorj el engem a bűnösökkel és a gonosztevőkkel, akik békésen szólnak felebarátjukhoz, holott szívükben gonoszság lakik.

28:4  Fizess meg nekik cselekedeteik szerint, és szándékaik gonoszsága szerint; Kezük művei szerint jutalmazd meg őket, add meg nekik, amit érdemelnek!

28:5  Mivel nem gondolnak az Úr tetteivel, és kezének műveivel, lerombolja és nem építi fel őket.

28:6  Áldott legyen az Úr, mert meghallgatta könyörgésem szavát!

28:7  Segítőm és oltalmazóm az Úr, szívem benne remél s ő megsegít engem; Ujjong a szívem, s énekemben hálát zengek neki.

28:8  Az Úr az ő népének erőssége, s fölkentjének megmentő védelmezője.

28:9  Uram, mentsd meg népedet, áldd meg örökségedet, kormányozd és tedd naggyá őket mindörökké!

Chapter 29

29:1  Zsoltár Dávidtól. Adjatok az Úrnak, Istennek fiai, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet,

29:2  adjatok dicsőséget az Úr nevének, imádjátok az Urat szent ragyogásban!

29:3  Az Úr hangja zeng a vizek fölött; A fölséges Isten mennydörög, ott van az Úr a nagy vizek fölött.

29:4  Az Úr szava erősen zeng, az Úr szava fenséges.

29:5  Az Úr szava cédrusokat tördel, a Libanon cédrusait összetöri az Úr.

29:6  Szökell szavára mint a borjú, a Libanon s a Szirjon, mint a fiatal bölény.

29:7  Az Úr hangja tüzes lángokat szór,

29:8  az Úr hangja megrendíti a pusztát, megremegteti az Úr Kádes pusztáját.

29:9  Az Úr hangja a szarvasünőket vajúdásba hozza, a sűrűséget megritkítja, s templomában mindenki így szól: Ó, mily dicső!

29:10  Az Úr a vízár fölött trónol, és az Úr trónol, mint király örökké.

29:11  Az Úr hatalmat ad népének, és békességgel áldja meg népét az Úr.

Chapter 30

30:1  Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól.

30:2  Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem.

30:3  Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem.

30:4  Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba.

30:5  Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét!

30:6  Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság.

30:7  Mikor dúslakodtam, így szóltam: »Nem fogok meginogni sohasem.«

30:8  Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem.

30:9  Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem.

30:10  Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet?

30:11  Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem.

30:12  Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül,

30:13  hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!

Chapter 31

31:1  A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól.

31:2  Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem!

31:3  Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem!

31:4  Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat!

31:5  Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem.

31:6  Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene!

31:7  Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat.

31:8  Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet,

31:9  és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat.

31:10  Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved,

31:11  mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim.

31:12  Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem.

31:13  Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem.

31:14  Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem.

31:15  Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: »Te vagy az én Istenem!

31:16  Sorsom a te kezedben van.« Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől.

31:17  Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban.

31:18  Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban;

31:19  Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel.

31:20  Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt!

31:21  Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől.

31:22  Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban!

31:23  Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: »Elvetettél szemed elől engem!« Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád.

31:24  Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.

31:25  Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

Chapter 32

32:1  Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva.

32:2  Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság.

32:3  Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam.

32:4  Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében.

32:5  Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.« És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.

32:6  Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.

32:7  Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével.

32:8  Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem.

32:9  Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád.

32:10  Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi.

32:11  Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!

Chapter 33

33:1  Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret!

33:2  Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával!

33:3  Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki!

33:4  Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli.

33:5  Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet.

33:6  Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket.

33:7  A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte.

33:8  Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója!

33:9  Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek.

33:10  Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait.

33:11  De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre.

33:12  Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott!

33:13  Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait.

33:14  Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját.

33:15  Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket.

33:16  Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje.

33:17  Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje.

33:18  De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát,

33:19  és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket.

33:20  Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket.

33:21  Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk.

33:22  Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!

Chapter 34

34:1  Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt.

34:2  Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen.

34:3  Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek.

34:4  Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét.

34:5  Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem.

34:6  Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül.

34:7  Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.

34:8  Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket.

34:9  Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik!

34:10  Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!

34:11  Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

34:12  Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket.

34:13  Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni?

34:14  Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot!

34:15  Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!

34:16  Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja.

34:17  De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön.

34:18  Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket.

34:19  Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket.

34:20  Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket.

34:21  Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük.

34:22  Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.

34:23  De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Chapter 35

35:1  Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.

35:2  Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!

35:3  Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«

35:4  Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!

35:5  Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:

35:6  Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!

35:7  Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.

35:8  Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!

35:9  Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.

35:10  Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«

35:11  Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.

35:12  Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.

35:13  Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.

35:14  Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.

35:15  De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.

35:16  Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.

35:17  Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.

35:18  Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.

35:19  Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.

35:20  Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.

35:21  Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«

35:22  Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!

35:23  Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!

35:24  Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,

35:25  és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«

35:26  Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.

35:27  De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«

35:28  Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.

Chapter 36

36:1  A karvezetőnek. Az Úr szolgájától, Dávidtól.

36:2  Elhatározza magában a gonosz, hogy vétkezik, szeme előtt nincs Isten félelme.

36:3  Színe előtt álnokul cselekszik, hadd tapasztalják gyűlöletes gonoszságát.

36:4  Gonoszság és csalárdság szájának beszéde, tudni sem akar arról, hogy a jót cselekedje.

36:5  Fekvőhelyén gonoszságon jár az esze, minden utat, amely nem jó, kipróbál, s nem gyűlöli a rosszat.

36:6  Uram, az égig ér kegyességed, a fellegekig hűséged.

36:7  Igazságosságod olyan, mint az Isten hegyei, ítéleteid hatalmas mélységek; Fenntartasz, Uram, embert és állatot.

36:8  Istenem, milyen gazdag a te irgalmasságod! Az emberek fiai szárnyad oltalmába menekülnek.

36:9  Megrészegülnek házad dús javaitól, gyönyörűséged patakjával itatod őket.

36:10  Mert nálad van az élet forrása, és világosságod által látunk világosságot.

36:11  Terjeszd ki irgalmadat ismerőidre, igazságodat az igaz szívűekre.

36:12  A kevélység lába ne taposson, s meg ne ingasson a bűnös keze engem.

36:13  Íme elhullanak a gonosztevők, úgy megkergeted őket, hogy meg sem állhatnak.

Chapter 37

37:1  Dávidtól. Ne irigykedj az elvetemültekre, ne féltékenykedj a gonosztevőkre;

37:2  Mert mint a fű, csakhamar elszáradnak, s elfonnyadnak mint a zöldellő növény.

37:3  Bízzál az Úrban s a jót cselekedd, akkor a földön fogsz lakni és betelsz hűséggel.

37:4  Az Úrban leld gyönyörűséged, s ő megadja neked szíved kéréseit.

37:5  Tárd fel az Úr előtt utadat, bízzál benne, ő majd eligazít.

37:6  Mint a világosságot, felragyogtatja igazságod, és mint a delet, jogodat.

37:7  Csendesülj el az Úrban és várd őt. Ne irigykedj arra, akinek szerencsés az útja, se arra az emberre, akinek cselekvése álnok.

37:8  Állj el a haragtól és hagyd a bosszúságot; Ne irigykedj, hogy bűnbe ne essél,

37:9  mert kiirtás vár a gonosztevőkre, s az Úrban bízók öröklik a földet.

37:10  Kevés idő múlva a bűnös már nem lesz, a helyét sem találod, ha keresed.

37:11  A szelídek pedig öröklik a földet, és élvezik a béke teljességét.

37:12  Les a bűnös az igazra, fogát vicsorítja rá.

37:13  Ám az Úr kineveti őt, mert előre látja, hogy eljön az ő napja.

37:14  A bűnösök kardot rántanak, megfeszítik íjukat, hogy elejtsék a szegényt és a szűkölködőt, hogy megöljék az igaz úton járót.

37:15  De saját szívükbe hatol a kardjuk, s összetörik íjuk.

37:16  Többet ér a kevés az igaznak, mint sok bűnösnek a gazdagsága;

37:17  Mert összetörik a bűnösök karja, de az Úr erőt ad az igaznak.

37:18  Ismeri az Úr az ártatlanok napjait, s örökségük örökre megmarad.

37:19  Rossz időkben sem vallanak szégyent, s az éhség napjaiban is jóllaknak.

37:20  A bűnösök azonban elvesznek, s az Úr ellenségei eltűnnek, mint a mezők ékessége, eltűnnek, miként a füst.

37:21  Kölcsönre szorul majd a bűnös és megfizetni nem tudja, de az igaz megkönyörül majd és adakozik.

37:22  Mert az ő áldottai öröklik a földet, az átkozottak pedig elvesznek.

37:23  Az Úr teszi szilárddá az ember lépteit, és útjában kedvét leli.

37:24  Ha el is esik, sem üti meg magát, mert az Úr alátartja kezét.

37:25  Ifjú voltam, meg is öregedtem, de sohasem láttam az igazat elhagyottan, sem gyermekét kenyeret koldulni.

37:26  Könyörül és adakozik szüntelen, és áldott lesz gyermeke.

37:27  Kerüld a rosszat, jót cselekedj, hogy megmaradhass örökkön örökké!

37:28  Mert az Úr szereti az igazságot, s szentjeit el nem hagyja. Örökre megbűnhődnek a gonoszok, és kipusztul az istentelenek magva;

37:29  Az igazak pedig öröklik a földet, s örökkön örökké rajta laknak.

37:30  Bölcsességet beszél az igaznak szája, és igazságot szól nyelve.

37:31  Szívében van Istenének törvénye, s nem ingadozik lépése.

37:32  Leselkedik a bűnös az igazra, és halálra keresi;

37:33  De az Úr nem adja kezére, s nem ítéli el, ha ítéletet mond felette.

37:34  Várd az Urat és őrizd meg útjait, ő majd felmagasztal és öröklöd a földet; Látni fogod a bűnösök vesztét.

37:35  Láttam az istentelent amint mindenek fölé emelkedik, zöldellő cédrusként magasodik;

37:36  De íme, már nem volt ott, amikor visszatértem, kerestem és nem találtam.

37:37  Ügyelj az ártatlanságra és figyelj az igazságra: mert a békés embernek van jövője,

37:38  De egy szálig elvesznek a gonoszok, a bűnösök jövője pusztulás.

37:39  Megsegíti az Úr az igazakat, oltalmazójuk a szorongatás idején.

37:40  Megsegíti őket az Úr és megszabadítja, megmenti a bűnösöktől és megsegíti őket, mert őbenne reméltek.

Chapter 38

38:1  Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.

38:2  Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.

38:3  Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.

38:4  Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.

38:5  Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.

38:6  Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.

38:7  Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.

38:8  Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.

38:9  Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.

38:10  Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;

38:11  Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.

38:12  Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.

38:13  Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.

38:14  Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;

38:15  Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.

38:16  Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!

38:17  Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«

38:18  Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.

38:19  Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.

38:20  De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,

38:21  akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.

38:22  Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!

38:23  Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!

Chapter 39

39:1  Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.

39:2  Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«

39:3  Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.

39:4  Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.

39:5  Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«

39:6  Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.

39:7  Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.

39:8  Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.

39:9  Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.

39:10  Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.

39:11  Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.

39:12  Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!

39:13  Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.

39:14  Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!

Chapter 40

40:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

40:2  Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám.

40:3  Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette.

40:4  Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot. Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket.

40:5  Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől.

40:6  Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném.

40:7  Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem testet készítettél nekem. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél,

40:8  ezért így szóltam: »Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam,

40:9  hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.«

40:10  Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod!

40:11  Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben.

40:12  Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem,

40:13  mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem.

40:14  Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre.

40:15  Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem.

40:16  Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: »Úgy kell neked!«

40:17  Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; »Magasztaltassék az Úr!« – mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon.

40:18  Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!

Chapter 41

41:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

41:2  Boldog, aki a szegénynek gondját viseli! A nyomorúság napján megmenti őt az Úr.

41:3  Az Úr megtartja őt és élteti, boldoggá teszi a földön, és nem adja át ellenségei dühének.

41:4  Az Úr megsegíti őt fájdalmainak ágyán; Enyhülést adsz neki, valahányszor betegen fekszik.

41:5  Így szóltam: »Uram, kegyelmezz nekem, gyógyíts meg, bár vétettem ellened!«

41:6  Ellenségeim rosszat mondanak rólam: »Mikor hal meg, hogy neve is kivesszen?«,

41:7  s ha eljön valaki, hogy meglátogasson, hiábavalóságot beszél; Szíve megszedi magát gonoszsággal, kimegy az utcára és kibeszéli.

41:8  Suttog ellenem minden ellenségem, rosszat terveznek ellenem.

41:9  »Átok borult rá, ha lefekszik, nem kel föl többé.«

41:10  Még jó barátom is, akiben reméltem, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem.

41:11  Te azonban, Uram, légy hozzám irgalmas, állíts talpra engem, hadd fizessek meg nekik!

41:12  Abból tudom majd meg, hogy bennem kedved leled, hogy ellenségem nem örvendezik fölöttem.

41:13  Felkarolsz engem ártatlanságomért, és színed elé állítasz mindörökké.

41:14  Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. Ámen! Ámen!

Chapter 42

42:1  A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.

42:2  Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!

42:3  Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?

42:4  Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«

42:5  Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.

42:6  Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!

42:7  Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről.

42:8  Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid.

42:9  Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez.

42:10  Ezt mondom Istennek: »Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?«

42:11  Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«

42:12  Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!

Chapter 43

43:1  Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, kelj ügyem védelmére az istentelen nemzetséggel szemben; A gonosz és álnok embertől szabadíts meg engem!

43:2  Hisz te vagy, Isten, az én menedékem, miért vetsz el engem? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?

43:3  Küldd el világosságodat és igazságodat, hadd vezessenek és vigyenek el engem szent hegyedre s hajlékodba.

43:4  És bemegyek Isten oltárához, ujjongásom örömének Istenéhez, és lantszóval dicsérlek téged, Isten, én Istenem.

43:5  Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!

Chapter 44

44:1  A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.

44:2  Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.

44:3  Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.

44:4  Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.

44:5  Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.

44:6  Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.

44:7  Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.

44:8  Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.

44:9  Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.

44:10  De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.

44:11  Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.

44:12  Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.

44:13  Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.

44:14  Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.

44:15  Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.

44:16  Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,

44:17  hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.

44:18  Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.

44:19  Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,

44:20  noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.

44:21  Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,

44:22  nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.

44:23  Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.

44:24  Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!

44:25  Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?

44:26  Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!

Chapter 45

45:1  A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Kóré fiaitól. Maszkíl. Szerelmes ének.

45:2  Szívem ünnepi szózattól árad, a királynak zengem dalomat. Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje.

45:3  Ékesebb vagy az emberek fiainál, kedvesség ömlik el ajkadon, azért áldott meg téged örökre az Isten.

45:4  Kösd fel derekadra kardodat, te hős, dicsőségedet és ékességedet.

45:5  Kelj útra ékességedben és haladj diadallal a hűségért, a szelídségért és az igazságért. Csodákra tanítson jobb kezed:

45:6  hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd a király ellenségeinek szívébe hatolnak.

45:7  Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája.

45:8  Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett.

45:9  Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból, elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet.

45:10  Királyleányok vannak díszes udvarodban; jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen.

45:11  Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet, feledd el népedet és atyád házát.

45:12  Íme, a király kívánja szépségedet. Hiszen ő a te urad, hódolj előtte.

45:13  Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai, s valamennyien a nép gazdagjai.

45:14  Belül csupa szépség a király leánya, kívül arannyal átszőtt ruha takarja.

45:15  Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz, szűz társnői követik, hozzád vezetik őket.

45:16  Örvendezve, ujjongással bevezetik őket, bevonulnak a király házába.

45:17  Atyáid helyébe fiaid születnek, az egész világ fejedelmeivé teszed őket.

45:18  Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre, s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön örökké.

Chapter 46

46:1  A karvezetőnek. Kóré fiaitól. A »Szüzek« szerint. Ének.

46:2  Menedékünk és erőnk az Isten, a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk.

46:3  Nem félünk tehát, rendüljön bár meg a föld, merüljenek bár a tenger mélyére a hegyek.

46:4  Zúgjanak bár és háborogjanak vizei, rendüljenek meg bár erejétől a hegyek.

46:5  Folyó árja örvendezteti meg Isten városát, a Fölséges megszentelt hajlékát.

46:6  Isten lakik benne: nem inog meg, mielőtt megvirrad, megsegíti őt Isten.

46:7  Nemzetek háborogtak, országok inogtak, de ő hangját hallatta és megrendült a föld.

46:8  Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk!

46:9  Jöjjetek és lássátok az Úr műveit, csodáit, amelyeket a földön végbevitt. Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig,

46:10  széttöri az íjakat és összezúzza a fegyvereket, tűzben égeti el a pajzsokat.

46:11  Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten: magasztalni fognak engem a nemzeteknek, s magasztalni fog a föld.

46:12  Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk!

Chapter 47

47:1  A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.

47:2  Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek, örvendezzetek Istennek ujjongó szóval,

47:3  mert az Úr felséges, rettenetes, hatalmas királya ő az egész földnek.

47:4  Alánk vetette a népeket, lábunk alá a nemzeteket.

47:5  Kiszemelte nekünk örökségünket, Jákob ékességét, melyben kedvét leli.

47:6  Ujjongás közepette felvonul az Isten, harsonazengés között az Úr.

47:7  Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek, zengjetek királyunknak, zengedezzetek.

47:8  Mert Isten az egész föld királya, zengjetek bölcsességgel.

47:9  Isten uralkodik a nemzeteken, s ül szent trónusán az Isten.

47:10  Egybegyűlnek a népek fejedelmei Ábrahám Istenének népével, mert az Istené a föld pajzsa: s igen fenséges ő.

Chapter 48

48:1  Ének. Kóré fiainak zsoltára.

48:2  Nagy az Úr, minden dicséretre méltó Istenünk városában.

48:3  Pompás magaslat az ő szent hegye, gyönyörűsége az egész földnek. Sion hegye messzi észak, a nagy király városa.

48:4  Házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket.

48:5  Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek.

48:6  De ahogy meglátták, ámulatba estek, Megrémültek, megremegtek;

48:7  Rettegés fogta el őket ott, s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem.

48:8  Hatalmas széllel összetörted a társisi hajókat.

48:9  Amint hallottuk, magunk is láttuk, hogy a seregek Urának városát, a mi Istenünknek városát örökre alapította Isten!

48:10  Megemlékezünk irgalmadról, ó Isten, templomod belsejében.

48:11  Mint ahogy híred, ó Isten, dicséreted is betölti a föld határait; Jobbod igazsággal teljes.

48:12  Örvendezik Sion hegye, s Júda leányai ujjongva örülnek ítéleteidnek, Uram.

48:13  Járjátok körül Siont, nézzétek meg, számláljátok meg tornyait!

48:14  Tekintsétek meg erődítéseit, járjátok be házait, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek!

48:15  Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön örökké, ő vezet minket mindörökké!

Chapter 49

49:1  A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.

49:2  Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:

49:3  mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!

49:4  Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.

49:5  Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.

49:6  Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?

49:7  Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.

49:8  Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.

49:9  Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,

49:10  hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.

49:11  Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.

49:12  Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.

49:13  Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.

49:14  Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.

49:15  Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.

49:16  De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.

49:17  Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,

49:18  mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.

49:19  Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,

49:20  mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.

49:21  Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.

Chapter 50

50:1  Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig.

50:2  Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten.

50:3  Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg.

50:4  Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék:

50:5  »Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.«

50:6  Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet.

50:7  »Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok.

50:8  Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak.

50:9  Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat.

50:10  Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben.

50:11  Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém.

50:12  Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkerekség, s mindaz, ami betölti.

50:13  Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét?

50:14  Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek;

50:15  Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.«

50:16  A bűnöshöz azonban így szól az Isten: »Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet?

50:17  Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat.

50:18  Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél.

50:19  Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt.

50:20  Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé.

50:21  Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened.

50:22  Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket!

50:23  Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.«

Chapter 51

51:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára,

51:2  amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett.

51:3  Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat!

51:4  Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem!

51:5  Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen.

51:6  Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igazságosnak a te ítéletedben.

51:7  Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám.

51:8  Íme, te a szív igazságát szereted, bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem.

51:9  Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek!

51:10  Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél!

51:11  Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat!

51:12  Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!

51:13  Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem!

51:14  Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem!

51:15  Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek!

51:16  Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat!

51:17  Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet!

51:18  Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked.

51:19  A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg.

51:20  Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai.

51:21  Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

Chapter 52

52:1  A karvezetőnek. Maszkíl Dávidtól,

52:2  amikor az edomi Dóeg elment Saulhoz és hírül adta neki: »Dávid Ahimelek házába ment be.«

52:3  Mit kérkedsz a gonoszsággal, aki hatalmas vagy az igazságtalanságban?

52:4  Álnokságot tervelsz egész nap, nyelved, mint az éles borotva, és gonoszságot művelsz.

52:5  Jobban szereted a rosszat, mint a jót, hazugságot szívesebben szólsz, mint igazat.

52:6  Szeretsz minden ártó beszédet, te álnok nyelv!

52:7  El is pusztít érte Isten végleg, hajlékodból kiköltöztet téged és kigyomlál, kitépi gyökeredet az élők földjéből.

52:8  Félve látják majd ezt az igazak, nevetnek rajta és ezt mondják:

52:9  »Így jár az az ember, aki nem Istent választotta segítőjének, hanem gazdagsága sokaságában bízott, és felfuvalkodott hiúságában.«

52:10  Én azonban olyan vagyok, mint a termékeny olajfa Isten házában, bízom Isten irgalmában, mindörökkön örökké.

52:11  Áldalak téged mindörökké, hogy így cselekszel; remélek nevedben, mert jó vagy Szentjeid színe előtt.

Chapter 53

53:1  A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Maszkíl Dávidtól. Így szól szívében az esztelen: »Nincs Isten.«

53:2  Romlottak lettek és utálatosságokat művelnek, nincs, aki jót cselekedne.

53:3  Lenéz Isten a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e még okos, aki Istenre gondol?

53:4  Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien; Nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem!

53:5  Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek, s fölfalják népemet, mint a kenyeret? Nem hívják segítségül Istent,

53:6  és ott remegnek és félnek, ahol félni nem kell. Mert Isten szétszórta azoknak a csontjait, akik téged szorongattak, szégyenbe jutottak, mert Isten elvetette őket.

53:7  Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból! Ha majd Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob és örvendezik majd Izrael.

Chapter 54

54:1  A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól,

54:2  amikor Zíf lakói Saulhoz mentek és így szóltak: »Íme, Dávid nálunk rejtőzködik.«

54:3  Isten, szabadíts meg engem nevedben, hatalmaddal szolgáltass igazságot nekem!

54:4  Isten, hallgasd meg imádságomat, fogadd füledbe szám szavait.

54:5  Mert idegenek keltek föl ellenem, erőszakosak törnek életemre, akik nem tekintenek Istenre.

54:6  Íme, azonban, Isten segít engem, s az Úr oltalmazza lelkemet.

54:7  Fordítsd a rosszat ellenségeimre, igazságodban pusztítsd el őket!

54:8  Készségesen áldozom majd neked, és hálát adok, Uram, jóságos nevednek;

54:9  Mert minden nyomorúságból kiragadott engem, és szemem lenézheti ellenségeimet.

Chapter 55

55:1  A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.

55:2  Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;

55:3  Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört

55:4  az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.

55:5  Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.

55:6  Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.

55:7  Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!

55:8  Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!

55:9  Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«

55:10  Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.

55:11  Éjjel-nappal körüljárnak falain,

55:12  Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.

55:13  Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.

55:14  Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,

55:15  aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.

55:16  Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.

55:17  Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.

55:18  Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.

55:19  Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.

55:20  Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.

55:21  Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.

55:22  Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.

55:23  Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.

55:24  Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!

Chapter 56

56:1  A karvezetőnek. A »Jónat élem rehókím« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták.

56:2  Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek.

56:3  Ellenségeim egész nap taposnak, bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges.

56:4  Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek.

56:5  Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem?

56:6  Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk.

56:7  Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak, sarkam után leselkednek. Ahogyan ők életemre törnek,

56:8  úgy fizess vissza gonoszságukért, törd össze haragodban e népeket, Isten!

56:9  Te számon tartod bujdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet: Ugye számon kéred őket?

56:10  Akkor majd meghátrálnak ellenségeim, bármely napon hívlak segítségül: íme megismertem, hogy te vagy Istenem.

56:11  Az Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Úrban, akinek dicsőítem szavát,

56:12  az Istenben remélek, nem félek; Ember mit árthatna nekem?

56:13  Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam, megadom neked a hálaáldozatokat,

56:14  mert megmentetted életem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy Isten előtt járjak az élők világosságában.

Chapter 57

57:1  A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elől a barlangba menekült.

57:2  Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul.

57:3  A fölséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót cselekszik velem.

57:4  Az égből küld szabadulást nekem, és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam. Isten elküldi irgalmát és hűségét.

57:5  Lelkem az oroszlánok kölykei közt hever, amelyek felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre fent szablya.

57:6  Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!

57:7  Hálót kerítettek lábamnak, és megaláztak engem; Vermet ástak nekem, de ők maguk estek bele.

57:8  Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,

57:9  éneklek és zsoltárt zengek! Ébredj fel, dicsőségem, ébredjen a hárfa és a lant! Hadd keltsem fel a hajnalt!

57:10  Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között,

57:11  mert irgalmad felér az egekig, és hűséged a fellegekig.

57:12  Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!

Chapter 58

58:1  A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól.

58:2  Vajon valóban igazságot szóltok, igazságos ítéletet hoztok, emberek fiai?

58:3  Nem! Szívetekben gonoszat műveltek, kezetek igazságtalanságot sző a földön.

58:4  Anyjuk méhétől fogva pártütők a gonoszok, születésük óta tévelyegnek, hazugságot beszélnek.

58:5  Olyan a mérgük, mint a kígyóé, mint a süket áspisé, amely bezárja fülét,

58:6  és nem hallgat a bűvölők szavára, sem az igézésben jártas varázslóéra.

58:7  Isten! Törd össze a fogakat szájukban, zúzd össze az oroszlánok fogait, Uram!

58:8  Folyjanak szét, mint a kiömlő víz, száradjanak el, mint az eltaposott fű;

58:9  Mint a csiga, amely megszikkad, s kimúlik, mint az asszony elvetélt magzata, aki nem látja meg a napot!

58:10  Mielőtt még töviseik bokorrá nőnének, haragjában elevenen elragadja őket.

58:11  Örvend majd az igaz, amikor látja a bosszút, és a bűnösök vérében mossa lábait.

58:12  Így szólnak majd az emberek: »Mégis van jutalma az igaznak, Bizony, van Isten, aki igazságot szolgáltat nekik a földön!«

Chapter 59

59:1  A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.

59:2  Ments meg ellenségeimtől, Isten, támadóimtól szabadíts meg engem!

59:3  Ments meg a gonosztevőktől, oltalmazz meg a vérengző emberektől!

59:4  Mert íme, életemre leselkednek, rám rohannak az erősek.

59:5  Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram, bűn nélkül járom egyenes utamat. Kelj fel, állj elém és lásd;

59:6  Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene. Siess, látogasd meg e nemzeteket mind, ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!

59:7  Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák, s a várost körös-körül bejárják.

59:8  Íme egyre jártatják szájukat, kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«

59:9  Ám te, Uram, kineveted őket, megsemmisíted mind e nemzeteket.

59:10  Én erősségem, terád figyelek, mert te vagy én oltalmam, Istenem.

59:11  Istenem, akinek irgalma megelőz engem.

59:12  Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket, Uram, én oltalmazóm!

59:13  Szájuk vétke, ajkuk beszéde, saját kevélységük ejtse őket tőrbe! Átkozódásukért, hazug beszédükért

59:14  veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé; Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon, s a föld kerekségén!

59:15  Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák, s a várost körös-körül bejárják;

59:16  Étel után barangolnak, és üvöltenek, ha jól nem laknak.

59:17  Én azonban hatalmadat énekelem, minden reggel magasztalom irgalmadat, mivel te oltalmazóm voltál, és menedékem sanyargatásom napján.

59:18  Én erősségem, neked zengem énekem, mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem: Istenem, én irgalmasságom!

Chapter 60

60:1  A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.

60:2  Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.

60:3  Isten, elvetettél és szerteszórtál minket, haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!

60:4  Megrendítetted az országot és összetörted, gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.

60:5  Kemény dolgokat mutattál népednek, kábító borral itattál minket.

60:6  Jelt adtál a téged félőknek, hogy az íjak elől megmeneküljenek.

60:7  Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!

60:8  Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem Szukkót völgyét nektek.

60:9  Enyém Gileád és enyém Manassze, és Efraim fejem sisakja. Júda az én jogaram,

60:10  Moáb a tál, amelyben mosakszom. Edomra vetem sarumat, a filiszteusok hódolnak nekem.«

60:11  Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?

60:12  Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel? Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,

60:13  de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.

Chapter 61

61:1  A karvezetőnek. Hárfára. Dávidtól.

61:2  Hallgass, Isten, esdeklésemre, figyelj könyörgésemre.

61:3  A föld széléről kiáltok hozzád szorongó szívvel. Vezess engem a megközelíthetetlen kősziklára!

61:4  Mert te vagy az én reménységem, erős tornyom az ellenséggel szemben.

61:5  Bár lakhatnék mindörökké hajlékodban, hogy oltalmat lelhetnék szárnyad árnyékában!

61:6  Mert Istenem, te meghallgatod imádságomat, s azoknak, akik nevedet félik, örökséget adsz.

61:7  Adj a király napjaihoz napokat, esztendeit nemzedékről nemzedékre nyújtsd.

61:8  Maradjon meg örökké Isten színe előtt, irgalmad és hűséged őrizzék meg őt!

61:9  Így majd zsoltárt zengek nevednek mindörökké, hogy napról napra teljesítsem fogadalmaimat.

Chapter 62

62:1  A karvezetőnek. Iditun szerint. Dávid zsoltára.

62:2  Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön segítségem.

62:3  Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam.

62:4  Meddig támadtok mindnyájan egy emberre és sújtjátok le, mint megrogyott falat, megdőlt kerítést?

62:5  Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából; A hazugságban gyönyörködnek. Szájukkal áldást mondanak, de szívükben átkoznak.

62:6  Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön reménységem.

62:7  Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam.

62:8  Szabadulásom és dicsőségem Istenben van; Erősségem Istene ő; Istenben van menedékem.

62:9  Bízzatok benne, népek minden gyülekezete, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk.

62:10  Ádám fiai csupa hiábavalóság, az emberek fiai csupa hazugság; Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak.

62:11  Ne bízzatok az igazságtalanságban, ne kívánjátok meg a rablott kincseket; Ha a gazdagságban bővelkedtek, ne kössétek hozzá szíveteket.

62:12  Egyszer szólt Isten, ezt a két dolgot hallottam: Istené a hatalom,

62:13  s tiéd, Uram, az irgalom; És te megfizetsz kinek-kinek cselekedetei szerint.

Chapter 63

63:1  Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott.

63:2  Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. Téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken.

63:3  Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!

63:4  Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér.

63:5  Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet.

63:6  Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám.

63:7  Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen.

63:8  Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem.

63:9  Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem.

63:10  Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe,

63:11  kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek.

63:12  Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.

Chapter 64

64:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

64:2  Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet, szabadítsd meg lelkemet az ellenség félelmétől!

64:3  Oltalmazz meg a gonoszok gyülekezetétől, a gonosztevők sokaságától!

64:4  Nyelvük, mint a megélesített kard, keserű beszédük, mint a felajzott íj,

64:5  hogy titkon lenyilazzák az ártatlant. Le is nyilazzák hirtelen, anélkül, hogy félnének,

64:6  megátalkodnak gonosz szándékukban. Megegyeznek, hogy tőrt vetnek titokban, azt mondogatják: »Ki látja meg?«

64:7  Gonoszságokat terveznek és véghezviszik a kigondolt terveket. Az ember benseje és szíve kikutathatatlan.

64:8  De Isten lenyilazza őket; hirtelen megsebesülnek,

64:9  és saját nyelvük lesz romlásukra. Fejét csóválja mindenki, aki látja őket,

64:10  és félelem fog el minden embert; Hirdetik Isten tetteit, és megértik cselekedeteit.

64:11  Örvendezik akkor majd az igaz az Úrban, benne reménykedik, és mindnyájan dicsekszenek az igaz szívűek.

Chapter 65

65:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.

65:2  Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon; Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.

65:3  Te meghallgatod imádságomat, eléd járul minden test a gonoszság miatt.

65:4  Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk, te megbocsátod vétkeinket.

65:5  Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban!

65:6  Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek.

65:7  Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket, magadat erővel övezed.

65:8  Megfékezed a tenger zúgását, hullámainak bömbölését és a népek háborgását.

65:9  A föld határán lakók is félik jeleidet, ujjongásra készteted keletet és nyugatot.

65:10  Meglátogatod a földet s elárasztod, elhalmozod bőséges javakkal. Isten folyója bővizű; Eledelt készítesz számukra, mert ez a rendelésed.

65:11  Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.

65:12  Jóságoddal koronázod az esztendőt, nyomodban bőség fakad.

65:13  A puszták legelői megkövérednek, vidámságot öltenek a halmok.

65:14  Juhokkal telnek meg a mezők, gabonában bővelkednek a völgyek, örvendeznek és himnuszokat zengenek.

Chapter 66

66:1  A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek,

66:2  mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek.

66:3  Mondjátok Istennek: »Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked.

66:4  Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.«

66:5  Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt.

66:6  Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne.

66:7  Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók.

66:8  Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát;

66:9  Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat.

66:10  Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják.

66:11  Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra.

66:12  Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre.

66:13  Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam,

66:14  amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban.

66:15  Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat.

66:16  Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem!

66:17  Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam.

66:18  Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg.

66:19  Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet.

66:20  Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.

Chapter 67

67:1  A karvezetőnek. Hárfára. Zsoltár. Ének.

67:2  Irgalmazzon nekünk Isten és áldjon meg minket! Ragyogtassa arcát felettünk,

67:3  hogy megismerjük utadat a földön, minden nemzet lássa szabadításodat.

67:4  Áldjanak téged a népek, Isten, áldjanak téged a népek valamennyien!

67:5  Örvendjenek és ujjongjanak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és kormányozod a földön a nemzeteket.

67:6  Áldjanak téged a népek, Isten, áldjanak téged a népek valamennyien!

67:7  A föld megadja gyümölcsét; Áldjon meg minket Isten, a mi Istenünk,

67:8  áldjon meg minket Isten, a föld minden határa félje őt!

Chapter 68

68:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.

68:2  Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei, elfutnak előle, akik gyűlölik őt.

68:3  Ahogyan a füst eloszlik, úgy enyésznek el, ahogyan a viasz elolvad a tűzön, Isten előtt a bűnösök úgy vesznek el!

68:4  Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt, s vigadoznak örömükben.

68:5  Mondjatok éneket Istennek, zengjetek zsoltárt nevének, Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik: Úr az ő neve. Ujjongjatok őelőtte,

68:6  aki az árvák atyja, özvegyek bírája, Isten az ő szentséges hajlékában.

68:7  Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak, a foglyokat kivezeti a bőségre, a lázadókat azonban a sivatagban hagyja.

68:8  Isten, amikor néped élén kivonultál, amikor a sivatagon áthaladtál,

68:9  megremegett a föld, csepegtek az egek, a Sínai Istenének színe előtt, Izrael Istenének színe előtt.

68:10  Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten, s ha ellankadt, te felüdítetted.

68:11  Nyájad megtelepedett rajta, jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek.

68:12  Az Úr mondja a szót; Szüzek serege hozza az örömhírt:

68:13  »A seregek királyai futva futnak, a háznak szépe zsákmányt osztogat.

68:14  Ti pedig békén pihentek az aklok között, akárcsak az ezüstszárnyú galambok, halvány, aranyszínű tollakkal.

68:15  Amikor a Mindenható szétszórja rajta a királyokat, hótól fehérlik a Szelmon.«

68:16  A Básán hegye Isten hegye, a Básán hegye sok ormú hegy.

68:17  Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek, a hegyet, amelyen Isten tetszéssel lakott? Bizony, ott fog lakni az Úr örökké!

68:18  Tízezernél is több a harci szekere Istennek: bevonul az Úr a Sínairól szentélyébe.

68:19  Felvonultál a magaslatra, foglyokat ejtettél; Hódolati ajándékként embereket fogadtál, hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak.

68:20  Áldott legyen az Úr minden nap! Üdvösségünk Istene hordoz minket.

68:21  A mi Istenünk szabadító Isten, s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.

68:22  De Isten összezúzza az ő ellenségei fejét, a bűneikben járók bozontos koponyáját.

68:23  Így szól az Úr: »Hazahozlak Básánból, a tenger fenekéről is visszahozlak,

68:24  hogy lábad vérben gázoljon és kutyáid nyelve is részt kapjon az ellenségből.«

68:25  Látták, Isten, amint bevonultál, Istenem, királyom, bevonulásod a szentélybe.

68:26  Elöl mennek az énekesek, utánuk a kobzosok, középen a dobverő leányok.

68:27  »Áldjátok gyülekezetekben az Úr Istent, akik Izrael forrásából származtok.«

68:28  Ott az ifjú Benjamin aki vezeti őket, Júda fejedelmei vezéreikkel, Zebulon fejedelmei, Naftali fejedelmei.

68:29  Mutasd meg, Isten, hatalmadat; Erősítsd meg, Isten, amit köztünk műveltél.

68:30  Jeruzsálemi templomodba királyok hozzanak neked ajándékot.

68:31  Fenyítsd meg a nádas vadját, a népek tehenei között a bikák csordáját: boruljanak le ezüst kincseikkel. Szórd szét a háborúra vágyó népeket!

68:32  Hadd jöjjenek ide Egyiptom nagyjai, Etiópia sietve emelje kezét Istenhez.

68:33  Föld országai, Istennek énekeljetek, zengjetek az Úrnak dicséretet, zengjetek Istennek,

68:34  aki kezdettől fogva az egek egén trónol; Íme onnan hallatja szavát, hatalmának szavát.

68:35  Magasztaljátok Isten dicsőségét. Az ő felsége honol Izrael felett, az ő ereje a fellegek között.

68:36  Csodálatos vagy Isten a te szentélyedben! Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének. Áldott legyen Isten!

Chapter 69

69:1  A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.

69:2  Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!

69:3  Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.

69:4  Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.

69:5  Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.

69:6  Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.

69:7  Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.

69:8  Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.

69:9  Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.

69:10  Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.

69:11  Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.

69:12  Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.

69:13  Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.

69:14  Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.

69:15  Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.

69:16  Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.

69:17  Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.

69:18  Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!

69:19  Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.

69:20  Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;

69:21  A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.

69:22  Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.

69:23  Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!

69:24  Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!

69:25  Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!

69:26  Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!

69:27  Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.

69:28  Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!

69:29  Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!

69:30  Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.

69:31  Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.

69:32  Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.

69:33  Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.

69:34  Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.

69:35  Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.

69:36  Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.

69:37  Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.

Chapter 70

70:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Emlékezetül.

70:2  Isten, fordítsd figyelmedet megmentésemre, Uram, siess segítségemre!

70:3  Jöjjenek zavarba és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, valljanak szégyent, akik rosszat akarnak nekem.

70:4  Hátráljanak meg és piruljanak, akik az életemre törnek.

70:5  Ujjongjanak és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! »Magasztaltassék az Úr!« – mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon.

70:6  Én pedig szűkölködő és szegény vagyok, Istenem, segíts rajtam! Segítőm és szabadítóm te vagy, ne késlekedj, Uram!

Chapter 71

71:1  Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek!

71:2  Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem! Hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget!

71:3  Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem!

71:4  Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből!

71:5  Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam.

71:6  Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem.

71:7  Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy.

71:8  Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel!

71:9  Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem!

71:10  Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak.

71:11  Így szólnak: »Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!«

71:12  Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre!

71:13  Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellenségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak!

71:14  Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged.

71:15  Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom.

71:16  Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem.

71:17  Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat.

71:18  Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat,

71:19  és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád?

71:20  Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem.

71:21  Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem.

71:22  Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje.

71:23  Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz;

71:24  Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.

Chapter 72

72:1  Salamontól.

72:2  Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet.

72:3  Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok.

72:4  Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót.

72:5  Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre.

72:6  Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet.

72:7  Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik.

72:8  Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig.

72:9  Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port.

72:10  Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak.

72:11  A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája.

72:12  Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít.

72:13  Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket.

72:14  Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük.

72:15  Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap.

72:16  Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve.

72:17  Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet!

72:18  Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat.

72:19  Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Chapter 73

73:1  Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!

73:2  Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,

73:3  mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.

73:4  Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.

73:5  Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.

73:6  Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.

73:7  Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.

73:8  Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.

73:9  Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.

73:10  Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.

73:11  Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«

73:12  Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.

73:13  Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,

73:14  hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«

73:15  De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.

73:16  Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,

73:17  amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.

73:18  Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.

73:19  Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.

73:20  Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.

73:21  Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;

73:22  Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.

73:23  De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.

73:24  Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.

73:25  Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?

73:26  Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.

73:27  Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.

73:28  Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.

Chapter 74

74:1  Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?

74:2  Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.

74:3  Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!

74:4  Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.

74:5  Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.

74:6  Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.

74:7  Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.

74:8  Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.

74:9  Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.

74:10  Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?

74:11  Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?

74:12  Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.

74:13  Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.

74:14  A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.

74:15  Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.

74:16  Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.

74:17  Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.

74:18  Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.

74:19  A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!

74:20  Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.

74:21  Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!

74:22  Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!

74:23  Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!

Chapter 75

75:1  A karvezetőnek. A »Ne pusztíts el« szerint. Ászáf zsoltára. Ének.

75:2  Dicsérünk téged, Isten, dicsérünk, szólítjuk nevedet: csodáidat hirdetjük.

75:3  Ha eljön az ideje, igazságos ítéletet mondok.

75:4  Olvadjon bár el a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait.

75:5  Azt mondom a kérkedőknek: »Ne kérkedjetek!« s a vétkezőknek: »Ne pöffeszkedjetek!

75:6  Ne pöffeszkedjetek, ne beszéljetek Isten ellen gonoszat!«

75:7  Mert nem jön szabadulás sem napkeletről, sem napnyugatról, sem a puszta hegyek felől.

75:8  Mert Isten a bíró: az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.

75:9  Mert serleg van az Úr kezében, teletöltve színtiszta borral. Tölt belőle mindenfelé; Még a seprőjét is inni fogják, issza majd minden bűnös a földön.

75:10  Én pedig hirdetem ezt mindenkor, énekelek Jákob Istenének.

75:11  A pöffeszkedő bűnösöket összetöröm, s az igazakat fölmagasztalom.

Chapter 76

76:1  A karvezetőnek. Hárfára. Ászáf zsoltára. Ének.

76:2  Ismeretes Júdában Isten, nagy a neve Izraelben.

76:3  Sálemben van sátra, és a Sionon van lakása.

76:4  Ott törte össze a villogó nyilakat, a pajzsot, kardot és a harci eszközöket.

76:5  Ragyogsz, te Fölséges, a pusztító hegyekről.

76:6  Kifosztották a büszke szívűeket, álomba merültek, kezüket sem találták az erős férfiak.

76:7  Feddésedtől, Jákob Istene, megdermedt a ló és a szekér.

76:8  Rettenetes vagy te, ki állhat ellened, ha felgerjed haragod?

76:9  A mennyből hallattad ítéletedet; Megrendült és elcsöndesedett a föld,

76:10  amikor Isten ítéletre kelt, hogy megszabadítson minden szelídet a földön.

76:11  Mert még az ember haragja is téged dicsőít, s ünnepnapot ülnek neked, akik megmenekültek haragodtól.

76:12  Tegyetek fogadalmat és rójátok le az Úr Istennek; Mind, aki körülötte van, ajándékot vigyen a Rettenetesnek,

76:13  aki megtöri a fejedelmek gőgjét, aki rettenetes a föld királyai számára!

Chapter 77

77:1  A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.

77:2  Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.

77:3  Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.

77:4  Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.

77:5  Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.

77:6  A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.

77:7  Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.

77:8  Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?

77:9  Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?

77:10  Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?

77:11  Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«

77:12  Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,

77:13  Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.

77:14  Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?

77:15  Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.

77:16  Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.

77:17  Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.

77:18  A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.

77:19  Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.

77:20  Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.

77:21  Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.

Chapter 78

78:1  Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára.

78:2  Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.

78:3  Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk,

78:4  nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.

78:5  Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat,

78:6  hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,

78:7  hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék!

78:8  Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.

78:9  Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak.

78:10  Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni.

78:11  Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.

78:12  Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.

78:13  Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.

78:14  Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében.

78:15  Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket.

78:16  Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet.

78:17  Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.

78:18  Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek,

78:19  s így beszéltek Isten ellen: »Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«

78:20  Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. »De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?«

78:21  Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre,

78:22  mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.

78:23  Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.

78:24  Ennivalóként mannát hullatott nekik, és a mennyből adott nekik kenyeret:

78:25  angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót.

78:26  Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.

78:27  Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:

78:28  hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré.

78:29  Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak.

78:30  De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel,

78:31  amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.

78:32  Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.

78:33  Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.

78:34  Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.

78:35  Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk.

78:36  Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,

78:37  mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez.

78:38  De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.

78:39  Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.

78:40  Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban!

78:41  Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen.

78:42  Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.

78:43  Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején.

78:44  Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat.

78:45  Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk.

78:46  Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.

78:47  Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel.

78:48  Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek.

78:49  Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását.

78:50  Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek.

78:51  Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban.

78:52  Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában.

78:53  Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el.

78:54  Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.

78:55  Kiűzte előlük a nemzeteket, mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot, és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.

78:56  Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit.

78:57  Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj.

78:58  Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.

78:59  Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt.

78:60  Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott.

78:61  Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére.

78:62  Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.

78:63  Ifjaikat tűz emésztette meg, szűzeiket senki sem jegyezte el.

78:64  Papjaik kard által estek el, özvegyeiket senki sem siratta.

78:65  Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó, mint a hős, aki mámoros a bortól.

78:66  Visszaverte ellenségeit, örök gyalázatot hozott rájuk.

78:67  Ám József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki,

78:68  hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.

78:69  Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.

78:70  Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, elhozta őt a juhnyájaktól,

78:71  elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt.

78:72  Ő tiszta lélekkel legeltette, bölcs kézzel vezette őket.

Chapter 79

79:1  Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.

79:2  Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak.

79:3  Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket.

79:4  Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak.

79:5  Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz?

79:6  A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet.

79:7  Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét!

79:8  Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk.

79:9  Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért!

79:10  Miért mondják a pogányok között: »Hol van az ő Istenük?« Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása.

79:11  Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat.

79:12  Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram.

79:13  Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!

Chapter 80

80:1  A karvezetőnek. »A törvény lilioma« szerint. Ászáf zsoltára.

80:2  Figyelj ránk, Izrael pásztora, aki Józsefet nyájként vezérled! Aki a kerubok felett trónolsz, ragyogj fel

80:3  Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Ébreszd fel hatalmadat és jöjj, szabadíts meg minket!

80:4  Isten, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk!

80:5  Uram, seregek Istene, meddig haragszol még néped könyörgése ellenére?

80:6  Könnyek kenyerével etetsz minket és bőséggel adod nekünk italul a könnyet.

80:7  Civódás tárgyává tettél szomszédaink előtt, s ellenségeink gúnyolnak minket.

80:8  Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk!

80:9  Egyiptomból hoztad ki e szőlőtőt, nemzeteket űztél el és elültetted őt.

80:10  Utat egyengettél előtte, elültetted gyökereit, s betöltötte a földet.

80:11  Árnyéka elborította a hegyeket, vesszői az Isten cédrusfáit.

80:12  Kiterjesztette indáit a tengerig, hajtásait a folyamig.

80:13  Miért rontottad le kerítését, hogy szaggassák mind, akik elmennek mellette?

80:14  Pusztítja az erdei vadkan és lelegeli a mezei vad.

80:15  Seregek Istene, fordulj vissza hozzánk! Tekints le az égből, hogy meglásd és meglátogasd e szőlőt!

80:16  Oltalmazd, amit jobbod ültetett, s az emberfiát, akit magadnak naggyá neveltél.

80:17  Tűzzel égették, feldúlták, vesszenek el arcod feddésétől!

80:18  Legyen kezed jobbodnak férfián, az emberfián, akit magadnak naggyá neveltél.

80:19  Nem távozunk el tőled, te éltetsz minket és mi segítségül hívjuk nevedet.

80:20  Uram, seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk.

Chapter 81

81:1  A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Ászáftól.

81:2  Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, ujjongjatok Jákob Istenének.

81:3  Kezdjetek énekelni és szóljon a dob, a szép hangú lant és a hárfa.

81:4  Fújjátok a harsonát újholdkor, és holdtöltekor, ünnepünk napján.

81:5  Ez Izrael törvénye, Jákob Istenének parancsa.

81:6  Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek, amikor kivonult Egyiptom földjéről. Ismeretlen beszédet hallottam:

81:7  »Megszabadítottam hátát a tehertől, kezét a rabszolgakosártól.

81:8  Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak, meghallgattalak a fergeteg rejtekéből, a Meriba vizénél próbára tettelek.

81:9  Halljad, én népem, hadd intselek! Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!

81:10  Ne legyen más isten közötted, ne imádj idegen istent!

81:11  Mert én vagyok a te Urad, Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről: nyisd ki szádat és én megtöltöm.

81:12  De népem nem hallgatott szavamra, s Izrael nem figyelt rám.

81:13  Ezért ráhagytam őket szívük keménységére, hadd menjenek a saját fejük után.

81:14  Ha népem rám hallgatott volna, ha Izrael az én útjaimon járt volna,

81:15  rögtön megaláztam volna ellenségeit, s üldözőire vetettem volna kezemet.

81:16  Hízelegnének neki az Úr ellenségei, s idejük örökké tartana.

81:17  Táplálnám őket a búza javával, és jóltartanám mézzel a kősziklából.«

Chapter 82

82:1  Ászáf zsoltára. Áll az Isten az istenek gyülekezetében, s ítélkezik az isteneken:

82:2  »Meddig ítéltek még hamisan, és meddig vagytok tekintettel a gonoszok személyére?

82:3  Szolgáltassatok igazságot a szűkölködőnek s az árvának, juttassátok jogához a nyomorultat és a szegényt!

82:4  Szabadítsátok meg a szegényt és a szűkölködőt mentsétek ki a gonoszok kezéből!«

82:5  De ők sem nem tudnak, sem nem értenek, sötétben járnak; Mind meginognak ezért a föld alapjai.

82:6  Én azt mondtam: »Ti istenek vagytok, mindnyájan a Fölséges fiai.«

82:7  De meghaltok, mint más ember, elhullotok, mint akármelyik főember.

82:8  Kelj fel, Isten! Ítéld meg a földet, mert a te örökséged minden nemzet.

Chapter 83

83:1  Ászáf éneke. Zsoltár.

83:2  Istenem ne maradj néma, ne hallgass és ne légy tétlen, Istenem!

83:3  Mert ellenségeid íme, háborognak, és gyűlölőid fölemelték fejüket.

83:4  Néped ellen álnok tervet szőnek, ármánykodnak szentjeid ellen.

83:5  Így szólnak: »Gyertek, irtsuk ki őket a nemzetek közül, hogy ne is emlegessék többé Izrael nevét!«

83:6  Bizony, megegyeztek közös akarattal, egymással szövetségre léptek ellened:

83:7  Edom sátrai és az izmaeliták, Moáb és az agariták,

83:8  Gebál, Ammon és Amalek, Filisztea Tírusz lakóival.

83:9  Asszúr is szövetkezett velük, segítői lettek Lót fiainak.

83:10  Tégy velük, mint Mádiánnal és Siserával, mint Jábinnal Kíson patakjánál,

83:11  akik Endornál elvesztek, s hasonlókká lettek a föld sarához.

83:12  Tégy fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel, mint Zebahhal és Calmunnával, minden fejedelmükkel,

83:13  akik így szóltak: »Foglaljuk el örökségül Isten földjét!«

83:14  Én Istenem, tedd őket olyanokká, mint a porfelhő, s amilyen a pelyva a szél előtt!

83:15  Mint a tűz, amely megemészti az erdőt, és mint a láng, amely felperzseli a hegyeket,

83:16  úgy kergesd meg őket fergetegeddel, és rémítsd meg őket viharoddal.

83:17  Töltsd el arcukat gyalázattal, hogy keressék, Uram, nevedet!

83:18  Szégyenüljenek meg és zavarodjanak össze örökre, zavarodjanak össze és pusztuljanak;

83:19  Hadd tudják meg, hogy Úrnak hívnak téged: te vagy az egyetlen Fölség az egész földön.

Chapter 84

84:1  A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Kóré fiainak zsoltára.

84:2  Milyen kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura!

84:3  Sóvárogva vágyakozik lelkem az Úr udvaraiba. Szívem és testem ujjong az élő Isten után.

84:4  Hiszen a veréb házat talál magának, a gerlice fészket, ahová fiait helyezze: a te oltáraidnál, seregek Ura, én királyom és én Istenem!

84:5  Milyen boldogok, Uram, akik házadban lakhatnak: magasztalhatnak téged örökkön örökké!

84:6  Boldog az az ember, akit te segítesz, akinek szíve zarándokútra készül.

84:7  Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt, és a korai eső is áldásodba öltözteti.

84:8  Erősségről erősségre mennek, mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon.

84:9  Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat, vedd füledbe, Jákob Istene!

84:10  Oltalmazó Istenünk, tekints ide, nézz fölkentednek arcára!

84:11  Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint más helyen ezer. Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában, mint a gonoszok sátraiban lakni.

84:12  Mert nap és védőpajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsőséget ad az Úr,

84:13  nem vonja meg javait azoktól, akik ártatlanságban járnak. Seregek Ura, boldog az az ember, aki tebenned bízik!

Chapter 85

85:1  A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.

85:2  Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának.

85:3  Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét.

85:4  Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét.

85:5  Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat!

85:6  Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre?

85:7  Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned?

85:8  Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk.

85:9  Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben.

85:10  Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban.

85:11  Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke.

85:12  Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből.

85:13  Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét.

85:14  Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit.

Chapter 86

86:1  Dávid imádsága. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, hallgass meg, mert nyomorult és szegény vagyok.

86:2  Őrizd meg életem, mert kedves vagyok előtted; Mentsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik.

86:3  Könyörülj rajtam, Uram, mert hozzád kiáltok egész nap!

86:4  Örvendeztesd meg szolgádat, mert hozzád emelem, Uram, lelkemet.

86:5  Mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd, nagy irgalmú mindazokhoz, akik téged segítségül hívnak.

86:6  Figyelj, Uram, imádságomra, hallgass könyörgésem szavára!

86:7  Hozzád kiáltok szorongatásom idején, mert te meghallgatsz engem.

86:8  Uram, nincs az istenek közt tehozzád hasonló, semmi sem fogható a te műveidhez.

86:9  A nemzetek, amelyeket alkottál, mindnyájan eljönnek, leborulnak előtted, Uram és dicsőítik nevedet,

86:10  mert nagy vagy te és csodákat művelsz: egyedül te vagy Isten.

86:11  Uram, vezess engem utadon, hogy igazságodban járjak; Szívemet tedd egyszerűvé, hogy félje nevedet.

86:12  Teljes szívemből dicsérlek, Uram, én Istenem, és mindörökké magasztalom nevedet,

86:13  mert nagy a te irgalmad irántam, kiragadtad lelkemet az alvilág mélyéből.

86:14  Isten, gonoszok keltek fel ellenem és erőszakosak serege tör életemre, és nem vesznek figyelembe téged.

86:15  De te, Uram, könyörületes és irgalmas Isten vagy, türelmes, nagy irgalmú és igaz.

86:16  Tekints rám, könyörülj rajtam, add szolgádnak erődet, szabadítsd meg szolgálód fiát.

86:17  Add jelét rajtam jóságodnak, hogy gyűlölőim lássák, és szégyent valljanak, minthogy te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.

Chapter 87

87:1  Kóré fiainak zsoltára. Ének. Szent hegyeken vetette meg alapjait,

87:2  jobban szereti Sion kapuit az Úr, mint Jákob többi hajlékát.

87:3  Dicsőséges dolgokat mond rólad, Isten városa!

87:4  Ráhábot és Babilont azok között említem, akik ismernek engem; Íme Filisztea, Tírusz és Etiópia népe: mind ott született.

87:5  Sionról mondják majd: »Ez is, az is ott született, és maga a Fölséges erősíti meg.«

87:6  Bejegyzi majd az Úr, a népek könyvébe: »Ezek itt születtek.«

87:7  Körtáncban fogják majd énekelni: »Minden forrásom tebenned fakad.«

Chapter 88

88:1  Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.

88:2  Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.

88:3  Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.

88:4  Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.

88:5  A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.

88:6  A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.

88:7  Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.

88:8  Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.

88:9  Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.

88:10  Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:

88:11  Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?

88:12  Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?

88:13  Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?

88:14  Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.

88:15  Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?

88:16  Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.

88:17  Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.

88:18  Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.

88:19  Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.

Chapter 89

89:1  Maszkíl az ezrahita Etántól.

89:2  Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.

89:3  Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom« – hűséged szilárdan áll a mennyekben. –

89:4  »Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

89:5  örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«

89:6  Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek.

89:7  Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?

89:8  Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.

89:9  Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.

89:10  Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg.

89:11  Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.

89:12  Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.

89:13  Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.

89:14  Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas.

89:15  Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted.

89:16  Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.

89:17  Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban.

89:18  Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket.

89:19  Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk.

89:20  Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: »Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat.

89:21  Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal.

89:22  Vele lesz erős kezem, és karom megerősíti őt.

89:23  Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia.

89:24  Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom.

89:25  Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben.

89:26  Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre.

89:27  Így szól majd hozzám: ‘Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!’

89:28  S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között.

89:29  Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad.

89:30  Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll.

89:31  De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint,

89:32  ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik:

89:33  vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket.

89:34  De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.

89:35  Nem töröm meg szövetségemet, s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.

89:36  Megesküdtem egyszer szentségemre: nem hazudom Dávidnak,

89:37  örökké tart nemzetsége, és mint a nap, színem előtt a trónja,

89:38  megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú.«

89:39  Te őt mégis elvetetted s megutáltad, haragra gerjedtél fölkented ellen;

89:40  Felbontottad szolgád szövetségét, földig aláztad szent koronáját.

89:41  Lerontottad minden kőfalát, romhalmazzá tetted bástyáit.

89:42  Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak, szomszédai gyalázata lett.

89:43  Fölemelted elnyomóinak jobb kezét, megörvendeztetted ellenségeit.

89:44  Kardja élét elvetted és nem segítetted meg őt a harcban.

89:45  Véget vetettél tündöklésének, trónját a földre döntötted.

89:46  Megrövidítetted ifjúságát, gyalázatba borítottad őt.

89:47  Meddig fordulsz még el teljesen, Uram, meddig ég még haragod, mint a tűz?

89:48  Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem! Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?

89:49  Ki az az ember, aki él, s halált nem látna, s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?

89:50  Hol van, Uram, hajdani irgalmad, amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?

89:51  Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról, amelyet keblemben hordok sok nemzettől,

89:52  amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram, és gyalázzák fölkented lépteit.

89:53  Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen! Ámen!

Chapter 90

90:1  Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre.

90:2  Mielőtt a hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!

90:3  Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: »Térjetek oda vissza, emberek fiai.«

90:4  Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka.

90:5  Elragadod őket, olyanok mint az álom,

90:6  mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad.

90:7  Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod.

90:8  Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé.

90:9  Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük.

90:10  Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk.

90:11  Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat?

90:12  Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket.

90:13  Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz.

90:14  Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben.

90:15  Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.

90:16  Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon.

90:17  Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!

Chapter 91

91:1  Aki a Fölségesnek oltalmában lakik, a Mindenható árnyékában nyugszik,

91:2  azt mondja az Úrnak: »Te vagy az én oltalmazóm és erősségem, Istenem, akiben bizakodom.«

91:3  Mert ő megment engem a vadászok tőrétől, a súlyos veszélytől.

91:4  Szárnyával árnyékot borít rád, és tollai alatt menedékre találsz; Pajzs és páncél az ő hűsége,

91:5  nem kell félned az éjszaka rémeitől, a nappal repülő nyíltól,

91:6  a sötétben látogató járványtól, a délben pusztító ragálytól.

91:7  Ezren essenek el bár oldalad mellől és tízezren jobbod felől, hozzád semmi sem közeledik.

91:8  Sőt saját szemeddel fogod nézni, meglátod a gonoszok bűnhődését.

91:9  Mert te vagy, Uram, menedékem! Ha a Fölségest választottad oltalmadnak,

91:10  balszerencse nem ér téged, csapás nem jut sátrad közelébe.

91:11  Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek.

91:12  Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.

91:13  Áspiskígyón és viperán fogsz járni, eltiprod az oroszlánt és a sárkányt.

91:14  Mivel bennem bízik, megszabadítom, oltalma leszek, mert ismeri nevemet.

91:15  Ha kiált hozzám, meghallgatom, a szorongatás idején vele leszek, megmentem és megdicsőítem.

91:16  Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatom neki üdvösségemet.

Chapter 92

92:1  Zsoltár. Ének. Szombatnapra.

92:2  Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni,

92:3  hirdetni reggelenként kegyelmedet, éjjelente hűségedet

92:4  tízhúrú hárfával, énekszóval, lanttal.

92:5  Mert tetteiddel megörvendeztettél, Uram, s ujjongok kezed műveinek.

92:6  Milyen nagyok, Uram, műveid, milyen mélységesek gondolataid!

92:7  De az oktalan ember nem ismeri, s az esztelen nem érti ezt meg.

92:8  Amikor elburjánzanak, mint a fű, a bűnösök, és virágzásnak indulnak, akik gonoszt cselekszenek, s ez pusztulásukra lesz örökkön örökre.

92:9  De te, Uram, fölséges vagy örökké!

92:10  Mert íme, Uram, a te ellenségeid, a te ellenfeleid elvesznek, és akik gonoszat tesznek, mind szétszóródnak.

92:11  De engem erőssé teszel, mint a bivalyt, s gazdagon elárasztasz olajjal.

92:12  Szemem lenézi majd ellenségeimet, és gonosz támadóimról hallani fog fülem.

92:13  Az igaz virul majd, mint a pálma, és terebélyesedik, mint a Libanon cédrusa.

92:14  Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk udvaraiban virulnak.

92:15  Még késő öregségükben is gyümölcsöt hoznak, bőven teremnek és jól érzik magukat,

92:16  hirdetve, hogy igazságos az Úr, az én menedékem, és nincs igazságtalanság benne.

Chapter 93

93:1  Király lett az Úr! Fölségbe öltözött, felöltözött az Úr, erővel övezte fel magát. Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék.

93:2  Trónod kezdet óta szilárd, te öröktől fogva vagy.

93:3  Emelkednek a folyóvizek, Uram, emelkedik a folyóvizek hangja, emelkedik a folyóvizek zúgása.

93:4  De a nagy vizek zúgásánál, a tenger hatalmas hullámainál is hatalmasabb az Úr a magasságban.

93:5  Törvényeid igen megszilárdultak, szentség illeti házadat, Uram, örök időkre.

Chapter 94

94:1  Uram, bosszúállás Istene, bosszúállás Istene, jelenj meg!

94:2  Kelj fel, ó föld bírája, fizess meg a kevélyeknek!

94:3  Meddig fognak, Uram, a bűnösök, meddig fognak még a bűnösök dicsekedni?

94:4  Fecsegnek, vakmerően gonoszságot beszélnek és kérkednek mind a gonosztevők.

94:5  Népedet, Uram, elnyomják, örökségedet sanyargatják.

94:6  Meggyilkolják az özvegyet s a jövevényt, lemészárolják az árvákat.

94:7  Azt mondják: »Nem látja ezt az Úr, Nem veszi észre Jákob Istene.«

94:8  Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek, ostobák mikor tértek észhez?

94:9  A fül plántálója ne hallana, s a szem alkotója ne látna?

94:10  Ne büntetne, aki dorgálja a népeket, aki tudományra tanítja az embert?

94:11  Ismeri az Úr az emberek gondolatait és tudja, hogy hiábavalók.

94:12  Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram, és megtanítasz törvényedre,

94:13  hogy megóvd őt a gonosz napoktól, amíg a bűnös számára a verem el nem készül.

94:14  Mert nem taszítja el népét az Úr, és nem hagyja el örökségét.

94:15  Mert az ítélkezés visszatér az igazsághoz, és követik mind az igazszívűek.

94:16  Ki kel fel értem a gonoszok ellen, ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?

94:17  Ha az Úr nem nyújtott volna segítséget, már-már a némaság helyén lakoznék a lelkem.

94:18  Ha azt mondtam: »Inog a lábam«, megsegített a te irgalmad, Uram.

94:19  Bármilyen sok fájdalmam volt szívemben, vigasztalásaid felvidítottak engem.

94:20  Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének, amely nyomorúságot szerez a törvény ellenére?

94:21  Az igaz életére leskelődnek ők, s elítélik az ártatlan vért.

94:22  De nekem oltalmam lett az Úr, és menedékem sziklája az én Istenem;

94:23  Ő megtorolja rajtuk hamisságukat, saját gonoszságukkal semmisíti meg őket; Megsemmisíti őket az Úr, a mi Istenünk.

Chapter 95

95:1  Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek.

95:2  Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.

95:3  Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen.

95:4  Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa.

95:5  Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet.

95:6  Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!

95:7  Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk.

95:8  Ma, ha szavát meghalljátok: »Ne keményítsétek meg szíveteket,

95:9  Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet.

95:10  Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez.

95:11  Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!«

Chapter 96

96:1  Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek!

96:2  Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását!

96:3  Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek!

96:4  Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb.

96:5  Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott.

96:6  Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom.

96:7  Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát.

96:8  Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba.

96:9  Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld!

96:10  Hirdessétek a nemzetek közt: »Király az Úr!« Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket.

96:11  Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt;

96:12  Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája

96:13  az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Chapter 97

97:1  Király az Úr! Ujjongjon a föld, örvendezzék a temérdek sziget!

97:2  Felhő és homály van körülötte, igazság és jog trónjának alapja.

97:3  Tűz halad előtte, s körös-körül felperzseli ellenségeit.

97:4  Villámai beragyogják a föld kerekségét, láttára megrendül a föld.

97:5  Viaszként olvadoznak a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt.

97:6  Az egek hirdetik igazságát, minden nemzet látja dicsőségét.

97:7  Jussanak szégyenbe mindazok, akik faragott képeket imádnak, és bálványaikkal kérkednek. Imádjátok őt, angyalai mind!

97:8  Hallja ezt Sion és örvendezik, és ujjonganak Júda leányai ítéleteiden, Uram.

97:9  Mert te vagy, Uram, a legfölségesebb az egész földön, messze magasan állsz minden isten fölött.

97:10  Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosszat; szentjeinek lelkét megőrzi, a gonoszok kezéből megszabadítja őket.

97:11  Világosság támad az igaznak, s öröm az igazszívűeknek.

97:12  Örvendezzetek, igazak, az Úrban, és dicsérjétek szent emlékezetét!

Chapter 98

98:1  Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja.

98:2  Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt.

98:3  Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását.

98:4  Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek!

98:5  Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával;

98:6  Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt!

98:7  Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói.

98:8  Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak

98:9  az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

Chapter 99

99:1  Dávid zsoltára. Király az Úr! Reszkessenek a népek; A kerubok fölött trónol, rettegjen a föld!

99:2  Nagy az Úr a Sionon, fölséges minden nép felett.

99:3  Magasztalják nagy és félelmetes nevedet, mert szentséges.

99:4  A nagy király az igazságot szereti: te rendeltél egyenességet, te szereztél Jákobban törvényt és igazságot.

99:5  Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, boruljatok le lábának zsámolya előtt, mert szentséges ő!

99:6  Papjai közt volt Mózes és Áron, és Sámuel azok között, akik segítségül hívták a nevét. Segítségül hívták az Urat, és meghallgatta őket,

99:7  a felhőoszlopból szólt hozzájuk. Ők megtartották rendeleteit, s a törvényt, amelyet adott nekik.

99:8  Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket; Kegyes voltál hozzájuk, Isten, bár megbüntetted minden vétküket.

99:9  Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, boruljatok le szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk!

Chapter 100

100:1  Zsoltár. Hálaadásra.

100:2  Ujjongjatok Istennek, minden földek, örvendezve szolgáljátok az Urat, járuljatok eléje lelkendezve!

100:3  Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten: ő alkotott minket és az övéi vagyunk az ő népe s az ő legelőjének nyája.

100:4  Lépjetek be kapuiba hálaadással, udvaraiba magasztalással. áldjátok őt, dicsérjétek nevét.

100:5  Mert jó az Úr; Örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.

Chapter 101

101:1  Dávid zsoltára. Kegyelemről s igazságról énekelek, neked zengek zsoltárt, Uram.

101:2  Vigyázok, hogy utam szeplőtelen legyen, mikor látogatsz meg engem? Ártatlan szívvel járok házam belsejében.

101:3  Szemem elé nem állítok igazságtalan dolgot. A törvényszegőt gyűlölöm, nincs köze hozzám.

101:4  A gonosz szív távol legyen tőlem, az álnokságot nem ismerem.

101:5  Aki titokban rágalmazza felebarátját, azt elnémítom; akinek szeme kevély és szíve felfuvalkodott, azt nem szenvedhetem.

101:6  Szemem felkutatja az igazakat az országban, hogy nálam lakjanak; aki szeplőtelen úton jár, csak az szolgálhat nekem.

101:7  Nem lakhat házam belsejében, aki kevélyen cselekszik; aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt.

101:8  Reggelenként kiirtom az ország minden bűnösét, hogy kigyomláljak az Úr városából minden gonosztevőt.

Chapter 102

102:1  A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.

102:2  Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.

102:3  Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.

102:4  Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.

102:5  A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.

102:6  Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.

102:7  A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.

102:8  Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.

102:9  Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.

102:10  Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat

102:11  haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.

102:12  Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.

102:13  De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.

102:14  Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!

102:15  Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.

102:16  De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.

102:17  Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.

102:18  Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.

102:19  Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.

102:20  Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,

102:21  hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;

102:22  Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,

102:23  amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.

102:24  Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:

102:25  »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.

102:26  Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.

102:27  Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.

102:28  Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.

102:29  Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«

Chapter 103

103:1  Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét.

103:2  Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit.

103:3  Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet;

103:4  Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged.

103:5  Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod.

103:6  Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.

103:7  Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit.

103:8  Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú.

103:9  Nem tartja meg haragját mindvégig, és nem fenyeget örökké.

103:10  Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért.

103:11  Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik.

103:12  Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.

103:13  Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.

103:14  Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk.

103:15  Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága,

103:16  de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik.

103:17  De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit,

103:18  akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait.

103:19  Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik.

103:20  Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok.

103:21  Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek.

103:22  Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!

Chapter 104

104:1  Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,

104:2  a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,

104:3  és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.

104:4  Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.

104:5  Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.

104:6  Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.

104:7  De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.

104:8  A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.

104:9  Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.

104:10  A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.

104:11  Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.

104:12  Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.

104:13  Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.

104:14  Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,

104:15  és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.

104:16  Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.

104:17  Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.

104:18  A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.

104:19  Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.

104:20  Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,

104:21  prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.

104:22  Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.

104:23  Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.

104:24  Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.

104:25  Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.

104:26  Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.

104:27  Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.

104:28  Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.

104:29  De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.

104:30  Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.

104:31  Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,

104:32  akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.

104:33  Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.

104:34  Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.

104:35  Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!

Chapter 105

105:1  ALLELUJA! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit!

105:2  Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét.

105:3  Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik.

105:4  Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát.

105:5  Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről,

105:6  ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai.

105:7  Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik.

105:8  Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott,

105:9  arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak.

105:10  Amit Jákobnak törvényül hagyott, örök szövetségül Izraelnek,

105:11  mondván: »Neked adom Kánaán földjét, mint kötéllel kimért örökségteket.«

105:12  Pedig csekély számmal voltak igen kevesen és jövevények azon a földön,

105:13  és nemzettől nemzethez vándoroltak, egyik országból a másikba.

105:14  Nem engedte, hogy bárki is ártson nekik, sőt királyokat fenyített meg miattuk:

105:15  »Fölkentjeimhez ne nyúljatok, ne bántsátok prófétáimat!«

105:16  Amikor éhséget bocsátott az országra, s összetörte kenyértartó botjukat.

105:17  Elküldött előttük egy férfit, rabszolgának adták el Józsefet.

105:18  Béklyóba szorították lábát, vas került a nyakára,

105:19  amíg szava be nem teljesedett: az Úr igéje ugyanis igazolta őt.

105:20  A király elküldött és megszabadíttatta, a népek fejedelme szabadon engedte;

105:21  Háza urává tette őt és minden jószágának parancsolójává,

105:22  hogy főembereit tetszése szerint kormányozza, és bölcsességre tanítsa véneit.

105:23  Erre Izrael Egyiptomba költözött, és Jákob jövevény lett Kám földjén.

105:24  Nagyon elszaporította népét az Úr, erősebbé tette ellenségeinél.

105:25  Majd megváltoztatta azok szívét, úgyhogy meggyűlölték népét, szolgáival álnokul bántak.

105:26  Erre elküldte szolgáját, Mózest és Áront, a választottját,

105:27  és végbevitette velük beszédes jeleit és csodatetteit Kám földjén.

105:28  Sötétséget küldött és homályt támasztott, mert lázongtak szava ellen.

105:29  Vizüket vérré változtatta, halaikat megölte.

105:30  Földjük békákat ontott királyaik szobáira.

105:31  Szavára legyek támadtak, szúnyogok lepték el egész határukat.

105:32  Esőjüket jégesővé tette, égő tüzet bocsátott földjükre.

105:33  Elverte szőlőjüket, fügefáikat, összetörte földjükön a fákat.

105:34  Szavára szöcskék nyüzsögtek, és megszámlálhatatlan vándorsáska,

105:35  és megemésztett földjükön minden növényt, megette földjük minden gyümölcsét.

105:36  Megölte országuk minden elsőszülöttét, erejük minden zsengéjét.

105:37  Aztán kivezette őket ezüsttel-arannyal megrakottan, törzseikben senki sem volt beteg.

105:38  Egyiptom örült, hogy kivonultak, mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem.

105:39  Oltalmukra felhőt terjesztett föléjük és tűzzel világított nekik éjszaka.

105:40  Kérésükre fürjek jöttek, és mennyei kenyérrel lakatta jól őket.

105:41  Megnyitotta a sziklát és vizek fakadtak, folyók eredtek a sivatagban.

105:42  Mert megemlékezett szent szaváról, amelyet szolgájához, Ábrahámhoz intézett.

105:43  Kivezette népét ujjongásban, választottait vigasságban.

105:44  Nekik adta a nemzetek országait, elfoglalták a népek tulajdonát,

105:45  hogy megtartsák rendeleteit, és kövessék törvényeit. Alleluja!

Chapter 106

106:1  ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

106:2  Ki tudná elmondani az Úr nagy tetteit, ki tudná elbeszélni minden dicső művét?

106:3  Boldogok, akik megtartják a törvényt, és mindenkor az igazat cselekszik!

106:4  Gondolj ránk, Uram, néped iránti jókedvvel, látogass meg minket szabadításoddal,

106:5  hadd lássuk választottaid jólétét, hadd örvendjünk nemzeted örömének, hadd dicsekedjünk örökségeddel.

106:6  Vétkeztünk, mint ahogy atyáink, igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot követtünk el.

106:7  Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem fogták fel nagy irgalmadat, lázadoztak, amikor a tengerhez, a Vörös-tengerhez jutottak.

106:8  De ő megmentette őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát.

106:9  Megfenyegette a Vörös-tengert és az kiszáradt, és mint valami sivatagban, átvezette őket a mélységek között.

106:10  Megmentette őket gyűlölőik kezéből, ellenségeik kezéből megszabadította őket.

106:11  Víz borította el szorongatóikat, egy sem maradt életben közülük.

106:12  Ekkor hittek szavainak, és dicséretére éneket zengtek.

106:13  De csakhamar elfeledték tetteit, és nem bíztak terveiben,

106:14  hanem heves kívánságra gerjedtek a sivatagban, és megkísértették Istent a pusztában.

106:15  Ő teljesítette kérésüket, csömörlésig jóllakatta őket.

106:16  Majd irigykedtek a táborban Mózesre, és Áronra, az Úr szentjére.

106:17  Erre megnyílt a föld, elnyelte Dátánt, s elborította Abiron csoportját.

106:18  Tűz gyulladt fel gyülekezetükben, láng égette el a bűnösöket.

106:19  A Hórebnél borjút készítettek, és az öntött képet imádták.

106:20  Dicsőségüket fölcserélték a füvet evő bika képével.

106:21  Elfeledték Istent, aki megszabadította őket, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban,

106:22  csodákat Kám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös-tengeren.

106:23  El is határozta volna, hogy elpusztítja őket, ha választottja, Mózes, nem állt volna résen, hogy elhárítsa haragját, nehogy megsemmisítse őket.

106:24  Semmire sem becsülték az óhajtott földet, nem hittek ígéretének.

106:25  Zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Úr szavára.

106:26  Erre ő fölemelte kezét ellenük, hogy lesújtson rájuk a sivatagban,

106:27  s a nemzetek közé szórja utódaikat, és elszélessze őket az országokban.

106:28  Majd Baál-Peorhoz pártoltak, és holt bálványoknak bemutatott áldozatokat ettek.

106:29  Cselekedeteikkel haragra ingerelték őt, és romlás tört rájuk.

106:30  De Fineesz előállt, ítéletet tartott, és a csapásnak vége lett.

106:31  Ezt ő érdeméül számította be neki, nemzedékről nemzedékre, örökre.

106:32  Majd Meriba vizeinél ingerelték haragra, és miattuk Mózes is bajba jutott,

106:33  mert elkeserítették lelkét, s ő meggondolatlanul beszélt szájával.

106:34  Nem irtották ki azokat a nemzeteket, amelyeket az Úr mondott nekik.

106:35  Sőt a nemzetek közé vegyültek, eltanulták cselekedeteiket,

106:36  bálványaiknak szolgáltak, s ez vesztükre lett.

106:37  Feláldozták fiaikat és leányaikat a gonosz szellemeknek.

106:38  Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket Kánaán bálványainak áldoztak. Megfertőzték a vérrel az országot,

106:39  tisztátalanná lettek cselekedeteikben, paráznákká tetteikben.

106:40  Ekkor az Úr haragra gerjedt népe ellen, és megutálta örökségét.

106:41  A nemzetek kezébe adta őket, és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

106:42  Ellenségeik sanyargatták őket, s ők megaláztatást szenvedtek kezük alatt.

106:43  Gyakran megszabadította őket, de ők csak ingerelték szándékaikkal, s elmerültek gonoszságukban.

106:44  De ő meglátta, amikor nyomorogtak, és meghallgatta kiáltásukat.

106:45  Megemlékezett szövetségéről, és nagy irgalmában megszánta őket.

106:46  Irgalmat szerzett nekik mindazoknál, akik fogságba hurcolták őket.

106:47  Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts össze minket a nemzetek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsekedhessünk dicséreteddel.

106:48  Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökre! És mondja az egész nép: »Ámen! Ámen!«

Chapter 107

107:1  ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

107:2  Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, akiket megszabadított az ellenség kezéből,

107:3  s egybegyűjtött az országokból, napkeletről és nyugatról, északról és délről.

107:4  Kietlen pusztában bolyongtak, nem találtak utat lakott város felé.

107:5  Éhséget és szomjúságot szenvedtek, a lélek elepedt bennük.

107:6  De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.

107:7  Ráterelte őket a helyes útra, és lakott városhoz jutottak.

107:8  Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,

107:9  mert a szomjazók elteltek és az éhezőket eltöltötte minden jóval.

107:10  Sötétségben, a halál árnyékában ültek, vasra verve, nyomorban,

107:11  mert ellene szegültek Isten szavának, és megvetették a Fölséges tanácsát.

107:12  Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket, elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.

107:13  De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.

107:14  Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából, és összetörte bilincseiket.

107:15  Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,

107:16  hogy összetörte az érckapukat, s összezúzta a vas-zárakat.

107:17  Balgaságba estek gonoszságuk útján, nyomorba jutottak hamisságuk miatt.

107:18  Minden étket megutált a lelkük, s a halál kapuihoz közeledtek.

107:19  De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.

107:20  Elküldte igéjét és meggyógyította őket, és kimentette őket a sírveremből.

107:21  Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,

107:22  mutassanak be neki hálaáldozatot, és hirdessék ujjongva tetteit.

107:23  Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek,

107:24  látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel.

107:25  Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat.

107:26  Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; Kétségbeestek a veszedelemben.

107:27  Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett.

107:28  De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.

107:29  A szélvészt szellővé változtatta, és lecsendesedtek a habok.

107:30  És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.

107:31  Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért;

107:32  Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének tanácsában.

107:33  Folyóvizeket tett pusztasággá, vízforrásokat sivataggá,

107:34  termékeny földet szikes pusztává lakóinak gonoszsága miatt.

107:35  De tóvá változtatott sivatagot, és vizek forrásává olyan földet, amelyen víz nem volt.

107:36  Éhezőket telepített le ott és lakóhelyül várost építettek.

107:37  Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek, és bőséges termésre tettek szert.

107:38  Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak, s nagyszámú állatot adott nekik.

107:39  Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak a bajok és a fájdalmak súlya alatt.

107:40  Gyalázatot bocsátott az előkelőkre, és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.

107:41  De kisegítette az ínségből a szegényeket, és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.

107:42  Látják ezt az igazak és örvendeznek, és befogja száját minden gonoszság.

107:43  Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket, és megértené az Úr irgalmasságát?

Chapter 108

108:1  Ének. Dávid zsoltára.

108:2  Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem, énekelek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem!

108:3  Ébredjen a hárfa és a lant, hadd keltsem fel a hajnalt!

108:4  Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.

108:5  Mert irgalmad felér az egekig és hűséged a fellegekig.

108:6  Tedd, Isten, hogy dicséreted az egek fölé érjen, s az egész földön nyilvánuljon meg dicsőséged!

108:7  Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg engem!

108:8  Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem nektek Szukkót völgyét.

108:9  Enyém Gileád és enyém Manassze, Efraim az én fejem sisakja. Júda az én jogaram,

108:10  Moáb a tál, amelyben mosakszom; Edomra vetem sarumat, a filiszteusok barátaimmá lettek.«

108:11  Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?

108:12  Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?

108:13  Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,

108:14  de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.

Chapter 109

109:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten, akit dicsérek, ne hallgass,

109:2  mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem. Hazug nyelvvel beszélnek rólam,

109:3  és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem, ok nélkül támadnak rám.

109:4  Szeretetem jutalmául rágalmaznak, én pedig imádkozom.

109:5  Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel szeretetemért.

109:6  Rendelj bűnös embert ellene, és a vádló álljon jobbja felől.

109:7  Peréből ő kerüljön ki vesztesen, s imádsága is bűnné legyen.

109:8  Kevés legyen napjainak száma, és más foglalja el hivatalát.

109:9  Fiai legyenek árvákká és özveggyé a felesége.

109:10  Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai, s űzzék ki őket romos hajlékukból.

109:11  Uzsorás kutassa fel minden vagyonát, idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.

109:12  Ne akadjon, aki megsegítse, s árváin ne könyörüljön meg senki sem.

109:13  Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.

109:14  Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke, és ne töröltessék el anyjának bűne.

109:15  Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt, hogy emlékezetük is kivesszen a földről,

109:16  mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék. Üldözte a nyomorultat, a szegényt, s a megtört szívűt, hogy megölje őt.

109:17  Szerette az átkot: érje hát utol! Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!

109:18  Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát: hatoljon tehát belsejébe, mint a víz, és járja át olajként csontjait!

109:19  Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja, és mint az öv, amely mindenkor övezi.

109:20  Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól, azoké akik rosszat beszélnek ellenem!

109:21  Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.

109:22  Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben.

109:23  Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska.

109:24  Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt.

109:25  Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják.

109:26  Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban!

109:27  Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted.

109:28  Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád.

109:29  Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen.

109:30  Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt,

109:31  mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.

Chapter 110

110:1  Dávid zsoltára. Szólt az Úr az én Uramnak: »Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.«

110:2  Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid között!

110:3  Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében; A hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged.

110:4  Megesküdött az Úr és nem bánja meg: »Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.«

110:5  Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján.

110:6  Ítéletet tart a nemzetek között: halomba rakja a halottakat, fejeket zúz össze a széles földön.

110:7  Patakból iszik útközben, azért emeli magasra fejét.

Chapter 111

111:1  ALLELUJA! Hálát adok az Úrnak, teljes szívemből, az igazak tanácsában és a gyülekezetben.

111:2  Nagyok az Úr cselekedetei, kívánatosak mindenkinek, aki vágyik utánuk.

111:3  Fönségesség és ékesség az ő műve, és igazsága megmarad örökkön örökké.

111:4  Emléket állított csodáinak, irgalmas és kegyes Úr.

111:5  Enni adott az őt félőknek; Szövetségéről mindenkor megemlékezik.

111:6  Megmutatta népének hatalmas művei erejét, nekik adta a nemzetek örökségét;

111:7  Kezének műve igazmondás és igaz ítélet. Mind megbízhatók az ő rendelkezései;

111:8  Örökkön örökké szilárdan állnak, hűségben és igazságban születtek.

111:9  Megváltást küldött népének, örökre elrendelte szövetségét. Szent és félelmetes az ő neve.

111:10  A bölcsesség kezdete az Úr félelme, helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik; Dicsérete megmarad örökkön örökké.

Chapter 112

112:1  ALLELUJA! Boldog az az ember, aki az Urat féli, és nagy tetszését leli parancsaiban!

112:2  Utóda hatalmas lesz a földön, áldott lesz az igazak nemzedéke.

112:3  Dicsőség és gazdagság lesz házában, és igazsága mindörökre megmarad.

112:4  Világosságként ragyog fel a sötétségben az igazaknak az irgalmas, a kegyes, az igaz.

112:5  Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönt ad, aki a törvény szerint intézi dolgait,

112:6  mert az soha meg nem inog. Örökké emlékezetben marad az igaz,

112:7  rossz hírtől nem kell félnie. Erős a szíve, bízik az Úrban,

112:8  rendületlen a szíve, nem fél, amíg le nem nézheti ellenségeit.

112:9  Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.

112:10  Látja a bűnös és bosszankodik, fogát csikorgatja és emészti magát. A bűnösök kívánsága meghiúsul.

Chapter 113

113:1  ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat, ti szolgái, dicsérjétek az Úr nevét!

113:2  Áldott legyen az Úr neve most és mindörökké!

113:3  Napkelettől napnyugatig dicsértessék az Úr neve!

113:4  Fölséges az Úr minden nemzet fölött, dicsősége fölülmúlja az egeket.

113:5  Ki olyan mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban lakik,

113:6  de lehajol hogy letekintsen az égre és a földre?

113:7  Fölemeli a nincstelent a porból, fölsegíti a szegényt a sárból,

113:8  hogy helyet adjon neki a fejedelmek között, népének fejedelmei között.

113:9  Úgy lakhat házában a gyermektelen asszony, mint a fiain örvendő anya.

Chapter 114

114:1  ALLELUJA! Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob házanépe az idegen nép közül,

114:2  Júda lett az ő szentélye, Izrael a birodalma.

114:3  Látta a tenger és elfutott, a Jordán visszafelé tartott.

114:4  Ugrándoztak a hegyek, mint a kosok, és a halmok mint juhok bárányai.

114:5  Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy visszafordultál?

114:6  Hegyek, miért ugrándoztatok, mint a kosok, és mint a juhok bárányai, ti halmok?

114:7  Rendülj meg föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének arca előtt,

114:8  aki a kősziklát vizek tavává változtatta, s a szirtet vizek forrásává.

Chapter 115

115:1  Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget,

115:2  irgalmad és hűséged szerint. Hogy azt ne mondják a nemzetek: »Hol van az ő Istenük?«

115:3  Hisz a mi Istenünk az égben van, mindent megtesz, amit akar.

115:4  De a nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, s emberi kéz alkotásai.

115:5  Van szájuk, de nem szólnak, van szemük, de nem látnak.

115:6  Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.

115:7  Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, torkukkal nem kiáltanak.

115:8  Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!

115:9  Izrael háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk.

115:10  Áron háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk.

115:11  Akik félik az Urat, az Úrban bíznak, ő a segítőjük és oltalmazójuk.

115:12  Megemlékezik rólunk az Úr, s áldását adja ránk. Áldását adja Izrael házára, áldását adja Áron házára.

115:13  Áldását adja mindazokra, akik az Urat félik, kicsinyekre és nagyokra egyaránt.

115:14  Sokasítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat.

115:15  Áldjon meg az Úr titeket, aki az eget és a földet alkotta.

115:16  Az ég az Úr ege, de a földet az emberek fiainak adta.

115:17  Nem a holtak dicsérnek téged, Uram, és egy sem azok közül, akik leszálltak a némaság honába,

115:18  hanem mi, akik élünk, dicsérjük az Urat, most és mindörökké.

Chapter 116

116:1  ALLELUJA! Szeretem az Urat, mert meghallgatta könyörgésem szavát.

116:2  Mert felém fordította fülét azon a napon amelyen segítségül hívtam.

116:3  Körülvettek engem a halál gyötrelmei, rám találtak az alvilág veszedelmei. Szorongatásba és nyomorúságba jutottam,

116:4  de segítségül hívtam az Úr nevét: »Uram, szabadíts meg engem!«

116:5  Irgalmas az Úr és igaz, megkönyörül a mi Istenünk.

116:6  Megoltalmazza az Úr a kicsinyeket, megaláztatásomban megszabadított engem.

116:7  Térj vissza, lelkem, nyugalmadba, mert az Úr jót tett veled.

116:8  Megmentett engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól.

116:9  Az Úr kedvében járok az élők földjén.

116:10  Hittem, még ha így is szóltam: »Nagyon nagy megalázás ért!«

116:11  Elkeseredésemben azt mondtam: »Hazug minden ember!«

116:12  Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett?

116:13  Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.

116:14  Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt.

116:15  Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála.

116:16  Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet:

116:17  a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét.

116:18  Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt

116:19  az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

Chapter 117

117:1  ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek!

117:2  Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad!

Chapter 118

118:1  ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló!

118:2  Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló!

118:3  Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló!

118:4  Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló!

118:5  Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett.

118:6  Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem?

118:7  Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet.

118:8  Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni.

118:9  Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni.

118:10  Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!

118:11  Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!

118:12  Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!

118:13  Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem!

118:14  Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm.

118:15  Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: »Az Úr jobbja győzelmet szerzett,

118:16  az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!«

118:17  Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.

118:18  Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak.

118:19  Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat.

118:20  Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta.

118:21  Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél.

118:22  A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.

118:23  Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben.

118:24  Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta!

118:25  Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert!

118:26  Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket.

118:27  Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig.

118:28  Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged.

118:29  Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

Chapter 119

119:1  ALLELUJA! Boldogok, akiknek útja szeplőtelen, akik az Úr törvénye szerint járnak!

119:2  Boldogok, akik kutatják parancsolatait, s teljes szívvel keresik őt!

119:3  Nem követnek el gonoszságot, hanem az ő útjain járnak.

119:4  Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet gondosan meg kell tartani.

119:5  Bár arra irányulnának útjaim, hogy megtartsam törvényedet!

119:6  Akkor nem szégyenülök meg, ha ügyelek minden parancsodra.

119:7  Tiszta szívből hálát adok neked, hogy megismertem igazságos végzéseidet.

119:8  Megtartom rendeléseidet, ne hagyj el engem sohasem!

119:9  Hogy őrzi meg tisztán útját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igéidet.

119:10  Teljes szívemből kereslek téged, ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek.

119:11  Szívembe rejtem igéidet, hogy ne vétkezzem ellened.

119:12  Áldott vagy te, Uram! taníts meg engem rendeleteidre!

119:13  Ajkammal hirdetem szád minden végzését.

119:14  Parancsolataid útjában gyönyörködöm, jobban, mint minden gazdagságban.

119:15  Rendeleteiddel foglalkozom, utaidon elmélkedem.

119:16  Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem.

119:17  Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet, hogy megtartsam igéidet.

119:18  Nyisd meg szemem, hadd szemléljem a csodákat törvényedben.

119:19  Idegen vagyok én e földön, ne rejtsd el parancsaidat előlem.

119:20  Lelkem epedve óhajtja ítéleteidet minden időben.

119:21  Te megdorgálod a kevélyeket, átkozottak, akik parancsaidtól eltérnek!

119:22  Vedd el rólam a szégyent és a gyalázatot, hiszen parancsolataidat kerestem.

119:23  Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem, szolgád törvényeiden gondolkodik.

119:24  Valóban parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak tanácsot nekem.

119:25  Földhöz ragadt az én lelkem, kelts életre engem ígéreted szerint!

119:26  Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg, taníts meg törvényeidre engem!

119:27  Oktass rendeleteid útjára, hogy gondolkodjam csodáidon!

119:28  Lelkem elbágyad a gondtól, erősíts meg igéiddel engem.

119:29  Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem!

119:30  Az igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem.

119:31  Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram, ne hagyj szégyent érnem!

119:32  Törvényeid útján futok, mert te bátorítod szívemet.

119:33  Oktass engem, Uram, törvényeid útjára, hogy mindenkor csak azt kutassam!

119:34  Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam, és teljes szívemből megtartsam!

119:35  Vezess engem parancsaid ösvényére, mert benne lelem kedvemet!

119:36  Hajtsd szívemet parancsolataidra, és ne a kapzsiságra!

119:37  Fordítsd el szememet, hiúságot ne nézzen, éltess engem a te utadon!

119:38  Teljesítsd szolgádnak, amit neki ígértél, hisz fél téged!

119:39  Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, hisz gyönyörűségesek végzéseid!

119:40  Íme, én kívánom rendeleteidet, igazságod által adj nekem életet!

119:41  Szálljon rám, Uram, kegyelmed, szabadításod, amint megmondtad,

119:42  hadd feleljek meg azoknak, akik gyaláznak engem, hiszen bízom igéidben.

119:43  Ne vedd el számtól az igazság szavát sohasem, hisz nagyon bízom ítéleteidben,

119:44  és szüntelen megtartom törvényedet, mindenkor és minden időben.

119:45  Tágas úton járok, mert rendeleteidet kutatom.

119:46  Parancsolataidról királyok előtt beszélek, és nem szégyenülök meg.

119:47  Törvényeidről elmélkedem, mert szeretem őket.

119:48  Parancsaid felé emelem kezemet, mert kedvesek nekem, és gondolkodom rendeleteiden.

119:49  Emlékezzél meg szavadról, melyet szolgádnak mondtál, amellyel reménységet nyújtottál nekem.

119:50  Nyomorúságomban ez vigasztal engem, mert igéd életet ad nekem.

119:51  A kevélyek nagyon gúnyolnak engem, de én nem térek el törvényedtől.

119:52  Örök ítéleteidre gondolok, Uram, és megvigasztalódom.

119:53  Harag vesz rajtam erőt a bűnösök miatt, akik elhagyják törvényedet.

119:54  De énekek nekem a te parancsolataid zarándokságom helyén.

119:55  Éjjel is nevedre gondolok, Uram, és megőrzöm törvényedet.

119:56  Az az én osztályrészem, hogy rendeleteidet megtartom.

119:57  Mondom, Uram: Az az osztályrészem, hogy teljesítsem törvényedet.

119:58  Teljes szívemből könyörgök előtted, irgalmazz nekem, amint megígérted.

119:59  Megfontolom útjaimat, és lábamat parancsolataid felé irányítom.

119:60  Kész vagyok és nem vonakodom, hogy rendeleteidet megtartsam.

119:61  Gonoszok kötelékei vesznek körül engem, de törvényeidről nem feledkezem meg.

119:62  Éjfélkor is felkelek, hogy hálát adjak neked igazságos ítéleteidért.

119:63  Társa vagyok mindazoknak, akik félnek téged, és megtartják rendeleteidet.

119:64  Tele van, Uram, a föld kegyelmeddel, igazságaidra taníts meg engem.

119:65  Jót tettél, Uram, szolgádnak, amint megmondtad.

119:66  Taníts jóra, okosságra, tudományra, mert hiszek parancsaidban.

119:67  Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem, most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél.

119:68  Jóságos vagy te: jóvoltodban taníts meg engem rendeleteidre.

119:69  A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem, de én teljes szívvel megtartom parancsaidat.

119:70  Az ő szívük megalvadt, mint a zsír, én azonban törvényeidben gyönyörködöm.

119:71  Javamra válik, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam igazságaidat.

119:72  Szád törvénye nekem többet ér mint ezernyi arany és ezüst.

119:73  Kezed teremtett és formált engem, adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat.

119:74  Örvendezve néznek engem, akik téged félnek, mert erősen bízom szavaidban.

119:75  Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak, és méltán aláztál meg engem.

119:76  Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként szolgádnak ígérted.

119:77  Szálljon rám irgalmad, hogy éljek, mert törvényedről elmélkedem.

119:78  Érje szégyen a kevélyeket, mert ők csalárdul gonoszat művelnek ellenem, én azonban elmélkedem rendeleteiden.

119:79  Forduljanak hozzám, akik téged félnek, és parancsolataidat ismerik.

119:80  Szívem szeplőtelen legyen rendeleteid szerint, hogy meg ne szégyenüljek.

119:81  Lelkem epedve várja segítségedet, erősen bízom igédben.

119:82  Szemem epedve várja igédet, kérdem: »Mikor vigasztalsz meg engem?«

119:83  Olyan vagyok, mint tömlő a füstben, de nem feledkezem meg törvényeidről.

119:84  Meddig kell még várnia szolgádnak? Mikor mondasz ítéletet üldözőim felett?

119:85  Vermet ásnak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek.

119:86  Minden parancsod igazság; Csalárdul üldöznek: segíts meg engem!

119:87  Kevés híja, hogy a földről el nem emésztenek, de én nem hagytam el rendeleteidet.

119:88  Adj irgalmad szerint életet nekem, hogy szád parancsolatait megőrizzem.

119:89  Uram, örökkön örökké áll a mennyben a te igéd.

119:90  Nemzedékről nemzedékre tart a te hűséged, szilárd alapokra helyezted a földet.

119:91  Rendelésed szerint áll fenn máig, mert neked szolgál minden.

119:92  Ha nem törvényed volna gyönyörűségem, akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna.

119:93  Sohasem feledem rendeleteidet, mert általuk adsz életet nekem.

119:94  Tied vagyok, ments meg engem, mert parancsaidat kutatom.

119:95  Lesnek rám a bűnösök, hogy elveszejtsenek, de én törvényedre figyelek.

119:96  Látom, hogy minden tökéletesség véges, de a te parancsolatod bizony megmarad.

119:97  Mennyire szeretem, Uram, törvényedet! Egész nap róla elmélkedem.

119:98  Ellenségeimnél bölcsebbé tettél parancsolatoddal, mert mindenkor velem van.

119:99  Minden oktatómnál értelmesebb lettem, mert törvényedről elmélkedem.

119:100  Az öregeknél értelmesebb lettem, mert rendeleteidet megfogadtam.

119:101  Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, hogy megtartsam szavaidat.

119:102  Rendeleteidtől nem térek el, mert te szabsz törvényt nekem.

119:103  Milyen édesek igéid ínyemnek, jobban ízlenek számnak, mint a méz.

119:104  Parancsaid értelmet adnak nekem, azért gyűlölöm én a gonoszság minden útját.

119:105  A te igéd lámpás a lábamnak, s ösvényeimnek fényesség.

119:106  Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet.

119:107  Teljes megalázás ért engem, Uram, kelts életre, amint megígérted.

119:108  Leld, Uram, kedvedet szám önkéntes fogadalmaiban, és végzéseidre taníts meg engem.

119:109  Életem kezemben hordom szüntelen, de törvényedet el nem felejtem.

119:110  A bűnösök tőrt vetnek nekem, de rendeleteidtől el nem tévelyedtem.

119:111  Örökségül nyertem parancsolataidat mindörökké, ezért szívem bennük leli örömét.

119:112  Törvényeid megtartására hajlítom szívemet mindig és mindörökké.

119:113  Gyűlölöm az istenteleneket, és szeretem törvényedet.

119:114  Oltalmam és pajzsom te vagy, erősen bízom ígéretedben.

119:115  Távozzatok tőlem, gonoszok, mert Istenem parancsait kutatom!

119:116  Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, s ne hagyd, hogy megszégyenüljek reménységemben!

119:117  Segíts meg, hogy megszabaduljak, és mindig törvényeden elmélkedjem!

119:118  Megveted mind, akik rendeleteidtől eltérnek, mert szándékaik gonoszak.

119:119  Mint salakot, elveted a föld minden bűnösét, azért szeretem parancsolataidat.

119:120  Szent borzalommal tölti el testemet az irántad való félelem, félek ítéleteidtől.

119:121  Igazat és helyeset cselekszem, ne szolgáltass ki azoknak, akik szorongatnak engem!

119:122  Vállalj kezességet szolgád javára, hogy el ne nyomjanak engem a kevélyek.

119:123  Szemem epedve várja üdvösségedet, és igazságos igédet.

119:124  Bánj szolgáddal irgalmad szerint, és törvényeidre taníts meg engem!

119:125  Szolgád vagyok én, adj értelmet nekem, hogy parancsolataidat megismerjem.

119:126  Uram, itt az ideje a cselekvésnek, mert megszegik törvényedet!

119:127  Azért szeretem én parancsaidat az aranynál, a színaranynál is jobban.

119:128  Azért követem minden parancsolatodat, és minden hamis utat gyűlölök.

119:129  Parancsolataid csodásak! Lelkem azért tanulmányozza őket.

119:130  Igéid megértése világosságot ad, és értelmesekké teszi az együgyűeket.

119:131  Lélegzetvételre nyitom a szám, parancsaid után kívánkozom.

119:132  Fordulj felém és könyörülj rajtam, miként azokon szoktál, akik nevedet szeretik.

119:133  Irányítsd lépteimet igéid szerint, hogy semmiféle hamisság ne uralkodjék rajtam.

119:134  Ments meg engem az emberek erőszakosságaitól, hogy rendeleteidet megtartsam.

119:135  Derítsd fel szolgád fölött arcodat, ismertesd meg velem rendelkezéseidet!

119:136  Szemem patakokban ontja a könnyet, mert törvényedet nem tartják meg.

119:137  Igazságos vagy, uram, és ítéleted igaz!

119:138  Parancsolataidat igazságodban rendelted el, és nagyon nagy hűségedben.

119:139  Buzgóságom elsorvaszt engem, mert ellenségeim elfeledik igéidet.

119:140  Szavad kiáll minden tűzpróbát, azért szereti azt szolgád.

119:141  Kicsiny vagyok én és megvetett, de rendelkezéseidről meg nem feledkezem.

119:142  Igazságod örökre igazság, és törvényed igazmondás.

119:143  Érjen bár elnyomás és szorongatás engem, parancsolataidról elmélkedem.

119:144  Törvényeid igazak örökre, adj nekem értelmet, hogy életem legyen.

119:145  Teljes szívemből kiáltok, Uram, hallgass meg engem, követem rendeléseidet!

119:146  Hozzád kiáltok, szabadíts meg engem, és teljesítem parancsaidat!

119:147  A hajnal előtt kelek és kiáltok, mert szavaidban erősen bízom.

119:148  Virradat előtt hozzád emelem szememet, hogy igéidről elmélkedjem.

119:149  Hallgasd meg, Uram, szavamat irgalmasságod szerint, és tarts életben engem ítéleted szerint.

119:150  Közel vannak gonosz céljukhoz üldözőim, törvényedtől azonban messze távolodtak.

119:151  De te, Uram, közelemben vagy, és minden parancsod igazság.

119:152  Rég tudom, hogy parancsolataidat örök időkre alapítottad.

119:153  Lásd meg nyomorúságomat és szabadíts meg engem, mert nem felejtem el törvényedet.

119:154  Ítéld meg ügyemet és ments meg engem, éltess engem, amint megígérted!

119:155  A bűnösöktől távol van a segítség, mert ők nem keresték törvényeidet.

119:156  Uram, nagy a te irgalmad, éltess engem ítéleted szerint!

119:157  Sokan vannak, akik üldöznek és szorongatnak engem, de parancsolataidtól el nem tántorodom.

119:158  Látom a törvényszegőket és undorodom, mert nem tartják meg igéidet.

119:159  Lásd meg, Uram, hogy rendeleteidet szeretem, tartsd meg életemet irgalmasságod szerint!

119:160  A te igéd csupa igazság, s örökre szól igazságod minden ítélete.

119:161  Fejedelmek üldöznek ok nélkül engem, de szívem csak a te igédtől fél.

119:162  Úgy örvendek ígéreteidnek, mint aki sok zsákmányra tesz szert.

119:163  Megvetem és gyűlölöm a gonoszságot, de szeretem a te törvényedet.

119:164  Naponkint hétszer mondok dicséretet neked igazságos ítéleteidért.

119:165  Nagy a békéje azoknak, akik szeretik törvényedet, ők nem botlanak el semmiben sem.

119:166  Uram, szabadításodat várom, és szeretem parancsaidat.

119:167  Parancsolataidat megőrzi lelkem, és nagyon szereti.

119:168  Megtartom parancsaidat és rendeleteidet, mert színed előtt ismeretes minden utam.

119:169  Könyörgésem jusson színed elé, Uram, szavad szerint adj értelmet nekem!

119:170  Kérésem hatoljon színed elé, igéd szerint ments meg engem!

119:171  Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendeleteidre.

119:172  Hirdesse nyelvem szavadat, mert parancsod igazság.

119:173  Kezed legyen segítségemre, mert rendeleteidet választottam.

119:174  Szabadításod után vágyódom, Uram, és törvényedben gyönyörködöm.

119:175  Hadd éljen a lelkem, hogy téged dicsérjen, s ítéleteid segítsenek meg engem.

119:176  Elveszett juhként tévelygek; Keresd meg szolgádat, mert nem felejtettem el parancsaidat.

Chapter 120

120:1  Zarándok-ének. Szorongatásomban az Úrhoz kiáltottam, s ő meghallgatott engem.

120:2  Uram, szabadítsd meg lelkemet a gonosz ajaktól és a csalárd nyelvtől!

120:3  Mi lesz a részed, mi lesz a jutalmad, te csalárd nyelv?

120:4  A hős hegyes nyilai és borókaparázs.

120:5  Jaj nekem, hogy mint idegennek Mesekben kell tartózkodnom és Kedár sátraiban lakom!

120:6  Lelkem már régóta lakik azok között, akik gyűlölik a békét.

120:7  Békességes vagyok, mégis ha beszélek velük, ők ok nélkül ellenem támadnak.

Chapter 121

121:1  Zarándok-ének. Szememet a hegyekre emelem: honnan jön segítségem?

121:2  Az Úr ad nekem segítséget, aki az eget és a földet alkotta.

121:3  Ne engedje meginogni lábadat, és ne szunnyadjon, aki téged őriz!

121:4  Bizony nem szunnyad és nem alszik, aki Izraelt őrzi.

121:5  Az Úr a te őrződ, az Úr oltalmaz téged, ő áll jobbod felől.

121:6  Nem árt neked nappal a nap, sem éjszaka a hold.

121:7  Megőriz téged az Úr minden bajtól, megőrzi az Úr lelkedet,

121:8  Megőrzi az Úr jártadat-keltedet most és mindörökké.

Chapter 122

122:1  Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: »Az Úr házába megyünk.«

122:2  És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem!

122:3  Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek.

122:4  Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.

122:5  Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.

122:6  Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: »Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!

122:7  Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!«

122:8  Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: »Béke legyen veled!«

122:9  Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.

Chapter 123

123:1  Zarándok-ének. Hozzád emelem szememet, aki az égben laksz.

123:2  Íme, mint a szolgák szeme uruk kezére, mint a szolgáló szeme úrnőjének kezére, úgy tekint az Úrra, Istenünkre a mi szemünk, amíg rajtunk meg nem könyörül.

123:3  Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert túlontúl jóllaktunk a megvetéssel!

123:4  Túlontúl jóllakott a lelkünk a gazdagok csúfolkodásával, a kevélyek gyalázkodásával.

Chapter 124

124:1  Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk, – vallja meg most Izrael, –

124:2  ha nem az Úr lett volna velünk, amikor az emberek fölkeltek ellenünk,

124:3  talán elevenen nyeltek volna el minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk.

124:4  Talán elnyeltek volna minket a vizek, rohanó patak árasztott volna el minket,

124:5  talán elborítottak volna a felbőszült vizek.

124:6  Áldott az Úr, aki nem engedte meg, hogy fogaik martaléka legyünk!

124:7  Megszabadultunk, mint a madár, a vadászok csapdájától. A csapda összetört és mi megszabadultunk.

124:8  Az Úr nevében van a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta.

Chapter 125

125:1  Zarándok-ének. Aki az Úrban bízik, olyan, mint a Sion hegye: meg nem inog, örökre megmarad.

125:2  Jeruzsálemet hegyek övezik, népét pedig az Úr veszi körül most és mindörökké.

125:3  Mert nem marad meg a gonoszság jogara az igazak osztályrészén, nehogy az igazak is gonoszságra nyújtsák kezüket.

125:4  Tégy jót, Uram, a jókkal és az igazszívűekkel,

125:5  de azokat, akik görbe utakra térnek, sodorja el az Úr a gonosztevőkkel! Békesség legyen Izraelen!

Chapter 126

126:1  Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk.

126:2  Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: »Nagy dolgokat művelt velük az Úr!«

126:3  Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk.

126:4  Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat!

126:5  Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.

126:6  Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.

Chapter 127

127:1  Zarándok-ének. Salamontól. Ha nem az Úr építi a házat, építői hiába dolgoznak rajta. Ha nem az Úr őrzi a várost, őre hasztalan virraszt felette.

127:2  Hiábavaló hajnal előtt kelnetek, és késnetek a lefekvéssel, akik a fáradság kenyerét eszitek, hiszen ő álmában is megad mindent annak, akit kedvel.

127:3  Íme a gyermek örökség az Úrtól, a méh gyümölcse jutalom.

127:4  Mint a nyilak a hős kezében, olyanok az ifjúkorban nyert fiak.

127:5  Boldog az az ember, aki megtölti velük tegzét! Nem éri szégyen, ha ellenségeivel beszél a kapuban.

Chapter 128

128:1  Zarándok-ének. Mind boldog az, aki féli az Urat, s az ő útjain jár!

128:2  Élvezed akkor kezed munkáját, boldog vagy, és jó dolgod lesz.

128:3  Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő házad oldalán, fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.

128:4  Íme, ilyen áldás éri azt az embert, aki féli az Urat.

128:5  Áldjon meg téged Sionról az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján,

128:6  és lásd fiaidnak fiait. Békesség legyen Izraelen!

Chapter 129

129:1  Zarándok-ének. Gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, – vallja meg most Izrael, –

129:2  gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, mégsem bírtak velem!

129:3  Hátamon szántottak mint szántóvetők, hosszú barázdákat hasítottak,

129:4  de igazságos az Úr: nyakát szegte a bűnösöknek.

129:5  Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, mindazok, akik gyűlölik Siont.

129:6  Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn, amely elszárad, még mielőtt kitépik,

129:7  amellyel az arató nem tölti meg kezét, sem ölét a marokszedő,

129:8  amely miatt nem mondják az arra járók: »Az Úr áldása legyen rajtatok, megáldunk titeket az Úr nevében!«

Chapter 130

130:1  Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

130:2  Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre.

130:3  Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted?

130:4  Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged.

130:5  Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában; várja

130:6  lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt,

130:7  várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás.

130:8  Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.

Chapter 131

131:1  Zarándok-ének. Dávidtól. Uram, nem fuvalkodik fel szívem, és nem néz magasra szemem, nem járok nagy dolgok után, erőmet meghaladó csodák után,

131:2  hanem megnyugtattam és elcsöndesítettem lelkemet. Mint a gyermek anyja ölén, mint a kisgyermek, olyan most a lelkem.

131:3  Bízzon Izrael az Úrban, most és mindörökké.

Chapter 132

132:1  Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden gyötrődéséről,

132:2  arról, hogy megesküdött az Úrnak, fogadalmat tett Jákob erős Istenének:

132:3  »Nem lépek be házam sátorába, nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába,

132:4  nem engedem szememet aludni, pilláimat szunnyadozni,

132:5  amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob erős Istenének!«

132:6  Íme, hallottuk, hogy Efratában volt, és rátaláltunk Jaár mezején.

132:7  Lépjünk be az ő hajlékába, boruljunk le lábának zsámolyához!

132:8  Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája!

132:9  Papjaid öltözzenek igazságba, szentjeid pedig ujjongjanak.

132:10  Dávidért, a te szolgádért, ne vesd meg fölkentednek színét!

132:11  Igaz esküt tett az Úr Dávidnak s azt nem másítja meg: »Ágyékod gyümölcsét ültetem királyi székedbe.

132:12  Ha fiaid megtartják szövetségemet, s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindenkor trónodon ülnek majd.«

132:13  Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta.

132:14  »Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem.

132:15  Özvegyeit áldva megáldom, szegényeit jóllakatom kenyérrel.

132:16  Papjait felruházom segítségemmel, s ujjongva ujjonganak majd szentjei.

132:17  Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek.

132:18  Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta azonban ragyogni fog koronája.«

Chapter 133

133:1  Zarándok-ének. Dávidtól. Íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges, ha együtt laknak a testvérek!

133:2  Olyan az, mint a drága kenet a fejen, amely lecsordul a szakállra, Áron szakállára, lecsordul ruhája szegélyére;

133:3  Vagy mint a Hermon harmata, amely lehull Sion hegyére. Ott adja az Úr az áldást, s az életet mindörökre.

Chapter 134

134:1  Zarándok-ének. Íme, most áldjátok az Urat, ti mind az Úrnak szolgái, akik az Úr házában álltok éjszakánként.

134:2  Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, s áldjátok az Urat.

134:3  Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta.

Chapter 135

135:1  ALLELUJA! Dicsérjétek az Úr nevét, dicsérjétek szolgái az Urat,

135:2  akik az Úr házában álltok, Istenünk házának udvaraiban!

135:3  Dicsérjétek az Urat, mert az Úr jó, zengjetek nevének, mert kedvességgel teli.

135:4  Mert kiválasztotta magának az Úr Jákobot, Izraelt a maga birtokául.

135:5  Mert én tudom, hogy nagy az Úr, s a mi Istenünk felülmúl minden istent.

135:6  Amit akar, az Úr mindent megtehet égen, földön, tengeren és minden mélységben.

135:7  Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat készít az esőhöz, tárházaikból szeleket hoz elő.

135:8  Megölte Egyiptom elsőszülötteit, embert, állatot egyaránt.

135:9  Jeleket és csodákat küldött benned, Egyiptom, a fáraóra és valamennyi szolgájára.

135:10  Megvert tömérdek nemzetet, és megölt hatalmas királyokat:

135:11  Szehont, az amoriták királyát, Ógot, Básán királyát, és Kánaán minden királyságát,

135:12  s odaadta örökségül földjüket, örökségül népének, Izraelnek.

135:13  Uram, örökkévaló a te neved, nemzedékről nemzedékre száll emléked, Uram.

135:14  Mert igazságot szerez népének az Úr, és könyörületes szolgái iránt.

135:15  A nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz alkotásai.

135:16  Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak;

135:17  van fülük, de nem hallanak, és lehelet sincs szájukban.

135:18  Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!

135:19  Izrael háza, áldjátok az Urat! Áron háza, áldjátok az Urat!

135:20  Lévi háza, áldjátok az Urat! Akik félitek az Urat, áldjátok az Urat!

135:21  Áldott legyen Sionról az Úr, aki Jeruzsálemben lakik. Allaluja.

Chapter 136

136:1  ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló!

136:2  Áldjátok az istenek Istenét, mert irgalma örökkévaló!

136:3  Áldjátok az urak Urát, mert irgalma örökkévaló!

136:4  Őt, aki nagy csodákat művel egymaga, mert irgalma örökkévaló!

136:5  Aki az egeket bölcsen alkotta, mert irgalma örökkévaló!

136:6  Aki szétterítette a földet a vizeken, mert irgalma örökkévaló!

136:7  Aki a nagy világítókat alkotta, mert irgalma örökkévaló!

136:8  A napot, hogy uralkodjék a nappalon, mert irgalma örökkévaló!

136:9  A holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak az éjszakán, mert irgalma örökkévaló!

136:10  Aki megverte elsőszülöttjeiben Egyiptomot, mert irgalma örökkévaló!

136:11  És kivezette közülük Izraelt, mert irgalma örökkévaló!

136:12  Hatalmas kézzel és felemelt karral, mert irgalma örökkévaló!

136:13  Aki kettéhasította a Vörös-tengert, mert irgalma örökkévaló!

136:14  S átvitte Izraelt a közepén, mert irgalma örökkévaló!

136:15  De a Vörös-tengerbe vetette a fáraót és seregét, mert irgalma örökkévaló!

136:16  Aki a pusztában vezérelte népét, mert irgalma örökkévaló!

136:17  Aki megvert nagy királyokat, mert irgalma örökkévaló!

136:18  És megölt hatalmas királyokat, mert irgalma örökkévaló!

136:19  Szehont, az amoriták királyát, mert irgalma örökkévaló!

136:20  Ógot, Básán királyát, mert irgalma örökkévaló!

136:21  S odaadta örökségül földjüket, mert irgalma örökkévaló!

136:22  Örökségül szolgájának, Izraelnek, mert irgalma örökkévaló!

136:23  Aki megemlékezett rólunk megaláztatásunkban, mert irgalma örökkévaló!

136:24  És megszabadított minket ellenségeinktől, mert irgalma örökkévaló!

136:25  Aki eledelt ad minden testnek, mert irgalma örökkévaló!

136:26  Áldjátok az ég Istenét, mert irgalma örökkévaló!

Chapter 137

137:1  Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.

137:2  A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,

137:3  mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.

137:4  Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?

137:5  Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!

137:6  Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!

137:7  Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«

137:8  Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!

137:9  Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!

Chapter 138

138:1  Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt,

138:2  leborulok szent templomod felé, áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet.

138:3  Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben.

138:4  Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára,

138:5  és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége.

138:6  Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat.

138:7  Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem.

138:8  Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!

Chapter 139

139:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,

139:2  tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,

139:3  szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.

139:4  Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.

139:5  Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.

139:6  Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!

139:7  Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?

139:8  Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.

139:9  Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,

139:10  ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.

139:11  Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,

139:12  de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.

139:13  Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.

139:14  Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!

139:15  Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.

139:16  Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.

139:17  Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!

139:18  Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.

139:19  Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,

139:20  akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.

139:21  Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?

139:22  Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.

139:23  Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,

139:24  lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.

Chapter 140

140:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

140:2  Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől, szabadíts meg az erőszakos embertől.

140:3  Akik gonoszságot terveznek szívükben, és egész nap háborúságot keltenek.

140:4  Nyelvüket élesítik, mint a kígyók, vipera mérge van a nyelvük alatt.

140:5  Óvj meg, Uram, a bűnös kezétől, szabadíts meg az erőszakos embertől, akik lépteimnek gáncsot vetnek.

140:6  Tőrt vetnek nekem titkon a kevélyek, kötelekből hálót feszítenek elém, kelepcét állítanak elém az út mentén.

140:7  Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem, hallgasd meg, Uram, hangos könyörgésemet.«

140:8  Uram, Uram, erős segítségem, takard be fejemet a harc napján.

140:9  Ne add meg, Uram, amit a gonosz kíván, ne hagyd beteljesülni terveit.

140:10  Fölemelik körülöttem fejüket, borítsa el őket önnön ajkuk gonoszsága!

140:11  Hulljon rájuk izzó parázs, vesd őket a mélységbe, hogy föl ne keljenek.

140:12  Ne legyen maradása az országban a szájhősnek, gonoszsága ragadja veszedelembe az erőszakost.

140:13  Tudom, hogy az Úr jogot szolgáltat a szűkölködőknek és igazságot a szegényeknek.

140:14  Áldják majd nevedet az igazak, és színed előtt laknak az egyenes lelkűek.

Chapter 141

141:1  Dávid zsoltára. Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám, figyelj szavamra, amikor hozzád kiáltok!

141:2  Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, és kezem fölemelése legyen olyan, mint az esti áldozat.

141:3  Tégy Uram lakatot a számra, ajkam ajtajára reteszt.

141:4  Ne engedd, hogy szívem gonosz szavakra hajoljon, bűnös mesterkedésekre, a gonoszat cselekvőkkel együtt; Részem se legyen abban, amit ők szeretnek.

141:5  Ám feddjen meg irgalomból az igaz és korholjon engem; De a bűnös olaja ne kenje meg a fejem, mert gonoszságuk ellen imádkozom.

141:6  Ha majd bíráik kemény kézbe kerülnek, meghallják szavaimat, mert azok hathatósak.

141:7  Mint a földből kiszántott és széthasított rögök, úgy hullanak csontjaik az alvilág torkába.

141:8  Uram, Uram, a szemem rád tekint, tebenned remélek, ne vedd el életem!

141:9  Őrizz meg engem a tőrtől, amit nekem vetettek, a gonosztevők kelepcéitől!

141:10  A bűnösök a saját hálójukba esnek, de én átmegyek rajta!

Chapter 142

142:1  Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.

142:2  Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.

142:3  Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.

142:4  Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.

142:5  Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.

142:6  Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.

142:7  Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.

142:8  Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«

Chapter 143

143:1  Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre hűséged szerint, hallgass meg engem igazságod szerint.

143:2  Ne szállj perbe szolgáddal, mert senki sem igaz előtted az élők közül.

143:3  Íme ellenség üldözi lelkemet, porig alázza életem, sötétségbe taszít engem, mint a rég megholtakat.

143:4  Lelkem elszorul bennem, szívem megdermed bensőmben.

143:5  Megemlékezem a régi időkről, gondolkodom minden tetteden, elmélkedem kezed műveiről.

143:6  Kitárom feléd kezemet, lelkem utánad eped, mint a szomjas föld.

143:7  Uram, hamar hallgass meg, mert elsorvad a lelkem. Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak!

143:8  Add, hogy már reggel halljam irgalmadat, mert benned bízom; Mutasd meg nekem az utat, amelyen járnom kell, mert én hozzád emelem lelkemet!

143:9  Ments meg engem ellenségeimtől, Uram, hozzád menekülök!

143:10  Taníts meg arra, hogy megtegyem akaratodat, mert te vagy az én Istenem! A te jó lelked vezessen engem egyenes földön!

143:11  Uram, nevedért tarts életben engem. Vezess ki a szorongatásból hűségedben,

143:12  pusztítsd el ellenségeimet irgalmadban; Semmisítsd meg minden üldözőmet, mert én a te szolgád vagyok!

Chapter 144

144:1  Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.

144:2  Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.

144:3  Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?

144:4  Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.

144:5  Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

144:6  Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.

144:7  Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,

144:8  akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!

144:9  Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.

144:10  Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.

144:11  Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.

144:12  Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.

144:13  Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,

144:14  Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.

144:15  Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!

Chapter 145

145:1  Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké.

145:2  Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké.

145:3  Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan.

145:4  Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat.

145:5  Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat.

145:6  Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat.

145:7  Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik.

145:8  Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú.

145:9  Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez.

145:10  Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid.

145:11  Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat,

145:12  hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét.

145:13  A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében.

145:14  Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít.

145:15  Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt, alkalmas időben.

145:16  megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal.

145:17  Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében.

145:18  Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban.

145:19  Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket.

145:20  Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket.

145:21  Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön örökké.

Chapter 146

146:1  ALLELUJA! Dicsérd lelkem, az Urat!

146:2  Dicsérem az Urat, amíg csak élek, zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek.

146:3  Ne bízzatok fejedelmekben, emberek fiaiban, akik nem segíthetnek!

146:4  Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe, terveik még aznap mind megsemmisülnek.

146:5  Boldog, akinek segítője Jákob Istene, akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye!

146:6  Ő alkotta az eget és a földet, a tengert és mindent ami bennük van. Hűségét megtartja örökre,

146:7  igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek, kenyeret ad az éhezőknek. Az Úr megszabadítja a foglyokat,

146:8  az Úr a vakokat látóvá teszi, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr az igazakat szereti.

146:9  Az Úr megoltalmazza a jövevényeket, felkarolja az özvegyet és az árvát, de elpusztítja a bűnösök útjait.

146:10  Király az Úr mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.

Chapter 147

147:1  ALLELUJA. Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét.

147:2  Felépíti az Úr Jeruzsálemet, egybegyűjti Izrael szétszórtjait.

147:3  Meggyógyítja a megtört szívűeket, sebeiket bekötözi.

147:4  A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit.

147:5  Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, nincs határa bölcsességének.

147:6  Fölkarolja az Úr a szelídeket, de a bűnösöket porig alázza.

147:7  Énekeljetek az Úrnak hálaadással, Istenünknek lanttal zengjetek.

147:8  Ő borítja el felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. Ő sarjaszt füvet a hegyeken, és növényeket az emberek hasznára.

147:9  Ő ad enni az állatoknak, a hozzá kiáltó hollófiókáknak.

147:10  Nem a ló erejében telik kedve, sem a férfi lábszárában öröme.

147:11  Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban akik irgalmában bíznak.

147:12  Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet,

147:13  Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat.

147:14  Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged.

147:15  Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak.

147:16  Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát.

147:17  Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni?

147:18  De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek.

147:19  Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek.

147:20  Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!

Chapter 148

148:1  ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat az egekből, dicsérjétek őt a magasságban!

148:2  Dicsérjétek őt, angyalai mind, dicsérjétek őt, seregei mind!

148:3  Dicsérjétek őt, nap és hold, dicsérjétek őt mind, ragyogó csillagok!

148:4  Dicsérjétek őt egek egei, és minden vizek az ég felett

148:5  dicsérjék az Úr nevét! Mert ő parancsolt és azok létrejöttek,

148:6  felállította őket mindörökre, s el nem múló törvényt szabott nekik.

148:7  Dicsérjétek az Urat a földről, sárkányok és mélységes vizek mind!

148:8  Tűz, jégeső, hó, fagy és szélvihar, amelyek parancsát teljesítik;

148:9  Mindnyájan ti hegyek és halmok, gyümölcstermő fák és mind a cédrusok,

148:10  vadállatok és minden állat, csúszómászók és szárnyasok,

148:11  föld királyai és mind a népek, fejedelmek és mind, bírái a földnek,

148:12  ifjak és szüzek, vének és gyermekek,

148:13  dicsérjék az Úr nevét, mert csak az ő neve magasztos. Fönsége felülmúlja az eget és a földet,

148:14  és hatalmat adott népének. Dicséret minden szentjének, Izrael fiainak, a népnek amely hozzá tartozik. ALLELUJA!

Chapter 149

149:1  ALLELUJA! Énekeljetek az Úrnak új éneket, zengjen a szentek gyülekezetében dicsérete!

149:2  Örvendezzék Izrael az ő alkotójának, Sion fiai ujjongjanak királyuknak!

149:3  Dicsőítsék nevét körtánccal, dobbal és lanttal zengjenek neki!

149:4  Mert az Úr kedveli népét, diadalra juttatja az alázatosakat.

149:5  Ujjongnak majd a szentek dicsőségben, és örvendeznek fekvőhelyükön.

149:6  Szájukban Isten magasztalása lesz, és kétélű kard a kezükben,

149:7  hogy bosszút álljanak a nemzeteken megfenyítik a népeket,

149:8  láncra verik királyaikat, vasbilincsbe nagyjaikat,

149:9  és végrehajtják rajtuk a megírt ítéletet: Dicsősége lesz ez minden szentjének! ALLELUJA!

Chapter 150

150:1  ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek őt az ég erős boltozatában!

150:2  Dicsérjétek őt hatalmas tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának teljességéért!

150:3  Dicsérjétek őt harsonaszóval, dicsérjétek őt hárfával és lanttal!

150:4  Dicsérjétek őt dobbal és körtánccal, dicsérjétek őt citerával és fuvolával!

150:5  Dicsérjétek őt zengő cintányérral, dicsérjétek őt csengő muzsikával!

150:6  Minden lélek dicsérje az Urat! ALLELUJA!